1.-2. Fejezet (Harmadik könyv)

 

Patience

1. fejezet

           

        Fordította: Aiden

 

Sed félálomban megfordult az ágyon, és Jessica után nyúlt. Amikor nem talált mást, csak üres párnát, egy pillanatra pánikba esett. Felemelte a fejét, hogy megnézze, ég-e a fürdőszobai lámpa, majd az órára pillantott. Bár már elmúlt nyolc óra, a szobában úgy tűnt, kevesebb a fény, mint egyébként egy dél-kaliforniai megszokott reggelen. Ennek valószínűleg az lehetett az oka, hogy viharfelhők gyülekeztek az égen, amelyeket az erkélyre vezető franciaajtón át látott. A szívszerelmének hiánya pedig valószínűleg azzal függött össze, hogy ma van az esküvője napja.

És a lányé.

Jessica előző este inkább egy hotelben aludt volna, hogy ne lássák egymást az esküvő előtt, de három orgazmus eléggé kimerítette ahhoz, hogy Sed ágyában maradjon. Legalábbis az éjszakára. Biztosan korán kelt, és elhúzta a csíkot. A férfi a lelki szemeivel szinte látta, ahogy a lány a kezét a szemére tapasztja, ahogy felkel az ágyból, hogy egy pillanatra se lássa meg a vőlegényét. Meg is jegyezte gondolatban, hogy később ezzel fogja majd oltogatni. Sed csak azért egyezett bele a hagyományos esküvőbe, mert a családja ezt várta tőle, ráadásul Jessica is azt mondta, hogy ő is ilyet szeretne. Sedet viszont egyáltalán nem érdekelte az esküvő módja, amíg ez a lányt magáénak tudhatja Isten, a barátai és a családja, valamint a napsütötte Kalifornia állam előtt. Így a lány soha többé nem hagyhatta el őt.

Sed kimászott az ágyból, és meztelenül megállt az erkélyajtó előtt, a fölötte lévő dühös felhőket méregetve. Jessicának megszakadna a szíve, ha ma eleredne az eső. Azt akarta, hogy a lány minden nap boldog legyen, de különösen ma. Azon tűnődött, vajon a zenekar menedzsere intézhet-e valamit időjárás ügyben. Jerry valóságos csodatévő volt, ha arról volt szó, hogy a zenekar dolgait kellett összetartania, pedig az elmúlt néhány évben rengeteg tragikus eseményen mentek keresztül. Biztosan meg tudná akadályozni, hogy néhány esőfelhő elrontsa a nagy napot.

Sed mobilja megcsörrent, és felismerte a vőfélye, Brian Sinclair gitárszólójának csengőhangját.

– Ébren vagy már? – kérdezte Brian köszönés helyett.

Sed lepillantott kókadozó farkára, amely kőkeményen állt volna, ha Jessica is szerepel a reggeli rutinjában, de a távollétében máris lankadni kezdett.

– Nem egészen – felelte.

– Jessica és Myrna épp most távoztak egy egész furgonnyi vihogó csajszival. Össze kéne szednünk a srácokat, és indulnunk kell a szmokingokért.

Hogy Jessica hogyan vette rá, hogy szmokingba bújjon, azt Sed, elképzelni sem tudta. De a csokornyakkendőről szó sem lehet. Olyan nevetséges szart sosem venne fel.

– Megyek mindjárt, csak le kell zuhanyoznom.

– Ideges vagy? – kérdezte Brian.

– Nem – válaszolta Sed, de amint e szó elhagyta a száját, a gyomra tiltakozásul összeszorult. – Vagyis nem annyira – ismerte el.

– Jessica ma reggelre már teljesen kikészült. De nem csoda. Tudván, kihez készül feleségül menni.

Sed szája egyik sarka szórakozott mosolyra húzódott.

– De király vagy, Brian. Pont ezt akartam hallani ma reggel.

– Csak ne feledd, hogy én még kedves is vagyok. Várj, amíg Eric beindul.

– Már alig várom – felelte Sed nevetve. Semmi az ég egy adta világon, bárki mondott vagy tett, nem tarthatta vissza attól, hogy ma elvegye Jessicát feleségül. Még Eric Sticks sem.

Viccesnek találta, hogy Jessica megfelelő zoknit és alsóneműt készített ki számára a fürdőszobában. Előző este a lány dühbe gurult, amikor közölte vele, hogy fehér sportzoknit húz fel majd a fekete szmokingjához és az alkalmi bőrcipőjéhez. Szórakoztatónak találta, mennyire kiakadt ezen. De ma viselkedni fog. Jess már így is elég stressznek volt kitéve. Ma este viszont biztos, hogy a lány indulatai a tetőfokára hágnak majd. Bár nem ez lenne az egyetlen dolog, ami hágna.

Mint szófogadó leendő férj, felhúzta azokat hülye, vékony fekete öltönyzoknikat a kosaras rövidnadrágjához, a pólójához és a melegítőfelsőjéhez. Aztán reménykedett, hogy ma reggel nem állnak lesben a paparazzik a társasházi lakópark kapujában. Épp olyan bénának érezte magát abban a zokniban, mint amilyen bénán festett.

Amikor odaért Brian házához, a hosszú kocsibeállón már egy csomó autó parkolt. Felismerte Aggie fekete Mustangját, a húga Toyotáját, Eric Corvette-jét és a méretes furgont, amellyel Rebekah a bátyját, Dave-et fuvarozta tolószékével egyetemben. Jessica autója is ott állt. Azt kívánta, bárcsak láthatta volna őt aznap reggel. A napja sosem indult jól, ha nélküle kezdődött.

Sed megnyomta a bejárati ajtónál a csengőt, mire Brian jelent meg, és bevezette a házba. Meglepődött, hogy a srác nem a fiával a karjaiban nyitott ajtót. A gyerek mindig Brianen csüngött, kivéve akkor, mikor a színpadon állt és gitározott. Néha Sednek is megengedte, hogy ölbe vegye a kisfiút. És Sedet semmi sem töltötte el jobban csodálattal, mint mikor barátja kisbabáját a mellkasához ölelhette, kivéve azt a tudatot, hogy hét hónap múlva már a saját gyerekét tarthatja a karjában.

– Hol van Malcolm? – érdeklődött Sed a kisfiú után.

– Az anyjával – felelte Brian. – Gyere csak be. Reggeliztél már? Myrna azt üzeni, hogy mindenképpen egyél valamit. Nem szeretné, hogy elájulj az oltár előtt.

Sed felnevetett.

– Mi a faszért ájulnék el?

– Többször előfordul, mint gondolnád. Emlékszel, amikor Trey elájult Malcolm születésénél?

– Fogd be, seggfej – morogta Trey, amikor a végszóra belépett a szobába.

– Erről sajna lemaradtam – felelte Sed.

– Hívd meg Jessica szülésére – ajánlotta Brian –, és nézd meg magad, ahogy összeesik.

– Nem hiszem, hogy Jessica pont Treyt szeretné látni a szülőszobán.

– Hát, nem tudom – akadékoskodott Trey. – Nem mintha még sosem lettem volna szemtanúja annak, hogy ti ketten az ágyban, közvetlenül mellettem keféltek.

– Azt hittük, hogy alszol – felelte Sed.

– Haver – ámult Eric, miközben kilopakodott az előszobába, hogy csatlakozzon a társasághoz. – Honnan a bánatból szerezted azokat a zoknikat?

– Jessica azt mondta, hogy ezeket kell viselnem a szmokingomhoz – nézett le Sed a lábaira, és elkomorult.

– Elhozhattad volna magaddal, és felvehetted volna később is, mikor átöltözöl, ahelyett, hogy most viseled – közölte Eric.

Sed belebokszolt Eric vállába.

– De én azt szeretném, hogy a ceremónia előtt biztosan retkes és büdös legyen.

Dave kerekesszékének mechanikus zúgása jelezte a férfi érkezését az egyre zsúfoltabbá váló előszobába.

– Miért nyomorgunk itt egy rakáson? – kérdezte Dave. – A sztriptíztáncosok kezdenek unatkozni odabent.

– Sztriptíztáncosok? – kerekedett el Sed szeme. A zenekara és a csapat többi tagja néhány nappal ezelőtt már rendezett neki egy vad és meglehetősen ütős legénybúcsút. Még csak azt kéne, hogy ma megismételjék.

Brian csak nevetve csóválta a fejét.

– Myrna az ebédlőben tervezett valami felújítást. Ma reggel vetkőztetik csupaszra a falakat a tapétától.

– Szép volt, Dave! – röhögött fel Eric.

– Azt hiszem, túl sokat lógtam veled – közölte Dave. – A béna humorod kezd kikopni belőlem.

– Ericből öt perc is túl sok – szólt be Sed.

– Ezt se én mondtam – tette hozzá Dave nevetve.

Ericnek nem voltak kétségei afelől, hogy homlokon kéne csapni a sógorát.

– Hol van Jace? – kérdezte Sed, hiányolva a zenekar utolsó tagját.

– Brian kanapéján alszik – felelte Trey. – Tudod, hogy dél előtt nem működőképes.

– Azt hiszem, Aggie kicsit ellátta a baját tegnap este a zárkájukban – mondta Eric. – Nehéz lehet nekik az úton a Szent András-keresztjük nélkül.

– Hallottam ám! – szólt ki Jace az előszobából jobbra nyíló nappaliból.

– És most mit fogsz csinálni ez ügyben, Háromlábú? – kérdezte Eric.

– Foglalok neked időpontot ajiba Aggie-től, amikor éppen menstruál.

– Fúj, miért pont akkor, amikor menstruál? – kérdezte Eric az orrát ráncolva.

– Mert kétszer olyan aljas tud lenni, amikor igazán rossz kedve van.

Sed még mindig nem vitte el Jessicát egy szeánszra Aggie-hoz. Nem félt, vagy ilyenek. De most, hogy Jess állapotos volt, nehezen hitte, hogy az, hogy a lány egy bottal dolgozza le rajta a frusztrációját, jót tenne a babának. Igen, jó kifogás volt. Azzal biztosan ártott volna a babának.

Brian átnyújtott Sednek egy darab papírt.

– Jessica azt üzeni, hogy ezt a beosztást leszel szíves követni, és egyáltalán nem szabad eltérned tőle.

Sed végigfutott a listán, és rosszallóan fedezett fel olyan dolgokat, mint a körömvágás és a fogmosás. Minek nézi már ez a lány? Tán ötévesnek? Rápillantott a körmeire, és úgy döntött, tényleg rájuk férne egy kis vágás, de akkor is... Képes volt megtervezni a dolgait egyedül is. Valójában az egész esküvői vacsorát is egyedül tervezte meg. Amikor rájött, hogy a délelőtti esküvő és a délutáni fogadás azt jelenti, hogy az estéjük szabad lesz, magára vállalta, hogy valami különlegeset szervez, hogy stílusosan megünnepelhesse újdonsült aráját. Az, hogy egy másik, szokatlan helyszínen szerelmeskedjen vele, csak egy része volt a motivációjának, amiért kiagyalta a tervet. Nagyot fog szólni, efelől kétsége sem volt. De tudta, mennyire fontos, hogy Jessica napja zökkenőmentesen haladjon addig is, ezért zokszó nélkül követte a hülye listáját.

Eric átnyújtott neki egy rózsaszín dobozt, amely úgy nézett ki, mint amiben egy hároméves gyerek tárolná a szeretett műanyag hercegnői tiaráját.

– Mi a szar ez? – érdeklődött Sed.

– Ebben fogod tartani a golyóidat, ha egyszer megházasodsz – közölte Eric. – Nem hiszem, hogy Jess továbbra is szeretne vigyázni rájuk.

Eric még időben elhúzta a fejét ahhoz, nehogy Sed bosszúból nyakonvághassa.

– Csak egy percig fog fájni – oltotta Brian is a férfit –, és utána már csak csodálkozol magadon, hogy egyáltalán miért ragaszkodtál hozzá, hogy megtartsd őket.

Ez a kis tréfa semmi volt ahhoz a hatalmas láncra erősített golyóhoz képest, amit a legénybúcsúján a lábához bilincseltek. Csak másnap késő este vették le. Szerencsére Jess viccesnek találta, amikor aznap este lefeküdtek, és Sednek farmerban kellett aludnia, úgy, hogy a lába a takarón kívül lógott. Jace volt az, aki végül megszabadította. Valószínűleg azért, mert a bilincs Aggie zárkájából származott.

– Szükségem van a golyóimra a gyerekgyártáshoz – közölte Sed, és visszaadta a dobozt Ericnek. – Meg az asszony regulázásához is kell.

Ezen az állításon még a sztripperek is elröhögték magukat az ebédlőben.

Patience

2. fejezet

                   Fordította: Aiden

 

Jessica felnézett az égre, és sötéten figyelte a súlyos, fekete felhőket, amelyek egyre jobban közeledtek a part felé.  Ez nem jó jel, döntötte el. Különösen azért, mivel az esküvője két óra múlva kezdődött, és a tengerparton a szabad ég alatt tartották volna.

– Ma nem eshet az eső – nyafogta Myrnának, aki éppen a körmöstől fuvarozta a fodrászhoz. – Egyszerűen kizárt, hogy essen.

Myrna kikémlelt az égre, hogy jobban szemügyre vegye az eget a kisbusz szélvédőjén keresztül, amiről Jessica nehezen hitte, hogy egyáltalán a csajé, nemhogy még vezesse is. De a hátsó ülésről – ahol a négy hónapos Malcolm trónolt az autósülésbe csatolva – hallatszó halk gügyögést hallva mégis elhitte, hogy a furgon Myrnáé. Jessica feltételezte, hogy bármelyik anya lemondana az 57-es Thunderbird kabriójáról, csakhogy biztonságban tudhassa a gyermekét. A furgon pedig épp kapóra jött, hogy Jessica koszorúslányait egyik helyről a másikra szállítsa. Még az egyetlen férfi is elfért benne, aki a nap folyamán velük tartott.

– A „kizárt” enyhe kifejezés – mondta Myrna. – Hónapok óta tervezzük a lagzit.

– És mi volt a B-terv eső esetére? – szólt előre Aggie közvetlenül a Jessica mögötti ülésről.

– Nem volt B-terv.

– Nem fog esni – kiáltotta Reagan a furgon leghátsó üléséről, ahol Eric feleségével, Rebekah-val és Sed legkisebb húgával, Elise-szel ült. – Nem engedem meg neki.

Jessica remélte, hogy Reagan magabiztossága meghozza a kívánt hatást. Azt akarta, hogy bárcsak vége lenne már ennek a lagzinak. A szervezés már az őrületbe kergette. Azt szerette volna, hogy minden tökéletes legyen, és hogy mindenki örömmel emlékezne az eseményre és jól érezné magát, de leginkább csak arra vágyott, Sed felesége lehessen végre. Istenem, alig várta, hogy láthassa a férfit szmokingban. A két év alatt, mikor nem voltak együtt, a Grammy-díjátadón is viselt egyet, és amikor meglátta benne a tévében, majdnem lenyelte a nyelvét. Nem mintha valaha is bevallotta volna, hogy a díjátadót annak reményében nézte, hogy láthassa a férfit, mert akkoriban zsigeri szinten gyűlölte. Legalábbis erről próbálta meggyőzni magát. Még jó, hogy végre megértette, hogy a férfi arrogáns és basáskodó viselkedése mögött egy jó ember szíve dobog. Egy olyan férfié, akit ő mindennél jobban szeretett. Egy férfié, akitől a lány lábujjai begörbültek, és a szíve majd kiugrott a mellkasából.

Talán ő arra is képes, hogy elállítsa az esőt.

– Felhívhatnám a stábot, és megkérhetem őket, hogy állítsanak fel egy sörsátrat– ajánlotta fel Rebekah.

Uh, szó sem lehet róla. Jessica nem volt hajlandó sörsátorban esküdni. Inkább megfulladna az esőben.

– Köszönöm az ajánlatot, édesem – felelte a lány –, de kizárt, hogy ma essen. Egyszerűen nem létezhet.

– Meg kellett volna szöknötök – jelentette ki Sed húga, Kylie az Aggie és Malcolm autósülése közötti ülésről.

– Próbáltam ezt javasolni én is Sednek – felelte Elise. – De szerinted hallgatott volna rám? Persze, hogy nem. Sed makacs, mint az öszvér. Senkire sem hallgat.

Sed szívesen megszöktette volna Jessicát, ha a lány rábólint, de eszement módon úgy hitte, hogy egy nagy esküvő hét koszorúslánnyal, hét vőféllyel, és ki tudja, hány kísérővel mókás dolog lehet. Eddig nem volt annyira buli. Ráadásul, ha még az eső is elered a nagy napon... Jessica gondolni sem akart erre.

Úgy érezte, mintha kifelejtett volna valami fontos részletet, gyorsan átfutotta gondolatban a tennivalók listáját, miközben forgatta az ujján lévő eljegyzési gyűrűjét, nekidörzsölve az ujja bőrének. Az olcsó kis ékszer a világot jelentette számára; messze ez volt a legbecsesebb tulajdona. És nem azért, mert azt jelentette, hogy Sedhez tartozik, hanem mert a férfi két éven át hordta magával, amíg nem voltak együtt. Lehet, hogy a srác úgy viselkedett, mint egy idült barom a külön töltött idő alatt, de örökké csak a lányra tudott gondolni, pont úgy, ahogyan a lánynak is csak ő járt az eszében.

– Ne felejtsd el átrakni azt a másik ujjadra – közölte Myrna, miközben arra vártak, hogy a lámpa pirosról zöldre váltson.

Jessica felpillantott.

– Tessék?

– Ma új gyűrűt kapsz – magyarázta Myrna. – A jegygyűrűt a szívedhez legközelebb eső ujjadon kell viselned.

– Ez van a szívemhez legközelebb – felelte a lány, de azért lehúzta a gyűrűt, és a jobb kezére csúsztatta. Furcsa érzés volt ott, de nem akarta elrontani a szertartást. Mindennek tökéletesnek kellett lennie, mert bármennyire is csodálatos volt, hogy Sed eljegyezte, a feleségének lenni még nagyobb boldogságot jelentett a lány számára.

– Úgy érzem, mintha valamit elfelejtettem volna – nyögte Jessica, még egyszer ellenőrizte gondolatban a teendők listáját.

– Nem felejtettél el semmit – biztosította Myrna, és a visszapillantó tükörbe mosolyogva ránézett a kisfiára, aki épp Kylie kukucs játékán kacagott.

– Beth! – kiáltott fel hirtelen Jessica, miközben gondolatban végigvette, mi is történt vele ma reggel. A legjobb barátnője meglehetősen fontos része volt a szertartásnak.

– Meséltem, hogy felhívott? – kérdezte Myrna félszegen.

Jessica lélegzete elakadt.

– Nem történt vele semmi baj, ugye? Jön, igaz?

– Minden rendben van. Elaludt, és késni fog. Egyenesen a szalonban megy, és majd találkozunk, csak előbb elhozza a ruhákat.

Bár a menyasszonyi szalon a város túlsó végén volt, Beth lakásához közel, Jessicának valószínűleg saját magának kellett volna elmennie a ruhákért. Ha Beth nem ér a helyszínre időben, akár le is fújhatják az egész esküvőt.

– Lélegezz, Jess – mondta Myrna, és odanyúlt, hogy megveregesse a vállát. Jessica vett egy nagy levegőt, és megpróbálta a fejét a térdei közé dugni, de a biztonsági öv megakadályozta ebben.

– Aú – nevette el magát a saját ostobaságán, és megdörzsölte a fájó kulcscsontját.

Minden rendben lesz, mondogatta magának, bár ő maga sem hitte el. A szépségszalonban Jessica haját megcibálták, tépkedték, göndörítették, befonták, feltekerték, letűzték és feltűzték, amíg a menyasszonyi fátyol és a hosszú, eper szőke haja egybeolvadt és szinte műalkotássá nem vált.

– Azta, Jess – mondta Myrna, miközben a saját tincse a vállának támasztott kisfia apró, mégis hatalmas öklében pihent. – Káprázatosan nézel ki.

Jessica elmosolyodott.

– Te is – felelte, épp akkor, amikor Malcolm megragadta az anyja vörösesbarna hajában lévő egyik hajtű díszítő gyöngyét, és kirántotta. Ettől Myrna gondosan feltűzött frizurájának fele leomlott az egyik vállára.

– Mal– szólt a gyerekre Myrna elkeseredetten –, az nem játék.

Az imádnivaló, fekete hajú baba, aki annyira hasonlított a jóképű gitáros apukájára, és akit az anyukájának esélye sem volt megregulázni, Treyével vetekedő hangon kacagott fel. A csöppségnek azonnal megbocsátottak.

– Megfogná valaki, amíg befejezik a frizurám? – kérdezte Myrna, eltartva magától Malcolmot a derekánál fogva, hogy ne érje el a másik gyöngyöt, amelyet a gyerek már szemet is vetett.

Rebekah vállalta magára eme megtiszteltetést. Megérintette Malcolm apró ujjait, és végigsimította csöpp babaarca vonásait. Láthatóan teljesen elbűvölte a kiscsávó. És ki hibáztathatta volna érte? Jessica szívesen átölelte volna Malcolmot, de ha Myrna apró tűs gyöngyei nem voltak biztonságban a kisférfi markától, Jessica fátyla sem élné túl a vele való találkozást.

Amint a sminkes végzett Aggie-vel, nekilátott Jessica arcának. Bár a csaj nem tudta lebeszélni Aggie-t, hogy a megszokott rikító vörös rúzsát kenje fel, az erős szemceruza azért halványabb lett, hogy visszafogottabb legyen a megjelenése. Jessica kicsit sem bánta volna, ha Aggie úgy jelenik meg, ahogyan egyébként, bár örült, hogy nem tervezi felvenni a fűzőjét és a combig érő csizmáját. Jessica nagyszülei valószínűleg a helyszínen estek volna össze, ha abban látják meg.

A szalon ajtaja kivágódott, és Beth rohant be a váróterembe, vadul nézett szét kék szemeivel, barna hajzuhataga pedig még vadabb volt.

– Megjöttem – jelentette be.

Jessica válla megereszkedett a megkönnyebbüléstől.

– Elég sokáig tartott.

Beth meglátta a barátnőjét, és odasietett hozzá.

– Jaj, Istenem, annyira sajnálom, Jess. Sokáig tanultam, aztán elaludtam a kanapén, és nem hallottam, hogy megszólalt az ébresztő, aztán nem találtam a kulcsaimat, és végül a tegnapi farmeremben bukkantam rá, de aztán félúton voltam a szalon felé, és eszembe jutott, hogy nem vettem tiszta bugyit, ezért vissza kellett fordulnom, hogy kivegyem a szárítóból, és…. – Végül nagyot sóhajtott. – Meg tudsz nekem valaha is bocsátani?

– Ugye nem felejtetted el elhozni a ruhákat? – kérdezte Jessica.

– Persze, hogy nem. A kocsiban vannak bezárva.

– Akkor egye-fene, el van nézve. De jössz nekem egy jégkrémmel, mert halálra izgultam magam – kacsintott rá Jessica.

Beth megölelte őt. A hirtelen mozdulattól véletlenül meglökte a szemfesték ecsetet, amellyel a sminkes épp Jessica egyik szemhéján dolgozott. A csaj elkomorult, és egy kendőért nyúlt, hogy elölről kezdje az egészet.

– Te vagy a legjobb – kiáltotta Beth hangosan Jess fülébe.

– Te vagy a legjobb – kiabált vissza Jessica. – Köszönöm, hogy összeszedted a ruhákat.

– Nem volt gond.

Beth-t sietve egy székhez irányították, hogy „épp most másztam ki az ágyból” haját valami alkalomhoz illőbbre szelídíthessék, Jessica pedig megnyugodott. Egy kicsit.

Amikor mind a hét hölgyemény megfelelő sminket és frizurát kapott, visszatipegtek a furgonhoz. Beth bemászott az ezeréves szedánjába, hogy kövesse őket a helyszínre a ruhák rakományával. Jessica is vele utazott volna, hogy ne legyen egyedül, de Beth csomagtartójának minden centije tele volt könyvekkel, a hátsó ülés meg tele volt koszorúslányruhákkal, így Jess menyasszonyi ruhája már csak az anyósülésre fért be. Jessica remélte, hogy később lesz ideje kárpótolni Beth-t. Közel sem látta eleget a barátnőjét, mióta az élet külön utakra sodorta őket.

Jessica a felhőket méregette, amint beszállt Myrna furgonjába, és bekötötte magát. Az ég még sötétebb lett, mint amikor beléptek a szalonba, de még mindig nem eredt el az eső. Hála Istennek.

Jessica továbbra is az eget bámulta egész úton, míg oda nem értek a helyszínre, a tengerpartra, ahol a szertartást tartották. Talán csak beborul, és majd kitisztul az ég, mire tizenegykor az oltárhoz lépne. Talán délutáni esküvőt kellett volna szerveznie a délelőtti szertartás helyett. Az ajkába harapott. Talán már túl késő volt változtatni a menetrenden, úgyhogy nem kellene annyira aggódnia. Csak élveznie a mai napot.

Küzdött a késztetés ellen, hogy felhívja Sedet, hogy megkérje, vigasztalja egy kicsit. Megértené, miért aggódik ennyire emiatt; hónapok óta mással sem foglalkozott, csak az esküvő miatti felfordulással. Néha csodálkozott, hogy a férfi még mindig el akarta venni feleségül.

Myrna leparkolt a furgonnal az apró épület közelében, ahol át kellett volna öltözniük. A parthoz közelebb már felállították egy kis fehér sátrat, ahol a menyasszonynak és a koszorúslányoknak arra kellett várni, hogy szépen sorban bevonulhassanak, és felállították a fehér fa összecsukható székek sorait is. A vörös szőnyeget vörös rózsákkal és babérlevelekkel, csüngő csipkékkel, valamint piros és fehér színű szaténszalagokkal díszítették. A díszítés meglehetősen egyszerű volt, tekintve, hogy milyen szeles volt az idő.

Talán feleslegesen aggódott annyira. A lányok vidáman csevegtek egymás között, ahogy beléptek a kis tengerparti házba. Jessica megállt az ebédlőasztalnál, hogy megcsodálja a szépen sorba állított kis csokrokat. Mind a nyolc kisebb csokor ugyanolyan volt, mint az övé. Az egyetlen különbség az volt, hogy a menyasszony csokra nagyobb volt, és a vörös rózsák közé fehér liliomot illesztettek. Lehajolt, hogy beszívja az édes liliomillatot, és váratlanul tüsszentett egyet.

Félrehajolt, és újra tüsszentett. Aztán még egyszer.

– Allergiás vagy a virágporra? – kérdezte Beth.

Jessica szeme és orra viszketni és fájni kezdett.

– Ezek szerint – felelte orrhangon, és hirtelen megduzzadt az arca. Újra és újra tüsszentett, és hátrálni kezdett a csokorból áradó bántó virágpor elől.

– Most mit csináljak? – kérdezte. Szipogott, és egy doboz zsebkendő után kutatott a teremben.

– Én is allergiás vagyok bizonyos virágokra – nyugtatta meg Myrna. – Csak le kell csípni a porzókat. Vagy a bibét? Így megszabadulsz a pollenektől.

– Hiszek neked – felelte Jessica, remélve, hogy a nőnek igaza van. Myrna felkapta a csokrot, és elindult vele a ház hátsó részében lévő konyhába. Jessica ismét tüsszentett, amikor elhaladt mellette, de abbahagyta, miután a virágokat kivitte a szobából.

– Pedig nem kezdtem hapcizni, amikor megmutatták a választékot az üzletben – mondta Jessica Beth-nek, aki egy zsebkendőt nyújtott át neki. Jessica kifújta az orrát, és nagyokat pislogott, nehogy könnyező szeme tönkrevágja a sminkjét.

– Mert a mintáik művirágokból voltak – közölte Beth. – Emlékszel?

Beth elkísérte Jessicát a virágoshoz, hogy kiválaszthassa a legtöbb darabot az esküvőre, mivel Sed szinte végig úton volt, hogy a Sinnersszelturnézzon, addig a lány végig az esküvőt tervezte. De mindenről küldött neki képeket, és minden részletről kikérte a véleményét. A férfi egyszer sem vesztette el a türelmét, pedig Jess bizonyára az őrületbe kergette. Talán az sem érdekelte, hogy a virágok piros szalagjai mattak vagy szaténból készültek-e, de lány arról is kikérte a véleményét, az isten szerelmére, hát ő maga ajánlotta fel neki. A férfi azt szerette volna, hogy úgy érezze, részese volt minden döntésnek, minden lépésnek, ami ehhez a naphoz vezetett. Hiszen nem ő volt az egyetlen, akinek ma esküvője lesz.

Jessica elnevette magát.

– Igazad lehet. Azt hiszem, ez megmagyarázná, miért nem voltam allergiás rájuk a virágüzletben.

– Remélem, a porzó eltávolítása megoldja majd ezt a problémát – mondta Beth. – Kész vagy felvenni a ruhádat?

Jessica lelkesen bólintott. Már jó pár hete nem látta a ruhát. Az utolsó pillanatban végeztek rajta néhány átalakítást, hogy tökéletesen álljon rajta. Ami megint eszébe juttatta, hogy alig várja, hogy a szmokingban lássa a párját. Hangosan felsóhajtott, ahogy elképzelte, hogy Sed széles vállai kitöltik a tökéletesre szabott zakót. A férfinak igazán jól állt a szmoking, és csábítóan festett a ruhájában és anélkül is.

A két hálószoba egyikében Beth segített Jessicának belebújni a menyasszonyi ruhájába. Próbálta felhúzni a hátán a cipzárat, de az csak nem akart megmozdulni.

– Beakadt? – kérdezte Jessica, a válla fölött átlesve, hogy lássa, mi a probléma.

Majdnem elájult; a probléma az volt, hogy a cipzár szélei több mint két hüvelyknyire voltak egymástól. Kizárt, hogy valaha is belefért volna.

– Jaj, ne már – jajdult fel Jessica. – Sed azt mondta, hogy már látszik, hogy állapotos vagyok, de nem hittem neki.

Mindkét kezét a hasára csúsztatta, ahol Sed babája növekedett a testében.

– Ha már most ilyen kövér vagyok, milyen leszek hét hónap múlva?

– Nem vagy kövér – csitította Beth. – Csak nagya baba. Mint az apukája.

Jessica nem volt biztos benne, hogy higgyen-e a magyarázatnak, bár ettől egy kicsit jobban érezte magát.

– És akkor most mit csináljunk? – kérdezte.

– Be tudod húzni a hasad? – kérdezte Beth, és rángatni kezdte a ruha nyitott oldalát.

Jessica felfelé szívta a levegőt a mellkasába, próbálta minél laposabbá tenni a hasát. De a probléma nem a hasával volt, hanem annak alsó részével. Talán olyan ruhát kellett volna választania, amelyiknek empire típusú derékrésze van, nem pedig olyat, amelyik csípőben karcsúsított. Azt hitte, még bőven lesz ideje, mielőtt kismamapocakja látszani fog.

– Nem megy – közölte Jessica, és zihálva kifújta a levegőt.

– Akkor is rádadom ezt a ruhát, ha bele kell taposnom – mondta Beth.

– Azt hiszem, van egy fűzőm, ami jó lesz rád – szólalt meg ekkor Aggie.

Jessica nem is hallotta, hogy közeledett. A nyitott ajtóban állt, és alaposan megnézte magának a lányt.

– Fehér, így nem fog látszani, és pont a csípőd csúcsa fölött ér véget, így összefog. Viszont bőr. Ugye nincs semmi bajod a bőrrel?

Jessica tényleg viselhetett fehér bőrfűzőt az esküvői ruhája alatt? Mit fog ehhez szólni Sed? Úgy vélte, hogy annyira be fog tőle indulni a férfi, hogy gondolkodni is képtelen lesz majd.

– Gondolod, hogy működni fog? – kérdezte Jessica.

Aggie bólintott.

– Biztosan. Viszont haza kell mennem érte. Van még időnk?

– Lehúzott cipzárral mégsem vonulhatok az oltár elé – felelte Jessica. – Hálás lennék, ha elhoznád, ha úgy gondolod, hogy egy próbát megér. De ugye a babának ez nem fog fájni?

– Dehogy, nem fogjuk kiszorítani belőle a szuszt. Csak néhány centire van szükséged. Mindjárt visszajövök.

Aggie sarkon fordult, hosszú, egyenes, fekete haja repült a levegőben.

– Köszönöm, Aggie! – kiáltott utána Jessica.

– Nincs mit – szólt vissza Aggie.

Beth felvonta a szemöldökét.

– Egy fehér bőrfűző? Micsoda dolgokat talál ki az unokatestvérem.

– A saját keze által varrt fűzőket egy kis lakókocsiból árulja, amit a Sinners turnébusza mögött húznak. Annyira népszerű az áruja, hogy azonnal elkapkodják, és sokszor kénytelen üres kézzel elküldeni a vásárlókat. Láttad már őket?

– Nem. Nem tudtam, hogy most már saját üzlete is van. Azt hittem, még mindig Vegasban vetkőzik – felelte Beth.

Jessica felnevetett.

– Ti ketten nem sokat beszéltek, igaz?

– Az anyja és az én anyám nem igazán jönnek ki egymással – suttogta Beth. – Tabitha néném a család fekete báránya. És aztán Aggie... Hát, ő valahogy más. Félelmetes? – vonta össze Beth sötét szemöldökét. – Vagy talán jobb szó rá, hogy ijesztő. Igen, Aggie ijesztő.

Jessica elvigyorodott, és megrázta a fejét. Aggie csak úgy tett, mintha ijesztő lenne, de a bőr és a hideg tekintet alatt olyan volt, mint egy bújós cica.

– Aggie-nek egyszerűen lenyűgöző személyisége van. Tényleg ideje lenne jobban megismerned, Beth. Ne hagyd, hogy az ostorok és a bőr elriasszanak.

Beth felnevetett.

– Hallod egyáltalán, amit mondasz?

– Épp te vagy az, aki Vegasba küldött, hogy a szárnyai alá vegyen, emlékszel?

– Igen, nos... – vonta meg Beth a vállát. – Lehet, hogy csak én nem láttam még eleget a világból. Én csak tanulok, tanulok, tanulok. Neked legalább van életed. Nem hiszem, hogy valaha is képes leszek átmenni a záróvizsgáimon.

– Át fogsz menni – nyugtatta meg Jess a barátnőjét, és megsimogatta a vállát.

– Könnyű neked ezt mondani, te máker, hiszen elsőre átmentél.

– Jessica? – szólította a lányt az anyja azon az összetéveszthetetlenül magas hangon, melytől zengett az egész ház. – Jessica?

– Ó, basszameg – sóhajtotta Jessica. – Mit keres itt? Azt hittem, el lesz foglalva az előkészületekkel a szertartásig a fogadóteremben.

– Jessica, merre vagy? – hívta az anyja.

– Nem akarom, hogy megtudja, hogy nem jó rám a ruhám – suttogta Jessica Beth-nek. – Tudod, hogy milyen. Soha nem fogja hagyni, hogy felnőjek.

Beth tágra nyílt szemmel nézett körül a szobában, majd lehúzta a paplant az ágyról. Jessica hátára dobta, aki zavartan ráncolta a szemöldökét.

– Tégy úgy, mintha fáznál – javasolta Beth, éppen akkor, amikor Jessica anyja a szobába lépett.

Jessica szorosabban a vállára húzta a paplant, és úgy bújt bele, mintha a júniusi dél-kaliforniai Dél-Kalifornia helyett fent lenne januárban az Északnyugati fagyos vidékeken.

– Hát itt vagy – mondta az anyja, miközben bevonult a szobába. – Miért nem válaszoltál, amikor hívtalak?

– Te hívtál? – tetette Jessica a hülyét. – Nem is hallottalak.

– A fogadóterem már kész. Mondtam, hogy számíthatsz rám, hogy tökéletes legyen a napod.

Jessica napja eddig korántsem volt tökéletes, de azért rámosolygott az anyjára.

– Köszönöm, hogy ilyen keményen dolgoztál a fogadás előkészületein.

Az asszony megpróbálta átvenni az egész esküvőszervezést. Aztán Sed anyja is beszállt a tervezésbe, és az előkészületek parttalan vitába fulladtak. Sed anyja úgy vélte, hogy templomban kellene összeházasodniuk. Jessica anyja úgy gondolta, hogy az egész násznépnek Párizsba kellene repülnie, és ott esküdjenek meg. Jessica arról ábrándozott, hogy ő és Sed az Eiffel-torony másolatának tetején Vegasban fogadnak majd egyszer örök hűséget egymásnak, de hogy Párizs? Fogalma nem volt róla, honnan jött az anyjának ez az ötlet. Soha nem említette, hogy Párizsba szeretne utazni, még kevésbé, hogy ott szeretne férjhez menni. Feltételezte, hogy az anyja mindig is külföldre vágyott, hogy ott vegye el valaki, és egyetlen lányán keresztül próbálta megélni ezt. Az esküvő tervezése alatt Jessica végig úgy érezte, ezer felé szakad. Próbált olyan megoldást kieszelni, amivel mindenki elégedett lenne, de néha egyszerűen nem lehetett kompromisszumot kötni. Szerencsére Sed támogatta őt abban, hogy mindkét anyával közölje, hol szeretné kimondani a boldogító igent. A tengerparton.

Sed anyja szemrebbenés nélkül fogadta a hírt, és azonnal elkezdett információkat gyűjteni a lehetséges helyszínekről. A saját anyja viszont azt mondta, hogy egy tengerparti esküvő nem elég nagy volumenű az ő kicsi lánya számára. Jessica nem volt benne biztos, hogy az anyja mikor kezdte azt hinni, hogy ő ér valamit. Valószínűleg abban a pillanatban, amikor eljegyezte egy gazdag rocksztár.

– Miért vagy bebugyolálva egy paplanba? – érdeklődött az anyja, és elgondolkodva figyelte a lányt.

– Csak egy kicsit hűvös van itt – felelte Jessica, közelebb húzta magához a takarót, és úgy tett, mintha reszketne.

– Beteg vagy?

– Nem – mondta Jessica, és megrázta a fejét. – Azt hiszem, az idegesség miatt van.

– Akkor azonnal hagyd abba a reszketést. A foglalót nem lehet visszakérni.

– Tökéletesen meleg a lábam – biztosította Jessica.

– Tudom, hogy csalódott leszel, de Ed nem lesz itt az esküvődön – közölte az asszony. – Valami fontos dolga akadt.

Randija van a kedvenc sportcsatornájával, feltételezte Jessica. Bólintott, nem igazán érdekelte, hogy a mostohaapja jön-e, vagy sem. Nem álltak éppen közel egymáshoz. Csak azért hívta meg, mert ezt várták tőle. Ed eléggé görény volt, főleg azóta, mióta az anyja hozzáment, közvetlenül azután, hogy Jessica betöltötte a tizenhetedik életévét.

– Semmi baj, anya. Tudom, milyen keményen dolgozik.

Hogy segítsen a pénzedet költeni, tette hozzá Jessica gondolatban.

– Hol van Monica?

Jessica megvonta a vállát. Ellentétben az anyjával, akinek a legapróbb feladatok megoldásánál is arra volt szüksége, hogy elismerjék, Sed anyja elvégezte a dolgokat, és elhúzott.

Sed legfiatalabb húga, Elise szólt közbe.

– Anya kint van a virágosnál, az oltár fölötti lugasnál segít. Próbálják kitalálni, hogyan tartsák a virágokat a helyükön ebben a nagy szélben.

– Valószínűleg szüksége lesz a segítségemre – közölte Jessica anyja, és már sarkon is fordult, hogy induljon.

Jessica egy kicsit sajnálta Monicát, de legalább az anyjától megszabadulhatott egy kicsit.

– Vajon Sed itt van már? – kérdezte Jessica. Egész nap nem beszéltek. Hiányzott neki a férfi. Általában, amikor nem turnézott, sülve-főve együtt lógtak. Amikor pedig nélküle turnézott, a lány elveszettnek érezte magát. Csak tizenkét óra telt el azóta, hogy utoljára látta őt, mégis úgy érezte, mintha évszázadok teltek volna el. Talán néznie kellett volna egy darabig, ahogy alszik aznap reggel, ahelyett, hogy eltakarta a kezével a szemét, amikor kilopakodott az ágyból, hogy ne lássa a férfit az esküvőjük előtt.

– Írj neki egy SMS-t – tanácsolta Beth. – Győződj meg róla, hogy egyáltalán felkelt.

Sed még aludt, amikor elment. Bízott benne, hogy időben sikerült kimásznia az ágyból, és ha mégsem, tudta, hogy Brian felébreszti, ha szükséges. Mielőtt a násznép aznap reggel felkerekedett, Brian megesküdött a lánynak, hogy figyelni fog Sedre, bár a gondolat, hogy bárki is kordában tartaná Sedet, most, hogy így belegondolt, elég nevetséges volt. Talán az anyja segítségét kellett volna kérnie. De Monicának akadt épp elég elfoglaltsága, mivel ő felügyelte a parton a szertartáshoz szükséges előkészületeket. Jessica mégsem bírta ki, hogy ne írjon Sednek. Nem azért, hogy ellenőrizze, mi van vele. Bár a mai nap éppen arról szólt, hogy összekötik a sorsukat, most nagyon távol érezte magát a férfitól.

Boldog esküvőnk napját– pötyögte az sms-t. – Alig várom, hogy hozzádmenjek.

Miután elküldte az üzenetet, segített Beth-nek felhúzni a cipzárt a hosszú, piros koszorúslányruháján, amit választott. Jessica összes koszorúslánya ugyanazt a színt viselte volna, de mivel a hölgykoszorú minden tagja egyedi volt, nem kényszerítette őket arra, hogy mindannyian ugyanazt a ruhát vegyék fel. Olyan ruhákat választottak, amelyek tetszettek nekik, és a lány reménykedett benne, hogy újra felvesznek majd. Nem volt biztos benne, hogy Sed mit fog szólni azokhoz a kihívó ruhákhoz, amelyeket a kishúgai választottak, de nem akarta megszabni nekik, hogy mit válasszanak. Felnőtt nők voltak már, nem azok a copfos kislányok, akiknek ő még mindig gondolta őket. Jessica eléggé szorongott ugyan a választásuk miatt, amikor az anyja megtudta, hogy a koszorúslányok nem egyforma ruhában jelennek majd meg. Anya hatalmas dührohamot kapott amiatt, hogy úgy néznek ki, mint egy össze nem illő kolduscsapat. Jessica azonban végül megnyerte ezt a csatát. És bár mindannyian másképp voltak öltözve, az egyforma mélyvörös szín elég harmonikusan mutatott. Tetszett neki, hogy nem mindannyian egyforma színben pompáznak.

Jessica fel-alá járkált, mire Aggie több mint fél órával később visszatért a fűzővel. Mi van, ha túl kövér volt ahhoz, hogy beleférjen abba az izébe? És miért nem írt neki vissza Sed? És vajon az anyja még mindig Sed mamáját zaklatta? Még ő sem tért vissza. És miért sírt Malcolm már megint? Muszáj volt, hogy a babának ma jó kedve legyen. Vagy legalábbis aludjon.

– Tényleg te csináltad ezt, Aggie? – kérdezte Beth lélegzetvisszafojtva, miközben végigsimított a fehér fűző bőrébe hímzett halványrózsaszín orchideákon.

– Igen.

– Hol tanultál meg így hímezni? Ez gyönyörű.

– A nagyi tanított.

Beth elnevette magát.

– Igen, engem is megpróbált tanítgatni, de csak az lett a vége, hogy az összes ujjamat összeszurkáltam, és soha nem fejeztem be semmit. Gondolom, istenadta tehetséged volt hozzá.

Aggie az ajkába harapott.

– Dehogy, csak azért ragaszkodtam hozzá, mert ürügyet akartam találni arra, hogy velem üldögéljen. Mindig túl elfoglalt volt ahhoz, hogy lassítson, kivéve, amikor hímzett.

– Vagy úgy – mondta Beth, és elmosolyodott, és már nem nézett rémülten a saját unokatestvérére.

Jessica igyekezett visszafogni magát, és gúnyosan nevetni rajta. Kicsúszott a ruhájából, Beth megfogta neki, majd Aggie felé lépett.

– Ez lett volna egyébként a nászajándékod – közölte Aggie Jessicával. – Több száz ajándék közül kellett megtalálnom, ami a fogadóteremben fel van halmozva, hogy megtaláljam, aztán a pincér azt hitte, hogy el akarom lopni.

– Sajnálom, hogy ennyi fáradságon kellett keresztülmenned a rockyroad fagyi utáni csillapíthatatlan sóvárgásom miatt – kért elnézést Jessica, és a hasára bökött, amiért nem csak a baba volt a felelős. A torkossága is nagy szerepet játszott abban, hogy megnőtt a pocakja.

Aggie ráadta a fűzőt a menyasszonyra.

– Nem számít – nyugtatta meg Aggie, miközben Jessica hátánál összefogta a fűzőt. – Szorít? – kérdezte, aggodalommal a hangjában.

– Nem – felelte Jessica. Valamiért nagyon magasnak érezte magát. Ha a fűzőtől nem is lett egy kicsit vékonyabb, legalább fantasztikus tartást adott neki. – Húzhatod még szorosabbra.

– Dehogy húzom. Aggódom a baba miatt – mondta Aggie.

– Jelenleg körülbelül akkora, mint a hüvelykujjam. Nem foglal sok helyet.

– De azért kapsz elég levegőt?

Jessica bólintott.

– Jól vagyok. Tényleg.

– Pokolian szexi vagy ebben a cuccban – ismerte el Beth. – Majdnem azt kívánom, bárcsak leszbikus lennék. Nekem is csinálsz egyet, Aggie? Nem mintha volna pasim, akinek felvehetném, de hordhatnám, amíg tanulok. Talán segítene gondolkodni.

Aggie kuncogott.

– Persze, drága, és talán összefutsz valakivel a fogadáson. Legalább tízezer embert várnak, a fogadóterem méretéből ítélve.

– Csak ötszázat – szólt közbe Jessica a szemét forgatva. Soha, egymillió év alatt sem jött volna rá, hogyan talált az anyja ötszáz embert a fogadásra, nemhogy visszajelezzenek, hogy jönnek is. Jessica összesen nem ismert ötszáz embert. Talán mind Sed ismerősei voltak. A sok név nem is tűnt ismerősnek a vendéglistán. De legalább a saját esküvőjükön ő és Sed mondhatták ki a végső szót a vendéglistára, bár az anyja folyamatosan nevekkel egészítette ki azt is. Visszahúzta a ruháját a vállára, lehunyta a szemét, és visszatartotta a lélegzetét, miközben Aggie felhúzta a cipzárat. A ruha könnyedén engedett. Jessica megkönnyebbülten sóhajtott fel. Megfordult, és megölelte Aggie-t, aztán elsírta magát.

Aggie szorosan átölelte, és megsimogatta a hátát.

– Ne sírj, kiscica – vigasztalta. – Tönkreteszed a sminkedet, és akkor még többet kell hallgatnunk anyád picsogását.

Jessica erre elnevette magát. Vett egy nagy levegőt, és szép lassan kifújta. Kiderült, hogy nevetni nem is olyan könnyű, ha az ember szorosan fűzőbe van csomagolva. Talán ezért nem nevetett Aggie túl gyakran. Legalábbis nem volt túl vidám, amikor Jessicát bevezette a sztriptíztáncosnők világába Vegasban. Bár Aggie sokkal többet nevetett mostanság, hogy Jace-szel volt, és még mindig fűzőben járt.

Jessica letörölte a könnyeit, és mosoly jelent meg szép arcán.

– Jövök neked eggyel, Aggie.

– Nemsokára én is férjhez megyek – felelte erre a fekete szépség. – Biztos vagyok benne, hogy te is ki fogsz húzni engem egy-két katasztrófából.

Jessica szeme felragyogott. Ez volt az első alkalom, hogy Aggie egyáltalán hajlandó volt megemlíteni az esküvőjüket, pedig már majdnem egy éve jegyben járt Jace-szel.

– Kitűztétek már a dátumot?

A lány megrázta a fejét, egyenes fekete frufruja táncolt a homlokán. Neki volt a leghibátlanabb fehér bőre. Soha nem érhette napfény.

– Arra várunk, hogy egy hely szólítson meg. Vannak dolgok, amikről az ember egyszerűen tudja, hogy helyes, elhiszed?

Jessica bólintott.

– Szóval akkor és ott házasodunk össze, amikor és ahol jónak érezzük – folytatta Aggie. – Nem kell elsietni a dolgot. Nem mintha mostanában terveznénk gyerekeket.

– Akkor majd át kell alakítanod a celládat egy bababarát játszószobává, ahelyett, hogy csak nagykorúak játszanának benne – oltotta Jessica.

Aggie felkacagott, a nevetése mély volt és egyenesen a torkából tört fel.

– Na igen. Ez a fő oka annak, hogy nem sietek. Eléggé kedvelem azt a zárkát úgy, ahogy van. És Jace még jobban rajong érte, mint én.

– Minden fűző fehér, amit készítesz? – szakította félbe Beth. A várakozó arckifejezéséből ítélve a lány azonnali feleletet várt.

– A legtöbb fekete – mondta Aggie megsimogatta Jessica tarkóját. – Feathernek azonban nagyon jól áll a fehér.

Jessica elpirult, majd nevetésben tört ki.

– Ezt a sztriptíztáncosnő nevet sosem növöm majd ki, igaz?

– Amíg velem vagy, cica, addig semmiképp – kacsintott Aggie, majd az unokatestvéréhez fordult. Ahogy egymás mellett látta őket, Jessica rájött, hogy egy kicsit hasonlítanak egymásra. Beth sokkal visszafogottabb volt, mint Aggie, így könnyű volt nem észrevenni, mennyire szép. Beth haja fekete helyett barna volt, és a dél-kaliforniai naptól lebarnult, de ugyanaz a ragyogó kék szempár nézett vissza rá a két lány felől. Ugyanazok a sűrű szempillák, dús ajkak és káprázatos mosoly. Mégis Aggie vibráló volt, Beth pedig úgy tűnt, hogy legszívesebben ágyba bújna, hogy szundikáljon egyet. Szegénykémnek kevesebbet kéne tanulnia, gondolta Jessica. Talán szakíthatna ő is egy kis szabadidőt, hogy együtt lógjanak. Mindig együtt tanultak, amikor szobatársak voltak. Ráadásul közel sem látta eleget Beth-t, mióta Sedhez költözött.

– Mérjük meg a derekadat, Beth – mondta Aggie. – Szerintem jól állna neked a fekete. Milyen mintát szeretnél, hogy hímezzek rá neked?

Amíg Aggie és Beth a fűzőkről beszélgettek, Jessica elnézést kért, hogy megnézze a többi koszorúslányát. Elise-t és Kylie-t a ház hátsó teraszán találta, amint a hullámokat figyelték. Az ég minden eddiginél feketébbnek tűnt, de eddig még nem kezdett el esni. Jessica csak azt szerette volna, hogy addig ne is essen, amíg hozzá nem megy Sedhez, utána felőle annyit eshet, amennyit csak akar. Reagan és Rebekah a második hálószobában zenéről beszélgettek – egy olyan beszélgetést folytattak, amiből Jessica álmodni sem merte, hogy belefolyhat. Myrnát a nappaliban találta Malcolmmal a karjában. Éppen etette a kicsit. Jessica gyakorlatilag elolvadt, ahogy a kanapé háttámlájára hajolva nézte, ahogy szopizik. Egyik kezét birtoklóan az anyja mellére fektette. Sötétbarna szemei a nő arcára szegeződtek, miközben szopott. Jessica alig várta, hogy ő is a mellére szoríthassa Sed gyermekét, és a baba az apja szemével nézzen fel rá. Már most el tudta képzelni.

– Olyan gyönyörű, Myrna – mondta áhítattal Jessica.

– Ezzel a kijelentéssel nem vitatkozhatok – felelte a nő kuncogva, és az egyik ujjával megsimította a baba arcát. – Történetesen egyetértek.

Malcolm szünetet tartott, és az anyja mellbimbójával a szájában Jessica-ra mosolygott. Jessica erre abszolút elolvadt, teljesen beleszeretett a kisfiúba.

– Szerintem beléd van zúgva – jelentette ki Myrna. – Meg fog szakadni a kisszíve, amikor egy óra múlva feleségül mész a konkurenciához.

Egy óra? Jessica a sarokban álló tévé fölötti órára pillantott. Néhány perc múlva tíz óra volt. Alig több mint egy óra múlva bekötik a fejét. Hirtelen forogni kezdett vele a szoba, megkerülte a kanapét, és leroskadt a párnákra.

– Talán meg kellene néznem, hogy minden készen van e már – mondta.

– Csak bízz azokban, akiket te bíztál meg – felelte Myrna. – Minden pontosan a terv szerint fog haladni, de ha mégsem... – vonta meg a vállát. – Az sem baj, amíg a végén hozzámész ahhoz a pasihoz, akit szeretsz, igaz?

Jessica nem volt ebben olyan biztos, de azért bólogatott Myrna bölcs szavaira.

– Így van.

Amikor Malcolm befejezte az evést, Myrna a vállára vette, és megveregette a hátát. A kiskölyök hatalmasat böfögött.

Jessica felkacagott.

– Hát, legalább van valami, amit az apjától örökölt.

– Nem, azt hiszem, ezt tőlem örökölte – kacagott Myrna, és gyengéden megütögette a fia hátát.

– Megfoghatom? – kérdezte Jessica. Semmi sem nyugtatná meg jobban az idegeit, mint néhány pillanatra összebújni kedvenc leendő gitárosával.

Myrna átadta neki Malcolmot, és felállt.

– Megyek, megkeresem a cipőmet – közölte, miközben megigazította elegáns piros ruhája fűzőjét. – Mindjárt jövök.

– Nem muszáj sietned – szólt utána Jessica.

Malcolm azonnal Jessica fátyla után nyúlt, de a lány még épp időben elhúzta a kicsi mancsok elől, hogy el ne érje.

– Huncut vagy? – gügyögte a kisfiúnak, és grimaszolt is neki.

A gyerek elkacagta magát, és puszit dobott a lánynak.

– Tanultál valami újat, hm? – dobott a lány is egy puszit neki. A kisfiú újabb puszit dobott, ami inkább csak arra volt jó, hogy minél több nyálat szórjon minden irányba. Addig-addig folytatták a vihogó puszicsatát, amíg Malcolm barna szeme hirtelen kitágult, és kibukta a tejet. Jessica nem volt elég gyors, és a meleg folyadék a ruháján landolt a mellei között, majd lefolyt, hogy az ölében gyűljön össze.

– A francba – nyikkant, és felpattant, még mindig eltartva magától Malcolmot, miközben lenézett a ruhájára. – Kéne egy kis segítség! – kiabálta. – Malcolm épp most bukta le a ruhámat.

Malcolm csöpp ajkai lefelé görbültek, kis álla megremegett, és a szemei megteltek könnyel. Bocsánatkérő sírásától Jessica szíve összeszorult.

– Ssssh, semmi baj – dúdolta a lány, és ringatni kezdte a babát. Nem nagyon tudta magához ölelni, hiszen akkor a ruháján lévő trutyit a kicsi csöpp szmokingjára kente volna.

Az összes koszorúslány a segítségére sietett. Myrna megfogta a fiát, és megpróbálta megnyugtatni. Beth megtörölgette. Elise felitatta a foltot. Aggie a konyhába rohant, hogy benedvesítsen egy törülközőt.

– Legalább fehér – nyugtatta meg a lányt Reagan. – Nem is fog látszódni.

Még valami elromolhat ma délelőtt? töprengett Jessica.

A bejárati ajtó kinyílt, és az anyja bevonult a kis tengerparti házikóba. Az asszony komolyabb képet vágott, mint a Kaszás a saját temetésén.

– El kell halasztanunk az esküvőt – közölte síron túli hangon. Úgy tűnt, még rengeteg minden elromolhat.