1.-2. Fejezet (Második könyv)

 

Sweet Love of Mine

1. fejezet

                   Fordította: Niky

 

A piros lámpánál ülve Eric a fejével bólogatott a zene ütemére, és ujjaival dobolt szeretett 67-es Corvette-jének kormányán. Követte a dal dobolásának ütemét a rögtönzött dobverőjével, átnyúlt az anyósülésen, hogy cintányérként megkocogtassa… Rebekah hetyke orrát.A lány a legszeretetebben kuncogott, ez sokkal jobban felmelegítette, mint a kaliforniai napsütés, ami anyitott kabriótetőn keresztül beáramlott.Arra késztette, hogy a lány combját kolompként, az orrát pedig megint cintányérként használja.

– Jó kedved van – mondta a lány, és ferdén mosolygott a műszerfalra.

Hát mit várt? Szerelmes volt. Egy abbahagyta az élő előadást, hogy ránézzen a nőre. Tényleg ránézett. Az ő Rebekájára. A szívére.

Lehetetlen volt, hogy ugyanazzal a mindenre kiterjedő intenzitással szeresse őt, mint ahogyő szerette a lányt, de ez nem zavarta. Megszokta, hogy nem szeretik. És Rebekah nem tett semmi olyat, ami miatt kételkedett volna az érzéseiben. Épp ellenkezőleg, olyanokat tett, amelyek rendszeresen emlékeztették őt az odaadására. Csak nehezen tudta felfogni, hogy valaki szeretheti őt. Helyesbítés: hogy valaki szereti őt. Talán, ha elég sokáig bámulná a lányt, a feje is felfogná, amit a szíve már tudott.

A szellő belekapott az álláig érő szőke hajába – amelyet lila festékkel hangsúlyozott –, és a bájos arcához fújta. A lány türelmetlenül félretolta a selymes tincseket, és a kis füle mögé dugta őket. Minden apró volt rajta. Kivéve a szívét. És a szexuális étvágyát.Két olyan tulajdonság, amelyeket nagyra becsült. Amikor Rebeka rájött, hogy bámulja őt, felé fordította a fejét, és azonnal elmerült az égszínkék szemében.

Eric elégedetten sóhajtott, biztos volt benne, hogy dilis kifejezés ül az arcán, de nem érdekelte, hogy ki tudja, hogy száz százalékosanbeleesett ebbe a nőbe. Örökkévalóságot látta azokban a szemekben. Alig tudtaelhinni, hogy a nő az övé, tényleg az övé. Nem kellett elrabolnia, bedrogoznia. Felemelte a kezét, hogy megérintse a lány arcát, és megbizonyosodjon, hogy nem csak képzeli, ahogy a nő imádottan bámulja őt. De az a szerető tekintet tényleg felé irányult. Azt akarta, hogy örökké így nézzen rá.

Örökké tehetné ezt.

Amikor reggel a kórházban a biopszia eredményét várták, azt hitte, hogy akkor és ott véget ér a világa. Az onkológusa áttétekkel kapcsolatos aggodalma téves riasztás volt, így Eric úgy döntött, hogy a tiszta egészségi állapotot azzal ünnepli meg, hogy feleségül veszi. Azonnal.Az örökkévalóság most kezdődik, bébi. De ahogy átmentek a városon a bíróság felé, hogy hivatalossá tegyék, arra gondolt, hogy talán egy kicsit elhamarkodott volt. Nem volt biztos benne, hogy Rebekah is annyira lelkesedett az ötletért, mint ő. Végül is,nem beszélte meg vele. Csak feltételezte, hogy készen áll a törvényes házasságra úgy, mint ő.

Eric mögött álló autó ellenszenvesen dudált, emlékeztetve őt arra, hogy a gázpedálra kell taposnia, amint a lámpa zöldre vált. Normális esetben a türelmetlen balfasznak egy egyujjas üzenetet küldött volna, de ma semmi sem tudta elrontani a kedvét. Főleg akkor nem, amikor a mellette ülő nő élt, egészséges volt, és az övé.

– Szeretlek – mondta, mielőtt a kezét a sebességváltóra tette volna, sebességbe kapcsolta, felengedte a kuplungot, és kerékcsikorgó sebességgel elindult.

– Én is szeretlek! – kiabálta Rebekah a műszerfalba kapaszkodva, miközben a kocsi kissé megbillent, megkapaszkodott, és előre lendült.

Sajnos a forgalom túl sűrű volt ahhoz, hogy igazán jól érezzék magunkat, és Ericnek meg kellett állnia a következő lámpánál. És várnia. Istenem, de unta már a várakozást. Miközben a túltengő energiáját a kormánykeréken dobolta le – megint– a következő háztömb egyik kirakata fölött lógó, kifakult fatábla ragadta meg a figyelmét: Malachi Jelmezboltja.

A pulzusa felgyorsult az izgalomtól, és Rebekah-ra pillantott. Vajon belemenne? Egy átlagos bírósági esküvő túlságosan is normális volt kettejüknek, de talán...

– Van egy ötletem – mondta.

A lány megmerevedett, és hosszú szempillái alól a férfira pillantott. Általában minden őrült ötletért lelkesedett, ami a férfi fejében megfordult, így a lány szokatlan tétovázásán tűnődött.

– Miféle ötlet? – cincogta.

– Talán jelmezben kellene összeházasodnunk.

– Jelmezben?

– Igen, jelmezben! – Az ötlet nagyon megfogta a fiút. – Hát nem lenne jó móka?

– Nem vagyok benne biztos – mondta a lány, és összekulcsolta a kis kezeit.

A férfi felhúzta a szemöldökét. Nem gondolkodtameg magát, hogy hozzámegy ma feleségül, ugye? Talán nem kellene túlságosan ringatni a csónakját. Tudta, hogy a lány érzelmei teljesen felborultak a találkozó után. Nem tehetett róla, de azt akarta, hogy az esküvőjük a lehető legemlékezetesebb legyen, figyelembe véve a tervezés és az előkészületek teljes hiányát.

Nem várta meg, hogy a nő biztos legyen benne, Eric párhuzamosan beállt az öt üres parkolóhely egyikébe a jelmezbolt előtt, és leállította a motort.

– Gyere – mondta, és megfogta a lány kezét. – Menjünk, nézzük meg, mekkora bajba keveredhetünk.

A lány még mindig habozott.

– Nem akarod, hogy a mai nap különleges legyen? – kérdezte a férfi.

Elszakította a tekintetét a kirakatról, amelyben számos jelmez volt kiállítva, köztük egy díszes, régi kék ruha, amit Rebekah érdeklődvevizsgálgatott. A szeme a férfiébe fúródott mindazzal az élet- és kalandvágyó lelkesedéssel, amit a férfi már megszokott tőle.

– Ez máris különleges – mondta a lány. – Az, hogy hozzád megyek feleségül, kétségtelenül életem legemlékezetesebb öt perce lesz.

– De nem akarod, hogy ez egy olyan élmény legyen, ami csak ránk jellemző? – Közelebb hajolt, remélve, hogy megingathatja a nőt az engedelmeskedj, te nő tekintetével.

Rebekah csak nevetett. – Ez boldoggá tenne?

A férfi rámosolygott a lányra. – Igen.

– Rendben, – mondta a lány. – Akkor azt hiszem, bolondot csinálok magamból.

Rövid hálacsókja hamarosan a nő iránt érzett halhatatlan vágyának kézzel tapintható, nyelveket csiklandozó, farkat emelő kifejeződésévé változott. A szíve hevesen vert, miközben közelebb rántotta őt. Mélyebben csókolta. Minden egyes pillanatban egy kicsit jobban szerette őt, amit együtt töltöttek, amiért ilyen mámorítóan boldoggá tette.

Mikor lett ilyen kibaszott balek?

A lány elszakította a száját a férfiétól, és mély levegőt vett. – Nyugalom, tigris – mondta. – Teljesen összemaszatolod a bugyimat.

– Mmm – mondta a férfi elismerően. – Az a bugyi a kedvencem.

Talán le kellene mondaniuk a jelmezek kiválasztásáról, és a bíróságra menni, amilyen gyorsan csak lehet. Hirtelen késztetést érzett, hogy nekikezdjen a nászéjszaka ünneplésének inkább előbb, mint utóbb.

Az ajtó fölött csengő csilingelt, amikor beléptek a dohos szagú üzletbe. Egy ráncos öregember ült az ajtó mellett fehér ingben, fekete nadrágtartóban és piros csokornyakkendőben egy hosszú fapult mögött. Második pillantásra Eric észrevette, hogy a vékony férfi szeme csukva van. Vajon tényleg ülve aludt?

– Nyitva van? – kérdezte Eric hangosan.

A férfi nem mozdult.

– Életben van? – kiáltotta Eric.

A férfi felébredt, és üdvözlően elmosolyodott, amikor kissé elhomályosult szemeivel hunyorogva rájuk nézett.

– Üdvözlöm önöket Malachi Jelmezboltjában – mondta a fal melletti magastámlájú faszékből. – Ha segítségre van szükségük, csak szóljanak. Egyébként élvezzék a keresést.

Megdörzsölte csőrszerű orrát a csuklójával, nekidőlt a falnak, és ismét lehunyta a szemét. Másodperceken belül a légzése mély és egyenletes lett. Kétségtelenül ismét aludt.

Eric Rebekah-ra pillantott egy pillanatra, hogy megosszák a közös meglepetést a tulajdonos bizalmában– feltételezte, hogy a jelmezbolt forgalma decemberben különösen gyenge lesz, de mégis...

Rebeka már nem figyelt. Valami jelmez már megragadta a tekintetét. Elengedte Eric kezét, és rögtön a legrondább esküvői ruha felé ment, amit Eric valaha is látott. A megsárgult és petyhüdt csipkegallér úgy nézett ki, mint egy hatalmas előke, amely mindkét vállat és a fél testét eltakarta elől. A szoknya széles fodrokkal és hálószerű anyaggal volt rétegezve, mintha egy papírdarálóba akadt volna. Rebekah úgy érintette meg a csúnyaságot, mintha tömör aranyból lett volna. A szíve összeszorult, amikor rájött, mi bántja a lányt. Nem akart bíróságon összeházasodni. Igazi esküvőt akart. Virágokkal, koszorúslányokkal, templommal és egy extravagáns fehér ruhával.

– Nézz körül – mondta a férfi. – Fel kell hívnom Jace-t, és tudatni vele, hogykicsit később leszünk a bíróságon, mint terveztük.

A legjobb barátja és a tanúja nem örülne, ha az egész napját azzal töltené, hogy a bíróságon várakozzon, míg ő és Rebekah Malachi Jelmezboltban szórakoznak.

– Fel kéne hívnom anyámat, hogy ő is tudja – mondta, és elfordította a ruhát, hogy megbámulja a hasonlóan csúnya hátoldalát. Öt masni robbant ki a hátsó részérőla botrányos ünnepi ruha díszítéseként.

– Majd én felhívom – mondta Eric.

Rebekah elszakította a tekintetét furcsa megszállottságától, és tátott szájjal pislogott.

– Önként jelentkezel, hogy felhívod az anyámat. – A nő rámutatott, majd a mellkasára.

A kórházban volt egy pillanat, amikor Rebekah édesanyjával kialakult valami kapcsolat aznap reggel, és ezt ki akarta használni, mielőtt valamit elszúrt volna, és a nő újra utálni kezdené. Úgy gondolta, hogy van egy pár napja, míg Mrs. Blake jóindulatúan tekint rá. Legfeljebb.

– Igen, felhívom. Nem probléma.

Rebekah megvonta a vállát, és visszament imádni a csúnya esküvői ruhát.

Eric az ajkába harapott, miközben figyelte a lányt, és azon töprengett, hogyan tehetné boldoggá. Betegesen szüksége volt arra, hogy ugyanannyi örömet szerezzen neki, mint amennyit a lány okozott neki. Úgy gondolta, itt az ideje, hogy kérjen néhány szívességet. Kilépett az üzletből, mert nem akarta, hogy Rebekah meghallja a terv hirtelen megváltozását. Remélte, hogy a barátai hajlandóak lesznek mindent félbehagyni értema, és azon tűnődött, vajon meddig tudja majd húzni az időt a menyasszonyával a jelmezboltban, amíg ők megvalósítják a tervét. A gyomra mindenféle akrobatamutatványt csinált, miközben tárcsázta leendő apósa házát, és várta, hogy valaki felvegye. Imádkozott, hogy a hezitáló menyasszonyának tetszen a rögtönzött meglepetés. Összeomlana, ha nem tudná elérni, hogy a nap végére kirobbanjon az örömtől.

Sweet Love of Mine

2. fejezet

                   Fordította: BaBett

 

Rebekah Blake – hamarosan Rebekah Sticks – átnézett a jelmezekkel teli állványon, amelyeket szemlélt, és megpillantotta a nagyon magas, nagyon jóképű, nagyon tetovált, nagyon türelmetlen vőlegényét. Azt kellett volna eldöntenie, hogy mit vegyen fel a hirtelen jött bírósági esküvőjükre, de nem tudta megállni, hogy ne nézze a férfit. Nem tudta megállni, hogy ne arra gondoljon, milyen édes a férfi. Milyen gyönyörű. Milyen nagylelkű. Milyen csodálatos. Milyen figyelmes és megértő. Milyen tökéletes.

Hogy lehetett ilyen szerencsés? És miért volt olyan kibaszottul ideges? A hasa nem hagyta abba a remegést, bármennyit is mondta neki, hogy ezt akarja. És így is volt. A szíve és az elméje el volt ragadtatva attól, hogy hozzámegy Erichez. Csak a gyomra volt az, ami úgy tűnt, hogy ellenezte az ötletet.

Épp most csatlakozott hozzá, miután húszperce a bolton kívül telefonált. Eric lehúzott egy jelmezt a polcról, a nyakába akasztotta, és lenézett a zöld harisnyára, a barna tunikára és a nemezkalapra, ami a fogasról lógott.

– Á, tökéletes – mondta. – Rablok a gazdagoktól, és adok a szegényeknek.

– Ezt nem viseled az esküvőnkön – mondta Rebekah megrázva a fejét.

– A zöld jól áll nekem – mondta a férfi, felpillantva rá, és megajándékozta egyálmodozó vigyorral, amint a kék szemébe nézett. – Robin Hood pedigaz a fajta hős, akitől a nők elájulnak.

Eric az a fajta hős volt, aki miatt Rebekah ájult el.

– De túl magas vagy a harisnyához– mondta a lány.

– Úgy érted, túl vékony?

– Nem, nem vagy sovány, túl magas vagy. A végén még a lágyékod a térdednél lesz.

– Azt hiszem, összetévesztesz Háromlábúval.

Rebekah felnevetett. Eric legjobb barátjának, Jace-nek, úgy tűnik, volt valami szörnyeteg kakasa, amelynek puszta méretétől a tyúkokból kiijesztette a tojásokat. Vagy talán minden faj petefészkéből kiijesztette őket.

– Mit választottál? – kérdezte meg Eric, felemelve gödröcskés állát, majd érdeklődve tekintett rá.

– Kleopátra? – Ez sokkal inkább kérdés volt, mint állítás. Ha beöltöznek a bírósági esküvőjükre, a lány úgy gondolta, hogy eljátszhatják, hogy a történelem egyik nagyszerű párjának mutassák magukat. Robin Hood és Marion úrnőműködött volna, de Kleopátra és Marcus Antonius pajzánabbak voltak.Sokkal inkább hasonlítottak hozzá és a rocksztár szeretőjéhez. Nos,a kettős öngyilkosságot kivéve. Az nem jött be neki. Túlságosan szerette az életet ahhoz, hogy önként feladja.

– Szóval választhatok a harisnya és a szoknya között? – kérdezte, szemügyre véve a kosztümöket, amiket Rebekah vett le az állványról, és felhúzta az orrát, ahogy meglátta a Marcus Antonius tógát, amit a lány kiválasztott. – Talán a Rómeó ésJúliát kellene választanunk. De várjunk csak – nem hord Rómeó is harisnyát? – Megrázta a fejét, ésmegállt, és megkocogtatta az állát. – Mit szólnál a Bonnie és Clyde-hoz? Öltözhetnék Clyde-nak anélkül, hogy úgy néznék ki, mint egy szerszám. Gangsta! – Megpörgetett egy képzeletbeliTommy pisztolyt, hozzá hangot adva. Hangos hangokat.

A bolt tulajdonosa zavartalanul ült a székében a pult mögött.

Kleopátra és Marcus Antonius. Rómeó és Júlia. Bonnie és Clyde.Ezek a párok szörnyű halált haltak egymásért.

Rebekah összevonta a szemöldökét. – Észrevetted valaha, hogy az emlékezetes párok mind jóval idő előtt haltak meg?

– Azt hiszem, az öngyilkosság romantikusabb, mint kifizetni a jelzálogot és összehajtogatni a szennyest.

A nő kuncogott. – Attól függ, kit kérdezel. Én sokkal szívesebben hajtogatnám a szennyest a következő hetven évben, hogy bebizonyítsam a szerelmemet, minthogy idő előtt sírba kerülök.

– Á, bébi – mondta a férfi ferde vigyorral –, hol van az öngyilkos hajlamod?

Rebekah felemelte a Kleopátra-jelmezt, és nyomatékosításképpen megrázta.

– Bármennyire is szeretlek, nem fogok egy köpködő kobrát megcsókolni, hogy ezt bebizonyítsam. Szóval ne szúrj kardot a mellkasodba a kedvemért.

– Van egy kígyóm, akit megcsókolhatsz– mondta Eric, és lecsúsztatta a kezét az ágyékán. – Nem mérgező, de ha jól megcsókolod, tényleg köpköd.

A lány felhorkant, és megrázta a fejét, mielőtt a MarcusAntonius-tógát a mellkasához lökte. – Menj, próbáld fel ezt!– mondta.

– Szerintem Kleo egyébként egy áspiskígyóval csókolózott, nem kobrával– mondta.

– Nem fogom megcsókolni vagybűvölni a kígyódat az esküvő előtt.

– De utána... – vonogatta a férfi a szemöldökét a lány felé.

A lány elvigyorodott. – Számíthatsz rá.

Eric a pult mögött ülő tulajdonosra pillantott. Az idős férfi – aki láthatóan többnyire süket volt, bár a fülei szokatlanul nagyok voltak – még mindig mélyen aludt, fejével a falnak támaszkodva. Eric elvigyorodott, odasompolygott a bejárati ajtóhoz, és egy alig hallható kattanással bezárta. Az öreg Malachi halk horkantást adott ki, de nem nyitotta ki a szemét.

– Mit csinálsz? – suttogta Rebekah hangosan.

– Biztosítom a magányunkat.

– Minek?

Üveges szemmel és vigyorogva, Eric az üzlet hátsó részéhez közeli, megnagyobbított, kerekesszékkel megközelíthető öltözőbe vezette. Már most úgy nézett ki, mintha a kobrája készen állna arra, hogy leköpje a nőt. A férfi szexuális étvágya nem ismert határokat. Nem mintha Rebekah-nak bármi panasza lett volna ellene. Az övé történetesen megegyezett a férfiéval. Legalábbis mióta találkozott Eric Sticksszel, másnéven magával Mr. Libidóval.

Amikor a nagy fülkében voltak, bezárta az ajtót, és azonnal áthúzta a lány pólóját a feje fölött.

– Ezekben nincsenek kamerák? – kérdezte a lány, miközben eltakarta a melltartóját keresztbe tett karjaival.

Eric körbepillantott a fülkében, és észrevett egy gyanúsnak tűnő fekete lencsét. Rátette a lány pólóját, és miután alaposan ellenőrizte, hogy nincsenek-e további megfigyelési pontok, azt kérdezte: – Jobban érzed magad?

– Mi van, ha Malachi felébred?

– Nem hiszem, hogy akár egy nukleáris robbanás felébresztené a pasit a délutáni szundikálásából.

Megvonta a vállát, és levetette a farmerját és a flip-flopját. Belebújt a jelmez szoknyájába és felsőjébe, és a tükörben tanulmányozta magát, miközben Eric megpróbálta kitalálni, hogyan rögzítse a bőr kardszíjat a tógájára.

Rebekah megrántotta rövid fehér szoknyája szegélyét, miközben megvizsgálta a külsejét.

A mídert és a szoknyát arany- és műékszerek díszítették. Aranyos volt és egy kicsit magamutogató – néhány centi kilátszott a hasából –, de nem egészen az volt, amit a lány elképzelt, amikor kimondja az igent. Természetesen soha nem gondolta volna, hogy egy olyan emberhez megy feleségül, mint Eric, aki olyan mókás és szórakoztató és lelkes és spontán. Valaki, aki kiegészíti őt, és aki miatt élettel telinek és sugárzónak érezte magát az örömtől. Úgy gondolta, hogy megelégszik valakivel, aki egy kicsit kiegyensúlyozottabb. Más szóval, unalmas. Hála Istennek, hogy észhez tért.

– Nem vagyok benne biztos, hogy ez megfelelő esküvői öltözék – mondta.

– Szexi vagy, bébi – suttogta egy mély hang a fülébe. A lány megremegett a hangra, a teste felismerte a hangot, mint valami megadásra utaló jelet. Egy pár erős, férfias kéz kulcsolódott a csupasz dereka köré, és a hasán terült el, amely remegni kezdett a várakozástól. A férfi kezei mindig a vágy tomboló poklát gyújtották meg benne. Figyelte, ahogy Eric megérinti őt, és elmosolyodott a pároson, amit alkottak. A férfi magas, sötét és robosztus, a nő pedig alacsony, világos, és utálta beismerni... imádnivaló. Ugh! Nem tudta megállni, hogy ne ráncolja a szemöldökét Eric hosszú, csupasz lábai láttán, amelyek a saját szoknyája alól kandikáltak ki. Nos, gyakorlatilag a tógája alól.

– Emlékszem, olvastam valahol, hogy Kleopátra a Níluson hajózott lefelé topless. – Eric lehelete cikázott a fülében, libabőrös lett a gerince.– Nem gondolod, hogy a szerepedben kellene maradnod?

– Szerintem ezt csak kitaláltad – mondta a lány.

– Én ugyan nem. Valami híres történész felfedezte, hogy Miss Patra egy kicsit exhibicionista volt. Nemrégiben elkezdték őt a Nílus Lady Godivájának hívni.

– Ó, tényleg? Hogy hívták ezt a híres történészt?

Megrázta a fejét. – Biztos vagyok benne, hogy sosem hallottál róla.

– Biztos vagyok benne, hogy igazad van, mert ő nem létezik.

Eric leoldotta az aranycsatot a mellei között, és lecsúsztatta a kis felsőt a válláról. A ruhadarab a padlóra hullott. Eric végigtapogatta a melltartó kosarát az egyik ujjával.

– Nos, ez így nem lesz jó. Tudom, hogy Kleo sosem hordott melltartót – mondta.

A lány felvonta a szemöldökét, és találkozott a férfi tekintetével a tükörben. – Te megpróbálsz meggyőzni arról, hogy ő volt az első feminista?

– Nem, semmi ilyesmi – mondta vigyorogva, miközben figyelte, ahogy az ujja siklik a tükörben a lány lágy mellének puha duzzanatán. – A melltartókat még nem találták fel.

Rebekah nevetve felhorkant.

Eric a hátán tapogatózott, és a melltartó kapcsa kioldódott. A fehér csipke a lány lábánál landolt a furcsa mintázatú piros és zöld plüss szőnyegen. A jelmezbolt berendezését valószínűleg nem frissítették fel legalább harminc éve, de a hely hangulata nem számított. Rebekah jól érezte magát.

Mindig jól érezte magát, amikor Erickel volt.

Kezei felcsúsztak a lány bordáin, hogy megsimogassák a mellét, és megcsípjék a mellbimbóit. A teste megrándult, miközben a puncija lüktetett a férfi figyelmétől. Eric mindkét mellbimbóját addig dörzsölte a hüvelykujjával, amíg a rózsaszín hegyek kemények és fájdalmasak lettek a férfi kitartó érintése alatt. Rebekah felsóhajtott, és felemelte karjait a feje fölé, hogy ujjait a férfi sűrű fekete hajába temesse. Olyan érzés volt, mintha meleg selyem ért volna az ujjbegyeihez. Néhányan úgy gondolták, hogy a szokatlan frizurája furcsa, de ő elragadónak találta. Ha kedve támadt a puha, rövid haját simogatni vagy a középhosszú hajába temetni az ujjait, vagy hosszú szálakat a keze köré tekerni, vagy merev tüskékkel játszani, megtehette. Mindezt ugyanazon a fejen. Ujjait a férfi tarkójánál lévő középhosszú tincsekben túrva, sürgette Eric fejét lefelé, hogy a férfi a finom száját a lány húsán használja. Eric buzgón csókokkal halmozta el a vállát, miközben a lány a férfit figyelte a tükörben.

– Marcus Antonius egyetlen életcélja az volt, hogy megsimogassa királynője mellbimbóit, hogy azok pimasznak és hívogatónak tűnjenek mindazok számára, akik vele szemben álltak – folytatta Eric a kitalált történelemleckéjét.

– Valóban? – kérdezte szkeptikusan a lány.

– Mit gondolsz, miért volt képes annyi nagyhatalmú királyra rákényszeríteni az akaratát?

– Talán azért, mert intelligens és ravasz volt?

– Nem – mondta Eric, miközben a lány mellbimbóit gyengéden az ujjai között forgatta. – Fantasztikus mellei voltak.

Erősen rángatta a feszes bimbókat, amíg azok ki nem csúsztak az ujjai közül. A gyönyör tüskéi végigfutottak Rebekah húsán. A lány felnyögött és a férfinak feszült.

– Lehet, hogy nincs meg a megfelelő hajszíned ahhoz, hogy hiteles Kleopátra legyél,de a melleid biztosan tökéletesek ahhoz, hogy térdre kényszerítsd a királyokat.

Rebekah kuncogott a bókon. – Szóval mit csinált Marcus Antonius, amikor az állandó mellbimbó-stimulációjától a királynője puncija teljesen felforrósodott és fájdalmassá vált? Bizonyára hihetetlenül zavarónak találta. Biztosan nehéz lehet uralkodni egy birodalom felett, amikor csak arra tudottgondolni, hogy a szeretője kemény, vastag farkával tölti ki.

A szeretője kemény, vastag farka a hátának alsó részén ugrált a nő nyilatkozatára, és a férfi behajlította a térdét, hogy seggbe bökje vele.

– Itt jött jól a férfiruha viselése– mondta Eric.

A lány felkacagott. – Úgy érted, egy tóga?

– Igen, ezt mondtam: férfiruha.– Megcsipkedte a lány fülét. – Vedd le a bugyit, királynőm, és én majd feltöltöm neked azt a forró, fájós puncidat.

A lány elpirult a férfi szókimondásától. Ha leveszi a bugyiját, a dolgok nagyon hamar kicsúsznak a kezéből. – Nem kell nekünk hamarosan a bíróságon lennünk? – kérdezte a lány.

– Legalább egy óránk van még hátra.

– És biztos vagy benne, hogy ennek a boltnak a tulajdonosa nem figyel minket a biztonsági kamerán keresztül?

– Kétlem, hogy tudja, hol van a biztonsági kamera. Különben is, lefedtük a lencsét, emlékszel? És bezártam a bejárati ajtót, szóval az egész hely a miénk.

– Tudhattam volna, hogy valami rosszban sántikálsz, amikor ezt csináltad.

– Mindig rosszban sántikálok, és mindig pajkos vagyok.

A lány felnézett a rózsaszín pólóra, amely a kamera lencséjét takarta az öltöző sarkában, majd benyúlt a szoknyája alá, hogy becsúsztassa a bugyiját. Lerúgta magáról, és megrándult, amikor a hűvös levegő átjárta a forró és fájdalmas húsát a combjai között. Őszintén szólva nem volt gondja azzal, amikor a dolgok sietősen kicsúsznak a kezéből, amíg Eric kezeibe csúsztak.

Amikor Eric lecsúsztatta a tenyerét a melléről, a lány elkapta, és visszatette őket a mellkasára.

– Nos, Marcus Antonius – mondta -, te nem bújnál ki az életed egyetlen célja elől, ugye? Tartsd azokat az ujjakat ott, ahová valók.

A férfi a mellbimbóit csipkedte, miközben a tükörben figyelte. – Talán Marcus Antoniusnak két egyetlen célja volt. Az egyik a mellbimbók gyönyörködtetése, a másik pedig a cicuskák kényeztetése.

– Remélem, a puncira gondolsz. Nekem csak egy van. –  És a férfi nem fog az övén kívül másnak örömet szerezni egész hátralévő életükben.

– És ha jól emlékszem, ez a legjobb – mondta. – De talán meg kellene mutatnod, hogy eldönthessem, megéri-e az egész életemet rá áldoznom.

– Nem az életedet – mondta a lány vigyorogva. – Csak a farkadat.

– És az ajkaim, a nyelvem és az ujjaim is, gondolom.

– És a szemed.

A pasija nagyon vizuális volt. Mostanában sokkal kézzelfoghatóbbá vált, a lány legnagyobb örömére, de a férfi még mindig szeretett nézni, és a lány még mindig szeretett mutogatni. Rebekah a tükör melletti falnak támasztotta a lábát, és felhúzta a szoknyáját, így a pajkos vőlegénye láthatta a tükörben mindazt, ami általában a lába között rejtőzött. Két ujjával szétfeszítette az ajkait, és a kettő között lévő ujjal masszírozta lüktető csiklóját.

– Mit gondolsz? Megéri ez az örökös odaadásodat?

– Nem csak a fantasztikus puncidért szeretlek – mondta. – Ezt tudod, ugye?

– Tudom.

Lecsúsztatta az ujját a résén, és belemártotta a csúszós lyukába.

Eric felnyögött, és izgalmát a lány fenekéhez dörzsölte. – De van egy bizonyos félreérthetetlen vonzalom. Élvezz el nekem, Rebekah! – suttogta.

– Itt?

– Kérlek! Szeretném nézni.

– El fognak kapni minket – suttogta a lány.

Annak ellenére, hogy Malachi nagyothallónak tűnt, és nyilvánvalóan mélyen aludt, Rebekah hajlamos volt egy kicsit hangoskodni, amikor még merészebb volt a szokásosnál. És az, hogy maszturbált az öltözőben, hogy az embere végignézze, ahogy elélvez, elég merész volt. Még tőle is.

– Ne aggódj! – mondta a férfi. – A bejárati ajtó zárva van. Senki más nincs itt, csak mi vagyunk.

– Még mindig nem tudom, hogyan beszéltél rá, hogy itt elmenjek – mondta.

– Én beszéltelek rá, hogy elmenj? Itt?– A férfi elvigyorodott. – Soha nem okozol csalódást bébi.

Megpaskolta a combját. – Ha a nászéjszakánkat a börtönben töltjük, az a te hibád lesz.

A férfi kuncogott. – Bármikor mondhatsz nemet.

– Neked? – A lány a tükörben vigyorgott rá. – Tudod, hogy az ujjad köré csavartál, ugye?

A férfi rámosolygott a lányra. – Inkább lennél valami más köré csavarva.

A nő felnevetett. – Azt is az ujjad köré csavartad.

A szabad kezével hátranyúlt, felhajtotta a férfi ingének szegélyét, és kiszabadította a farkát a boxeralsójából. Határozottan megragadta.

– Térdre, jóképű tábornokom! Nem csak el akarok élvezni neked. El akarok élvezni rajtad.

Állva hagyta volna, ha nem lenne olyan átkozottul magas, de a férfi több mint harminc centivel volt magasabb a volt a saját 158 centiméteres magasságához képest, és nem akarta, hogy a farkával hátba vagy akár a seggbe bökje. A lábai közé akarta. Pontosan oda, ahová tartozott.

Elengedte a férfi kemény, erezett farkát, hogy a padlóra ülhessen mögötte. Fölé guggolt, és hátát a férfi mellkasának támasztotta. – Ne hagyd, hogy elessek – mondta.

Megfogta a combjait, és a mellkasán támasztotta meg, miközben a lány ágyékával a férfi farkára süllyedt. Úgy helyezkedett el a férfin, hogy a hossza a résében volt,és a megnagyobbodott feje a csiklójához nyomódott. A farka mégerotikusabbnak tűnt ott fészkelődve, mint ahogy azt elképzelte. Megmasszírozta a csiklóját az ujjaival, miközben a férfi farkának érzékeny fejét ingerelte. A tükörben Eric tekintete arra a részre tapadt, amit a nő csinált a két lába között, de ő a férfi sovány arcát figyelte. Imádta azt a nehéz szemű elragadtatott tekintetét, amikor beindult. És ha hinni lehetett az arckifejezésének,a farkát legalább annyira szerette a lány redőibe temetve, mint amennyire a lány.

Ahogy az izgalom fokozódott, nem tudta megállítani, hogy csípője ne ringatózzon a kezében. A puncijának enyhe mozgása, ahogy a férfi hosszát dörzsölte, nyilvánvalóan Ericet is az őrületbe kergette, mert elkezdett vele együtt ringatózni, és a férfi hosszát a puncijába csúsztatta, és a farkának feje minden egyes alkalommal nekicsapódott a nő ujjbegyeinek. A lány tenyerét a férfi farkának alsó részéhez simította, és érzékeny csiklójához nyomta, és erősebben ringatta magát, hogy a férfi keménységét felhasználva elmenjen. A farkának csúcsa minden alkalommal előbukkant, amikor a nő hátrafelé ringatózott, és eltűnt a látóteréből, amikor előre mozdult.

– Ó – zihált a lány. – Ez jó érzés. – Sokkal jobb, mint az ujjai. A férfi vastag farkának gerince, amely elölről hátrafelé dörzsölte a lányt, mély behatolásra vágyott.

– Nem bírom – mondta Eric, és levegőt szívott a tüdejébe. – Szükségem van rád, hogy benned legyek.

A férfi előre mozdította, és a lány elvesztette az egyensúlyát. Megtartotta magát a kezével a tükörnek támaszkodva, és izgatottan felszisszent a fogain keresztül, amikor Eric közéjük nyúlt, és épp csak belecsúszott. A férfi előrébb csúszott a térdén, hogy jobb pozíciót találjon, és felfelé tört, hogy mélyre ássa magát. Amikor lenézett, mindent látott a tükörben. A férfi vastag, csillogó farkát eltüntette a nő duzzadt puncijában, ahogy a férfi belé hatolt, majd újra megjelent, amikor visszahúzódott. Nézni, őt majdnem olyan szexi volt, mint hallani, de közel sem olyan fantasztikus, mint érezni, ahogy a lány teste megnyúlik, hogy befogadja a férfit, és az őrjítő súrlódást, ami épp a megfelelő mélységben dörzsölte őt.

– Látod? – kérdezte, képtelen volt levenni a szemét a pontról, ahol testük csatlakozott egymáshoz. Arról, ahogy a puncija elnyelte a férfi merev hosszát. A férfi húsáról, ahogy az újra és újra magához ragadta a lány nedveitől csillogó testét. A lány látta a nevét a férfi hasának alsó részén, és az, hogy látta a bélyegét a bőrén még tüzesebbé tette, ahogy nézte, ahogy a férfi megdugja.

Eric kissé oldalra tolta a fejét, és forró leheletével fürösztötte a vállának hátsó részét, amikor az izgatott zihálásban tört ki belőle.

– Most már igen– mondta. – Baszd meg, bébi! Nincs ennél szebbezen a világon, mint a farkammal tömött puncid.

Nyilvánvalóan az, hogy nézhette, ahogy mozog benne, inspirálta mindenféle kellemes mozdulatra a karcsú csípőjében. A lány teste alkalmazkodott a férfihoz, ajkai és a rése megnyúltak, ahogy a férfi betöltötte, és kavargott, visszahúzódott, és kitöltötte egy másik szögből. Lábai remegni kezdtek a tartástól, de a fenébe is, felizgatta, ahogy a férfit nézte, ahogy a punciját őrületbe kergeti. Az izgalom egyre fokozódott. És nőtt. Magasabbra. Magasabbra.

– Ó, Istenem, Eric – nyögte a lány, és a férfi lökéseire ringatózott. El akart élvezni. – Ó, kérlek. Basszál meg keményebben!

A férfi mozdulatai egyre erőteljesebbek lettek, a mellei minden egyes alkalommal ugráltak a behatoló lökésektől.

– Gyönyörű – suttogta. – Kurvára gyönyörű vagy.

Észre sem vette, hogy nyávog a gyönyörtől, amíg Eric meg nem suttogta:

– Kell egy kis segítség?

A lány bólintott, és a férfi elengedte a combját, hogy megsimogassa a csiklóját. A lány felsikoltott. Nem tudta visszatartani a hangot, és olyan erősen elélvezett, hogy a váladékai végigömlöttek a férfi farkán, és a golyóira csöpögtek. A puncija ritmikusan összeszorult a férfi körül, hajtva, csalogatva, és a peremre lökve őt, hogy csatlakozzon hozzá a gyönyörben.

Eric felnyögött. A farka megrándult, ahogy mélyen beletemette magát, és elélvezett.

A lány látta, ahogy a férfi farka megrándul a tükörben, és érezte, ahogy megmozdul benne.

Ó, Istenem!

Remegő lábakkal kényszerítette magát, hogy letérdeljen. Eric kicsúszott belőle, kár – de nem tudta tovább tartani ezt a görnyedt pózt egy másodpercig sem.

– Szeretlek– motyogta a tarkójánál, és eszébe jutott Marcus Antonius egyetlen életcéljára, és megmozdította a kezét, hogy átölelje a lány melleit, és megsimogatta érzékeny mellbimbóit.

– Én is szeretlek.

– Nem kéne hazudnod nekem az esküvőnk napján – mondta, és a fülét csipkedte, ami bizsergette a tarkóját.

– Nem hazudtam neked – mondta a lány fintorogva. – Tényleg szeretlek!

– Nem azt. Azt mondtad, hogy nem fogod elbűvölni a kígyómat, csak az esküvő után. És, bébi, a kígyóm teljesen el van bűvölve.

A nő kuncogott. – Annyira sajnálom – mondta, a hangjában annyi őszinteséggel, amennyire csak telt tőle. – Ígérem, hogy soha többé nem hazudok neked.

– Bocsánatkérés elfogadva. – Rákacsintott, és megszorította a lányt. – Fogsz hazudni nekem arról is, hogy megcsókolod a kígyómat? Kérlek!

– Ugye nem várod el tőlem, hogy még egy ígéretemet megszegjem? – kötekedett a lány. – Azt akarom, hogy bízhass a szavamban.

– Bízom a szavadban. Azt mondtad, hogy lesz kígyóbűvölés és kígyó csókolás az esküvő után, és tudom, hogy betartod az ígéreted.

– Minél hamarabb összeházasodunk, annál hamarabb tudom tartani a szavamat.

– Gyerünk! Ezt akarod felvenni az esküvőnkre? – kérdezte, felcsúsztatta a kezét a combján és a szoknyájába, ami leginkább a dereka köré volt gyűrődve. – Ez nagyon szexi. Főleg most, hogy láttam az O-arcodat, miközben ezt viselted.

– Eric!

– De a felsőt is viselned kell, mert nem akarom, hogy rajtam kívül más is lássa ezt a fantasztikus mellet. A királyok legyenek átkozottak.

A lány a tükörben szemügyre vette a jelmezt, és úgy döntött, hogy végül is nem tetszik neki.

– Most, hogy Marcus Antonius megdugott, azt hiszem, valami másra van szükségem, amiben férjhez mehetek. Valamire, ami kevésbé árulkodó, talán.

A férfi kuncogott, és megcsókolta a lány vállát. – Van valami ötleted?

– Nem vagyok benne biztos. Böngésszünk még egy kicsit.

– Arthur király és Guinevere? Becsúsztathatom Excaliburt a kövedbe. Húzd ki. Csúsztasd vissza. Ismételd és ismételd, amíg megtörténik a varázslat.

Rebekah elfojtott egy kuncogást. – Nem ismerem a kövemet, Artúr király. Hol van az pontosan?

– Azt hiszem, a melleid között. – A férfi két kezébe fogta, és összenyomta őket.

– A fenébe – mondta a lány. – Reméltem, hogy a kövem egy kicsit lejjebb van.

Rákacsintott a tükörben, majd feltápászkodott, kirángatta magát a férfi szorításából, ahogy felemelkedett.

Rebekah talált egy csomag zsebkendőt és nedves törlőkendőt a táskájában – szükségletek az Eric Sticksszel való randizáshoz–és megtisztálkodott velük mielőtt újra felöltöztek, és visszamentek a jelmezek állványaihoz, mintha nem is az öltözőben keféltek volna.

Nem mintha rajtuk kívül bárki másnak feltűnt volna. Malachi még mindig mélyen aludt.

Rebekah megnézte a Frankenstein menyasszonya jelmezeket és az egyik űrhajós ruhát. Megfontolta a déli szépasszony ruháját, amelyből ScarlettO'Hara is zöldült volna az irigységtől, de valamiért folyton visszatért a fehér ruhához, amit először látott. Valószínűleg egy szívszaggató kísértetnek szánták, de gyakorlatilag esküvői ruha volt. Rebekah leemelte a fogasról, és a testéhez szorította.

– Találtál valamit? – kérdezte meg Eric, miközben a maffiaruhák között válogatott.

– Menyasszonyi jelmezt – mondta Rebekah, és megmutatta neki a csipkék és fodrok tömegét, amelyek újra és újra magukhoz vonzották.

– Azt hiszem, ez illik hozzá – mondta a férfi. – De nem túl kreatív.

Visszatette a ruhát a fogasra, és megpróbált valami kreatívabbat találni. Ha a férfi azt hitte, hogy a szokásos ruha helyett pajzán jelmezben fog férjhez menni, ahol a mellei és a feneke inkább csupasz, mint fedett, akkor a férfinak ezt át kell gondolnia. Az anyja ott lesz a szertartáson, mint Rebekah tanúja. És Rebekah most az egyszer nem akarta felkavarni a dolgokat a nővel.

Rebekah egyenként csúsztatta le a vállfákat a fogasról, miközben szemügyre vette a bakfis ruhákat és a lovagkori ruhákat, balerina tütüket és katonaruhákat. Megijedt, amikor egy nagy kéz végigsimított a háta alján. A tetoválás, amit nemrégiben csináltatott, még mindig érzékeny volt az érintésre. Eric belenyomta a fodros fehér menyasszonyi ruhát a karjába.

– Szerintem ezt kellene felvenned.

– De ez nem túl kreatív – emlékeztette a lány.

– Nem bánom. Amíg megígéred, hogy ma este ezt viseled az ágyban – mondta a férfi. – A gondolat, hogy menyasszonyi ruhában vagy, olyan állapotba hoz, hogy az a Robin Hood vagy Rómeó harisnyanadrág több centivel rövidebb lesz, ha érted, mire gondolok.

A nő nevetett, és kiadósan megszorította a férfit. A férfinak tehetsége volt ahhoz, hogy elérje, hogy jól érezze magát, és a farka is keményebb volt, mint három átlagos férfinak együttvéve.

– Akkor talán neked kellene felvenned a menyasszonyi ruhát, hogy elrejtsd az örökös merevedést – mondta a nő –, és nekem kellene a harisnyát viselnem, mert szuper alacsony vagyok.

A férfi összehúzta a szemöldökét. – Felizgatna, ha igent mondanék a ruhára?

– Ööö, nem. Egyáltalán nem.

– Akkor felejtsd el!

Nevetett a gondolatra, hogy a férfi esküvői ruhába öltözött volna. Ha ő hazudott volna, és azt mondta volna neki, hogy a transzvesztiták felizgatják, nem volt kétsége afelől, hogy a lelkes vőlegénye egy fodros fehér esküvői ruhában mondaná el neki a fogadalmát. Ezt azonban nem tenné meg vele. Még ha vicces is lenne.

– Szóval én felveszem a menyasszonyi ruhát, te pedig ezt – mondta, és egy közeli állványhoz sietett, és előrántott egy szmokingot – 007-es változat, nagyon sima és vagány – ami úgy tűnt, jól állna neki.

– Drágám, nem akarsz várni? Talán szeretnéd, ha egy katedrálisban, a ruhával, a tizenkét koszorúslánnyal, a tortával és a...

Megcsókolta, hogy elhallgattassa. Tudta, hogy a férfi meg akarja adni neki a világot, és meg is tette. Ő volt az ő világa, szóval amíg mellette marad mindent megkapott, amire csak vágyhatott.

– Nem akarom a koszorúslányokat, a tortát vagy a katedrálist – mondta. – De a fogadalmat és a csókot akarom, és bár nem számítottam rá, hogy így lesz, de nyilvánvalóan akarom ezt a hülye ruhát.

– Én személy szerint a csókot várom a legjobban – mondta. – Azt hiszem, néhány tucatszor gyakorolnom kell, hogy a megfelelő mennyiségű nyelvmunkát vigyek bele. Mit szólsz hozzá?

A nő megütötte a férfi vállát. – Nincs több csók, amíg nem mondod, hogy igen, vagy a végén megint az öltözőben fogunk kefélni, és lemaradunk a saját esküvőnkről.

– Rendben – mondta lemondó sóhajjal. – Majd fantáziálok arról, hogy csókolózunk, amíg te felpróbálod azt a ruhát. És aztán elindulunk a bíróságra.

Felemelte a ruhát, és alaposan megvizsgálta. Borzasztóan elavult volt a hatalmas csipkegallér megsárgult a kortól, és foltos volt, ami művérnek tűnt – valószínűleg Drakula valamelyik menyasszonyától származott egy elmúlt halloweenről.

– Nem túl szép ruha – mondta.

– Ha akarod, elmehetünk egy igazi esküvői boltba, és vehetünk neked egy jobb ruhát – mondta Eric.

– Egy állványról? Az eléggé ízléstelen.

– Semmi ízléstelen nincs a te állványodban, bébi. – Az egyik ujját a lány pólójának felső részébe dugta, és lefelé húzta, hogy jól lássa a lány dekoltázsát.

A lány a mellkasára csapott az egyik kezével. – Nem hiszem, hogy van időnk arra, hogy máshová menjünk vásárolni – mondta.

– Van egy kis időnk – mondta a férfi. – Azt akarom, hogy törvényesen az enyém legyél, a lehető leghamarabb, de a te boldogságod az első számú prioritás számomra. Pillanatnyilag a dekoltázsod szorosan a második helyen áll.

A férfi megragadta a melleit, mire a nő rácsapott a csuklójára.

– Boldogan hozzád mennék feleségül, akkor is ha így lennék öltözve – mondta, és kezével végigsimított rózsaszín pólója és kifakult farmernadrágja elején. Még a lábujjait is megmozgatta, amelyek jól látszottak az olcsó flip-flopjában. – Idejönni, hogy jelmezt válasszunk a te ötleted volt, emlékszel?

– Biztos vagy benne?– kérdezte a férfi. – Ez nem úgy hangzik, mintha ez a béna ötlet tőlem származna.

A lány nem szólt semmit, csak kihívóan felvonta a szemöldökét.

– Összeházasodhatnánk meztelenül – mondta a férfi. – Ez is egy lehetőség.

A lány vigyorogva, szégyenkezve rázta meg a fejét. – Na,ez aztán tényleg béna ötlet. Anyám éppen kezdett megkedvelni téged. Nem hiszem, hogy személyesebb szinten meg akarja ismerni a golyóidat.

Eric arca láthatóan elsápadt. – Igazad van. Nem akarok esküt tenni, miközben fával sportolok az anyád előtt.

Rebekah felkacagott. – És miért lenne nálad fa?

– Mindig fásult vagyok, amikor meztelen vagy.

A lány a kezét a férfi karjába csúsztatta, és a fejét a karjához szorította, minden egyes vulgáris kijelentéssel egy kicsit jobban szerette őt.

– És az idő felében, amikor teljesen fel vagy öltözve – tette hozzá. – És ha az egyik szexi jelmezed van rajtad – dorombolta a torka mélyéről –, én teljesen bevadulok. De ezt te már tudod.

A nő valóban tudta, és ezt a tudást a maga javára használta. Kezdetben megdöbbentette, hogy a férfi ki akart öltözni az esküvőjükre. Ez határozottan olyasmi volt, amit a hálószobában szerettek csinálni, de az esküvőknek nem a szexről kellene szólnia. A nászéjszakák viszont a szexről szóltak, és a szerelem egészen másfajta kifejezésére szolgáltak. Itt volt az ideje már a nászéjszakájuknak? Ránézett a faliórára, és megállapította, hogy már jóval több mint egy órája a jelmezboltban voltak.

Hogy vesztegethettek máris ennyi időt? Ilyen ütemben soha nem tudnak kijutnak innen, és elszalasztanák a lehetőséget, hogy ma összeházasodjanak. Kezdte azt hinni, hogy a férfi csak az időt akarja húzni. Talán titokban azt akarta, hogy a bíróság már zárva legyen, mire odaérnek. Ha a férfi tényleg el akarta halasztani az esküvőt, a lány azt kívánta, bárcsak bevallaná ahelyett, hogy egész délután ebben a poros, öreg boltban hülyéskedik.

A kinti motor hangos dübörgése arra késztette Ericet, hogy kipillantson az ablakon, vállát felhúzta az izgalomtól. Amikor a hang tovább haladt a bolt mellett, a vállait ismét leeresztette.

Valamire készült, a lány egyszerűen tudta.

– Felpróbálod? – kérdezte, amikor rajtakapta, hogy a lány megpróbál olvasni a gondolataiban.

Valószínűleg nem kellene. Egy ronda kosztümös esküvői ruhát viselni gyakorlatilag meghiúsítaná a céljukat: a spontaneitást.

– Talán valami mást kéne választanom. Az a viktoriánus ruha nagyon szép – mondta, miközben a bolt másik végében egy gyönyörű kék ruhát nézett a próbababán –, de határozottan nem az én méretem. Utálok alacsony lenni.

– Gyönyörű vagy úgy, ahogy vagy.

Erősen kételkedett ebben. Fárasztó délelőtt volt az onkológusnál. Lelkileg kimerült volt, és biztos volt benne, hogy ez látszott is rajta. Ha arra gondolt, hogy a méhrákja áttétes lett, amikor egy gyanús foltot találtak az MRI-jén, olyan volt, mintha a fejét egy nyomasztó sziklafalba szorították volna, amin szikla is van. Már járt ott korábban is, túl jól ismerte azt a helyet. A rák már elvette tőle a saját a gyerekvállalás esélyét; nem tudta elhinni, hogy olyan kegyetlen lenne, hogy Eric feleségeként elveszik tőle a boldogság esélyét. Még az évekkel ezelőtti kemoterápia alatt sem érezte magát annyira teljesen legyőzöttnek, mint aznap reggel.

Aztán órákkal később, miután tisztázták az egészségi állapotát, és a hangulata visszatért az élők sorába– hagyta magát reménykedni ismét a jövőbe. Egy jövőt saját magának. Egy jövőre Erickel. Eric ragaszkodott hozzá, hogy azonnal összeházasodjanak, a boldogságtól repülni tudott volna. Mégis érzelmi hullámvasútjának fel, le, le, eddig le, fel, fel, egészen fel mozgása megviselte az áldozatát. Remegett az alsó ajka, amikor arra gondolt, hogy mennyi mindent veszíthet, ha megint beteg lesz. Még ha Eric biztosította is arról, hogy mellette fog állni, ha a rákja visszatérne, azt akarta, hogy az együtt töltött időt öröm és szeretet töltse ki, ne bánat és fájdalom.

– Mi a baj? – kérdezte Eric.

Magába fojtotta az érzelmeit, küzdött, hogy ne lehessen azokat leolvasni az arcáról. A férfinak nem kellett tudnia, mennyire feldúlt még mindig. El kellett volna engednie a félelmét – nem pedig hagynia, hogy tovább kavarogjon benne –,de ezt könnyebb volt elképzelni, mint megvalósítani.

Egyik kezével megdörzsölte az arcát. – Csak egy kicsit fáradt vagyok; máris hosszú napom volt. És jól esne egy kis pihenés. Mikor kellene a bíróságon lennünk?

– Azt mondták, hogy legkésőbb ötre oda kell érnünk.

A falióra szerint már majdnem négy óra volt.

– Akkor jobb, ha gyorsan döntést hozunk ezekről a jelmezekről. Mielőtt kifutunk az időből.

– Biztos vagyok benne, hogy megvárnak minket, ha egy kicsit késünk.

Rebekah kuncogott. – Egy kormányhivatal? Ezt erősen kétlem.

Ismét az órára pillantott. – Nem kell sietni – mondta.

– Van valami, amit nem mondasz el nekem – mondta a lány. – Húzod az időt, ugye?

– Mit? Nem, persze, hogy nem. – A férfi a karjaiba nyomta a menyasszonyi ruhát, és az öltöző felé fordította.

Még soha nem hazudott neki semmi fontosról. Remélte, hogy nem most kezdi el.

Átnézett a válla fölött, és rajtakapta, hogy a férfi lopva a saját mobiltelefonjára pillant.

Az ajkába harapott, és egy kicsit bosszantotta, hogy a férfi a valami másra koncentrált az esküvőjük napján.

A férfi felpillantott, visszacsúsztatta a telefonját a zsebébe, és belökte a lányt a próbafülkébe. – Menj, próbáld fel! Aztán majd eldöntjük.

Levette a kémruhát a fogasról. – Megteszem.

Sóhajtott, a legkevésbé sem volt elégedett a ruhával, és az üzlet hátsó részében lévő öltözőbe ment, Erickel a sarkában. Az arcába csukta az ajtót, amikor a férfi követni próbálta befelé. Nem akart még egyszer bedőlni ennek. Biztosan elkésnének, ha a férfi másodszor is csatlakozna hozzá az öltözőben.

Rebekah kibújt a farmerjából és a pólójából, mielőtt a ruhát a fejére csúsztatta volna. Majdnem elsírta magát, amikor meglátta a tükörképét. Nem a jófajta érzelmes, ó-Istenem-ez-a-ruha-pont-nekem-való sírás volt. Ebben a ruha paródiában nem mehet hozzá élete szerelméhez.

– Utálom!– kiáltotta.

Amikor a férfi nem válaszolt, az ajtó felé hajtotta a fejét, és figyelt és figyelmesen hallgatózott. Eric hangosan suttogott valakinek, nyilvánvalóan a mobiltelefonján.

– Mi tart ilyen sokáig? Nem tudom már sokáig húzni az időt – mondta Eric, suttogva próbált beszélni.

Ah, szóval igaza volt. Megpróbálta itt tartani, ameddig csak lehet. De miért? Remélte, hogy nem azért, mert a férfi meggondolta magát. Kinyitotta az ajtót, és a férfi szeme elkerekedett, amikor rajtakapta, hogy a telefonján beszél.

– Kivel beszélsz? – kérdezte.

– Ez a ruha förtelmesen áll rajtad, bébi.

Nem hazudott, de az érzelmi hullámvasútja túlságosan mélyrepülésbe került és a könnyei elkezdtek potyogni, mielőtt meg tudta volna állítani őket.

– Ó, Istenem – mondta. – Ne sírj, ne sírj! Ez csak Jace. – A nő felé tolta a telefonját. – Tessék, beszélj vele.

– Nem akarok beszélni vele. Nem azért sírok, mert te Jace-szel beszélsz! Azt mondtad, hogy csúnyán nézek ki.

A férfi arca megnyúlt. – Nem, nem mondtam. Azt mondtam, hogy ez a ruha förtelmes.

– Nincs különbség. – Berohant az öltözőbe, becsapta az ajtót és bezárta.

– Reb – mondta Eric, és bekopogott az ajtón. – Engedj be! Egyáltalán nem nézel ki csúnyán. – Nem neki – feltehetően Jace-nek – morogta: – Csak siess, a kurva életbe, rendben!?

Lerántotta a ruhát a feje fölött, és átdobta az öltöző ajtaja fölött, elégedetten hallgatta, ahogy Eric megpróbálta kibogozni magát a méternyi taftból, csipkéből, szaténból álló rondaságból.

– Megígérem, hogy minden rendben lesz, amint Jace ideér – mondta Eric.

Furcsa dolog volt ezt megígérni. Rebekah letörölte a hülye könnyeit az arcáról a kézfejével. Nem tudta elhinni, hogy a férfi egyáltalán megkérte Jace-t, hogy jöjjön oda. Hogy mi? Két fickó kellett neki, hogy elmondja, hogy csúnyán néz ki abban a kurva ruhában?

– Rebekah? Jól vagy?

– Adj egy percet – mondta lélegzetvisszafojtva, még mindig próbálta összeszedni magát. Mit nem adott volna egy forró fürdőért, egy puha ágyért és egy kemény testért, amihez hozzábújhatna.

– Szeretlek – mondta a férfi az ajtó résénél.

Nos, ez a kis érzelem a legkevésbé sem segített neki abban, hogy kordában tartsa az érzelmeit. A plafont bámulta, pislogott a szemével, és azt akarta, hogy abbahagyják és ne szivárogjanak, mint egy pár elromlott csap.

– Rebekah?

– Én is szeretlek téged – mondta, és összerezzent, amikor a hangja elcsuklott.

– Te sírsz odabent?

Hangosan szipogott. – N-nem.

– Kicsim, nem akartalak megbántani. Engedj be!

– Nem ezért sírok – mondta.

– Akkor miért? Hadd hozzam rendbe.

Félszegen felnevetett. – Nem tudom, miért. Én csak... hirtelen teljesen összezavarodtam. – Megdörzsölte a keze sarkával a szemeit, és többször mély levegőt vett. – Ennek semmi köze hozzád. – És mégis minden köze volt hozzá. Attól félt, hogy túl gyorsan szeretett belé, és most attól tartott, hogy túl hamar kiég, hogy kifut az időből, az életből– mint azok a tragikus párok, akikről korábban beszéltek. De nem ő volt a hibás a félelmeiért. Ő csak az oka volt annak, hogy annyira törődött azzal, hogy él. Tényleg élt. Mellette.

– Engedj be – mondta nyugodtan.

Letörölte a maradék könnyeit, vett egy mély, nyugtató lélegzetet, és kinyitotta az ajtót. A férfi belépett az öltözőbe, becsukta maga mögött az ajtót, és alulról felfelé végignézett rajta. A lány ott állt a világos szobában melltartóban és bugyiban, de nem érezte magát zavarban. A férfi húsz perccel korábban sokkal kevesebben látta.

– Pont van valamim azokra a könnyekre – mondta a férfi.

Ericnél nem lehetett tudni, hogy szerinte mi gyógyítja a könnyeket. A nő szkeptikusan nézett fel rá.

A férfi megveregette a mellkasát. – Te. Pontosan itt. Most rögtön.

A lány a mellkasának ütközött, és a férfi szoros ölelésbe zárta. A nő belekapaszkodott, karjai a férfi dereka köré fonódtak, hogy közelebb húzza magához. A karjaiban biztonságban és szeretve érezte magát. Teljesen. Ezek közül egyik miatt sem érezte, hogy sírnia kell. Inkább mosolygásra késztették. Ha egy hónapot, egy évet, egy évtizedet, vagy egy évszázadot tölthetett a karjaiban, minden pillanatát megbecsülte volna. Senki sem tudta, mennyi idejük van még hátra. El kellett engednie a félelmet, és a lehető legtöbbet kellett kihozni az időből, nem számít, hogy az mennyi idő volt. Rebekah ellazult a férfi karjaiban, a szája sarka már húzódott is felfelé. A férfi megcsókolta a feje búbját.

– Jobb? – kérdezte egy pillanat múlva.

A lány bólintott. – A mai napnak kellene életem legboldogabb napjának lennie.

– Nem az?

A lány elvigyorodott, és hátrahajtotta a fejét, hogy felbámuljon a férfi szép kék szemeibe. – Még nem, de egyre jobb lesz. – Felnyúlt, és megragadta a hosszú lila hajfürtjét, és megrántotta. – Köszönöm, hogy tudod, hogy szükségem van arra, hogy átölelj.

– Tényleg? – mondta a férfi, és rápislogott. – Csak látni akartalak alsóneműben.

– Akkor mindketten boldogok vagyunk. – A nő megsimogatta a fenekét, tudván, hogy a legnagyobb védekező mechanizmusa a helytelen humor volt. Szemérmetlenül használta, amikor a legsebezhetőbbnek érezte magát. Feltételezte, hogy mindketten érzelmileg nyersek voltak ma.

Elmerült a férfi tekintetében, amíg az le nem hajtotta a fejét, hogy megcsókolja, és a lány szemhéjai lecsukódtak. A férfi gyengéd ölelése egy kicsit szenvedélyesebbé vált, ahogy a kezei végigcsúsztak a hátán és a fenekén. A lány beleolvadt a férfiba, azt akarta, hogy a férfi csupasz bőre az övéhez érjen, eggyé akart válni vele. Nem számított, hogy épp most voltak együtt fél órával ezelőtt. Már megint akarta őt.

– Tudod, mit gondolok? – suttogta a férfi a lány ajkaihoz simulva.

– Hogy a falhoz kellene szorítanod, és szétkefélni az agyam?

– Ööö, nem, nem erre gondoltam. Most az egyszer.

– Arra gondoltál, hogy térdre kéne ereszkednem, lerángatni a nadrágodat, és le kellene szopjalak, miközben te a tükörben nézed?

Felnyögött. – Istenem, asszony, ugye tudod, hogy működik az elmém? De nem, nem is erre gondoltam.

– Akkor mire? – kérdezte a nő, miközben lefelé csúsztatta a kezét a férfi hasán, hogy megsimogassa a lábai között növekvő dudort. A mindig figyelmes farkát elismerően megszorította.

– Azt hiszem, Jace eltévedt.

A nő elkeseredetten zihált. – Miért vagy ennyire rászállva Jace-re?

Egy összetéveszthetetlen halk dübörgés egyre hangosabb lett, ahogy Jace Harley-ja közeledett és megállt az üzlet előtt.

– Itt van. Végre. – Eric szájon csókolta a lányt, és kihúzta magát a karjaiból. – Te itt maradsz – utasította. – Mindjárt visszajövök.

– Eric, mi folyik itt?

A férfi vigyorgott, fiús báj szivárgott minden pórusából. – Ez egy meglepetés.

Keresztbe fonta a karját a mellkasán. – Nem szeretem a meglepetéseket.

– Hazug. – A férfi kiment az öltözőből, és a lány kikukucskált az ajtó mögül, hogy lássa, ahogy a férfi a bejárat felé lépked. Ki kellett nyitniaa bejárati ajtót, hogy beengedje Jace-t. A csengő megszólalt az ajtó fölött.

– Üdvözöljük a MalachiJelmezbo... – A komor hang, amelya pult mögül jött, határozott horkantásba torkollott.

Rebekah felkacagott. Meglepődött, hogy az öreget még nem rabolták ki.

Jace bőrbe és farmerbe öltözve lépett be az üzletbe, kezében egy hatalmas fehér dobozzal, és a szokásosnál is lazábban nézett ki. – Jössz nekem eggyel – mondta Ericnek üdvözlésképpen.

– Tízzel jövök neked. Tökmindegy. – Lelkesen rácsapott Jace hátára, és ezzel egy tárolóba lökte, ahol piciknek és totyogóknak való gyümölcs- és zöldség jelmezek voltak.

Eric kikapta a dobozt Jace karjából, és Rebekah felé vette az irányt. Rebekah szeme tágra nyílt, és visszasurrant az öltözőbe, és úgy tett, mintha nem hallgatózott volna.

– Tudod, milyen nehéz egy óriási dobozt tartani, egy motoron ülve? – panaszkodott Jace. – A szél folyton belekapott, és háromszor is majdnem kiütöttem magam.

– Nem az én hibám, hogy idióta vagy. Aggie kocsiját kellett volna kölcsönkérned.

Eric az öltöző ajtaja előtt szólalt meg.

– Nem mondtad, hogy ez az izé olyan kibaszott nagy.

– Nem tudtam.

Rebekah megugrott egy hirtelen kopogástól az ajtón.

– Igen? – Rebekah megpróbált közömbösnek tűnni, bár a szíve gyors ütemben dobogott.

– Van itt valami, amit felpróbálhatsz.

– Mi az?

– Egy ruha.

– Honnan szerezted? – kérdezte.

– Nyisd ki az ajtót.

– Alsóneműben vagyok. Emlékszel?

– Fordulj meg, haver – mondta Eric Jace-nek. – Nem figyel, Reb. Nyisd ki az ajtót!

A lány könnyedén kinyitotta az ajtót. Eric mosolygott rá, és betoltaa karjában lévő óriási dobozt, majd becsukta maga mögött az ajtót. Letette a dobozt a padlóra, és rábámult. A túlméretes doboz megdöbbentően ismerős volt.

– Eric?– mondta, remegő kézzel eltakarva az ajkát.

– Boldoggá tesz téged?

– Eric? Hogy szerezted ezt? – Nem kellett kinyitnia, hogy tudja, mi van benne.

– Megkérdeztem anyukádat, hogy van-e valamije, amit felvehetnél, és elküldtem Jace-t a szüleid házába érte.

A lány az ajkát rágta, mert tudta, hogy azok a könnyek, amiket az előbb tartott vissza, újra elkezdenek hullani, amint megpillantja anyja esküvői ruháját, amely kétségtelenül ott lapult benne. Százszor látta kislánykorában, és arról álmodott, hogy egy mesebeli esküvőn fog megházasodni egy jóképű herceggel abban a gyönyörű, szentimentális ruhában. Nos, a templom egy bírósági épület lett, a hercege pedig egy tetovált metál dobos, őrült frizurával és illetlen viselkedéssel, de ezen a napon határozottan valóra vált az álma.

– Köszönöm – suttogta.

– Siess, bébi! – mondta. – El fogunk késni. Jace ma egy kicsit lassú.

– Kész csoda, hogy nem karamboloztam– mondta Jace.

A lány több puffanást hallott, ahogy a két barát ütlegelte egymást.

Rebekah leemelte a doboz fedelét, és kihúzta a ruhát, majd megrázta és kisimította a gyűrődéseket a kezével. A látványra nem kezdtek hullani a könnyei, mint számította; ehelyett az érzelmei teljesen váratlan röppályára vettek. Rebekah sugárzott a ruha láttán, a szíve megdobbant az örömtől, ésa mellkasához szorította a ruhát. Átvetette a fején, és bámulta magát a tükörben. Úgy nézett ki, mint egy menyasszony. Eric menyasszonya. Nem tudta megállni, de még szélesebben mosolygott.

– Tökéletes, tökéletes, tökéletes – mondta, magához ölelve a laza fűzőt és boldog táncot lejtett. Kinyitotta az öltöző ajtaját, és hatalmas és sietős ölelésbe szorította Jace-t, amiért az életét kockáztatva elhozta a ruhát, mielőtt megragadta Eric karját, és berángatta a próbafülkébe. A férfi tátott szájjal bámult rá.

– Ó, Istenem, bébi! Csodálatosan nézel ki.

A lány az ajkaihoz érintette az ujjbegyeit, és bólintott, túlságosan elszorult a torka ahhoz, hogy beszélni tudjon.

– Jól csináltam? – kérdezte a férfi.

A lány ismét bólintott, és megpróbálta lenyelni a boldogságát. Lenyugodott, valahol a szíve fölött, és elárasztotta a mellkasát.

A szavai lélegzetvisszafojtva jöttek ki, ahogy átpréselte őket a torkában lévő csomón. – Csodálatos voltál, Eric. Végtelenül boldog vagyok, hogy kitaláltad és megcsináltad. Soha nem jutott eszembe, hogy anyám ruháját viseljem ma. – Megérintette a férfi állát. – Ez olyan sokat jelent nekem. Te jelentesz olyan sokat nekem.

A férfi elmosolyodott, szokatlanul csillogó szemében nedvesség csillogott. – Örülök – mondta fojtott hangon. – Mindkettőnek.

A lány szájon csókolta a férfit, majd hátat fordított neki. – Segítesz?

A férfi ujjai megremegtek a lány bőrén, ahogy a hosszú sorban álló gyöngygombok sorához ért a háta közepén.

– Jobb, ha siettek. Brian azt mondja, készen vannak – szólt be Jace az öltöző ajtaján.

– Haver – kiáltott rá Eric Jace-re. – Fogd be!

– Készen állnak mire? – kérdezte Rebekah a válla fölött átkukucskálva. – Mire készülsz, Eric Sticks?

– Semmire – mondta, és gyorsabban dolgozott tovább a gombsoron.

– Eric...

Kifújta a levegőt. – Különlegessé tetted a születésnapomat, úgyhogy én megpróbálom az esküvőd napját különlegessé tenni számodra. Hagyd abba a kérdezősködést, és ne foglalkozz vele.

A nő kuncogott. – Tekintsd elintézettnek.

Abbahagyta a férfi zaklatását a meglepetéssel kapcsolatban, bár az elméje sorra vette a lehetőségeket, és nyugton maradt, hogy a férfi befejezhesse a ruhája begombolását. A tükörből figyelte a férfit, túlságosan beleszeretett az arcán tükröződő koncentrációba, és az ördögi nyelvébe, amely az ajka felső részéhez nyomódott, hogy segítsen a menyasszonnyá való átalakulását. Ez egészen más volt, mint amit az öltözőtükörben láttak először, de a lány ezúttal még közelebb érezte magát a férfihoz. Nem szexuálisan közelebb, hanem az hogy segített neki öltözködni, végtelenül intim volt.

– Pokoli lesz ezt a dolgot ma este levenni rólad, ugye? – kérdezte, miközben befejezte az utolsó néhány gombot.

– Biztos vagyok benne, hogy kitalálunk valami megoldást.

– Kész!– mondta, és megmarkolta a lány csupasz vállát, mielőtt mindkét kezét felemelte volna a győzelem jeleként.

– Új rekord– mondta, miközben a széles, hímzett szoknyát két kezével felfogta, hogy az ajtó felé forduljon. A ruha stílusa meglehetősen egyszerű volt. A vállai csupaszok voltak, kivéve a vékony pántokat, amelyek éppen elég vastagok voltak ahhoz, hogy eltakarjáka melltartó pántjait. Egy több centiméter széles szaténszalag teljesen körbe ölelte a ruhát a kulcscsontja magasságában, majd a felkarja körül folytatódott a hátán. A míder többi része derékban illeszkedett, az A-vonalú szoknya pedig a derekától a padlóig ért, és hosszú uszályként húzódott mögötte. Az egyetlendíszítése a szerény stílusnak a hátán lévő gyöngygombok voltak, és a gyönyörű virágos hímzés, amely a matt szatént díszítette, és egy a szoknya és az uszály széle mentén lévő finom szegély. Csipke nem volt rajta. Semmi masni. Sem fodrok. Csak elegancia.

Mielőtt elfordíthatta volna a gombot, hogy kilépjen az öltözőből, Eric beborította a kezét a sajátjával.

– Oké, itt az ideje, hogy visszavegyük a ruhádat.

– Micsoda? Mi a baj vele? – A lány végigsimította a kezét az anyagon keresve a tragikus hibát, amit nyilvánvalóan nem vett észre. Ha a férfi azt mondja, hogy förtelmesen néz ki a lány valószínűleg elővesz egy Kleopátra vagy Júlia jelmezt, és máris véget vet a dolognak.

– Kizárt, hogy a farkamon kívül másra is tudnék koncentrálni, ha ilyen gyönyörű vagy.

A lány megkönnyebbülten felsóhajtott, és rácsapott a férfira. – Hagyd abba a hülyéskedést, Eric Sticks!

– Azt hiszi, viccelek – mondta a tükörképének.

A nő felnevetett, és kinyitotta az öltöző ajtaját.

Jace felpillantott a mobiljáról, és leesett az álla.

– Hűha – mondta. – Csodálatosan nézel ki.

Ezzel újabb nem kívánt ölelést kapott Rebekah-tól, és egy csapást Erictől a homlokára.

Eric az órára pillantott, és elsápadt. – Mikor lett ilyen késő?

– Amikor a szertartás előtt megnézted a menyasszonyt a ruhájában – mondta Jace. – Az balszerencsét hoz, tudod.

– Jelenleg én vagyok a legszerencsésebb faszfej a világon. Nem aggódom valami béna babona miatt.

Jace rápislogott, és megrázta a fejét. – Oké, ez az első alkalom. Először eltérsz a 'fesd be a fura hajadat minden negyvenkilencedik napon más-más ronda színűre' napirendedtől, most meg ez?

– Mindig is kíváncsi voltam, miért fested negyvenkilenc naponta – mondta Rebekah. – A hatvankilenc sokkal valószínűbb számnak tűnik Eric Fél-Pornósztár/Fél-Rock-Star Sticksnek, hogy egy babonát alapozzon rá.

Eric elvigyorodott, valószínűleg a múltbeli hatvankilencekre gondolt.

– Míg a hatvankilenc talán két embernek szerencsét hoz, addig mindig is a hetes volt a szerencseszámom.

Rebekah összeráncolta a szemöldökét. – A negyvenkilencben nincs hetes– mondta.

– Negyvenkilencben hét hetes van. Ami a legszerencsésebb szám a világon.

– Pontosan ezért vagyok annyira meglepve, hogy már nem törődsz a szerencséddel– mondta Jace.

– Az egész életemre szóló készletemet arra használtam, hogy megnyerjem a lányt – mondta Eric. – Most, hogy megvan minden, amit akarok, nincs szükségem többé szerencsére.

Rebekah elolvadt a kijelentésétől. Jace elnémult, és eljátszotta, hogy lenyomja az ujját a torkán. Eric megnézte az órát, és megragadta Rebekah kezét.

– Mindenki ott van már? – kérdezte Eric Jace-t, miközben a kijárat felé tartottak. – Köszönjük, hogy használhattuk a boltját! – szólította meg a tulajdonost az ajtón kifelé menet. – Hamarosan visszajövünk.

– Üdvözöljük a Malachi Jel... – mormolta a férfi álmában.

– Talán ki kéne ürítenie a szemetest az öltözőben – tette hozzá Eric. – Csak úgy mondom.

Rebekah érezte, hogy az arca felmelegszik, ahogy azokra a használt zsebkendőkre és nedves törlőkendőkre gondolt, amelyeket a szemetesbe tettek.

– Még mindig Treyre várnak – mondta Jace, amikor kiléptek. – De szerintem már úton van.

– Hány embert hívtál meg a mi kis zártkörű ünnepségünkre? – kérdezte megRebekah. Nem mintha bánta volna. Csak meglepődött. Mikor volt Ericnek egyáltalán ideje meghívni őket? Ezért slisszolt ki a házból, és ezért töltött húsz percet telefonálással? És folyton idegesítette azzal, hogy ellenőrizte azt az átkozott készüléket, ahelyett, hogy teljes figyelmet szentelt volna neki?

– Csak a családtagokat hívtam meg – mondta.

És mivel nem volt igazi családja, így ez a bandáját jelentette. Amikor a turnén volt a Sinners hangtechnikusaként, neki is olyanok voltak, mint a pótcsaládja. Örült, hogy Eric meghívta őket. A ruha sokat jelentett neki, de még többet jelentett volna, ha azok, akik fontosak voltak neki, láthatták volna, hogy viseli, amikor megfogadja, hogy élete végéig Ericet szereti. Remélte, hogy ez nagyon hosszú idő lesz.