Apetite
for Seduction
3. fejezet
Fordította: Mandy
Myrna a háta mögé rejtette a
kezét, amikor Brian utána jött egy óriási gyémánt eljegyzési gyűrűvel. A
platinafoglalatba királynői gyémántok voltak befogatva, körbeölelve egy kerek
központi követ, ami elég nagy volt ahhoz, hogy megöljön egy harci elefántot.
– Ez túl nagy – tiltakozott.
Beleszerelmesedett a
káprázatos dizájner gyűrűbe, míg el nem olvasta az árcédulát, és meg nem
szédült. Ez a gyűrű többet ért, mint a szeretett Thunderbirdje.
– Próbáld fel, mielőtt
döntesz – javasolta Brian.
Eltökélte, hogy azt mondja
neki, nem tetszik, ahogy kinéz az ujján, kinyújtotta a bal kezét, és
kényszerítette magát, hogy ne olvadjon el a Brian jóképű arcán feltűnő
elragadtatott mosolytól. Sokkal gyakrabban kellene utat engednie ennek a
srácnak, gyakorlatilag sugárzott a boldogságtól a kis győzelme miatt.
Brian fél térdre ereszkedett
a lány előtt, akinek a szíve majd kiugrott a helyéről.
– Brian, mit csinálsz? – suttogta
Myrna, idegesen pillantva az eladóra, aki szélesen vigyorgott, majd újra
lenézett a lábainál térdelő férfire.
– Rendesen megkérlek – mondta
Brian, szerelmes csillogással a szemében nézett fel a lányra. Már alig látszódtak
a zúzódások a szeme körül, de az a tekintet tele volt reménnyel és
boldogsággal.
– Myrna Evans, szeretlek
mindennel, amim csak van, volt, vagy valaha is lesz. Hozzám jössz?
– Már mondtam, hogy igen
– mondta a lány gombóccal a torkában.
– Rendesen válaszolj – mondta.
– Ezelőtt a tanú előtt, aki hamarosan valószínűleg óriási jutalékot kap.
Myrna felnevetett, mert olyan
rohadtul boldog volt. A másik lehetőség a sírás lett volna. És pontosan
ugyanabból az okból.
– Igen, Brian Sinclair,
hozzád megyek – válaszolta.
Az eladó izgatottan tapsolt,
ahogy Brian felhúzta a gyűrűt Myrna bal gyűrűsujjára.
– Most már el kell
fogadnod – mondta Brian kajla mosollyal –, és nem számít, milyen
drága.
– Te tökfej – mondta
Myrna. Rámosolygott a kezére, és a szíve kihagyott egy ütemet. A látása
elhomályosodott, ahogy a szemei megteltek könnyel a látványtól, hogy először
látta a fiú gyűrűjét a saját gyűrűsujján.
– Te nagyvonalú, csodálatos,
édes tökfej!
Gyakorlatilag leterítette a
fiút a földre, ahogy a karjaiba ugrott, és kétségbeesetten megcsókolta.
Brian belekuncogott a lány
ajkaiba, szorosabban átölelte, közelebb húzta magához. Egy pillanattal később
az ékszerpult felé fordult, Myrna így az állát és a nyakát csókolta.
– Egy pár jegygyűrűt is
kérnénk elvitelre – mondta Brian az eladónak. – Ahogy láthatja, egy
kicsit türelmetlenül várjuk már a nászutat.
Miután megvették az
eljegyzési gyűrűt és a passzoló jegygyűrűket, gyalog elindultak a közeli
esküvői ruhaszalonba.
Brian megrántotta Myrna
karját, aki felnyögött fájdalmában. Hirtelen megtorpant, a fiú felé fordult,
hogy megkérdezze, mégis mi a faszt képzel, mit csinál, amikor rájött, hogy
majdnem belesétált a szalon ajtókeretébe. Annyira el volt foglalva az
eljegyzési gyűrűje bámulásával, annyira áthatotta a csillogása, hogy
valószínűleg ő is szerzett volna egy pár monoklit, hogy passzoljon a fiúéhoz,
ha az nem rángatja ki a bajból. A gyűrű talán túl extravagáns volt az ő
ízlésének, de lenyűgöző is volt, és ami még fontosabb, azt szimbolizálta, hogy
mennyit jelent Briannek.
Rábámult az óriási kőre a
felismeréstől. Szent szar, tényleg nagyon szeretheti.
Bent az üzletben Myrna
elmagyarázta szorongatott helyzetét, mire az esküvői tanácsadó tíz különböző
menyasszonyi ruhát nyomott a karjába, mielőtt bevezette volna egy öltözőbe.
Találnia kellett valamit az állványról, ami passzol rá, mert már nem volt idő
átalakításra.
Majdnem egy óra
ruhapróbálgatás után a kiselejtezett ruhák növekvő kupaca kezdte elszomorítani.
Az első egyáltalán nem volt jó rá. A másodikban lapos mellűnek nézett ki. A
következő kettő kimondottan ronda volt, tényleg szükség volt azokra a masnikra
a fenekén? Egyik meg sem közelítette az ő stílusát, így azt le sem vette az
akasztóról. A hetedik kísérletnél már kezdte azt hinni, hogy az üzleti
kosztümjében fog esküdni. Brian szerette, ha azt viselte. Biztos volt benne,
hogy nem bánná, ha azt viselné a ceremónián.
A menyasszonyi tanácsadója,
Carla – Találni fogunk valami
tökéleteset, drágám, még soha nem vallottam kudarcot eddig – felhúzta
az utolsó ruha cipzárját és hátralépett, hogy megnézze Myrnát. Elakadt a
lélegzete, és a széles száját eltakarta remegő ujjaival. Myrna felemelte a
tekintetét önmaga három tükörképére a tükörben, újabb csalódásra számítva. Arra
nem számított, hogy könnyekben fog kitörni.
– Ez az igazi – mondta
Carla, karjába vonva a feltartóztathatatlanul zokogó Myrnát, és a hátát
dörzsölgette, míg a lány úrrá lett az érzelmein.
– Bocsánat. Nem hiszem
el, hogy sírok – húzódott el Myrna a szemeit törölgetve, totál bolondnak
érezte magát, hogy ilyen érzelgőssé vált egy hülye ruha miatt.
– Mindig megesik – biztosította
őt Carla szélesen mosolyogva. – Akkor ebben maradsz, ugye?
– Még nem akarom, hogy
lásson benne.
Brian még mindig kint
üldögélt az öltöző előtt a lányra várva.
– Van valaki, aki
segíteni fog a cipzárral?
Feltételezte, hogy megkérheti
az egyik srácot, hogy segítsen neki a buszon.
– Majd kitalálok
valamit.
Visszafordult a tükör felé,
és végigsimította a gyűrött szatén mídert. A fehér ruha testhez álló volt
melltől a csípőig, a szoknya bő volt és hosszú, és az egyik oldalon egy ezüst
cérnával hímzett dekoratív dizájn minta fogta össze. A szegélye épp csak
súrolta a padlót. Myrna megfordult, hogy lássa a hátulját, aminek egy néhány
lépéssel mögötte húzódó egyszerű uszálya volt. Kedves bónusz volt a
gyöngygombok sora, ami a cipzárt takarta el a hátán, ez egy másik ezüst hímzett
mintával végződött, és pont a feneke alatt kötötte össze a ruhát az uszállyal.
Csodálatosan akart kinézni Brian miatt, ha már őt veszi el feleségül, és ebben
a ruhában tényleg gyönyörűnek érezte magát. Kinyújtotta a karjait, és ide-oda
ringatta a csípőjét, nézte, ahogy a szoknya is csábítóan ringatózik. Tökéletes.
A ruha tökéletes volt.
– Találtál már valamit? – kiabált
be Brian az öltözőbe. – Késő van, édes. Csak kapj fel valamit.
– Csak kapj fel valamit – mondta
Carla a szemeit forgatva. – A férfiak ezt egyszerűen nem értik.
De Myrna tudta, ha meglátja
őt ebben a ruhában, akkor Brian érteni fogja. Mert a tökfej sokkal
szentimentálisabb volt, mint ő.
– Azt hiszem, találtam
valami alkalmasat – kiáltott Myrna a lelkes vőlegényének. – Kint
leszek, ahogy levettem.
– Látni akarom. – A
kilincs zörgött, de be volt zárva az ajtó.
– Várnod kell – mondta
Myrna. – Szeretném, ha meglepetés lenne.
Apetite
for Seduction
4. fejezet
Fordította: Tony
Brian a Sinners turnébuszának folyosóján mászkált fel-alá. A banda négy másik tagja úgy figyelte, mint a nézők Wimbledonban. Megállt a folyosó végén levő csukott ajtó előtt, és hallgatta, hogy Myrna mozog-e a hálószobában. A csend bántotta a fülét. Benn kellett lennie. A hálószobából nem volt másik kijárat. Az ablak túl kicsi volt, és észrevette volna, ha megpróbál mellette kisurranni.
Brian alig várta, hogy lássa a ruhában. Alig várta, hogy lássa őt, ruhában vagy anélkül. Bármennyire próbálta, a kilincs nem mozdult. Az ajtó nem nyílt ki. A nője nem jelent meg, omlott a karjaiba, és csókolta eszméletlenre. Még nem. Mi tart ilyen sokáig?
Trey évekkel ezelőtt felhúzta a ruhája cipzárját. Jó, lehet, hogy csak húsz perce volt, de ő éveknek érezte, különösen mivel Trey akkora show-t csinált abból, hogy milyen gyönyörű a lány, miután magára hagyta a hálószobában, hogy megcsinálja a haját, vagy bármit, ami egy örökkévalóságig tartott.
Brian az ujja köré csavarta a láncot, amit az övbújtatóján lógott, és folyamatosan rázni kezdte. A koncert előtti drukk semmi volt az esküvő előtti drukkhoz képest. A talpa jéghideg volt, mintha jeges vízzel lett volna tele a bakancsa. A járkálás legalább elvonta a figyelmét a háborgó gyomráról. Valamennyire. Megfordult, és elindult visszafelé a folyosón a busz elejébe, elment a fürdőszoba, a folyosó két oldalán elhelyezkedő priccsek és az étkezőasztal mellett.
Mint egy parkolóház sorompója, egy kar csapódott le előtte. Brian megállt, és kérdőn felemelte a szemöldökét a legjobb barátjára. A tanújára. A zenei lelki társára – a ritmusgitáros Trey Millsre.
– Leülnél? – kérdezte Trey. – Az őrületbe kergetsz.
– Nem tehetek róla. Kiborultam – mondta Brian.
Eric abbahagyta a dobolást az asztallapon, és felpillantott rá. – Miért? Nem gondoltad meg magad, ugye? Mert ha igen, Myrna összetört szívének rengeteg vigasztalás kell. – Vigyorgott, és úgy nézett ki, nagyon is kedvére van az ötlet. – Azt hiszem, megyek, megnézem.
Amikor elkezdett kikászálódni a bokszból, Brian leült mellé, és visszatolta a falhoz, hogy megakadályozza, hogy a férfi megpróbálja megvigasztalni Myrnát. Akinek nem volt szüksége vigasztalásra. Ha valakinek vigasztalásra volt szüksége, az Brian volt. És nem Erichez fog fordulni.
– Nem gondoltam meg magam – mondta Brian. – De szerintem ő igen.
– Nem. – Sed mély hangja csendült fel éppen Brian bal válla felett. – Boldog. Veled. Azt nem tudom, hogy pontosan miért, amikor itt vagyok én...
Brian Sed felé kapta a fejét, az pedig felkuncogott.
– Nyugi, Sinclair. – Sed meglökte a vállát. – A díjad biztonságban van. Csak baszakodom veled.
Brian nem volt olyan biztos. Sed értett a nőkhöz. Brian nőihez. És Sed egész nap a volt menyasszonya miatt búslakodott. Aki elhagyta, és kitépte a szívét. Akit két év után múlt éjjel újra látott. Aki elérte, hogy felnőtt férfiak nem tisztázott okból verekedésbe keveredjenek a nagydarab kidobókkal. Sed lehet, hogy próbálta adni a közönyöst, de Brian jobban ismerte. Jessica tönkretette a férfit, és amíg Sed nem tudja elengedni a lányt, soha nem fog kilábalni ebből a romantikus hullámvölgyből. Vagy leállni azzal, hogy a többiekre erőltesse ezt a romantikus hullámvölgyet.
– Szóval, mit fogsz neki mondani? – kérdezte Jace.
Brian átpillantott az asztal túloldalán ülő basszistára. Jace egész nap ideges volt. A banda legfiatalabb tagja újra az órára pillantott, aztán röviden Brian szemébe nézett. Valami történt Jace-szel, nem mintha bármit megosztott volna velük. De még önmagához képest is furán viselkedett.
Brian meghökkenve válaszolt. – Mondani neki? – Abszolút semmi kedves mondanivalója nem volt Jessica Chase-nek.
– A fogadalmad – pontosított Jace. – Az azért elég fontos.
Ó. Hogy őrá gondolt. A fontosabbra.
– Nem tudom – mondta Brian. – Úgy gondoltam, legjobb lesz, ha rögtönzök. Úgy őszintébb.
– Helytelen – mondta Trey. – Amilyen ideges vagy most, szerinted, hogy fogod érezni magad a ceremónia alatt?
Brian egyetlen dolog miatt volt idegen, mégpedig amiatt, hogy lehet, hogy nem lesz esküvő. Miért tart neki ilyen sokáig, hogy elkészüljön?
– Megvannak a gyűrűk? – kérdezte Treyt.
– Igen. Esküszöm, nem vágtam zaciba sörpénzért.
– Hadd lássam.
Trey felsóhajtott, és felemelte a fenekét a padról, hogy be tudjon nyúlni a farmerja első zsebébe. Zavart arckifejezéssel csúsztatta mélyebbre a kezét. – Biztos, hogy itt vannak valahol.
Brian szíve kihagyott a mellkasában.
Trey megnézte a másik zsebét. – Ez nem jó – mondta. – Talán neked kellene ellenőrizned. – Felé nyújtotta a zsebét.
– Fejezd be a baszakodást, Trey. – Brian átnyúlt az asztalon, és megragadta Trey nyakát.
Trey fájdalmas lélegzetvétele megállította Briant. Elfelejtkezett Trey fejsérüléséről. Az elmúlt éjszaka belekeveredtek egy kis verekedésbe a sztriptízbárnál, és mindannyian különféle sérüléseket szenvedtek. Talán Brian úszta meg a legkönnyebben a két monoklijával. Legalább nincs egy hatalmas púp a tarkóján.
– Jól vagy? – kérdezte.
Trey behunyta a szemét, és felemelte az ujját Brian felé. Egy pillanat múlva kinyitotta a szemét. – Aha. Csak jön és megy.
– Én még mindig úgy gondolom, hogy kórházba kellene vinnünk – mondta Sed.
– Brian ma megnősül – mondta Trey.
– És?
– Én vagyok a tanúja.
– Akkor az esküvő után megyünk.
– Koncertünk van.
– És? – Sed figyelmeztető pillantásától a legtöbb férfi megfutamodott volna, de Trey csak bosszúsan megrázta a fejét.
– Dare letépi a farkamat, és megeteti a sakálokkal, ha kihagyjuk ezt a fellépést – mondta Trey.
A Sinners volt Dare bandájának, az Exodus Endnek az előzenekara, alig négy óra múlva a Las Vegas-i Mandalay Bayen.
Ericből kitört a nevetés. – Hol fog sakálokat találni?
– Az állatkertben. Honnan a francból tudnám? Ő Dare. Vannak kapcsolatai.
Ha Treynek tényleg orvosra van szüksége, Brian nem akarta, hogy bármilyen okból halogassa a kezelést. Még a várva várt esküvőjük miatt sem, amit ő és Myrna két napja tervezgettek. – Myrna és én elhalaszthatjuk…
– Nem megyek kórházba.
– De igen, ha ráveszünk – mondta Sed.
– Jól vagyok. Basszus. Szálljatok le rólam.
– Szerintem menned kéne – mondta Brian. – Ha jól vagy, csak megvizsgálnak és elengednek.
– Persze, miután öt órát vártam a sürgősségi várójában. – Trey kicsomagolt egy cseresznyés nyalókát, és a szájába dugta. – Nem megyek.
Brian hallotta, hogy nyílik a hálószoba ajtaja. A szíve a torkába ugrott. Talpra ugrott, még mielőtt a menyasszony megjelent volna az ajtóban.
Gyönyörű fehér ruhájának testhezálló mellrésze a legcsábítóbb módon nyomták össze a melleit, míg a ráncolt szoknya a derekát hihetetlenül aprónak, a csípőjét pedig extra gömbölyűnek tüntette fel. Myrna a mellkasa közepét eltakarta az egyik kecses kezével. A fény megtört az ujján levő gyémánt eljegyzési gyűrűn. A gyűrűn, amit Brian néhány órája húzott az ujjára. Ami azt bizonyította, hogy beleegyezett, hogy az övé legyen. Amit sikerült elérni, hogy fogadjon el, annak ellenére, hogy a lány tiltakozott az értéke miatt. A férfi büszke volt a kis győzelmére. A gyémánt gigantikus volt. Azzal a kővel az ujján egy pasinak sem jutna eszébe ráhajtani.
Myrna gesztenyebarna haja elegáns kontyba volt fogva, és néhány laza tincs keretezte a gyönyörű arcát. A sminkje még jobban kiemelte mogyoróbarna szemeit, a korallszínű rúzs pedig még a szokásosnál csókolni valóbbá tette a puha, telt ajkait.
Lenyűgöző. A nője lenyűgöző volt. És az övé.
Habár Myrna fizikai szépségétől elállt Brian lélegzete, volt valami más, ami még az arcánál és a testénél is jobban megrengette a világát. A szerelem, a várakozás és a bizalom vegyes tekintet volt az, ami a lány tágra nyílt szemeiben tükröződött, ahogy a folyosó végéről bámulta őt, és teljesen kiakasztotta Briant.
– Azt hiszem, kész vagyok – mondta, hangja remegett az érzelmektől.
Brian nem tudta tovább távol tartani tőle a kezét. Végigrobogott a folyosón, és a karjaiba rántotta, az egész testét a sajátjához szorította.
– Még nem csókolhatsz meg – mondta levegő után kapkodva.
– Miért?
– Most rúzsoztam ki magam.
– Akkor újra meg kell tenned.
A lány elmosolyodott, és a férfi nyaka köré fonta a karját. – Benne vagyok.
Brian lehajtotta a fejét, az ajka egy hajszálnyival megáll a lányé felett. A szíve dübörgött a várakozástól, a farka pedig mocorogni kezdett a combjánál. Egy pillanat múlva a lány szemei kipattantak. Brian figyelte, ahogy a pupillái kitágulnak, amint a szemére fókuszál.
– Igazad van – suttogta. – Nem csókolhatlak meg.
– Miért nem?
– Először el akarlak venni feleségül.
– Akkor induljunk, mert már nagyon szeretném, ha megcsókolnál. És mást is. – Az ujjai a fehér ingére siklottak, amire sikerült rábeszélnie, hogy vegye fel. – Nagyon csinos vagy ebben az ingben. Le akarom harapni a gombokat.
A szavai után már egyáltalán nem érezte olyan szar dolognak, hogy felvette.
Brian megfogta a kezét, és hátrafelé elindult vele végig a busz folyosóján a kijárat felé, maga után húzva a lányt. Még annyira sem tudta levenni róla a szemét, hogy megnézze, hová lép. – Trey, remélem, megtaláltad azokat a gyűrűket – mondta, ahogy elhaladt az ebédlőasztal mellett.
– Megvannak. Hová megyünk?
– Az első esküvői kápolnába, amit találunk.
– Nem férünk be mindannyian a Thurderbirdbe – mondta Eric.
– Majd téged és Jace-t bedugunk a csomagtartóba – tette hozzá Trey.
– Követünk titeket a motoromon – mondta Jace.
– Hol van a kalandvágyad? – kérdezte Trey, és átölelte Jace vállát.
– Az Ericcel egy csomagtartóban való utazást nem nevezném kalandnak. Inkább rémálomnak.
– Hé – szólt Eric –, reggel fürödtem. – Megszagolta a hónalját. – És eszembe jutott a dezodor is, te szerencsés faszfej.
Trey felnevetett.
Brian remélte, hogy nem lesz túl hosszú a ceremónia. Hatalmas volt benne a késztetés, hogy letépje azt a ruhát Myrna gyönyörű testéről, és felizgassa annyira, hogy leharapja a gombjait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése