9.-10. Fejezet

 

ApetiteforSeduction

9. fejezet

                   Fordította: Suzy

 

Az út a kórházba a taxiban Jessica Chase jelenlétének elviselése nélkül is elég rossz volt Brian számára. Nemcsak azért, mert a verekedés, ami kórházba juttatta Treyt miatta tört ki, hanem mert igazi seggfejjé változtatta Sedet. Hisz a nő hagyta el őt. És Briannek semmi kedve nem volt ugyanabban az államban lenni a nővel, nemhogy egy járműben. Talán jobban gondolt a nő iránti erős ellenszenvére – sokkal inkább annak a gyűlöletére, ahogy a nő hatással van a barátja intelligenciájára –, mint Trey sérüléseire, mert a legjobb barátja elvesztésének gondolatára hányni akart. Vagy kiabálni. Vagy sírni. Vagy összetörni valamit. Nem ment túl jól neki, hogy nyugodtan üljön egy taxi hátsó ülésén.

Hideg veríték csorgott a háta közepén, és minden izma fájt az őt elpusztítani készülő feszültségtől. Ha Myrna nem fogta volna a kezét, valószínűleg elment volna az esze.

Amikor a taxi megállt a kórház előtt, Sed és Jessica azonnal kiugrott, de Myrna nem volt hajlandó megmozdulni.

Brian kérdőn nézett rá, sietnie kellett.

– Minden rendben lesz vele – mondta neki Myrna nyugodtan, elsimítva a haját az arcából. – Tudom, hogy ez szétszakít belül, de nem engedheted, hogy Trey így lásson. Azt fogja gondolni, hogy a Kaszás áll az ágya mellett. Később széteshetsz, megígérem. De most erősnek kell lenned érte.

Brian nem tudta, hogyan rejtse el a nyugtalanságát, az aggodalmát, a kibaszott tehetetlenségét, de Myrnának igaza volt. Bizakodónak kellett tettetnie magát, hogy Trey sértetlenül megússza, mert a másik lehetőség túl szörnyű volt, hogy elviselje. Még a gondolat is bénító volt.

Bólintott. – Valahogy majd összeszedem magam.

– Itt vagyok. Támaszkodhatsz rám, oké?

Brian némán bólintott. Azon tűnődött, hogy Myrna honnan tudta, mennyire szüksége volt arra, hogy ezt hallja.

– Szeretlek – mondta Myrna, meg sem várva, hogy válaszoljon erre, kimászott a taxiból.

Ezt is nagyon kellett hallania.

Trey jó hangulatban volt, amikor végre beléptek a kórterembe tíz vagy tizenkét évszázaddal később. Az idő valószínűleg percekben telt, de mindegyik legalább száz évnek tűnt. Brian úgy tett, mintha Trey fejsérülése nem lett volna súlyos – a rángógörcsök nem voltak olyan rosszak, ugye? –, és csak azért viccelődött vele, mert minden más cselekedet egy bőgő idiótát csinált volna belőle. Trey beleakasztotta két ujját Brian elülső zsebébe, és az egész látogatás alatt abba kapaszkodott, így Brian eléggé biztos volt abban, hogy nemcsak ő színlel nyugalmat és összeszedettséget. Briannek egész addig sikerült fenntartani a látszatot, míg az agysebész ki nem küldte őket Trey szobájából, és Myrna át nem ölelte őt a folyosó végén lévő váróteremben.

– Jól vagy? – kérdezte.

– N-nem – mondta. – Azt mondtam, megérdemelné, hogy valami komoly derüljön ki és most… – Lenyelte a feltörni akaró zokogást.

– Nem gondoltad komolyan, édesem. Tudod, hogy nem.

Így volt, de ez nem másítja meg a tényt, hogy kimondta. És hogy megtörtént.

Megtörtént.

Ó, Istenem.

Brian magához szorította Myrnát, és a fal felé fordult, hogy senki se lássa a könnyben úszó szemeit. Próbálta megakadályozni, hogy kibuggyanjanak, de az erőfeszítése annyira hatásos volt, mint a nap lenyugvásának megakadályozása. Sikerült nem sírnia, mert a torkát megbénító félelmen át élesen beszívta a levegőt.

Amikor Trey támogatócsoportjának többi tagja belépett a váróterembe, Brian eltolta magától Myrnát, és a rohadtul könnyező szemét beletörölte a pólója szegélyébe. Jessica Seddel együtt érkezett, és Brian belekapaszkodott a nő iránt érzett dühébe. A düh kordában tartotta a könnyeket. Az aggodalommal ellentétben a düh egy olyan érzelem volt, amivel tudott mit kezdeni.

Így amikor leült Myrna mellé arra várva, hogy Trey kijöjjön a műtőből, megengedte magának, hogy fortyogjon. Akármikor kalandozott el a gondolata Treyre és arra, hogy mennyit veszítene, ha kiszakítanák az életéből a srácot, Brian ránézett a Sed vállán békésen alvó Jessicára, és örült a bosszankodásnak, hogy a nő újra felbukkant Sed életében. Brian órákig fókuszált azokra a bajokra, amiket a nő okozott – Sed bánatára és álmatlanságára, és Brian nőkkel való érzelmi összefonódásának kibaszottul érzéketlen semmibe vevésére. A legénybúcsún is miatta kezdődött a verekedés. Minden rossz dolog, ami Briannel történt az elmúlt huszonnégy órában –a francba, az elmúlt két évben –, Jessica hibája volt. Hogy tegnap éjjel veszekedett Myrnával. Trey fejsérülése. A monokli, amit a kurva esküvője napján viselt. Sed sérült torka. Minden Jessica kibaszott hibája.

Brian úgy kapaszkodott a nő iránti gyűlöletébe, mint egy biztonsági takaróba. Az undor volt az egyetlen dolog, ami visszatartotta attól, hogy magzatpózba gömbölyödjön a kényelmetlen széke alatt és zokogjon.

Takaros kis dühbe dolgozta magát az eperszőke bombázó felé, mire az orvos bejött a váróterembe, és tájékoztatta őket, hogy Trey túl van a műtéten.

Amikor az orvos azt mondta, hogy „Az agysérülések trükkösek”, Brian tudta, hogy többé nem tudja tartani magát. Vagy meg kellett ütnie valamit, vagy szét fog esni az új felesége, a bandája, az egyik rock-hőse – Trey bátyja, Dare–, és a kurva púp a hátán Jessica Chase előtt. Nem volt olyan állapotban, hogy ott üljön arra várva, hogy Trey felébredjen az altatásból, és úgy tűnt, a briliáns felesége – áldott legyen – felismerte ezt.

– Brian és én visszajövünk reggel nyolcra –mondta, úgy parancsolgatva a rock sztároknak, ahogy csak ő tudott.

Nyolc? Igen, így elég ideje lesz Briannek arra, hogy összeszedje magát, és addigra talán már Trey is készen áll a társaságra.

Kérlek, Istenem, legyen addigra kész a társaságra.

– Akkor Sed és én délben jövünk – mondta Jessica.

Mintha Trey egyáltalán látni akarná. Brian rámeredt. Ő nem tartozott ide. Nem akarta, hogy itt legyen. Tudta, hogy Trey sem akarná, hogy itt legyen. De talán Sed megérdemelte, mert úgy csüng minden szaván, mint egy szerelmes szerszám.

Myrna egy kicsit tapintatosabb volt. Úgy tűnt, hogy az áruló valóban kedveli Jessicát. Brian szüksége a kifakadásra percről percre fokozatosan nőtt. Gyorsan elbúcsúzott, de elkerülte Sedet, nehogy pofán csapja. Nem nagyon tudta megütni Jessicát. Megfogta Myrna könyökét, és a felvonóhoz siettek, Istenben bízva, hogy még azelőtt sikerül kijutniuk ebből a kibaszott nyomasztó kórházból, mielőtt szemtől szembe kerülne Seddel. Nem volt biztos abban, hogy ebben a pillanatban uralkodni tudna a dühén.

– Miért vagy olyan dühös? – kérdezte Myrna, miközben Brian a lefele gombot püfölte a felvonóknál.

– Nem vagyok.

– Baromság, kicsim. Olyan vagy, mint egy időzített bomba.

Nem tudta letagadni, így úgy döntött, kiereszti. – Miért pont most kellett neki visszajönnie?

– Kinek?

– Jessicának.

– Problémád van vele?

– Igen, problémám van vele. Kurvára utálom a képét.

– Miért?

– Csak – kiáltotta,és kezdett szilárdan rátámaszkodni a lefelé gombra.

Myrna a karjai közé vonta,erre abbahagyta a felvonó piszkálását.

– Nem utálod őt – mondta Myrna.

– De igen.

– Nem, te azt utálod, hogy az egyik legjobb barátodat egy papucs gyökérré változtatta.

Brian majdnem felnevetett. Leginkább egy felháborodott zihálásként jött ki belőle.

Myrna megszorította, és ő kissé ellazult. Tudta, hogy szándékosan bosszantotta magát ilyen túlzóan; sokkal könnyebb volt a Jessica iránti utálatára fókuszálni, mint a Trey iránti szeretetére. Brian soha többé nem gitározna, ha elveszíteni azt a makacs kis szarházit. Senki sem lenne képes helyettesíteni Treyt Brian életében vagy a karrierjében. Senki.

– Végy egy nagy levegőt, és engedd el – mondta Myrna. – Nem fogod megváltoztatni Sed véleményét róla. Ha egymásnak valók, akkor hozzá kell szoknod a jelenlétéhez, és ha nem illenek egymáshoz, akkor ezt nekik maguknak kell kitalálniuk.

– Tudom – mondta. – Csak nem tudok ezzel is foglakozni minden más mellett.

– Megoldjuk majd, mikor Trey jobban lesz.

Brian tudta, hogy a nőnek igaza van. Az életében lévő sokkal fontosabb tragédiára kell fókuszálnia. És amikor Myrna megcsókolta, biztos volt abban, hogy el tudja engedni a rosszallását a meglehetősen nagy gyökér és az őt papuccsá változtató punci közötti romantikus kapcsolattal szemben. Legalábbis ezt gondolta, amíg Sed mögé nem lépett a szóban forgó nővel, aki a széles háta mögé bújt.

– Szia – mondta Sed.

– Szia – válaszolta Brian, és itt megállt volna a dolog, ha Sed nem lett volna akkora barom, hogy arról beszélgessen, mi zavarja Briant.

Brian heves és hangos vitája Seddel nagyon gyorsan felerősödött. Az idióta nem látta, hogy Jessica mekkora csapás mindenki életére, nem csak a sajátjára. Amikor a felvonó végre megérkezett, Myrna belökte őt Seddel és azt mondta: – Odalent találkozunk. Kicsit beszélgetnetek kell. Vagy verekedni. Mindegy.

Ó, túl fognak esni rajta. Minimális beszélgetéssel, maximális verekedéssel.

– Hogy fogadhattad vissza? – kiáltott Sedre Brian. – Felfogod, mennyi szarságnak tettél ki, amikor megpróbáltál túljutni rajta?

– Az én hibám, hogy a csajok jobban szeretnek velem dugni, mint veled?

Talán hálásnak kellett volna lennie, hogy Sed tudta, hogyanhozza ki a sodrából. Ki kellett robbannia, és Sed épp most húzta meg a ravaszt. Brian állon vágta Sedet, bütykei tiltakoztak a csapás ereje ellen. Sed nekicsapódott a felvonófülke hátuljának, majd Brian felé indult épp, mikor az ajtók bezáródtak. Sed jól szájba vágta, és Brian kiengedte mindazt a dühöt, ami azóta épült benne, amióta a nászútját kíméletlenül félbeszakította ez a seggfej és a trófea sztrippere. Brian teljesen kifulladt, mire rájött, milyen egyoldalúvá vált ezt a harc. Sed sokkal nagyobb volt és nála jóval tapasztaltabb verekedő, akkor ő miért adott két-három csapást Sed minden egyes ütésére? A haragja elszállt, Brian tett egy lépést hátra, és felnézett Sedre, nehezen lélegzett, és ökölbe szorította a kezét.

– Jobb már? – kérdezte Sed, mielőtt lenyalta a vért a felhasadt ajkáról.

– Addig nem lesz jobb, míg ki nem dobod azt a kibaszott ribancot.

Sed a kézhátával letörölte a homlokáról az izzadtságot.

– Akkor nyomorult életed lesz, barátom.

Ha Sed megtartja Jessicát, akkor már ketten lesznek. Vagy amint a nő fogja magát és megint elhagyja, akkor Sed fog visszatérni a nyomorult életmódjához. Egyszer már dobta őt a pénz miatt – tényleg azt hitte Sed, hogy a pénzsóvár picsa olyan sokat változott két év alatt? Brian lehunyta a szemeit, és ingerülten felsóhajtott.

– Ha meg akarsz még ütni, akkor jobb, ha nekilátsz– mondta Sed. – Már majdnem az előcsarnokban vagyunk.

Brian nevetett, és a tenyerével kidörgölte a feszültséget a homlokából.

– A faszba, Sed. Egy idióta vagy a nő mellett. Nem jöttél még rá?

– Ja. De ez változtat azon, hogy érzek iránta? – Megrázta a fejét. – Egy cseppet sem.

Talánha egy más megvilágításba helyezné a nőt, meggondolná magát. – Ha ő nem lett volna, Trey nem sérült volna meg. Meg is halhatott volna. Még mindig meghalhat.

Sed lenézett, és megrázta a fejét. –Ha valakit hibáztatni akarsz azért, ami Treyjel történt, hibáztass engem. Jessica nem kérte, hogy rángassam le a színpadról. – Kuncogott, és megdörzsölte az állát. – Igazából eléggé morcos volt miatta.

– Annyira morcos, hogy a hátán landolt veled a lábai között?

Sed elkomorodott. – Tudom, hogy dühös vagy, de vigyázz a kibaszott szádra. Nem hagyom, hogy így beszélj róla.

A felvonó pittyent, amikor a földszintre értek. Brian megbotlott, amikor két kéz nyúlt be a fülkébe, megragadta az ingét, és a kemény csempepadlóra nyomta az arcával lefelé.

– Hűha – mondta Sed. – Óvatosan a srác lomposával. Ma éjjel az új feleségét kell megdöngetnie.

Brian kételkedett abban, hogy akár egy kicsit is fog döngetni az éjszaka hátralévő részében, de értékelte Sed aggodalmát a lomposa épsége iránt. Nem bánná, ha ugyanúgy aggódna a mellkasáért és az arcáért.

– Kórházi biztonsági szolgálat. Láttuk, hogy maguk ketten verekednek a felvonóban – jött egy hang valahonnan felülről, ahol Brian kiterítve feküdt egy éles térddel a háta közepén.

– Barátok vagyunk – biztosította Sed az őrt. Valamiképp neki sikerült elkerülnie, hogy földre vigyék. Talán az őrök, nem gondolták, hogy elbírnak vele. – Csak némi feszültséget kellett feloldani közöttünk. Már jól vagyunk. Ugye, Brian?

– Csodásan – mondta Brian fájdalmas nyögéssel.

– Sose kellett még némi értelmet vernie egy barátjába? – kérdezte Sed az őrt.

– Nem a kórházi felvonóban – mondta az őr. De levette a súlyát Brian hátáról.

– Bocsánat ezért. Megismételhetjük a parkolóban, ha Brian benne van – mondta Sed.

– Kösz nem – mondta Brian. – Jól vagyok.

Valaki talpra segítette Briant, és Sed átkarolta a vállát. Brian nem tudta biztosan, hogy ez a haveri ölelés a látszat kedvéért volt-e – hogy az őrök elhiggyék, barátok –, vagy szüksége volt valaki támaszára, de Brian nem bánta. Sed körülötte lévő karja az erő és a jóllét érzetét adta neki. Sed ilyen hatással volt az emberekre. Csak a nők terén volt szörnyű ízlése.

Bármennyire is tetszett Briannek, hogy az őrök azokat a seggberúgásokat idézik vissza, amiket ők adtak és kaptak a barátaik kezeáltal, néhány perccel később szörnyen örült annak, hogy a gyönyörű feleségét látta kilépni a felvonóból. Még az se érdekelte, hogy Jessicával volt. Hamarosan ő és Myrna kettesben lesznek a hotelszobájukban, és Brian úgy tehet, hogy Trey rendben van, anélkül, hogy mindenki őt figyelné.

ApetiteforSeduction

10. fejezet

                   Fordította: Suzy

 

A hotelszobába visszatérve Myrna körbejárt a lakosztályban lekapcsolva az összes fényt az ágy melletti lámpa kivételével. Brian a matrac szélén ült, és az ébresztőórát babrálta.

– Két óra múlva fel kell kelnünk – mondta a kimerültségtől tompa hangon. – Sajnálom, hogy a nászéjszakánk nem sikerült olyan jól.

Myrna leült mellé az ágyra, és kivette a kezéből az ébresztőórát, hogy az éjjeliszekrényre tegye.

– Én is – mondta. – De pár hónap múlva elmehetünk egy hosszabb nászútra. Amint vége van a turnénak. És Trey is jobban van.

Brian felemelte a fejét, engedte, hogy a nő lássa a sötét szemeit megrándulni a fáradtságtól. A körülöttük lévő zúzódások sem segítettek, hogy éberebbnek tűnjön.

– Megpróbálhatok szeretkezni veled, ha akarod – mondta.

– Nem kell megint szexelnünk– mondta a nő, és majdnem felnevetett, amikor látta, hogy Brian válla megereszkedett a megkönnyebbüléstől. Szegény srác hozzászokott, hogy kielégítse a telhetetlen szexuális étvágyát. – Sokat szexeltünk ma, de tényleg szükségem van arra, hogy szeretkezzem veled.

Myrna lecsúszott az ágyról, és Brian lábai elé helyezkedett a padlóra. Kioldotta az egyik csizmáját és lehúzta, félredobta, mielőtt megmasszírozta volna a rüsztjét a puha, fehér zoknin keresztül. Brian a torka mélyéből elégedett morgás tört fel. A nő megismételte ezt a másik lábával is, aztán arra buzdította, hogy hátradőljön az ágyon, hogy a lábai lelógjanak, így ki tudta gombolni a farmerját. Felemelte a csípőjét, és a nő lehúzta róla. Fáradtan bámult fel rá, kitárta felé a karjait.

– Gyere ide, feleség. Meg kell ölelnem téged, hogy emlékeztessem magamat arra, hogy igazán az enyém vagy, és arra gondolni, mi minden jó van az életemben, amikor minden más elszaródott.

Myrna elpislogta a könnyeket, a szíve együttérzéssel dobogott. Tudta, hogy Brian szereti Treyt – nem úgy, ahogy hozzá ragaszkodott a nap nagy részében, de barátként, kollégaként és olyan valakiként, akire mindig számíthatott.

– Meg akartam masszírozni a hátad – mondta. – Segít ellazulni.

– Sokkal nyugodtabbnak fogom érezni magam, ha a fejed itt van.

Megveregette a mellkasa közepét, és Myrna nem tagadhatta, milyen nagyon szerette volna a férfi szíve fölött pihentetni a fejét. Brian levette a pólóját, és Myrna is ledobta magáról a ruhái nagy részét. A bugyiját magán hagyta, remélte, hogy ezzel emlékezteti az éhes punciját arra, hogy nem kell dugnia Briannel ahhoz, hogy megmutassa neki, mennyire szereti.

Összebújtak a takaró alatt, a nő feje a férfi mellkasán volt,és annak szívverése egyenletesen dobogott a fülében.

– Sajnálom, hogy átlagos seggfejként viselkedtem a kórházban – mondta Brian, a hangja átmorajlott a mellkasán. Eltakarta a szemeit az egyik karjával, és felsóhajtott.

– Ez egy átlagos seggfej viselkedés volt? Milyen vagy, amikor hatalmas seggfejként viselkedsz?

Brian félszegen kuncogott. – Nem akarsz a szemtanúja lenni.

Myrna szórakozottan simogatta Brian hasát, azt akarta, hogy az ő elméje kissé lenyugodjon, hogy aludhasson egy kicsit.

– Mit fogok csinálni, ha nem épül fel? – suttogta Brian.

– Mondtam neked, hogy ne gondolj ilyenekre.

– Nem tehetek róla.

– Rendben lesz. Ő Trey kibaszott Mills. Egy kis fejsérülés nem fogja sokáig kiütni.

Brian vonalakat húzott végig a nő csípőjén. – Talán, ha jobban lesz, visszahívhatjuk az ágyunkba. Nem lenne baj, ha nem a nászéjszakánk, igaz?

Myrna az ajkába harapott. Akármennyire is kielégítő volt szexuálisan a hármasa Briannel és Treyjel, nagyobb elmebaj lett belőle, mint ahogy várta.

– Szerintem ez nem jó ötlet – mondta Myrna egy hosszú pillanat múlva.

– Miért nem? Azt hittem, élvezted.

– Úgy volt – ismerte el.

– Hát, én is élveztem. Ő is élvezte. Mi a probléma?

Myrna szinte félt elmondani. – Szeret téged.

– Én is szeretem őt.

A szavak darabokra szakították Myrna szívét, bár majdnem teljesen biztos volt abban, hogy különböző fajta szeretetről beszélnek. – De te szerelmes vagy belé, Brian?

– Hm?

– Semmi – mondta, félt beszélgetni erről, mert Brian talán rájön, hogy szerelmes voltTreybe. Nem veszíthette el Briant. Most nem. Nem, amikor végül nekiadta a szívét. Az elpusztítaná.

Brian egy hosszú pillanatig hallgatott.– Szerinted tényleg szerelmes belém?

Myrna beharapta az ajkát, és bólintott. – Tudom, hogy az – mondta, megdöbbent, amikor a hangja megtört.

Brian karja megfeszült a nő körül, de nem mondott semmit. Myrna szinte könnyezett, mire megtalálta a bátorságát, hogy kimondja – Nagyon félek attól, hogy végül közénk fog állni, és annyira rosszul érzem magam, hogy így érzek – főleg most, hogy megsérült –, de nem tehetek róla. Nem akarlak elveszíteni, Brian. Nem veszíthetlek el. Egyszerűen nem.

Tessék. A legnagyobb félelme most már nyíltan ki lett mondva. Egy forró könnycsepp folyt ki a szeme sarkából, és Myrna dühösen elseperte.

– Nem fogsz elveszíteni, kicsim, és Trey sosem fog közénk állni. Szerelmes vagyok beléd. Belé sosem voltam szerelmes. Csak szex volt, Myrna. Még akkor is, amikor tiniként Trey és én hancúroztunk, az is csak szex volt.

Briannek talán, de Myrna biztos volt abban,hogy Treynek sokkal többet jelentett.– Tudom – mondta, bár a szívét kétség felhőzte. – Én csak… Féltékennyé tesz, hogy megosztozom rajtad vele. Te nem vagy féltékeny, amikor megérint?

– Nem, kőkemény merevedésem van, amikor hozzád ér.

Igen, és ez nem volt normális.

– De amikor Sed érint meg…

Brian megmerevedett. – Kibaszottul hozzád nyúlt? El fogom törni az átkozott ujjait.

Myrna a hasára csapott. – Nem, nem tette. Miért vagy féltékeny Sedre, Treyre meg nem? Nem értem.

– Mert… Mert ő Trey.

Mintha ez bármit is megmagyarázna. – És?

– Hát… Feltétel nélkül megbízom benne az életem minden területén. Veled kapcsolatban is. – Megbillentette a fejét, hogy megpuszilja a nőét.

És Brian mégis azt állította, hogy nem szerelmes a férfiba.

– De ha nem érzed magad kényelmesen úgy, hogy az ágyunkba engedjük…

– Nem – mondta a nő sietve.

– Rendben van. Találunk majd valami mást, ami gyönyört okoz nekünk.

Myrna közelebb bújt a férje mellkasához, a szíve duzzadt a szeretettől. Elhitte, amit Brian mondott. Nem volt szerelmes Treybe. Nem volt mitől félnie a saját bizonytalanságán kívül.

– Csak magát akarom, Mr. Sinclair.

– Megkapott, Mrs. Sinclair. Örökké. Ha valaha is eljön az idő, amikor úgy érzem, Trey fenyegetheti a boldogságunkat, nem fogok habozni, hogy helyretegyem.

– Megígéred? – mondta Myrna, kissé gyerekesnek érezte a kérdést, de szüksége volt arra, hogy a férfi kimondja.

– Megígérem. A tiéd vagyok, Myrna. Csak a tiéd.

Erre számított. És arra is számíthat, hogy Brian sosem töri össze a szívét. Tudta, ha megtenné, soha többé nem adna esélyt a szerelemnek.

– És én a tiéd vagyok, Brian – suttogta. – Örökké.