7. - 8. Fejezet

 

November Rain

7. fejezet

                   Fordította: Katie

 

A próba alatt Jace oda állt, ahova mondták, azt mondta, amit mondtak neki, és próbált odafigyelni a megszámlálhatatlan utasításra, amit a vérprofi és türelmes Charity adott. Nem volt egyszerű a tizenkét embert számláló vendégsereget rábírni, hogy dolgozzanak egyként. Különösen, amikor Eric ennyire jókedvében volt.

– Lépj hozzá közelebb, Háromlábú – mondta Eric, és meglökte Jace-t a hátánál. – Nem tetves.

Jace közelebb lépett Aggie-hez. Határozottan nem voltak tetvei, de ha mégis, Jace azt akarta, hogy neki is legyenek.

– Közelebb – unszolta Eric.

Jace és Aggie közelebb léptek egymáshoz. Egymás kezét fogták mindössze, de Jace érezte az Aggie testéből áradó forróságot, az ágyéka pedig lüktetett. Erős késztetést érzett, hogy elvesszen benne, és kitörölje a veszteség megmagyarázhatatlan érzését, ami rátört Katherine síremlékénél. Egyértelmű, hogy nem ismerte a nőt, de miközben a többiek róla beszélgettek, úgy érezte, mintha kitépték volna a testéből, hogy tovaszállhasson, és akkor nem kell szembe néznie annak a halálával, akit annyira szeretett. Ugyanezt érezte, amikor az anyja meghalt, valamint amikor az első szerelme – Kara –, és még akkor is, amikor a bántalmazó apja ment el. Nem volt benne semmi különleges, de teljességgel megmagyarázhatatlan volt, hogy érezte ugyanazt, amikor soha nem találkozott azzal a nővel, ráadásul 500 éve halt meg.

Eric a vőlegényt és a mennyasszonyt vizslatta, közben az állát cirógatta, mintha egy művészeti alkotást vizsgálva arra jött volna rá, hogy valami nem jó.

– Még mindig túl messze vagytok – panaszkodott.

Jace kétségbeesetten ragadta meg az alkalmat, amivel elterelhette a figyelmét, ezért Aggie köré fonta a karjait – hasat a hashoz, mellkast a mellekhez.

– Ez már elég közel van? – kérdezte Jace Ericet.

– Nem egészen – suttogta Aggie Jace fülébe. – A bőrödet az enyémen akarom érezni. A kemény farkad bennem. Hogy megtölts. Hogy kiegészíts.

Jace a kipirosodott arcát Aggie-hez dörgölte, mivel mindössze az volt az egyetlen meztelen bőrfelület abban a pillanatban. A garbónak mennie kellett, még akkor is, ha tökéletesen állt Aggie hatalmas mellein. Az ujjai a puha anyagba mélyedtek a csípőjén, közben egyre jobban elhatalmasodott rajta a vágy, hogy Aggie-t levetkőztesse, mert úgy még közelebb kerülhetnek egymáshoz.

– Mit gondol, Charity? – kérdezte Eric. – Nem jobb így?

Charity a nagyon piros arcára tette a kezét.

– Igen, nos, uh… Nem vagyok benne biztos… nem igazán… illő. – Az utolsó szó kicsit hangosabbra sikerült.

– Ezzel a kettővel kapcsolatban illendőségről szó sincs – bizonygatta Eric.

Jace a karjára csapott, közben a többi résztvevő nevetni kezdett.

– Egyetértek – mondta Charity.

Két újabb próbával később mindenki tudta, mi a dolga, de nagyon úgy tűnt, mintha az értelmi képességeik kétségbe lettek volna vonva. Charity kijelentette, hogy vége a próbának, mire mindenki átvonult a templomból a bálterembe, ahol a próbavacsora/kosztümös parti fog kezdődni, amint mindenki felvette a kosztümöket, amiket Eric és Rebekah választott ki a méreteik alapján. Jace nem bánta, hogy Eric és Rebekah megszervezte a partit – neki fogalma se lett volna, hogyan kezdjen neki –, viszont úgy gondolta, hogy átléptek egy bizonyos határt azzal, hogy ők mondták meg mindenkinek, mit viseljenek. Rebekah magához intette Aggie-t. Eric Seddel vitatkozott egy pár bársony térdig érő csizmán a szoba másik felében.

Aggie adott egy puszit Jace arcára.

– Siess vissza a kunyhóba. Muszáj kicsit valami másban is elmélyedni.

Jace elvörösödött.

– Tehát szunyókálni akarsz – mondta.

– Így akarod hívni? Szunyókálás? – A kezeivel megsimította Jace nadrágjának az elejét. – Mindenfélét akarok vele tenni, Jace. Ne hagyd, hogy Eric eltérítsen valami értelmetlen dologgal.

Jace felkuncogott. Eric mestere volt annak, hogy értelmet dolgokkal lefoglalja az embert.

– Sietni fogok – ígérte. Odaállt Eric mellé, aki Treyjel és Briannel veszekedett egy csipke galléron vagy valami lényegtelen apróságon.

– Miért mindig én viselem a leglányosabb kosztümöket? – panaszkodott Brian. – Tavalyelőtt Trey és Myrna rávettek, hogy öltözzek szívtipró hercegnek, most meg ez? Nem fogok köpenyt felvenni.

– Jól fogsz benne kinézni – mondta Trey, és Brian válla köré kanyarította, majd az álla alatt megkötötte. – Na, látod? – Majd felhorkant, és előrehajolva annyira nevetett, hogy alig kapott levegőt.

– Igen – mondta Brian, és megragadta a masnit a nyakánál. – Én is éppen ezt gondolom.

– Legalább nem kék bársony – morogta Sed, miközben a levegőbe emelte a térdig érő csizmáját. – Mégis, melyik elmeroggyant venne fel ilyet?

– Ez akkoriban az egyik legdivatosabb holmi volt – mondta Eric, egy meglepően őszinte arcot vágva. Jace felé pillantott és kacsintott, mielőtt átnyújtott neki egy nagy fehér dobozt, rajta a nevével. Értelmetlen lett volna itt álldogálni és vitatkozni, amikor nem sok választja el attól, hogy elmerüljön Aggie-ben. A dobozzal a kezében megfordult, és még időben megállt, így nem ment neki Dare-nek.

– Ez nem a te ötleted volt, ugye? – Kérdezte Dare, és közben felhúzta a szemöldökét.

– Nem. Én a kalóz témára szavaztam – viccelt Jace.

– Tudod, ha nem szeretnénk ennyire, nem csinálnánk ezt a faszságot.

Jace-t elöntötte a zavar ismerős érzése. Fogalma sem volt, hogy mit kellene mondania Dare Mills kijelentésére.

– Én… uh. Köszönöm. Eric meggyőzött, hogy jó móka lesz.

Dare mosolyogva rázta a fejét.

– Aha, nos, az ő fogalma a mókáról kicsit eltér a miénktől.

– Bármit csinál, az nem a megszokott – mondta Dave Blake. Jace észre sem vette, hogy Dare mögött áll, és sehol a tolószéke. – Fogalmam sincs, hogy a tesóm hogyan eshetett pont bele.

Jace nem érezte úgy, hogy Dave-et emlékeztetni kellene arra, hogy a testvére szintén kicsit más.

– Mi a helyzet veled és a pornó sztárral? – Kérdezte Dave Dare-t.

Dare összeráncolta a szemöldökét.

– Pornósztár?

– Aha, az a vörös hajú, aki veled vonul be az esküvőn. Pornósztár. Sztriptíztáncos. Kurva? – Jace felé pillantott megerősítésért.

Jace megvonta a vállát, és megrázta a fejét. Fogalma sem volt, hogy Starr kurva-e. Aggie barátja volt, így számára minden rendben volt vele.

– Egyikünk sem volt vele – mondta Dare. – Viszont úgy láttam, nagyon gyakorlatias.

– És te ehhez hozzá tudnál szokni – mondta nevetve a Sinners hangmérnöke.

– Azt hiszem, hogy összekeversz a testvéremmel.

Mind a hárman Trey felé néztek, aki történetesen éppen a legjobb barátjába kapaszkodott, miközben Eric egy zoknit próbált a meztelen lábára húzni.

– Azt hittem, tőled tanulta – mondta Dave.

– Nem – felelte Dare. – Én az önkontroll mintaképe vagyok.

Jace nevetésben tört ki. Négy hónapot töltött a gitárossal és a bandájával, az Exodus Enddel a nyáron. Jace nem gondolta, hogy az önkontroll volt a megfelelő szó Dare jellemzésére, ha nőkről volt szó. Ha már a nőkről beszéltünk… Ő is élvezhetné a kedvenc nőjének a társaságát ahelyett, hogy itt poénkodik a srácokkal.

Rácsapott Dare karjára.

– Később találkozunk.

– Szevasz. Igyekszem majd megőrizni az erényem a pornósztár előtt, akivel összepárosítottatok.

– Annyira ne ellenkezz – mondta Jace. – Ő az a fajta lány, aki szereti a kihívásokat. – Rákacsintott Dare-re, és otthagyta Dave-vel.

Jace alig tett meg öt lépést, amikor a pornósztár karjaiban találta magát.

– Hé, babydoll – suttogta Starr a fülébe. – Hova tűnt Aggie? Amióta megjöttem, egy szót sem tudtam vele váltani.

– Szerintem éppen átöltözik a kosztümjébe.

– Ha a segítségemre lenne szükségetek, szóljatok. Ő volt az egyetlen nő a világon, aki csúcsra tudott juttatni. Bűn, hogy hozzámegy egy férfihez.

Oké, egy kicsit furcsa volt, hogy ezt mondta. Aggie mondta, hogy gyakoroltak együtt, de Starr szájából ez úgy hangzott, mintha több is történt volna köztük.

Biztosan csak félreértett valamit. Aggie biztosan elmondott volna neki egy ilyen fontos dolgot. Nem igaz?

– Bocsáss meg – mondta. – Aggie már vár rám.

– Mondd meg, hogy ha szüksége van rám, itt vagyok.

Jace oldalra biccentette a fejét, és próbált értelmet találni a szavak mögött megbújó hangsúlynak. Úgy nézett ki, mintha sugallni akarna valamit, de nem volt biztos benne, hogy mit.

– Miért lenne rád szüksége? – kérdezte.

– Természetesen, hogy gondoskodjunk rólad – mondta. – Mindannyian jól éreztük magunkat a születésnapodon. Nem emlékszel?

Nagyon is jól emlékezett. Ahogy az alaptalan féltékenységre is, amit akkor érzett, amikor Starr megérintette Aggie-t. Talán az a féltékenység egyáltalán nem volt alaptalan.

– Mennem kell – mondta.

Összeráncolta a szemöldökét, miközben elsétált. Aggie nem csalná meg, nem igaz? Mindig is őszinte volt a klienseit illetően, és ő elhitte, hogy az igazat mondta neki. Elhitte, hogy szexuálisan egyikhez sem vonzódott. Elhitte, hogy csak őt akarta. Hogy csak őt szerette. De az, ahogyan Starr viselkedett, arra engedte következtetni, hogy Aggie végig a bolondját járatta vele.

Mire elért a kunyhóhoz, forrt benne a düh. Becsapta maga mögött az ajtót és a dobozt, amiben a kosztümje volt, ledobta a földre. Talán sikerült volna továbbra is dühösnek lennie, ha Aggie nem az ajtónak támaszkodva várta volna, miközben nem viselt semmit mást, csak egy fekete selyembugyit és vörös rúzst az ajkain. Azonnal elöntötte a vágy. Átkozta, amiért egyszerre volt kibaszott dögös és szokatlanul hideg. Átkozta magát, amiért ez a nő ennyire elgyengítette.

Aggie gyere ide mosolya elhalványult, miközben neki eszébe jutott, miért is volt annyira dühös és csak bámult rá.

– Mi a baj? – kérdezte.

– Miért lenne baj?

– Mondd meg te. Mikor utoljára láttalak, boldog voltál. Most pedig, most egyértelműen nem vagy az.

– Hazudtál nekem? – kérdezte.

Aggie elkapta a tekintetét az arcáról.

– Miről?

– A klienseidről. A kiképzésedről. Mindenről?

– Azt hittem, ezen már túl vagyunk – mondta.

– Túl vagyunk? Férfiak és nők látták a tested, kiváltságosként részesültek a bántalmazásban és engedted nekik, hogy ők is imádjanak? Pontosan min is vagyunk túl, Aggie?

– Mindenen. Azt mondtad, hogy neked nincs bajod azzal, ha uralkodom a klienseken. Emlékszel?

– Aha, nos, most már nem mondanám, hogy nincs vele bajom. – Nem, amikor eltitkol előle bármit is. Ha mindent elmondott volna neki őszintén, nem lenne semmi baja. De ha nem… Ha bármit is eltitkolt, nem lenne képes vele élni.

– Nem lesz könnyű számomra – mondta, majd átszelte a szobát és megfogta az állát és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen –, de ha szeretnéd, feladom érted, Jace.

Megnyalta az ajkait, és lazított a szorításán, finoman megsimította az arcát. Jace félrecsapta a kezét. Nem akarta, hogy finom legyen vele. Túlságosan is ideges volt.

Aggie keményen megbökte Jace mellkasát az ujjával.

– Az egyik, amit annyira szeretek benned, hogy nem várod azt tőlem, hogy másvalaki legyek. Melletted önmagam lehetek, de sokkal inkább a részem vagy, mint az izgalom, amit a kliensektől kapok, Jace. Be tudom fejezni. Ha ezt szeretnéd, megteszem. De rólad nem tudok lemondani. Soha nem fogok. Könnyű választani. Téged választalak. Mindig téged foglak.

– Nem akarom, hogy választanod kelljen, Aggie. Azt akarom… – Mit akar? Világosan ki akarta fejezni az érzéseit, hogy el tudja mondani, mit érez a szívében, de mint mindig, a szavak nem jöttek, ezért a fal felé fordult, és mindenével az ellen küzdött, hogy beleüssön.

– Mit akarsz? – kérdezte Aggie.

Annyira közel érezte magához Aggie-t, hogy a keze, amit a hátára tett, szinte átégette a bőr dzsekijét.

Tudta, hogy nem fogja ennyiben hagyni. Soha nem hagyta. Kibaszottul megőrjítette, de Istenre, szerette azért, mert kényszerítette, hogy szembenézzen a legnagyobb félelmeivel. Azért, mert tudta, hogy nem fog elsétálni, nem számít bármilyen furcsa szarságot zúdít rá.

– Mesélj nekem Starr-ról – mondta. – Semmit se hagyj ki.

Aggie keze lehullott a hátáról.

– Starr? – suttogta. – Hogyan tudtad meg?

Jace úgy érezte, mintha valaki kirántotta volna a lába alól a talajt. A gyomra és a szíve összeszorult, mintha egy pillanat alatt a pokol bugyraiba süllyedt volna. A legtöbbször hagyta, hogy Aggie azt csináljon, amit akar, mert azt akarta, hogy boldog legyen. De ez alkalommal nem. Rá kellett volna jönnie, hogy ha továbbra is engedi őt dominaként dolgozni, közelebbi kapcsolatba kerül az egyik alárendeltjével. Hogy szexelni fog az egyikkel. Hogy szerelmes lesz az egyikbe. Az, hogy ez az esküvőjük előtti éjszaka derült ki, nem ideális, de számíthatott volna rá.

– Jace – mondta Aggie – hogy tudtad meg? Mondott neked valamit? Az a hülye kurva, mondtam neki, hogy nem akarom, hogy tudj róla.

Jace megpördült, és megragadta a kezeit. Megrázta.

– El kell tűnnie azonnal. És te nem láthatod többet.

Aggie megmerevedett, és összeszűkítette a szemeit.

– Ha azt hiszed, hogy parancsolgathatsz nekem…

– Szabadságot adtam neked, és visszaéltél vele, Aggie. Megengedtem, hogy legyenek rabszolgáid, beengedtem őket a kibaszott házamba. De ezt nem. Nem fogom engedni, hogy megcsalj.

– Te azt hiszed, hogy megcsaltalak?

Azt hiszi, hogy ő egy komplett idióta?

– Éppen most mondtad, hogy nem akartad, hogy tudjak a kapcsolatodról Starr-ral, Aggie.

– A régi kapcsolatomról. Régi! Már évekkel ezelőtt történt. Hogyan gondolhattad… Miért akarnálak…. – A csodálatos kék szemei könnyesek lettek. – Jace Seymour! – A lábára taposott. Keményen.

– Óó! – Annyira meglepődött a váratlan reakciótól, hogy elengedte Aggie kezeit, aki megpördült, és miközben fekete haja lobogott utána, kiviharzott a szobából.

Jace csak bámult utána, próbálta felfogni, hogy mit mondott. Régi kapcsolata. Oké, ezzel együtt tud élni. Félreértette. De akkor miért volt Aggie mérges, és miért titkolta el előle? Ennek semmi értelme nem volt. Talán magát csapta be azzal, hogy olyan őszinte volt vele, mint ahogy ő vele. Kicsit összezavarodott erre a gondolatra, mielőtt a hálószoba felé vette volna az irányt. Az igazat akarta, és az sem érdekelte, hogy ez mennyire megrémiszti.

Abban a pillanatban, ahogy az ajtóhoz ért, Aggie felé dobta a combig érő csizmáját. Elkapta, és tátott szájjal nézett rá.

– Felöltöztetsz, mielőtt megbüntetlek– vicsorogta felé.

Igen, kérlek. De nem akkor, amikor az ostorát a dühe vezeti. Ő volt az, aki megtanította neki a különbséget. Vágyott rá, hogy megbüntesse, de tűrte el a kegyetlenséget.

– Mi bajod van? – kérdezte. Ledobta a földre a csizmát, és elindult Aggie felé.

Ő előrántotta a kilenc ágú ostorát a táskájából, és a feje fölé emelte a kezét.

– Ne üss meg dühből – mondta Jace nyugodtan.

Aggie szorítása meglazult, és az ostor a földre esett. A szája elé kapta a kezét, a légzése szabálytalan lett, a szemeit elöntötték a könnyek. Jace ekkor jött rá, hogy nem mérges, hanem megbántott. Nem neki kellene megbántva lennie? Ő titkolt el előle dolgokat. Nem számít, ki sérült meg jobban. Nem, amikor ennyire zaklatott. Ismerős volt számára a fájdalom – érzelmi és fizikai ugyanúgy –, ezért Jace bármit képes volt elviselni, de azt nem, hogy őt látja szenvedni.

– Aggie, csak mondd el. Még mindig érzel iránta valamit?

– Nem – mondta, a kezei miatt fojtott hangon. Leeresztette őket, majd megragadta Jace karjait, és erősen megrázta. – Természetesen nem. Csak irántad.

– Akkor mért rejtegetted előlem a Starr-ral való kapcsolatodat?

– Mert el akartam felejteni. Soha nem lett volna szabad megtörténnie.

Az ágy szélén ült, a sarkait az ágykeretre támasztotta, a testét összehúzta, a kezeivel pedig eltakarta a szemeit. A testét rázta a remegés.

Aggie nem remeg.

Aggie nem inog meg.

Aggie erős.

Aggie…

Aggie is emberi lény.

Aggie alkalmankénti elgyengülése mindig meglepte. És minden alkalommal még jobban szerette.

– Sok dolognak nem kellene megtörténnie – mondta. Óvatosan közelített az ágyhoz, nem volt biztos benne, hogy Aggie akarja-e, hogy hozzáérjen, de úgy érezte, hogy nincs más választása, meg kell tennie. Elsimított egy selymes fekete tincset a válláról.

Aggie a dereka köré fonta a karjait, és a homlokát a mellkasának hajtotta. A földnek beszélt, de legalább belekezdett.

– Akkor találkoztunk, amikor Z. Úrnő betanított minket.

Ezt már tudta. Aggie mesélt neki Z. Úrnőről, amikor megkérdezte tőle, honnan van a domina neve, a V. Úrnő. Amikor véget ért a kiképzése Z.Úrnő adta neki ezt a nevet, ahogy egy másik tanítványnak, Starrnak az X. Úrnőt – tulajdonképpen mert az Y. Úrnő és W.  Úrnő nem voltak elég félelmet keltőek. Aggie betegre nevette magát, amikor Jace megemlítette, hogy ő azt hitte a V. a vagina vagy valami ilyesmi rövidítése.

– Starr és én együtt gyakoroltunk, és ha a kliensnek volt elég pénze, együtt dolgoztunk. Elég keresettek lettünk a BDSM világában egy vegasi jelenet után. Azt már mondtam, hogy úgy hívtak minket Fire és Ice. Starr volt a tűz a vörös haja miatt. Én pedig jég, nos, mert mindig hideg voltam.

– De nem velem – suttogta Jace, közben a tovább simogatta a haját.

Aggie felnézett rá, és halványan elmosolyodott.

– Csak mert te felolvasztottál, Jace Seymour.

Leküzdötte a vágyat, hogy megcsókolja, mert tudta, ha megteszi, akkor fellobban a vágyuk, és semmi nem lesz a beszélgetésből. Hallani akarta. Szüksége volt rá.

– És ekkor lettetek ti ketten szeretők? – Az utolsó szó furán hangzott a szájából, mintha még mindig tinédzser lenne. Nem akart féltékeny lenni, vagy ilyesmi, de a gondolatra, hogy Aggie mást is szeretett, összeszorult a torka és sajgott a szíve.

Aggie bólintott.

– Nem azonnal – mondta –, de ahogy te is tudod, a dominaság egy bizonyos hangulatba kerít. Fire szerepének pedig a része volt, hogy megérint. A kliensek bármennyi összeget kifizettek, hogy megnézhessék, ahogy két domina megérinti egymást, ezért Z. Úrnő beleegyezett. Először elviseltem az érintését, de aztán már sóvárogtam érte. Majd őérte. A barátságunk pedig elkezdett megváltozni. – Mielőtt folytatta volna, belenézett Jace szemébe. – Minden részletet tudni akarsz?

Nem volt benne biztos, hogy akarja tudni, de mindkettőjüknek szüksége volt rá, hogy megbeszéljék ezt.

– Folytasd – mondta halkan.

– Hónapokba telt, mire összeszedtem a bátorságom, és elmondtam neki, hogyan érzek iránta. Nem voltam benne biztos, hogy Starr valóban engem akar, vagy az egész csak egy show a klienseknek. Amikor végre elmondtam neki, ő is bevallotta, hogy ugyanúgy érez és aztán, uh, mi szexeltünk. – Aggie elpirult. – Sokat. Soha nem szexeltem korábban olyannal, aki iránt éreztem valamit. Soha nem volt elég. Mint veled.

Jace gyomrában mintha kövek lettek volna. Mégsem akarta tudni. Biztosan meglátszott az arcán, mert Aggie a kezei közé fogta az arcát.

– Nem úgy, mint veled – tette hozzá. – Soha nem látta a lelkem lemeztelenítve, ahogy te. Soha nem bíztam benne, hogy annyira szeret, hogy mindent láthasson belőlem.

– Aggie… – A nevét kimondva, mintha a szívét tépték volna ki a mellkasából.

– Minden rendben, bébi. Ennek a történetnek nincs boldog befejezése.

Látta a szemében megjelenő fájdalmat, és azonnal tudta, hogy Starr összetörte a szívét.

– Miután lefeküdtünk egymással, Starr egyre merészebben érintett meg a kliensek előtt. Megcsókolt. Az ujját bedugta… mindenhova. – Keményen nézett rá, mintha a gondolatait próbálta volna neki átadni. – Úgy éreztem, mintha megerőszakoltak volna. Mintha a szexuális kapcsolatunkat nem az egymás iránt érzett szeretet jellemezte volna, hanem, hogy minél több pénzt keressünk.

–Talán annyira odavolt érted, hogy nem tudott nem megérinteni. – Ő már csak tudta, milyen is az.

Aggie megrázta a fejét.

– Azt kívánom bárcsak így lett volna. Egy éjszaka mind a ketten nagyon fel voltunk izgulva. Azt mondta, hogy a kliens már elment, és egyedül vagyunk – legalábbis én azt hittem –, majd lehúzott a földre és nyalni kezdett. Szóval ott feküdtem, a szájával rajtam, az ujjaival bennem, és akkor meghallottam a nyögéseimen kívül egy másik hangot. Kinyitottam a szemem, és megláttam a klienst – akinek nem lett volna szabad ott lennie –, ahogy kukucskál a bársony függöny mögül, és miközben minket néz, veri ki a farkát.

Nem hibáztatom, gondolta Jace, de pokolian biztos volt benne, hogy ezt nem fogja kimondani hangosan.

– Utána mentem. Alig láttam a dühtől… És azt mondta, hogy fizetett neki, hogy nézhessen minket. – Megremegett, de nem vette le a tekintetét Jace-ről. – Starrnak – tisztázta Aggie, a hangja mérges és elárult volt. – Fizetett Starrnak, hogy nézhesse, ahogy szexelünk és ő nem csak elfogadta a pénzt, hanem nekem sem mondta el.

Jace próbált valamit mondani, de a szavak nem jöttek a szájára.

– Soha nem fogom elfelejteni, hogy mit mondott saját védelmében. Mit vársz egy kurvától? Nehogy azt hidd, te jobb vagy nálam, Ice. Te is legalább akkora kurva vagy, mint én.

– De te nem vagy kurva – mondta Jace.

Aggie fújt egyet.

– De ha nem mondja ezt nekem, valószínűleg az lesz belőlem. Annak ellenére, hogy összetörte a szívem, megmentett. Nagyon megbántott, mégsem tudom gyűlölni. Mindig támogatott, és én őt. Nem fura, hogy a barátságunk mentette meg attól a kapcsolatunk, hogy keserű szájízzel fejezzük be?

– Nem hiszem. Sok mindent éltetek meg együtt.

Aggie bólintott, és lepillantott a földre.

– Igen. Nehéz olyan embert találni, aki nem ítél el azért, amilyen életet éltél. Egy olyannak, mint én, meg kell becsülnie mindenkit, aki értékeli, hogy még lélegzik.

– Én értékellek – suttogta, és a mellkasához húzta. – Itt vagyok neked, és soha nem engedlek el.

November Rain

8. fejezet

                   Fordította: Mandy

 

Aggie megpróbált a szokásos domina hangulatába kerülni, de olyan átkozottul érzelgős volt ahhoz, hogy bármit is csináljon a mosolygáson kívül, miközben Jace a lábainál térdelt, és épp az egyik lábát próbálta belecsúsztatni a csizmájába. Már évekkel ezelőtt beszélnie kellett volna neki Starr-ról. Olyan volt, mintha az utolsó démont, aki kísértette őt, visszaküldte volna a pokolba, és most már igazán szabadon, teljes szívével szerethette ezt a férfit. Biztos volt benne, hogy Jace nem értené meg a Starrhoz fűződő furcsa kapcsolatát, de mint ahogy mindig, most is meglepte őt az empátiájával, együttérzésével és elfogadásával. És az övé volt ez a férfi.

Jace felrángatta a lány lábán a hajlékony bőrt, aztán meghúzta a csizma zsinórjait, a boka hátuljánál kezdte és felfele folytatta. Aggie mindig szerette, ha van egy férfi a lábainál, de soha nem gondolta volna, hogy mennyire fogja élvezni, hogy Jace segít neki felvenni a fűzőjét és a csizmáit. Volt valami bensőséges abban, hogy ő segített neki az Aggie-ből V. Úrnővé való átalakulásában. A rabszolgáinak soha nem engedte, hogy lássák őt a segítőjével előtte, de Jace soha nem volt a rabszolgája. Időnként alávetett volt, máskor teljesen nála volt az irányítás. Tudott vele teljes gyengédséggel szeretkezni, de tudta keményen baszni is, míg már kegyelemért könyörgött. Folyamatosan fedezték fel a dinamikát kettejük között. Aggie soha nem tudta, mit várhat tőle, és alapjaiban megrázta a dolog, hogy egyikőjük sem ragaszkodott egy bizonyos szerephez.

De a szerepek játékra valók, és neki ez már nem játék volt. Hanem a szíve. A lelke. Az élete. A szerelme.

Jace megkötötte a csizma fűzőit a lány combja hátulján, és felvigyorgott rá.

– Ez kedvedre van, Úrnő? – kérdezte, és olyan alárendeltnek nézett ki, mint egy ketrecbe zárt tigris, mikor kihívóan a lány szemébe nézett.

– Igen – suttogta. Minden, amit neki tett, tetszett neki.

Jace beletemette az arcát a lány ágyékába, a szatén bugyit a fogai közé vette és megrántotta. Amikor a lány nem követelte, hogy hagyja abba – mivel őszintén szólva nem is akarta, hogy abbahagyja –, fogaival belecsípett a szövet melletti húsba, ezáltal az öröm és a fájdalom szikráit gerjesztve az idegvégződésein. Hőség áradt szét a combjai közötti térben, amitől megduzzadt és lüktetett a várakozástól.

Jace megragadta a lány bugyijának felső pántját, előre rántotta és a nyelve hegyét becsúsztatta a nyílásba. Csak annyira izgatta a csiklóját, hogy bizseregjen, majd hátrahajtotta a fejét, és felnézett a lányra. Az látta az ellenszegülést a fiú szemében. Pontosan tudta, hogy mire vágyik Jace.

– Mondtam, hogy engedélyt adtam neked arra, hogy ott nyalogass? – kérdezte.

– Ez az enyém – válaszolta Jace, majd felemelte mindkét kezét, és megragadta a lány fenekét. – Nyalhatom, ha akarom.

– Azt hiszem, valakinek szüksége van büntetésre – mondta Aggie kényszerítve magát, hogy ne fogja meg a fiú tarkóját és bátorítsa arra, hogy nyalja még alaposabban.

– Neked? – kérdezte Jace.

Megcsipkedte a dombját, aztán belemélyesztette a fogait a lüktető húsba. A lány térdei összecsuklottak.

– Határozottan neked – mondta lélegzetvisszafojtva, próbált visszatalálni a kemény viselkedéséhez, de csak a lábai előtt térdelő férfi iránti sebezhető pontját találta meg.

– Húzd fel a másik csizmámat is.

A parancs inkább kérésnek hangzott, úgyhogy már-már elvárta, hogy Jace visszautasítsa. Élvezte a büntetését, ha nem engedelmeskedett, de most megfogta a lány csizmáját, és óvatosan felemelte a lábfejét, és belecsúsztatta a csizmába. Aggie a kezeit a fiú feje tetején nyugtatta, hogy egyensúlyban maradjon, és megpróbálta kontroll alatt tartani a reszkető lábait és hasát, míg az felhúzza a lábára a csizmát, és meghúzza hátul a fűzőket.

A kis nyalintások és csókok, amiket a lány bőrére adott, miközben az ágyékát dörzsölte, Aggie-t az őrületbe kergette a vágytól, de megpróbálta nem mutatni, hogy mennyire vágyik a figyelmére.

Jace azt tette, amit a lány mondott neki – felhúzta rá a csizmáját –, így láthatóan azt akarta, hogy ez a dinamika folytatódjon még egy ideig. Megkötötte a fűzőket a lány combja hátsó részén és felhúzta a bugyiját, hogy eltakarja fájó punciját.

Úristen, Aggie annyira kívánta őt. Enyhülni fog ez majd idővel? Valószínű nem, ha a testének van beleszólása.

– Ezt már inkább élveztem – mondta Aggie.

Jace felvigyorgott rá, majd felállt. Tenyerébe vette a lány csupasz melleit, és gyengéden masszírozta őket.

– Kell a fűződ? – kérdezte Jace. – Szeretem nézni, ahogy a cicijeid ugrálnak, miközben ütsz.

– Kérdeztem, hogy mit szeretsz? – kérdezte a lány.

Ezúttal a hangja olyan élesre sikeredett, mint V. úrnőé, és Jace megrázkódott.

Aggie megkerülte Jace-t, hosszú haját hátradobta a válla fölött, és odament a komódon fekvő nyitott bőröndhöz. V. Úrnő személyisége újabb érzelmi csapást szenvedett el, ahogy megakadt a szeme valamin a bőröndben. A kínzóeszközei között feküdt egy ismerős, fehér-kék csipke harisnyakötő, az, amit másnap a combján fog viselni, amikor Jace-t a férjévé teszi. Elmosolyodott a gondolatra, és gyengéden megérintette az ujjai végével. Nem illett oda a bőr és nejlon cuccok közé, de viselnie kellett – viselni akarta. Tudta, hogy milyen sokat jelent Jace-nek, hogy a Sinners része lehet, úgyhogy természetesen büszkén fogja viselni ezt a lányos dolgot, hogy továbbvigye a Sinners-hölgyek hagyományát. Minden Sinners tag ugyanezt a darab csipkeszalagot hámozta le az új felesége combjáról, és tudta, hogy Jace is ennek a köteléknek a része akarna lenni. Arrébb tolta a harisnyakötőt, mert nem akarta, hogy tanúja legyen annak, amit az emberével akart tenni. Érezte Jace érdeklődő tekintetét magán, mikor kiválasztott egy hosszú fapaskolót és egy korbácsot három szíjjal.

– Vedd le a pólódat – követelte halkan. Nem is vette a fáradságot, hogy ránézzen a fiúra, és elrejtette a mosolyát, mikor hallotta a ruhák susogását, ahogy engedelmeskedett neki.

Mindig engedelmeskedni akart, és néha tiltakozás nélkül meg is tette, de néha küzdött is vele. Aggie imádta a kihívást, amit ő képviselt. Kételkedett abban, hogy beleszeretett-e volna, ha tényleg alárendelt típus lenne. Félretette a paskolót a komódra, és megfordult, majd közelített a fiú felé, ostorát a bőr csizmájához csapkodta. Minden alkalommal, mikor csattant, Jace izgatottan felnyögött.

Megállt előtte, és az ostor lógó végeit végighúzta a lapos hasán.

– Szóval azt hiszed, hogy a puncim a tiéd, mi? – kérdezte.

– Ó, igen.

– Mivel ez az én lábaim között van, nem gondolod, hogy nekem kéne eldöntenem, hogy kié?

– De én már tudom – mondta. – Az enyém.

Megmozdította a csuklóját, és az ostor a fiú mellkasán csattant. Jace az alsó ajkába harapott, de nem rándult meg, és meg sem nyikkant. Csak bámulta a lányt azzal az álmodozó csokoládébarna szemeivel.

– Csak akkor nyúlhatsz hozzá, ha én megengedem – mondta neki.

– Ami akkor van, amikor csak akarom – válaszolta Jace, és kihívóan felhúzta az egyik szemöldökét.

Ez teljesen igaz volt, de csak mert ő mindig is kívánta a fiút. Mindig. Két év a karjaiban, az ágyában, és még mindig akarta őt.

– És mit tennél, ha nemet mondanék? – kérdezte, az ostort a hasának csapva. – Elvennéd, amit úgyis akarnál?

– Nem, addig kényeztetnélek, míg azt gondolnád, hogy ez a te ötleted volt, és míg nem engedelmeskedsz nekem.

Engedelmeskedni? Aggie kétszer rácsapott az ostorral a mellére a vakmerőségéért.

– Én soha nem engedelmeskedem – mondta, pedig tudta, hogy hazugság. – Sem neked. Sem másnak.

Jace kuncogott.

– Talán kijelentheted, hogy soha nem engedelmeskedtél eddig senkinek előttem, ahogy én sem engedelmeskedtem senkinek előtted, de mindketten tudjuk, hogy hagylak uralkodni, ha nekem is megfelel.

– Maga megpróbál feldühíteni engem, Mr. Seymour – mondta Aggie.

Jace megint kuncogott.

– Csak mert nem ütöttél még meg elég keményen.

Így Aggie orvosolta a helyzetet, míg Jace egész mellkasa és hasa tele nem lett összevissza vörös ostorcsapásokkal, és a slicce majdnem szétszakadt az erekciója feszülésétől. Amikor hátralépett egyet, hogy levegőt vegyen, és megengedje neki, hogy érezze a csípéseket a bőrén, Jace felnyögött kínjában. Nem azért, mert azt akarta, hogy a lány leálljon, hanem mert csak a felét adta neki annak, amit igazából akart. Szerette, ha a fájdalom megfelelő dózisú gyönyörrel párosul.

– Kérlek, Úrnő – suttogott, és egyik kezével az ágyékát dörzsölte. Hasa összerándult az izgalomtól, és megrebbentek a szempillái, mikor a gyönyör első ízét megtapasztalhatta.

Aggie figyelmeztetésül rácsapott a csuklója hátsó felére.

– Ne nyúlj hozzá, míg nem adok rá engedélyt.

Amikor lehúzta a sliccét és a vastag, kemény farka kiszabadult a farmerjából, Aggie puncija összerándult, és a medencéje önkéntelenül is a fiú irányába mozdult, ezáltal a vállai hátrahúzódtak, ami a melleit magasra emelte. Igen, akarta őt, de a kurva életbe, ezt még nem árulhatja el neki. Jace lebiggyesztette az alsó ajkát, és a lány szemébe nézett, miközben gyengéden átfogta a farkát az egyik kezével, és végighúzta a tenyerét a hosszán. Az elragadtatott tekintet, ami feltűnt a gyönyörű arcán, majdnem arra késztette Aggie-t, hogy sajnálja őt, amiért meg kell büntetnie az engedetlensége miatt. Majdnem.

Aggie hátat fordított Jace-nek – mert a magának örömet okozó férfi látványától mindig elgyengült és felizgult –, és visszament a bőröndjéhez további kellékekért. Láthatóan vissza kellett fogni őt és gyönyörrel kínozni, de nem úgy, ahogy ő várta.

Nem állt ellen, mikor Aggie bőrbilincseket erősített a csuklóira, vagy amikor hosszú szíjakkal rögzítette a jobb bilincsét a baldachinos ágy tetejéhez, a másik karját pedig az ágy másik végéhez. A farka mereven állt épp a matrac fölött, és a csupasz háta szabadon állt, hogy elvégezze rajta a varázslatot.

– Kértél engedélyt, hogy megérintsd magad? – kérdezte Aggie közel Jace füléhez, mellbimbói majdnem súrolták a hátát. Küzdött a késztetés ellen, hogy a testét nekinyomja a fiúénak, mert akkor az megtudná, hogy mennyire kívánja már most, pedig még játszadoztak.

– Mit fogsz tenni ennek érdekében? – kérdezte Jace, hangja tele volt kihívással. A pasi tudta, hogy izgassa fel őt, pontosan tudta, hogy vigye fel teljesen a csúcsra. De Aggie-nek volt még egy meglepetés a tarsolyában.

Lecsúszott a háta mögött, a bimbóival súrolta a fiú hátát, ahogy leguggolt. Lerántotta róla a farmerját a térdéig, hogy felfedje a fenekét. Aggie lélegzete elakadt, ahogy a feneke tökéletessége a látóterébe került. A puszta élvezet kedvéért masszírozta a feszes farpofáit. Istenem, imádta ennek a pasinak a fenekét. Majdnem utálta, hogy fájdalmat okoz neki. Majdnem.

Jace megfeszült, mikor a paskoló első csapása landolt a fenekén. Szándékosan jóval a fájdalomküszöbe alatt ütötte meg őt. Igazából olyan valakinek, aki annyira élvezte a fájdalmat, mint Jace, az ütései inkább bosszantóak voltak, mint izgatóak.

– Keményebben – kérte Jace.

– Azt szeretnéd, igaz?

– Igen.

Aggie elvigyorodott, egy kicsit gonosznak érezte magát, amiért kínozta. Sokkal gonoszabbnak, mint valaha is érezte, amikor azt a fájdalmat okozta, amire a fiú vágyott.

– Épp büntetlek, úgyhogy nem, nem ütlek keményebben.

– Kérlek.

– Tudod, hogy imádom, amikor könyörögsz, bébi – mondta Aggie.

És biztos volt benne, hogy még rengeteget fog könyörögni, míg végez vele. Megállt, sikosítót kent az ujjára és végigdörzsölte vele a fiú fenekét, hogy jó csúszós legyen. Jace mozdulatlanná dermedt.

– Aggie, mit csinálsz?

– Kurvára azt csinálok, amit csak akarok – válaszolta.

– Ne merj beledugni semmit a seggembe – mondta Jace, most már küzdve a béklyói ellen.

Az ágy rázkódott és nyikorgott, ahogy rángatta a szíjakat, de azok tartották.

– Ó, de merem, bébi. Jobban kellene tudnod, minthogy kihívj engem.

Aggie beledugta a mutatóujját a görbe gumiszerszám alján lévő gyűrűbe. Csak néhány centi hosszú volt és nagyon vékony. Kételkedett benne, hogy egyáltalán érezni fogja, kivéve, ha ő azt akarja, hogy érezze.

– Aggie! – kiáltotta Jace, ahogy a lány belé csúsztatta a prosztatastimulátort. Nyilván arra számított, hogy egy húszcentis műpéniszt dug bele, mert a teste megkönnyebbülten ellazult. Nyugodt is maradt addig, míg a lány nem kezdte el mozgatni benne a szerszámot, mire ő rángatózni kezdett.

– Ó – nyögte. – Mit csi… Mmmmm.

Egyik kezével folytatta a stimulálást, a másikkal a csupasz fenekét paskolgatta. A tenyere minden egyes alkalommal bizsergett, amikor a fiú bőrével érintkezett. Amikor Jace elkezdte önkéntelenül mozgatni a csípőjét, a lány közelebb hajolt a hátához, és a vállán keresztül leellenőrizte az izgalmi szintjét. A farka kemény volt, mint a gránit, vörösebb, mint a bőre többi része. Girbe-gurba erek futottak végig az egész hosszán, és a vége csillogott a nedvességtől. Olyan sok előváladék folyt belőle, hogy már csepegett. Még soha életében nem akarta ennyire bevezetni a fiú farkát a sajgó lábai közé. De ő irányított most. Még nem akarta lerombolni ezt az illúziót.

– Ha most elengedném a karjaidat, megérintenéd magad? – kérdezte Aggie.

– Istenem, igen – nyögte Jace.

– Akkor még nem tanultad meg a leckét.

Aggie megdörzsölte a fiú hasát, gyönyörködve abban, hogy a farka minden alkalommal megrándult, amikor centikre volt attól, hogy megérintse.

– Kíváncsi vagyok, el tudlak-e élveztetni anélkül, hogy megérinteném a farkad – mondta, növelve a stimulátor mozgásának sebességét.

Jace felkiáltott, és Aggie a nyakát nyújtogatta, hogy lássa a fiú szorosan lezárt szemeit. Aztán alattomosan elmosolyodott, és megpaskolta a fiú fenekét. A teste megfeszült és nyöszörgött.

– Megtanultam a leckét – mondta. – Ó, Istenem. Ne hagyd, hogy így élvezzek el. Nem fogom megérinteni. Még csak nem is akarom megérinteni.

– Hazug.

– Azt akarom, hogy te érintsd meg – nyöszörögte.

Eloldhatta volna a szíjakat, de tudta, ha megteszi, azonnal megdugná őt, ahogy kiszabadul, és akkor az erő a fiú irányába billenne.

Kihúzta a fenekéből a stimulátort, és a szemetesbe dobta. Egy pillanat alatt megtisztította a fenekét, tudta, hogy mennyire zavarja a nedvesség, azt akarta, hogy csak őrá koncentráljon.

Jace hátranézett a válla felett.

– Mit csinálsz?

Aggie megvonta a vállát, levette a bugyiját, csak a combig érő csizmája volt rajta és bemászott az ágyba pont a fiú orra előtt.

– Szundítani jöttünk ide, nem igaz?

Összegömbölyödött a matracon, átölelte a párnát és becsukta a szemeit.

– Nem hagyhatsz így itt, Aggie – mondta Jace.

A lány kinyitotta a szemét, és a fiú hatalmas farkára bámult.

– Azt akarom, hogy bennem légy – mondta. – Jace.

– Igen.

– De most még nem akarom, hogy megdugj.

– Mi?

– Még mindig irányításra vágyom.

– Akkor vedd el – szűrte Jace a fogai között. – Tedd meg, amivel csak akarod, de a kurva életbe, Aggie, ne hagyj így itt.

Aggie a hátára fordult, széttárta a lábait, addig csúszott a matracon, míg a lábai lelógtak az ágy széléről, és Jace vékony csípője a combjai között volt. A farkáért nyúlt, és ahogy megérintette, Jace összeszorított fogai között kínlódva szívta be a levegőt.

Aggie a csiklójához dörzsölte a farka végét, és felsóhajtott a gyönyörtől. Jace kissé hátrébb húzódott, Aggie pedig közelebb csúszott az ágy végéhez.

– Annyira nagyon benned akarok lenni most – mondta Jace, megmozdítva a csípőjét, megpróbálva a farkát a lányba irányítani. Aggie a nyílásához illesztette a végét, mire Jace előrelépett, egyre mélyebben belecsúszva a lányba.

– Várj – mondta Aggie. Felült az ágy szélére, az egyetlen kapcsolat kettejük között a lány keze volt a fiú farkán, és a farka vége épp csak belebújt a lányba.

– Engedd meg – mondta.

– Mit?

– Hogy irányítsak.

Aggie elengedte a kemény farkát, és megragadta a csípőjét, közelebb húzva őt magához. Mélyebbre. Jace lélegzete forró lihegésként érződött a lány haján. Aggie kezeivel a fiú csípőjén irányította őt ki és újra be, egyre mélyebbre. És mélyebbre. És bíztatta őt, hogy mozgassa a csípőjét, húzódjon ki és nyomuljon be újra, még mindig mélyebben. Kezének instruktív érintése alatt Jace lassan szeretkezett vele és mélyen – pontosan úgy, ahogy a lány akarta. Pontosan úgy. Fejét Jace vállára hajtotta, és becsukta a szemét, így arra koncentrálhatott, hogy milyen érzés, amikor benne van. Vastag és kemény. Kitölti őt. Feszítette őt. És ó, olyan jól dörzsölte.

– Nem kell korlátoznod engem, ha ilyen irányítást akarsz – suttogta Jace.

Aggie nem akart vele vitatkozni, csak érezni akart. Egyik kezét a feszes kis feneke felső hajlatára helyezte és lenyomta, arra ösztönözve őt, hogy döntse meg a csípőjét és másik szögből csinálja. Így mélyebbre merült benne és belül dörzsölte ott, pontosan ott. Ó, igen, Jace. Ott.

Nyögve a gyönyörtől Aggie az arcát a fiú puszta mellkasához dörzsölte. Feljebb. Egyre feljebb húzva őt a gyönyör felé.

– Aggie?

Megfeszült a háta, ahogy elérte a csúcspontot, a gyönyör hullámai mélyen összehúzódtak benne. Aggie még mélyebbre nyomta őt magába – a golyóiig –, és vele ringott, intenzívebbé téve az orgazmusát, míg nem az egész teste remegett a kielégüléstől. Elcsigázva, visszarogyott az ágyra, reszketve a gyönyör utórengéseitől.

– Egész eddig rosszul csináltam? – kérdezte Jace.

Aggie szemei felpattantak, és felemelte a fejét, hogy ránézzen, ahogy ott állt a lábai között – még mindig benne volt.

Még mindig kikötözve.

– Dehogyis, nem! – mondta. – Hogy is gondolhatsz ilyesmire?

Jace megvonta a vállát, és elfordította a tekintetét.

Aggie-nek soha nem állt szándékában bántani őt belül, mindegy, hogy mennyi fájdalmat okozott is a testének. Kényszerítette kimerült testét, hogy felüljön, és átölelte a fiút. Óvatosan átgondolta a szavakat, amiket mondani akart neki, mert sebezhetővé tette. Tudta a múltbeli tapasztalataiból, hogy milyen nehéz volt Jace-nek, hogy megengedje neki, hogy sebezhetőnek lássa.

– Nem szabadott volna így használnom téged – mondta. – Sajnálom.

Jace elernyedt benne. A még mindig merev farka még mélyebbre csúszott.

– Ne sajnáld. Én csak… amikor így felizgatsz, mint most, én mindig szét akarom dugni az agyadat, míg szét nem robbanok. Soha még csak nem is gondoltam rá, hogy amire neked szükséged van, az valami teljesen más dolog.

– Szeretem, amikor szétdugod az agyamat – biztosította őt Aggie.

– Én csak…

Nem tudta, hogy magyarázza el neki anélkül, hogy sebezhetővé tenné magát. Mert habár eléggé megbízott Jace-ben annyira, hogy engedje neki, hogy sebezhetőnek lássa, kurvára biztos volt benne, hogy nem akart így érezni.

– A feleségednek lenni – mondta – bizonyos elvárásokkal jár.

Basszus, ezt most tényleg elcseszte. Hogy magyarázhatná el neki anélkül, hogy megbántsa?

– Nem akarsz a feleségem lenni?

Aggie nem-túl-játékosan megpaskolta a fenekét.

– Soha ne gondolj erre többé, és még kevésbé mondd ki.

– Nem értem, mit próbálsz elmondani nekem.

Aggie felnevetett, ettől a mozdulattól pontosan érezte, hogy milyen mélyen volt benne a szeretője.

– Tudom, hogy hülyeség, de engem az a szó, hogy feleség, idegesít. Mint a hagyományos szertartáson, amikor az eskük úgy vannak megpecsételve, hogy férfi és feleség. Miért nem férj és nő?

– Manapság azt mondják, hogy férj és feleség – mondta Jace.

– Igen, de miért nem feleség és férj? A feleség valahogy mindig másodszorra jön.

– Aggie, szerintem ezt túlreagálod. Ez semmit nem jelent.

– Akkor miért a nőtől várják el, hogy felvegye a férfi nevét? Miért nem ajánlottad fel, hogy felveszed az én nevemet?

– Azt hittem, kötőjellel akarod a nevedet.

– Én igen – mondta. – De te nem akarod kötőjellel a tiedet.

– Tehát te a feleség szóhoz egy alárendelt szerepet társítasz.

Aggie megrázta a fejét.

– Nem tudom.

– Az megvan, hogy tök fura ilyesmit gondolni, mikor a leendő férjedet az ágylábhoz kötözted?

Aggie kuncogott.

– Tudom, hogy te megérted a dinamikánkat, de mások? Mások elvárják tőlem, hogy egy bizonyos szerepben legyek, mint a feleséged.

Jace felhorkant.

– Mióta érdekel téged, hogy mások mi a faszt várnak el tőled?

– Soha óta.

– Akkor ez most honnét jött?

– Nem tudom. Megígértem magamnak, hogy soha nem fogok férjhez menni. Soha nem adom magam egy férfinak.

– Szóval azt hiszed, hogy meg fogod bánni, hogy hozzám jössz?

– Nem. Nem, Jace! Nem fogom megbánni. Csak érezni akarom, hogy még mindig én irányítom az életem.

– Tudod, hogy nem fogok az utadba állni. Támogatni foglak mindenben, nem számít, miről van szó. És te tudod ezt.

Odabújt Jace-hez.

– Tudom. Csak én küszködök ezzel. Te tökéletes vagy.

Jace belekuncogott a hajába.

– Aligha.

– De az vagy – suttogta. – Annyira szeretlek, nem tudom, mit csinálnék, ha elveszítenélek.

És talán ez volt az, ami igazán zavarta. Már annyira eggyé voltak forrva a kapcsolatuk ezen pontján, hogy már ő sem volt kizárólag a saját személyisége. Identitásának egy része mindig is Jace nőjeként lesz ismert. A felesége. Jaj, ez a szó.

– Oldozz el, Aggie – mondta Jace. – Mutatni akarok valamit.

– Mi az?

– Elmondhatnám, de tudod, hogy nem bánok jól a szavakkal. Hadd mutassam meg.

Kíváncsi volt, mit akarhat mutatni neki – és egy kicsit izgatott is a lehetőségtől –, ezért a fiú bal csuklóján lévő bilincs után nyúlt. Alig érte el, és Jace még mindig belé volt temetkezve, így visszacsúszott, és meglepődött, hogy milyen kemény volt a farka, ahogy kicsúszott a testéből.

Jace behunyta a szemét és felnyögött.

– Igazi önuralmi teszt lesz, hogy ne dugjalak meg keményen és gyorsan, amint szabad leszek.

Aggie vigyorgott, arra gondolt, hogy annyira nem is bánná, de nem akarta ezt közölni vele. Szerette, ha küzdött az irányításért. Mindkettejüknek megvolt az a mániája, hogy mindig irányítsanak – ön-irányítás és – Aggie esetében – mások irányítása. Ezért volt a kapcsolatuk mindig izgató és kihívást jelentő. Az a fajta kapcsolat, amire mindkettejüknek szüksége volt, hogy elégedettek legyenek.

A bilincs egyik csatja kinyílt, mire Jace megmozgatta a vállát, hogy újra teljesen mozogjon a karja, míg Aggie a másik bilincs kioldásán dolgozott. Amikor mindkét karja szabad volt, Aggie várakozón nézett rá. De ő nem ugrott rá, ahogy elvárta, csak egyszerűen bámult rá, aztán kinyújtotta a karjait a feje fölé, a lány figyelmét ezzel a jól kidolgozott mellkasára és izmos hasára irányította, és a hatalmas farkára. Aggie több mint kész volt, hogy Jace jól megdöngesse vele.

– Gyere ide, feleség – mondta Jace, még mindig az ágy szélénél állva. Szélesre tárta a karjait, és a csuklója mozdulatával jelezte, hogy jöjjön közelebb.

Aggie nem mozdult, csak felemelte az egyik szemöldökét.

– Talán nem mondtam elég világosan az előbb, hogy nem szeretem ezt a szót.

– Csak azért, mert rossz tartalommal társítod. Az alárendeltséggel – mondta.

– Engedd meg, hogy megmutassam neked, mit jelent a feleség szó nekem. Talán akkor megváltozik benned is, ahogy érzel iránta.

– Kétlem – mondta, és maga mögé rázta a haját, mielőtt megmozdult.

– Feleség – suttogta Jace, szorosan a mellkasához szorítva a lányt. – Az egyetlen, akit a karjaimban tartok.

A szíve olyan hevesen vert, hogy Aggie érezte a mellkasán keresztül.

– Feleség, az egyetlen, akié a testem, akié a szívem.

Aggie beszívta az ajkait a szájába, hogy megállítsa a remegésüket. Jace olyan ritkán beszélt az érzéseiről, és amikor mégis, ő alig bírt el az érzelmek ilyen tömegével.

– Feleség – mondta, és simogatta a lány haját. – Csak az övé az a haj, amit simogatni akarok, azok a szemek, amikben el akarok veszni és azok az ajkak, amiket csókolni akarok.

Aggie felemelte a fejét, hogy ránézzen, és Jace lágyan mosolygott rá. Kezébe vette a lány arcát, és hüvelykujjával simította végig a remegő ajkát.

– Feleség, akinek az arca az első, amit minden reggel látni akarok és az utolsó is, mielőtt este lecsukom a szemem, hogy találkozhassak vele az álmaimban.

– Jace – suttogta a lány könnyekkel a szemében. Még soha nem nyílt ki ennyire.

– Feleség – mondta, a lány kezét a kezébe véve, és az ajkához húzva az ujjperceit. – Aki azokat a kezeket birtokolja, ami megad a testemnek mindent, amire vágyik. A fájdalmat. A gyönyört.

Lenyomta a lányt az ágyra, és fölé hajolt, végigcsókolva a testét, a kulcscsontjától kezdve a mellén át, egész a hasáig.

– Feleség, az egyetlen test birtokosa, amit kívánok.

Folytatta a csókokat a testén lefele, gyengéden széttárva a lány lábait.

– Feleség, akinek csodálatos helyet rejt a lába köze. Az egyetlen punci, amit valaha is ízlelni akarok.

Ajkai a lányra tapadtak, durva borostája dörzsölte az érzékeny bőrt, lágy nyelve pedig a lány nedvét ízlelte. Aggie gyorsan elvesztette a tudatát a gyönyörtől.

– Jace – kiáltotta, miközben vágya szirmot bontott.

– Feleség – folytatta Jace – az egyetlen hang, amit hallani akarok, hogy extázisban kiáltja a nevemet.

A lány fölé kerekedett, és a kezével belévezette a vastag farkát.

– Feleség, aki befogad engem a testébe, bent tart és elvakít gyönyörrel.

Aggie kinyújtotta a kezét, hogy a karjaiba vonja a fiút. Jace is felmászott az ágyra, óvatosan, hogy benne maradjon a lányban, és kényelmes pozíciót keresett fölötte.

Lassan mozgott, a lány szemébe bámulva, a legintimebb módon birtokolva őt.

– Feleség, akit mindennél jobban szeretek, és oltalmazni fogom halálom napjáig. A feleségem. Az egyetlenem. Az egyetlen szerelmem. Az én Aggie-m. A feleségem.

Aggie ebben a pillanatban tényleg szerette a feleség szót, nem is tagadhatta. Addig, míg az ő felesége volt – az övé és senki másé –, büszkén viseli ezt a címet, szerelemmel a szívében.

– Ezt jelenti a feleség számomra, Aggie. Úgyhogy ha a feleségemnek hívlak, tudod, hogy ez nem egy olyan szó, ami alárendeltséget jelent számomra. Ez egy olyan szó, ami magába foglal minden csodálatos dolgot, ami te vagy nekem. Most már érted?

A lány némán bólintott, túlságosan összeszorult a torka ahhoz, hogy beszéljen. Magához húzta a fiút, az pedig az orrát a nyakába temette, ahogy a csípője elkezdett mozogni egyre erőteljesebben, hogy mélyen a lányba vezesse magát. Aggie tudta, hogy mennyi ideig tart neki a kielégülés, amikor ilyen gyengéd volt, de teljesen rendben volt számára, hogy lassan és gyengéden szeretkezzenek, amíg csak szüksége van a fiúnak, hogy elélvezzen. Ez nem volt épp negatív tulajdonsága, bár a végére frusztrálttá vált volna, ha az orgazmus elkerülné.

– Köszönöm, hogy szeretsz – suttogta Aggie, egyik kezével a fiú feszes fenekébe kapaszkodott, ami minden egyes döfésnél megfeszült és ellazult. Másik kezével a tarkóján a lágy hajat simogatta, arcát pedig a borostájához dörzsölte, gyönyörködve a fiú testének mindenféle textúrájában.

– Soha senki nem éreztette még velem ezeket, amiket te, Jace. Holnaptól büszke leszek arra, hogy a férjemnek hívhatlak, és büszke leszek arra, hogy a feleséged leszek.

Jace felemelte a fejét, és a lány szemébe nézett. Láthatóan kifogyott a szavakból, de Aggie láthatta a fiú iránta való érzéseit a szemeiben.

Az egész teste csuromvizes volt az izzadságtól, mire végre elveszett a lányban. A vállába kapaszkodott, homlokát a lány kulcscsontjának támasztotta, izgatott lélegzetvételei felmelegítették a lány mellei közötti izzadt völgyet. Félúton találkoztak, a lány hasa a fiúénak csapódott, ahogy a háta a gyönyörtől ívbe feszült, a lány puncija pedig megszorította őt erősen orgazmusa földrengető hullámaiban.

Jace karjai remegtek, a lányra omlott, és magához szorította, amíg levegőért kapkodott.

– Feleség – hallotta Aggie, ahogy a fiú suttogja a levegővételek között. Mire ő elmosolyodott, és szorosan megölelte a fiút, emlékezve mindenre, amit mondott, hogy ez a szó mit foglal magába.

– Férj – válaszolta, és az ő szava is ugyanannyit jelentett. És holnap feleségként és férjként fogják elismerni őket a többiek, akik fontosak voltak nekik. A barátaik és családjaik képesek lesznek elmondani Jace-nek, hogy mennyit jelent nekik az egyesülésük? Vagy neki? Valahogy úgy gondolta, hogy igen.