7. - 8. - 9. Fejezet

 

Patience

7. fejezet

                   Fordította: Jane

 

Jessica Sed autójának szélvédőjén keresztül figyelte a vidéket, ahogy az elrobogott mellettük.

– Hová megyünk? – kérdezte tizedszerre is. Léteztek egyáltalán éttermek itt a semmi közepén?

– Majd meglátod – mondta Sed, és visszaváltott, hogy a Mercedes könnyedén begördüljön a hajtűkanyarban. – Mindjárt ott vagyunk.

– Hirtelen elfáradtam – ismerte be a lány, és tudatosan igyekezett, hogy ne ásítson. – Hosszú nap volt.

A férfi átnyúlt a kocsi túloldalára, és beletúrt a hajába. – Akkor szundíts egy kicsit. A meglepetésemre ébren akarsz majd lenni. – A nő hátradőlt a kényelmes bőrülésen, álmosan pislogott, ahogy egyre messzebb és messzebb mentek a semmi közepén. A következő dolog, amire emlékezett az volt, hogy Sed megrázta a vállát.

– Megérkeztünk – mondta.

A nő kinyitotta a szemét, és feszülten ült az ülésben, a szemei tágra nyíltak a csodálkozástól. Egy mezőn egy színes hőlégballon várakozott, a földhöz rögzítve.

– Sed? – kérdezte a nő, mélyebb mondanivaló híján.

– Vacsorázni fogunk és pezsgőt iszunk magasan a föld felett lebegve. És majd meglátjuk, hogy hova vezet... – Megvonta a vállát.

– Szeretkezhetünk is benne? – suttogta a nő, a szíve hevesen dobogott a várakozástól.

A férfi kuncogott. – Megpróbálhatjuk. Ez volt a tervem.

A nő megragadta a férfi nyakát, és közel húzta magához, hogy megcsókolhassa. – Szeretlek – mondta a férfi ajkaihoz simulva. – Mondtam már neked, hogy mindig is szerettem volna egy hőlégballonban szeretkezni a nászéjszakámon?

– Ú, nem. Nem hiszem.

– Valószínűleg azért, mert egészen mostanáig nem is tudtam, hogy ezt akarom. Néha azt hiszem, jobban ismersz engem, mint én magamat.

A férfi felnevetett, és mélyen megcsókolta. – Szokatlan helyeken szeretsz szexelni. Ez nem nagy rejtély, csak kihívás kitalálni a legjobb helyeket.

Izgatottan kikapcsolta a biztonsági övét, és kinyitotta az autó ajtaját. – Siess! – mondta. – Nem tudok várni.

Kiviharzott a kocsiból, félig futva – félig szökdelve közelítette meg a ballont, lábai remegtek az izgalomtól.

Sed gyorsan utolérte, és megfogta a kezét.

– Jó meglepetés, mi? – kérdezte a férfi, a hangja mély és érdes volt.

– Nagyszerű meglepetés! – mondta a nő. – Ez olyan gyönyörű!

A léggömb élénk kék volt, sárga csillagokkal és egy ívelt negyedholddal díszített szövet. A láng az óriási gömb alatt izzott a fogyatkozó fényben, amikor egy férfi a kosárban meghúzta a zsinórt, és a tűz felfelé lövellt a léggömb szájába.

– Már kezdtem azt hinni, hogy nem jönnek – kiáltotta üdvözlésképpen.

– Bocsánat, hogy késtünk – szólt Sed. – Nehezen tudtunk elszabadulni a fogadásról.

– Gratulálok a házasságukhoz – mondta a férfi.

– Köszönöm. Ami a feleségeket illeti, azt hiszem, jól döntöttem – mondta Sed. Jessica bordán könyökölte a férfit.

A kosár mellett állva Jessica felbámult a hatalmas léggömbre, a szája tátva maradt a csodálkozástól. Látott már hőlégballonokat az égen, de közelről még soha. El sem tudta hinni, milyen nagy volt. – Hűha – mondta.

– Gary Bastion vagyok. Ma este én vezetem a járművünket.

– Ez annyira hatalmas – mondta Jessica.

– Ezt szokta mondani – viccelődött Sed az orra alatt.

– Első alkalom – kérdezte Gary.

– Ó, nem, már egy ideje nem szűz – mondta Sed.

Jessica ismét bordán könyökölte. – Ez az első alkalom, hogy egy léggömbben utazok – mondta.

– Nagy élményben lesz részed – mondta Gary. – Szerencsétek, hogy a vihar hamar elvonult.

– Szerencse – mormolta Sed.

– Van még néhány dolog, amit át kell vennünk, mielőtt felszállunk, de sietnünk kell.

Jessica és Sed végighallgatta a biztonsági fejtegetéseit. Még azt is begyakorolták, hogyan vegyék fel az óvó és térdelő pozíciót, amit akkor kell alkalmazniuk, ha esetleg egy ritka, de durva leszállás következne be.

– Óvatosan – mondta Sed, amikor Jessica arccal lefelé a földre lapult. – Összenyomod a kis Sedet.

– Terhes? – kérdezte Gary.

– Igen. Korán kezdtük a családalapítást – mondta Sed, és gyengéden megsimogatta Jess hasát. – Nem tudtuk megvárni a nászutat.

– Mennyire előrehaladott?

Jessica felnézett Gary aggódó arcába.

– Körülbelül tíz hét – mondta. – Miért?

– A harmadik trimeszterben lévő nőknek egyáltalán nem engedélyezzük a repülést – mondta a férfi. – Mindig fennáll egy minimális veszély a durva landolásra, ami korai szülést indíthat el.

– Nem kellene lemondanunk? – kérdezte Sed, az aggodalom és a csalódottság keveréke volt az arcán.

– Ezt rád bízom. Nekem még sosem volt részem durva landolásban – bár mindenre megvan az első alkalom, és ő nem áll közel a szüléshez vagy a bármihez is. Voltak komplikációk a terhességeddel kapcsolatban?

– Nem – mondta a nő. – Semmi.

Gary bólintott, de az arckifejezése komoly volt. – Az esélyek csekélyek, hogy a leszállással bármi gond lesz, de mindig van rá esély.

Sed Jessicára nézett, és megszorította a kezét. Nagyon szeretett volna utazni a légballonban, és még messze volt a harmadik trimeszterétől. Milyen durva lehetett egy ilyen landolás? Nem tudta elképzelni, hogy túl extrém lenne.

– Nagyon szeretnék menni – mondta Jessica. – Ennyi fáradoztál, hogy megszervezd, és a veszély csekély. Csekély, ugye? – kérdezte Garytől.

– Szinte nem is létezik.

Jess bólintott. – Csináljuk.

– Ha biztos vagy benne – mondta Sed. – Nem leszek mérges, ha aggódsz, és lemondod.

– Nem akarom lemondani. Egyáltalán nem aggódom.

Sed elmosolyodott és bólintott. – Minden rendben lesz.

– Rendben– mondta Gary. – Szálljatok fel a fedélzetre.

Sed segített Jessicának felmászni a létrán, és Gary odanyújtotta neki a kezét a kosár pereménél és befelé lépésnél. Sed hamarosan ott állt mellette, és felnézett a léggömbre, ugyanolyan csodálkozó arckifejezéssel, mint ahogyan a nő is érezte magát. – Adj egy percet, hogy beszéljek Garyvel – súgta Sed a nő fülébe. Volt egy olyan érzése, hogy a férfi a pénztárcájára fogja bízni a beszéd nagy részét, de ő mégis szeretkezni akart a férjével a föld felett lebegve. Remélte, hogy Gary engedékeny lesz. Sed és a tárcája nagyon meggyőzőek tudnak lenni.

Jessica áthajolt a kosáron, és észrevette, hogy egy nő ül a fűben, az egyik kötél közelében. Jessica intett neki, és egy lelkes integetést kapott válaszul. A hűvös szél végigsimított Jessica haján, és a nő megdörzsölte a felkarját, és azt kívánta, bárcsak hozott volna magával egy felsőt. De hogyan is tudhatta volna, hogy szüksége lesz rá, amikor Sed nem volt hajlandó elmondani, hogy mit tervez aznap estére? Egy meleg, kemény test nyomódott az oldalához, és Sed átkarolta a derekát.

– Fázol? – motyogta a fülébe.

– Egy kicsit – ismerte el a lány, de nem ezért reszketett. Azért, mert nagyon hosszú nap volt, és nagy szüksége volt arra, hogy elmerüljön a férje a karjaiba. – Nos? Mit mondott Gary?

– Nem engedi, hogy ilyesmi történjen a léggömbjében, amíg ő jelen van.

– Ó – mondta Jessica, a hangja fátyolos volt a csalódottságtól.

– De pár ezer dollárért megígérte, hogy másfelé néz.

Érzéki szájával megcirógatta a lány füle alatti bőrt, nyalogatta, szopogatta azt a finom pontot, amíg a lány térdei el nem ernyedtek, és felnyögött.

A férfi ellépett tőle. – Előbb a vacsora – mondta. – Aztán a desszert.

– Most akarom a desszertet – mondta Jessica.

A férfi forró csókkal ejtette foglyul a lány száját. Az egész teste lüktetett a felgyülemlett szexuális energiától, ahogy kétségbeesetten csókolta a férfit. A férfi elhúzódott tőle, és közel hajolt, hogy a fülébe súgja: – Megérem a várakozást.

A nő jól tudta ezt, de rácsapott a férfi fenekére, amiért ennyire öntelt volt. Otthagyta a nőt, és leült egy kis rattanasztalhoz, amely a kosár szélénél volt.

– Jössz? – kérdezte, és a szemben lévő szék felé mutatott.

– Sajnos még nem – morogta a nő az orra alatt.

De a két személyre felállított asztal hívogató volt – bár nem egészen olyan csábító, mint a mellette ülő férfi, így a lány kidörzsölte a hideget a csupasz karjából, és helyet foglalt.

Az asztalt kissé kényelmetlennek érezte. Az ülések magasabbak voltak, mint egy átlagos szék. Inkább magas babzsákokra hajaztak, és amikor leült, az asztal nagyon közel volt a combjához. Csodálkozott a furcsa konfiguráción, amíg ki nem pillantott a kosár szélén, és rá nem jött, hogy ki tud majd látni, miközben vacsoráznak. Ez megmagyarázta, hogy miért voltak a párnák magasan, de miért volt ehhez képest az asztal olyan alacsonyan?

Gary odalépett az asztal mellé. – A feleségem kiválóan főz – mondta büszkén. – Elment, hogy elhozza az ételeket a kocsiban lévő ételmelegítőből. Amint az ételek a fedélzeten vannak, elindulunk, és ő követ minket az üldözőautóval. Attól tartok, maguknak kell kiszolgálniuk magukat. Én fogom a ballont a röppályán tartani. És le kell szállnunk, mielőtt besötétedik.

– Miért van ilyen alacsonyan az asztal? – kérdezte Jessica.

– Hogy a vacsorád ne repüljön át a fedélzeten és ne ijessze meg a szőlőtőkéket – mondta Gary, majd felnevetett.

– Ó – mondta mosolyogva. – Ennek van értelme.

– Ez az első vacsorás hajóutatok?

– Nem. A feleségem egy vacsorás hajóúton kérte meg a kezem – mondta Sed Jessica felé bólintva. – De az egy hajón volt.

– Ő kérte meg a kezed? – Gary szemöldöke komikusan felhúzódott.

– Igen, egy kicsit kétségbeesett volt, azt hiszem – mondta Sed, majd felnyögött, amikor a nő sípcsonton rúgta.

– Teljesen félreérted. Én Pes kezét kértem meg, emlékszel? – mondta Jessica.

Sed felnevetett. – Ő a gonosz ikertestvérem.

– Ezért hoztad ezt össze? – kérdezte Jessica. – Megpróbálod felülmúlni a lánykérő vacsorámat?

– Persze, hogy nem. Olyan nászéjszakát akartam adni neked, amit soha nem fogsz elfelejteni.

Átnyúlt az asztal túloldalára, és megfogta a férfi kezét. – Tudod, mit tesz velem, amikor szokatlanul kedves vagy, ugye?

A férfi összehúzta a szemöldökét. – Ezzel nagyon is tisztában vagyok, Mrs. Lionheart. Lehet, hogy van néhány hátsó szándékom.

– A hajók romantikusak – ismerte el Gary egy vállrándítással – ,de azt hiszem, a férjed talán megelőzött a hőlégballonnal. Nem mintha részrehajló lennék vagy ilyesmi.

– Majd meglátjuk – mondta Jessica. – Ha így van, akkor ki kell találnom valamit, amit meg tudok tenni, hogy visszaszerezzem a legnagyobb romantikus bolond címemet.

– Gary! Egy kis segítséget kérnék – szólalt meg egy női hang a kosár másik oldaláról. Gary odament, hogy segítsen a feleségének bepakolni két könnyű hungarocell hűtőtáskát a ballonba. Sed Jessica felé billentette a fejét, amíg vártak.

– Átfáztál.

– Van egy olyan érzésem, hogy még hidegebb lesz, ha felszállunk – mondta a nő.

– Mindjárt jövök.

– Hová mész?

– Türelem, szerelmem – mondta vigyorogva.

A következő dolog az volt, hogy Sed mondott néhány szót Garynek, és eltűnt.

A lány a nyakát behúzva figyelte, ahogy a férfi átkocog a mezőn a kocsihoz. Egy pillanat később már visszafelé tartott a bőrkabátjával a kezében. Ó, igen, tudta, hogy ez mit jelent. Csak akkor viselte a kabátot, amikor megpróbálták a nyilvános együttléteiket olyan privát módon megejteni, ahogyan csak lehetett. Jessica felnézett, és rámosolygott Sedre, amikor a férfi a kabátot néhány perccel később a vállára terítette.

– Jobban már? – kérdezte, és egy csókot nyomott a halántékára.

Bebújt a kabátba, és belélegezte a bőr és Sed illatának mámorító kombinációja. Azonnal melegebbnek érezte magát, aminek több mint a fele a várakozásnak, nem pedig a ruhának volt köszönhet. – Igen, köszönöm. Örülök, hogy eszedbe jutott, hogy a kocsiban maradt.

A férfi ismét elfoglalta a vele szemben lévő ülést, és Gary felesége közeledett az asztalhoz. – Magatokat kell kiszolgálnotok, de minden meleg étel, a piros szalaggal ellátott tárolóban van, a hideg ételeket a kék szalagosban találjátok.

– Mi van az étlapon? – kérdezte Jessica, lehajolt, hogy felemelje a piros hűtőtáska fedelét. A fedél lecsapódott, mielőtt megnézhette volna, vagy beleszagolhatott volna. Sed keze a hűtőtáskán pihent, megakadályozva a szemrevételezést.

– Türelem, bébi – mondta a férfi.

– De nekem nincs türelmem – mondta Jessica.

Gary felesége kinyitotta a kék hűtőtáskát, és egy műanyag vödör jeget tett az asztal közepére. Jessica azon tűnődött, hogy vajon minden, ami itt van puha, hogy megelőzzék a sérüléseket. Vagy ez, vagy pedig Gary és a felesége zsugoriak.

Gary felesége elővett egy üveget, és belenyomta a jégvödörbe, a jég csörömpölt és ropogott, ahogy lenyomta az üveget.

– Az evőeszközök és a poharak a pirítóshoz ott vannak a kosárban – mondta, és Sed mögé mutatott. – Azt hiszem, ez mindent fedez. Jó étvágyat és kellemes estét. És gratulálok a házasságotokhoz. –  Különös tekintettel nézett Jessicára, amikor feltette a következő kérdést. – Tényleg a férje ötlete volt ez az egész?

Jessica bólintott. – Egy igazi meglepetés volt.

– Azt hiszem, hogy meg kell tartanod ezt a pasit. – Rákacsintott, és megfordult, hogy megcsókolja Garyt, mielőtt átmászott a kosáron, hogy távozzon.

– Megtartandó, mi? – Jessica vigyorogva nézett Sedre, aki nagyon elégedett volt magával.

Kissé oldalra döntötte a fejét, és olyan szexisen nézett ki, hogy Jessicának muszáj volt belekapaszkodnia a puha székébe, hogy ne ugorjon át az asztalon, és ne csapjon le a férfira.

– Volt valaha is kétséged? – kérdezte.

A nő felkacagott. – Eszembe se jutott.

Jessica megszédült, és rájött, hogy a léggömb kiszabadult a kötelekből, és emelkedni kezdett. Még csak nem is érezte, hogy felemelkedik. Az gázrózsa felbőgött, ahogy Gary meghúzott egy kötelet, amitől a lángok magasra lobbantak a léggömb belsejében.

– Feltételezném, hogy ki tud gyulladni – mondta Jessica idegesen.

– Biztonságban vagy – mormogta Sed.

A férfi mindig elérte, hogy biztonságban érezze magát. – Tudom.

A lány figyelte, ahogy a föld lassan eltűnik, miközben Sed mocorgott a kosárban, és elővett egy pár tányért, evőeszközöket és pezsgőspoharakat. A nő elolvadt, amikor meglátta, hogy a koccintó poharakra egy pár szalaggal összekötött jegygyűrű volt belevésve, az ő és Sed neve, és a dátum. A férfi mindenre gondolt. Tényleg megtartandó. Legalábbis a legtöbb napon.

Néha kifejezetten dühítő volt, de azok a napok egyre ritkábbak lettek.

– Nem tudom, mennyit tudok enni a sok torta után.

– Szerintem meg fogod oldani – mondta.

Felállt, hogy elhozza az ételt a hűtőládákból. Először salátát kanalazott a salátás tányérjára, aztán kinyitotta a meleg ételes dobozokat. Amikor a nő egy kanál felé nyúlt, hogy kiszolgálja magát a finom illatú, fűszeres fűszernövényes rizottóból, Sed elkapta tőle a kanalat.

– Engedd meg – mondta.

– Sed, ki tudom szolgálni magam.

– Sosem kételkedtem benne – mondta a férfi. – De csak azért, mert képes vagy rá, még nem jelenti azt, hogy muszáj is. Hadd gondoskodjak rólad ma este. Vita nélkül. Ez nagyon sokat jelentene nekem.

Összevonta a szemöldökét. – Miért?

– Mert törődöm veled.

– Én is törődöm veled, de nem érzem szükségét, hogy kiszolgáljalak, hogy ezt bebizonyítsam.

– Nos, ma este mégis szükségét érzem. Képes vagy rá? Valaki, aki szeret téged, megpróbál gondoskodni rólad?

– Soha nem mondtam, hogy nem vagyok rá képes.

De ahogy a férfi megtöltötte a tányérját az étellel, be kellett látnia, hogy zavarta őt. Már régen megígérte magának, hogy soha nem fogja hagyni, hogy egy férfi uralkodjon az életén, és ezt valamiért úgy érezte, hogy ez egy lépés ebbe az irányba.

– Kiszolgálhatlak én is? – kérdezte, és úgy gondolta, hogy ez talán egy kicsit feldobja a kedvét, hogy hagyja, hogy a férfi döntse el, hogy mennyit és milyen ételt kapjon.

– Kiszolgálhatsz – mondta a férfi, a hangja érdes volt a vágytól.

Jessica összeszorította az ajkát. Vajon a férfi fel akarta húzni? Tudta, hogy a temperamentuma felizgatja a férfit, de ma este tényleg nem akart vitatkozni.

Főleg nem itt, ahol minden olyan romantikus volt a férfi figyelmessége miatt.

– Azt hiszem, hagyom, hogy kiszolgálj – vágott vissza a lány.

– Hajlandó vagyok rá, ha nem is képes rá – mondta a férfi ferde vigyorral. – Az asztal elég alacsony ahhoz, hogy rendesen hozzád férjek. Nem volt elég a zuhanyzás?

– Tudod, hogy sosem tudok betelni veled.

Pimaszul elvigyorodott, és kinyitott egy újabb ételest dobozt. Az illatok, a bazsalikom és fokhagyma, paradicsom és oregánó felkorbácsolták az étvágyát. Imádta a tortellinit, és alig várta, hogy megtudja, mivel van megtöltve.

Amikor Jessica tányérja megtelt, és úgy rendezte el, ahogyan ő akarta, Sed ismét helyet foglalt. Minden nagyon finomnak tűnt és illatozott, a tortellini gombával és kolbásszal volt töltve – ez volt a kedvenc kombinációja, ami biztos volt benne, hogy nem véletlen. Mégis csak piszkálta, alig kóstolta meg az ételt.

– Nagyon zavar, ugye? – kérdezte Sed, akinek nem voltak aggályai azt illetően, hogy felfalja a saját vacsoráját.

– Micsoda?

– Az, hogy én szolgáltalak ki, és megtöltöttem a tányéromat.

– Engem az zavar, hogy te döntötted el, mit kérek, mennyit és, hogy a tányéromon hova kerüljön.

– Tudom, hogy nem szereted, ha én döntök helyetted, de nem gondolod, hogy túlreagálod?

– Valószínűleg – ismerte el a nő. – De nem tehetek róla.

– Próbáld meg – hívta ki a férfi. – Tanulj meg kompromisszumot kötni.

– Te sem szoktál kompromisszumot kötni – mondta a nő, felnyársalt egy kis sárga tököt, és a szájába dugta.

– Veled több kompromisszumot kötök, mint amennyit valaha is kellett kötnöm bárkivel is – mondta a férfi. – A probléma az, hogy mindketten szeretünk irányítani.

Ezzel nem tudott vitatkozni. Nyilvánvaló volt.

– Szóval, ha hagyod, hogy néha-néha én irányítsak, akkor én is engedek neked, és mindketten kielégítjük ezt az igényünket. Az idő többi részében makacskodhatunk és vitatkozhatunk, ha akarod.

– Nem szeretek vitatkozni – mondta a nő.

– Igaz – mondta a férfi, a szót szarkazmussal fűszerezve. – És biztos vagyok benne, hogy ezért lettél ügyvéd. Mert annyira utálsz vitatkozni, hogy úgy döntöttél, ebből fogsz megélni.

A lány elpirult, amikor rájött, hogy a férfinak teljesen igaza van. Imádott vitatkozni. Valójában senki sem vitatkozott vele úgy, mint Sed. És kevés olyan férfi volt, aki elég erős lett volna ahhoz, hogy olyan jól boldoguljon vele, mint ő. A legtöbb férfi félt keresztbe tenni neki. Nem azért, mert félelmetes volt, hanem azért, mert vonzódtak hozzá, és úgy gondolták, ha engednek neki, akkor nagyobb valószínűséggel megadja nekik, amit akarnak. De Sed nem. Sed könyörtelenül nyomást gyakorolt rá. Ez volt az egyik dolog, amit a legjobban szeretett benne. És pont ez volt az, ami az őrületbe kergette.

– Jól van szeretek vitatkozni – mondta egy vállrándítással. – De nem én vagyok az egyetlen. Te is szeretsz vitatkozni.

Sed kuncogott. – Én csak veled vitatkozom, bébi. Mindenki mással szemben én vagyok a főnök, és ők engedelmeskednek nekem.

– Csak próbálj meg főnökösködni, és meglátod, hogy engedelmeskedem-e – mondta a nő csípős hangon.

– Tudom, hogy nálad nem működik a parancsolgatás – mondta. – Azt hittem, talán ha felviszlek egy hőlégballonba, és szépen megkérlek, az megoldja a dolgokat.

– Nem teszlek boldoggá úgy, ahogy vagyok?

– Dehogynem. Soha ne kételkedj ebben.

– Akkor ez honnan jön? – kérdezte a nő.

Hosszú percekig bámulta a kosárból az elhaladó fák lombkoronáját. – Néha nehéz nekem. Hátralépni. Hagyni, hogy a saját dolgodat csináld anélkül, hogy ne avatkozzak bele. Ettől kevésbé érzem magam férfinak.

A nő rábámult a férfira. Tényleg ezt éreztette vele? – Sed, ez nem tesz téged kevésbé férfivá.

– Igen, nos... – A férfi megvonta a vállát. – Most tanulok kompromisszumot kötni. De én vágyom egy kicsit több irányításra. Nem fogok hazudni ezt illetően. Küzdelmes, hogy ezt az oldalamat titokban tartsam. De érted megéri a fáradságot.

Egyre jobban tudott kompromisszumot kötni. Közel sem veszekedtek annyit, mint régen, de a nő nem vette észre, hogy ez azért volt, mert a férfi volt az, aki a legtöbb kompromisszumot kötötte, és hagyta, hogy a nő akarata teljesüljön. Muszáj volt félúton találkozniuk. És ha ez azzal járt, hogy megengedte neki, hogy kiválassza, mit viseljen, amikor meglepte egy romantikus vacsorával, azt is el tudta viselni. Talán egy kis gyakorlással hagyhatta volna, hogy a férfinak egy kicsit nagyobb hatalma legyen az élete felett. De csak egy kicsit. A házasságuknak egy szövetségnek kellene lenni. Soha nem tűrné el, hogy diktatúrában éljen. Persze, volt egy hely, ahol soha nem bánta, hogy a férfi a főnök.

– Tudod, hogy van, amikor szeretem, ha parancsolgatsz nekem – mondta a nő.

A férfi ránézett, és szkeptikusan felvonta a szemöldökét. – Mikor?

– A hálószobában – mondta Jess. – Tudod, hogy ez mennyire felizgat, ugye?

– Azt hittem, hogy a hálószobában azért engedelmeskedsz, mert tudod, hogy nem okozok csalódást.

A nő nevetett, úgy döntött, hogy a férje egóját szó nélkül elfogadja. Különben is, nem tudott vitatkozni a férfi dicsekvésével, ha az történetesen igaz volt.

– Azt hiszem, ez is hozzátartozik a dologhoz – mondta. – De amikor megdugsz, olyan dolgokat mondok, amiket máshol soha nem mondanék ki, és az felemelő.

Felszabadító.

– Miféle dolgokat? – kérdezte a férfi.

– Ez a punci az enyém – mondta a nő rekedten. – Mondd ki. Mondd ki, Jess.

A férfi mocorgott a székében. – Hát, az enyém.

– Valójában – mondta Jess. – Az enyém.

A férfi kissé oldalra döntötte a fejét, ahogy felmérte a nőt. – Sosem vettem észre, hogy milyen sokat kivesz belőled, hogy ekkora hatalmat adtál nekem.

– Tudod, ha nem tetszene, akkor nem engedném. – Rágcsálta az ajkát, miközben szavakba öntötte a gondolatait. – Szóval uralkodj rajtam a hálószobában, de hagyd, hogy én döntsek a saját vacsorámról.

– Ezért nem eszel?

A lány bólintott. – Nevetséges, nem igaz?

– Nem akartam átvenni az uralmat a vacsorád felett, Jess. Csak meg akartam mutatni, hogy törődöm veled.

– Tudom, kicsim. Megpróbálom nem felfújni ezeket a dolgokat.

– Ha nem akarsz enni, nem kell. Azt hittem, szereted tortellinit.

Még mindig nem egészen értette, hogy mi zavarta a nőt, de Jessnek szüksége volt arra, hogy megértse. Tudta, hogyan alakulnak a dolgok közöttük, amikor nem voltak teljesen letisztázva a dolgaik. Átnyúlt az asztal túloldalára, és beledobott egy kanálnyi tököt a férfi tányérjára. Sed nem szerette a tököt. Azért rendelte, mert a nő szerette.

A férfi összeráncolta a szemöldökét. – Mit képzelsz, mit csinálsz?

– Kérsz még egy zsemlét? – kérdezte a lány.

– Hát, azt hiszem.

A nő újabb zsemlét tett a tányérjára.

– Szóval melyik módszert részesíted előnyben? Amikor tököt dobok a tányérodra anélkül, hogy megkérdeztelek volna, vagy, amikor megkérdezlek, hogy szeretnél-e egy zsemlét, mielőtt a tányérodra teszem?

– Úgy bánsz velem, mint egy óvodással, Jess? – Sed kuncogott, és megdörzsölte a homlokát. – Oké, már értem. Nem arról van szó, hogy nem akarod, hogy megmutassam, hogy törődöm veled, csak azt akarod, hogy részt vehess a döntéshozatalban.

– Igen! – mondta, és a kezével hangsúlyozta a szót. Pontosan ez az.

– Majd dolgozom rajta.

– És nekem min kellene dolgoznom, hogy boldoggá tegyelek ebben a kapcsolatban? Mert semmi sem fontosabb számomra, mint hogy ez működjön, Sed. Szeretlek.

– Boldog vagyok ebben a kapcsolatban. Úgy vagy tökéletes, ahogy vagy.

A lány forgatta a szemét, és megrázta a fejét. – Ó, kérlek.

– Az vagy. Nem akarom, hogy megváltozz – semmit sem akarok változtatni rajtad. De megpróbálok megváltozni, ha ettől boldog leszel.

Jaj, ne, már megint megbántotta az érzéseit. Folyton elfelejtette, milyen érzékeny bizonyos dolgokkal kapcsolatban, mert olyan jól el tudta rejteni az érzékenységét. Lemászott a székéről, és bepréselődött a férfi mellé.

– Nem akarom, hogy megváltozz, Sed. Csak azt akarom, hogy óvatosabb legyél, és ne menj az idegeimre.

– De én szeretek az idegeiden táncolni – mondta a férfi közel hajolva a füléhez. – Ettől ragyog olyan fényesen a szenvedélyed.

De ma este nem akartam az idegeiden táncolni. Csak próbáltam különlegessé tenni az estét számodra. Egy ajándék csak tőlem és csak neked az esküvőnk napján.

És Jess azt éreztette vele, hogy ez nem elég különleges. A picsába! Tényleg elcseszte a dolgokat. Ezen kellett dolgoznia, akár észrevette a férfi, vagy beismerte egyáltalán. Óvatosabbnak kellett lennie a férfi érzéseivel. Jobban fel kell ismernie azokat a dolgokat, amik megbántják őt, mielőtt még megtörténne, főleg előbb, mint utóbb, amikor a baj már megtörtént.

Megérintette a férfi arcát, gyönyörködve a borostája okozta enyhe érdességben.

– A mai este különleges – suttogta. – Te tetted különlegessé számomra.

A férfi elmosolyodott, a gödröcskék mélyen kirajzolódtak az arcába. – Tényleg?

– Mmm hmm. – A teste felismerte a férfi közelségét, és azonnal felébredt, vágyott az érintésére.  – Csókolj meg.

– Kihűl a vacsoránk – motyogta a férfi, mielőtt a nőt magához húzta volna, és forrón megcsókolta.

A kabát leesett a válláról, ahogy a nő átkarolta a nyakát, és elmerült benne. A férfi nagy, erős kezei a hátát markolták, közelebb húzta a nőt, mintha össze akarná olvasztani a húsukat. Ez nem történhetett meg, amíg teljesen fel voltak öltözve, és többnyire egymás mellett ültek, és közönségük volt.

Jessica elszakította a száját Sed szájától, és nehezen lélegzett, miközben megpróbálta visszanyerni a józan eszét. Nem sikerült. Az agya sosem volt teljesen működőképes a férfi jelenlétében, és nem volt hajlandó újra működni, amíg a teste meg nem találta a feloldozást. Néha többször is.

– Istenem, mennyire akarlak – mondta nyögve.

– Vacsora után megkapsz.

A nyakán bizsergett a gyönyör borzongása. Azt akarta, hogy mögötte álljon, a férfi kezei a melleit fogják, hogy a fogai a nyakán lévő pontot rágcsálják a hajzuhatag alatt, a farkát mélyen eltemetve benne.

– De én most akarlak – erősködött.

– De várnod kell – mondta a férfi, gúnyos vigyorával. – Fázol, szerelmem? – kérdezte.

Ha fázott is, nem vette észre a forróságtól, ami égette az ágyékát.

– Kemények a mellbimbóid. – Megfogta az egyik mellét, és megdörzsölte a merev hegyét a hüvelykujjával.

– Nem fázom – mondta Jess, és megremegett az örömtől. – Lángolok, miattad.

A nő a férfi farkáért nyúlt, de Sed elkapta a kezét.

– Vacsora után – mondta olyan tekintélyt parancsolóan, hogy nem tudott vitatkozni vele. Nos, talán vitatkozhatott volna, de nem akart. Végezni akart a vacsorával.

Jess elmozdult onnan, ahová valójában a leginkább vágyott, a nagy, erős férje mellé, de mégis felállt, hogy visszaüljön a helyére, és befejezze a vacsorát, ami a kéjencebb élvezetek útjában volt. Sed elkapta a derekát, és visszahúzta maga mellé.

– Nem megy sehová, Mrs. Lionheart – mondta. – Azt akarom, hogy itt maradj mellettem.

Most, hogy a teste égett a férfiért, nem volt lelki ereje, hogy a függetlenségét érvényesítse. A lány a férfi oldalához simult, és elégedetten felsóhajtott. Átnyúlt az asztal túloldalára, és maga elé húzta a tányérját. Nem volt elég hely ahhoz, hogy két ember kényelmesen étkezzen egy ilyen kis asztal egyik oldalán, de a kényelem volt a legutolsó gondolata, amikor a villáért nyúlt.

A férfi elvette tőle. – Majd én megetetlek.

A láng a testében kihunyt, miközben a szívében újra fellángolt.

– Ó, igazán? – kérdezte a nő, a hangja kemény volt az indulattól.

– Mit szeretnél először? – kérdezte a férfi ésszerűen.

A nő lassan fújt egyet, emlékeztetve magát, hogy a férfi csak próbál romantikus lenni, és ha most vitatkozni kezd, azzal megbántja a férfit. És akkor Sed úgy tenne, mintha dühös lenne, ahelyett, hogy megbántódna, és az egész estéjük egy újabb vitába torkollna, aztán egymásnak esnének, és addig dugnának, ameddig sajogna mindenük, és delíriumos állapotba nem kerülnek, amitől túlságosan mámor felhőben úsznának ahhoz, hogy dühösek legyen már. A szexszel nem volt gondja, de az azt megelőző részt el akarta kerülni.

– Salátát – mondta.

A villájával felnyársalt néhány levélkét, és óvatosan a nő nyitott szájába tette őket. Miközben Jess rágott, és próbálta elővarázsolni a romantikus érzéseket az etetéssel kapcsolatban, Sed néhány falatot bekapott a tortelliniből.

– Megkóstolnád a tortellinit? Nagyon finom.

– Oké.

A férfi megetetett vele egy falat tortellinit, és a lány boldogan dörmögött, ahogy az olaszos fűszerek, sajtok és a paradicsomszósz elragadtatták az ízlelőbimbóit.

– Ez nagyon finom.

– Kérsz ebből a tökből is? – kérdezte a férfi, és a tányérján lévő halomra mutatott. Azt a halmot, amit azért tett oda, hogy bizonyítsa a véleményét.

Sokkal több tököt etetett meg vele, mint amennyit valójában akart, de ahogy fogyott a kupac úgy kezdett a nő is megnyugodni. Kezdte észrevenni a tájat a léggömb kosarán kívül, ahogy szinte hangtalanul szálltak a szőlőültetvények és a hegyek lábánál. Azt is észrevette, hogy Sed mennyire odafigyelt az etetésére – megkérdezte, hogy mit szeretne, kiválasztotta a legfinomabb ételeket és falatokat, óvatosan a szájába tette, türelmesen megvárta, amíg a nő rágott. Ettől úgy érezte, hogy megbecsülik, nem pedig uralják. Furcsa.

Amikor a tányérjuk kiürült, és a hasuk tele lett, Sed a hüvelyk- és mutatóujja közé fogta az állát, és gyengéden megcsókolta.

Mélyen a szemébe nézve megkérdezte: – Milyen volt?

– Romantikus – mondta Jess aléltan. A nő a férfi felé hajolt, egy széles vigyorral az arcán.

– Ha továbbra is így nézel rám, a romantika lesz az utolsó dolog, ami eszembe jut.

Ezúttal, amikor a férfi megcsókolta, kicsit nyers volt. Egy kicsit durva. Jessica belekapaszkodott a férfi hatalmas bicepszébe, miközben kinyitotta a száját, és hagyta, hogy a férfi felfalja.

A férfi elhúzódott, és játékosan megcsípte a lány ajkát, mielőtt az üvegért nyúlt, ami a kék műanyag jégvödörben hűlt. – Menjünk, nézzük meg a tájat – mondta.

A lány kinyitotta a száját, hogy beleegyezzen, mire a férfi megszólalt. – Úgy értem, szeretnéd megnézni a tájat, Jessica?

– Szeretném – mondta a lány. – Ha megígéred, hogy melegen tartasz.

A férfi a szabad kezét végigcsúsztatta a hátán. – Megelégszel egy kis forrósággal is?

– Azt hiszem, a forró is megteszi. – A nő szinte szédült, és felkacagott.

Lecsúszott a puha ülésről, és a kosár mellé állt, és bámulta az alatta elterülő buja zöld tájat. Sed átnyújtotta neki a gravírozott pezsgőspoharat, és erőteljesen megrázta az üveget.

– Sed, ne rázd fel.

Túl késő volt. A hüvelykujját határozottan a műanyag dugó alá dugta, és az hangos pukkanással kilökődött az üveg végéből. A fehér hab kirobbant az üveg szájából a kosáron túli égbolt irányába repült.

– Valakinek a tehenei ma este talán kicsit becsípnek – mondta Jessica, miközben a fekete-fehér pöttyös miniatűr állatokra nézett, amelyek szétszóródtak a kiterjedt mezőn.

– Sokkal szórakoztatóbb, mint a szokásos tehénbillegés. De ebben nincs alkohol, mivel most már kettő helyett iszol.

Sed elvette tőle a pezsgős poharat, és csordultig töltötte a pezsegő szőlőlével, mielőtt visszaadta volna, és megtöltötte a második poharat.

– Ránk – mondta, összekoccintotta a poharát az övével, és lehajtotta az egészet négy hosszú kortyban.

– Ránk – visszhangozta a lány, és egy apró kortyot ivott a saját pezsgőjéből. Nem volt egészen olyan finom, mint az igazi pezsgő, de ő alapból nem volt nagy barátságban a valódi pezsgővel. Legutóbb pezsgőtől rúgott be Vegasban, és elég szörnyű dolgokat mondott Sednek. Akkor jött rá, hogy miért is utálta akkoriban annyira a férfit. Gyűlölte, mert bármennyire is küzdött ellene, sosem tudott lemondani róla, és továbbra is szerette őt. És most örült, hogy soha nem is fog ez megszűnni.

– Köszönöm – mondta, és egyik kezével betakarta a hasa alsó részét. – Azt, hogy gondoltál a babára.

– Mindig gondolok a babára– mondta a férfi.

A nő hálásan elmosolyodott, és nagyot kortyolt, miközben a férfi a palackért nyúlt, és újratöltötte a poharát, majd gondolkodás nélkül legurította. Egyikük sem akart ma este berúgni, de Sed úgy tűnt, hogy hirtelen reménykedik abban, hogy a buborékos szőlőlé megerjedt az első pohár óta. Jessica pedig azon tűnődött, hogy vajon miért.

Patience

8. fejezet

                   Fordította: Jane

 

Sed újratöltötte a poharát szőlőlével, és nyelt egy kortyot. Bárcsak lett volna benne alkohol; egy kis folyékony bátorság sosem ártott. Nem volt biztos benne, hogy miért is volt olyan ideges. A nőt már feleségül vette. És nem mintha nem írt volna már korábban is dalokat róla. A francba is, előadta őket rajongók tízezrei előtt, de ez a bizonyos dalszöveg, amit a fülébe akart énekelni, túl személyes volt ahhoz, hogy megossza az egész világgal. Ő lesz az egyetlen, aki valaha is hallani fogja. Nos, kivéve Garyt, a pilótát,ha egyáltalán törődött velük.

– Olyan gyönyörű itt fent – mondta Jessica, az alkarját a kosár karfájára támasztva, a pezsgős poharat lazán tartva kecses kezei között.

Sed odalépett, hogy közvetlenül mögé álljon, a nő háta mögé. Nem túl szorosan, mert nem akart túl nagy nyomást gyakorolni a babára, azok után, hogy a szegény kis csöppséget aznap korábban fűzőbe szorították. Nem mintha Jess nem nézett volna ki kurva dögösen abban a fűzőben. Az volt. Csak egy kicsit sajnálta Sed Juniort. Ha a fia csak egy kicsit is hasonlított rá, akkor szerette a nagy tereket, hogy mindene el tudjon férni. – Úgy volt, hogy ezt a ceremónián teszem meg – mondta –, de a dolgok nem úgy mentek, ahogyan elterveztük.

És talán az a váratlanul lezúduló eső áldás volt.

– Mit? – kérdezte kuncogva. – Seggbe bökni a szerszámoddal?

A félig kemény farkát a lány fenekéhez dörzsölte. – Aszerszámommal? Biztos, hogy ennél több tiszteletet érdemel.

– Rendben. Seggbe bökdösni a csodálatos kéjdorong példányoddal.

A szerelmi kalapácsoddal. A félszemű anakondáddal.

Kuncogott. – Így már jobb. – Talán... – A fogadalmunk– mondta, arcát a lány édes illatú hajába temetve. – Sosem mondtuk ki őket. Nem az igazit. – A lány megmerevedett, és a kezével eltakarta a száját.

– Igazad van. Hogy felejthettem el?

Megpróbált szembefordulni vele, de a férfi erősen a kosárhoz szorította. Megfogta a melleit, orrával a nyakát simogatta. A farka megugrott az izgalomtól, több mint készen állt arra, hogy beletemetkezzen a nő nedves forróságába. Jessica azonnal elernyedt a karjaiban.

Sed énekelni kezdett; valahogy így többet jelentettek a szavak. Szorosan a karjaiban tartotta, és előre-hátra ringatta a fejében lévő ütemre.

– Kevés dolog van, ami elrabolja a lélegzetemet. Te lennél az egyik, te, és te. És kevés dolog, amit halálomig szeretni fogok. Szintén te, te, te, te. Attól a pillanattól kezdve, hogy megakadt rajtad a szemem, és tudtam, hogy az enyém kell legyél, azon tűnődtem, hogy odaadjam-e a szívemet neked. És a válasz igen, igen, igen.

– Ez annyira édes – suttogta a nő.

A férfi még nem fejezte be.

– Engem csak egy dolog tesz teljesebbé. –  Lejjebb csúsztatta a kezét a hasára. A gyermekük. – Részben te, részben én, elválaszthatatlanul. Nincs semmi, ami ezt a kettőt szétválasztaná, amikor a kettőből egy lesz, és az egyből három.

– Vagy tíz, ha rajtad múlik– mondta Jess halkan nevetve.

– Igaz. De ez nem rímel– mondta, mielőtt folytatta.– Kevés dolog van, ami el tudná lopni a szívemet. Csak te, te, te, te.És még kevesebb, ami elszakíthatna minket egymástól. – Elmondta a következő sort. – Vagysemmi. Most már az enyém vagy, Jess. Akár tetszik, akár nem.

– Tetszik – erősködött a lány.

És akkor befejezte a dalt a dögös baritonján. – Ez igaz, igaz, igaz, igaz. Szeretlek, szeretlek, szeretlek. Mondd, hogy te is, hogy enyém vagy, mondd, hogy igen.

– Igen – nevetett. – Akarom mondani, már megtettem! De most is igen a válasz. Ezt te írtad?

– Persze, hogy én írtam. Ezért is olyan szar. Az dalszövegeim jobbak, amikor dühös vagyok vagy zaklatott. Szóval bocsásd meg a bénaságomat.– Állát a lány vállára támasztotta, és lehunyta a szemét. A szívemég mindig úgy dobogott a mellkasában, mint egy megrémült nyúlé. A nyálas szerelmes daloknem az ő műfaja. Inkább morgott és üvöltött a tűzről és kénkőről, bármikor szívesebben tette.

– Nem szar, bébi. Sokat jelentett nekem, és könnyeket csalt a szemembe.

– Ó, igen, persze – mondta. – Neked és az összes angyalnak a mennyben.– Kuncogott, és a felettük síró angyalok felé nézett. Őkvalószínűleg azért sírtak, mert ez olyan nevetséges és ostoba volt.

– Most én jövök– mondta Jess, és oldalra dőlt. – De én téged akarlak nézni, amikor az enyémet mondom.

A férfi éppen elég helyet adott neki, hogy megforduljon, mielőtt magához húzta volna, hasuk összeért. Meglepődve látta, hogy a nőnek ténylegkönnyes a szeme. A múltjában oly sok nő próbálta könnyekkel rávenni, hogy valamilyen módon reagáljon, így a könnyek általában nem hatottak rá. De ezektől a könnyektől– még ha nem is hagyták el a lány jáde-zöld szemét –, a szíve összeszorult a mellkasában. Vagy Jess szemében tükröződő teljes mértékű rajongás volt az oka. Jess most már tényleg az övé volt. Csókot lopott, képtelen volt ellenállni, aztán a nő szemébe nézett, miközben ő kiöntötte neki a szívét.

– Sok tökéletes és boldog pillanatban lesz részünk közös életünk során, Sed. Sajnos, szívfájdalmakon és tragédiákon is osztozunk majd. A jó és a rossz időkben, és mindenben, ami a kettő között van, ígérem, hogy melletted leszek, és mindig a sarkadban leszek – támogatlak és megvédelek. Te vagy a legnagyobb bajnokom és a legnehezebb kihívásom, és ezért bármit is sodorjon utunkba az élet, tudom, hogy túl fogjuk élni. A szerelmünk erősebb lesz az erőfeszítéseink miatt. Ez egy igaz és tartós szerelem. Olyan, amit nem lehet megtagadni vagy elpusztítani. Ez örökkévaló, Sed.

Megfogta a férfi kezét, és megdörzsölte a jegygyűrűt, amit már korábban felhúzott az ujjára, ezzel is kihangsúlyozva szavait. – Ma úgy fogadlak el téged, mint társamat az életben és a szerelemben. Bízom benned és bennünk. Külön-külön is erősek vagyunk, de együtt nincs olyan, amit ne tudnánk legyőzni. Ígérem, hogy minden veled töltött pillanatot megbecsülök, férjem, és néha hagyom, hogy beteljesedjen a te akaratodat is.

Rákacsintott, mire a férfi felnevetett. A mellkasához szorította a nőt, keze a tarkójára siklott, hogy olyan közel tartsa a fájdalmasan túlcsordult szívéhez, amennyire csak lehetett.

– Hát nem sírnak az angyalok a beszédem miatt – motyogta, és még közelebb bújt hozzá.

A férfi kipislogta a könnyeket a szeméből, és belecsókolt a nő hajába. – Nem, az angyalok tényleg nem – mondta rekedten –, de egy bűnös talán igen.

– Nem fogokrád nézni – mondta a férfi mellkasának. – Különben egy bőgőmasinává válok.

A férfi a tájat nézte, miközben szorosan magához ölelte a nőt. A napkezdett lenyugodni a távoli horizonton, és bármennyire is szerette az ölelni Jesst, nem foszthatta meg egy ilyen gyönyörű látványtól.

– Azt hiszem, látnod kellene az első naplementénket férjként és feleségként– suttogta.

A nő felemelte az arcát a férfi mellkasáról, és elfordította a fejét. Ragyogó rózsaszínés narancssárga csíkok díszítették az égen maradt néhány felhőt.

– Lélegzetelállító – mondta a nő, és megfordult a férfi karjában, és a tájat bámulta.

A férfi szorosan mögé lépett, és mindkét kezével átölelte az alhasát.Az arcát a nő hajába temette, lehunyta a szemét, és kiélvezett minden értékes és mágikus pillanatot. Határozottan elakadt a lélegzete. Egyetlen naplemente sem tette ezt vele. De Jessnek sikerült. – Én is ezt mondtam – motyogta.

– Szerintem vedd fel a kabátodat – mondta a nő. – Biztosan fázol.

Sed megmerevedett, amikor rájött, hogy mire célzott a nő; azt akarta, hogy ott és azonnal szeretkezzen vele. Egy hosszú bőrkabátot viselve, ami megvédi őket a kíváncsi szemektől. A pilóta biztosította őket, hogy megadja nekik a szükséges magányt, de a kosár viszonylag kicsi volt. Nem sok hely volt magánéletre.

– Biztos vagy benne? – kérdezte, és eszébe jutott, amikor a nyilvános helyen történő vágykifejtésük, majdnem tönkretették a nő boldogságát és a karrierjét.

– Igen– mondta a nő. – Biztos vagyok benne.

Felvette a kosár padlójáról a kabátot és belebújt. Egészen a földig ért, ahogy ráterült a férfi testére, e mellett szándékosan néhány mérettel nagyobb is volt. Átölelte, teljesenbeburkolva a nőt a testével és a nehéz bőrrel. Jess megfogta a kabát két szélét, maga elé húzta, így a férfi keze szabadon maradt alatta, hogy azt tegyen, amit csak akar. Eldöntötte, hogy megérinti a nőt, hogy megadja neki a feloldozást, amire vágyik, de nem kockáztatja meg, hogy belehatoljon. Itt nem. Képes volt várni.

Egyik kezével átölelte a lány feszes mellét, és gyengéden masszírozta. A nő beleremegett az érintésbe. Az utóbbi időben a mellei hihetetlenülérzékennyé váltak. A férfi sokkal óvatosabban érintette, mint szerette volna, de tudta, hogy a lány nem bírja a durvább bánásmódot, mióta teherbe ejtette.

– Sed – mondta lélegzetvisszafojtva -, érintsd meg a csupasz bőrömet.

A férfi lecsúsztatta a lány ruhájának és melltartójának pántjait az egyik vállán, hogy a mellének felső fele szabadon maradjon. A férfi az ujjait a melltartó kosara alá csúsztatta, hogy simogatni, morzsolgatni tudja a merev mellbimbóját.

– Ó – zihálta Jess.

Miközben a férfi elvonta a figyelmét azzal, hogy mámorító érzést keltett benn, a másik keze a combjához vándorolt, és lassan feljebb csúsztatta a ruhája szoknyáját. A meztelen oldala megremegett a férfi pehelykönnyű érintése alatt. A férfi gyorsan hátranézett a válla fölött, hogy láthassa, Gary egyáltalán nem törődött velük, a tájat figyelte, és irányította a léggömböt.

Sed az ujjait Jessica bugyijának pántja alá csúsztatta,ujjbegyeivel végigsimított a lány bőrén a csípőcsontjától indulva végig le az egyik puha, duzzadt ajkáig. A lány teste válaszul megrándult, a mellét a férfi kezébe nyomta, és a fenekét a férfi duzzadó erekciójához tolta. Igen, tudott várni, körülbelül öt percet, mielőtt behatolna a nőbe. A nő tényleg kihozta belőle a vadállatot.

– Kérlek, Sed – suttogta lélegzetvisszafojtva. – Vedd le.

– Mit vegyek le? – morogta mélyen a fülébe. Tudta, hogy ez a hangnem mit tett vele, és a teste remegése bizonyította, hogy a nő ugyanolyan forrón és türelmetlenül vágyott rá, mint mindig.

– A bugyimat. – A nő felnyögött, amikor a férfi ujjai belemerültek a nedves puncijába. A férfi egyik kezébe fogta az anyagot, és megrántotta.

– Ezt a bugyit?

– Igen, azt. Hacsak nincs rajtad is. Akkor vedd le a tiédet is.

A férfi kuncogott. – Tudod, hogy én mindig meztelenül tolom, bébi.

– Jó. Mert azt akarom, hogy bennem legyél. Siess.

Megcsípte a mellbimbóját, és a nő zihálni kezdett.

– Talán nem akarok sietni – mondta. – Talán csak ingerelni akarlak egy kicsit. Talán azt akarom, hogy könyörögj a farkamért.

A nő teljesen alázatos és együttműködő volt, amikor fel volt izgulva. Így nem igazán lepődött meg, amikor megszólalt. – Kérlek, Sed. – A seggét a férfi lüktető erekciójához dörzsölte. – Csúsztasd belém. Akarom. Mélyen magamba akarok érezni.

És a hölgy mindig megkapta, amit akart. Fél kézzel lecsúsztatta a bugyiját a combján, először az egyik, majd a másik oldalon. A másik keze még mindig nagyon is a nő mellével volt elfoglalva. Amint a bugyija elég alacsonyra került, hogy magától leessen a bokájáig, Sed a lábai közé csúsztatta a kezét, miközben finoman harapdálta a nyaka puha bőrét. Jutalmul a kezét égető forróság áradata lepte el. Két ujját begörbítette, játékosan végighúzta a punciján, de nem csúsztatta bele az ujjait. Még akkor sem, amikor a lány nyögni és ringatózni kezdett.

– Pszt– suttogta. – Nem vagyunk egyedül, emlékszel?

– Biztos vagyok benne, hogy tudja, mit művelünk – mondta Jessica.

– De nem kell, hogy ennyire nyilvánvaló legyen.

– Csak tedd be, Sed. Nem kell mozognod, ha ennyire öntudatos vagy.

Felfogta egyáltalán, hogy mit mond? Keze a mellén volt, másik a lüktető punciját markolta. Nem volt egy öntudatos csont semaz egész testében. A pokolba is, még a kabát sem kellett neki. Akkor is szeretkezett volna vele, ha közben Gary nézi, és közeli képeket készített volna a telefonjával, hogy feltegye az internetre. Leszarta az illemet. De aggódott Jessicáért, és tudta, hogy mennyire félrebeszél, amikor beindult. Fogalma sem volt róla, hogy mit kért tőle. Sed nagyon dühös lenne, ha a nő később haragudna rá, mert azt tette, amit kért.

Elengedte a kabát egyik oldalát, és az azonnal visszalendült. HaGary épp feléjük nézett, nem lehetett kétsége afelől, hogy mit csinálnak. Teljes rálátása lett volna Jessica meztelen mellére, ahogy Sed egyik kezébe fogja, a másikkal pedig a nedves punciját markolja. Jessicát látszólag nem érdekelte, hogy védtelenül áll. A keze a férfi ágyékához vándorolt, és megmarkolta a hosszát a nadrágján keresztül.

– Kérlek, Sed – mondta lélegzetvisszafojtva. – Hányszor kell még könyörögnöm, hogy magadévá tegyél?

Elengedte a lány mellét, hogy ismét maga köré húzza a kabátot. – Tartsd a kabátot, és megadom neked, amire vágysz. Teljes mértékben – mondta, majd megharapta a fülét, és a nő megborzongott.

Megragadta a bőrt, és a férfi, aki hű volt az adott szavához, kigombolta a sliccét, és kirántotta a farkát. A szája tátva maradt, amikor a legérzékenyebb testrésze a lány fenekének sima, meleg húsához simult.

– Ó, Istenem – mondta izgatottan Jess. – Annyira akarlak. Siess!

Gondolatai sűrűvé váltak a kéjvágytól, a vágyakozás és a szükség teremtményévé vált. Semmi más nem számított, csak az, hogy birtokba vegye a nőt. Megdugni őt. A nő előre dőlt, kezeivel a férfi kabátjának oldalát fogta, ezért magával rántotta őt. A férfiegyik kezével megragadta a csípőjét, a másikkal pedig a lüktető farkát. A puncija édes mennyország volt, ahogy végighúzta a makkját a melegnedvességbe. Kibaszottul nedves volt, valósággal tocsogott. És Sed kurvára szerette, hogy a nőnek tetszett a szokatlan helyeken való dugás, mint ahogy neki is. Könnyedén belecsusszant a nőbe. Jessica megfeszült körülötte, a falai összeszorították a férfi farkának hegyét, amitől Sed hasizma megfeszült, ahogy a gyönyör felemésztette, és az ösztön minden racionális érzést és gondolatot elnyomott. A nő ellazult körülötte, a férfi pedig egyre mélyebbre hatolt, és megállt, amikor a nő újra rászorított. Neki volt a legszenzációsabb puncija a világon. Ezt tapasztalatból tudta.

– Istenem, Jess– nyögte a lány füle mellett. – Engedj be!

Ahelyett, hogy elernyesztette volna elképesztően erős belső izmait, forgatni kezdte a csípőjét. A lélegzete elakadt a torkában, és a szemhéjai megrebbentek, ahogyana gyönyör érzései végigfutottak a farkán, és a golyóiban telepedtek meg, teste mélyén lüktetve.

Az orra alatt káromkodva megragadta a csípőjét, és hátrarántotta, egyre mélyebbre és mélyebbre kényszerítve magát. Bassza meg, de feszes volt. Annyira szoros. A nőváratlanul elernyedt, és a férfi az utolsó pár centit is magának követelte, a golyói pedig önelégülten csapódtak a fenekéhez.

– Mélyebbre– erősködött a nő lélegzetvisszafojtva. – Ó, kérlek!

Ebben a helyzetben nem tudott mélyebbre hatolni, de ő is szerette volna. Legalább még pár centit haladhatott volna előre.

– Kapaszkodj – utasította a férfi.

A lány a léggömb durva kosarának széléhez nyúlt, elengedve a kabát két szélét. A gravitáció ezúttal fedezéket nyújtott neki, miközben előre hajolt.

Miután a kosarat és a kabát széleit is szorosan tartotta, Sed kihúzta az egyik karját a kabátból és a nő dereka köré kulcsolta. Ezután óvatosan felemelte a nőt a földről, hogy a medencéje a férfié fölé kerüljön. Előre lépett, éslefelé rántotta a nőt, aki felnyögött, ahogy minden centiméterét mélyen magába fogadta. A férfi megtámasztotta magát, lábát széttárta az egyensúly megtartása érdekében, miközben másik karjával átfogta a nő alhasát. Szabad keze elmerült a nő lábai közé, ujjai a csiklóját keresték. Amikor megtalálta, gyorsan és erőteljesen dörzsölni kezdte, másodpercek alatt a fellegekbe repítette a Jesst.

Felszabadult kiáltását gyorsan elfojtotta. A férfi tovább dolgozott a csiklóján, miközben a nő teste rángatózott és ráfeszült, a puncija erősebben szorította, mint valaha. Aztán nő ellazulva elernyedt, a kosár peremének támaszkodott, hogy levegőt vegyen és összeszedje magát. Egy pillanat múlva szilárdan a kosár padlójára tette a lábát, és elkezdett ringatózni, hogy segítsen a férfinak elérni azt a boldogságot, amit ő mármegtapasztalt. Bármennyire is szeretett tökig elmerülni a nőben, Jessnek különleges képessége volt, ami a hüvely izmokat illette. Ellentartott neki, lassú lökésekkel nyomult előre, miközben a nő megfeszült körülötte, egyre közelebb és közelebb rángatta a férfit a nirvánához.

– Gyönyörű naplemente – motyogta a nő.

Sed kinyitotta a szemét, és megpróbált a ragyogó narancssárga ragyogásra koncentrálni, ami felbukkant a távoli horizonton, de semmit sem látott.

– Mmm– mondta egyetértően, és lassú, sekélyes lökései egyre inkábbgyorsabbá váltak.

Félszemmel nézte, ahogy a nap a horizont alá süllyed, miközben kereste a megkönnyebbülést, de csak lassan növekvő élvezetet talált, amitől a gyomra remegni kezdett és a golyói sajogtak a beteljesülés hiányától.

– Hamarosan leszállunk – szakította félbe egy hang Sed koncentrációját, amit a feleségének dicsőséges puncijára irányított.

Nem volt hajlandó befejezni az utazásukat anélkül, hogy eljutott volna a csúcsra. A lökései felerősödtek, újra mélyebbre temetkezve a nőben. Jess összhangban vonaglott a férfi vágyával, bármit megtett, hogy elélvezzen. A férfi légzése felgyorsult, és izmai megfeszültek, ahogy közeledett az orgazmus. Annyira jó érzés volt érezni a nőt. Annyira fenséges. Istenem, Jess. Küzdött a késztetés ellen, hogy felkiáltson, amikor a nedvei kitörtek belőle. Megfogta Jessica melleit – az egyik csupasz, a másik fedett volt –, és magához húzta, miközben felrobbant benne. Végül kifacsartan a nő hátának dőlt, és remegett, ahogy a gyönyör utórezgései végigfutott rajta.

– Istenem, szeretlek, asszony – mondta.

Gyengéden megszorította a lány csupasz mellét, mielőtt visszatette volna a megtépázott melltartójának kosarába.

– Vajon hol lehet a feleségem – mondta Gary. – Nem látom az üldözőautót.

– Soha nem szabad szem elől téveszteni a feleségedet– suttogta Sed Jessicának, aki felkacagott.

– Szerintem emiatt nem kell aggódnod – mondta a nő. – Itt ragadtál velem.

– Inkább benned ragadtam.

– Egyelőre. De előbb-utóbb ki kell majd húzódnod.

– Ne emlékeztess rá – morogta a fülébe, és szorosan magához ölelte.

– Kezd kifogyni az üzemanyag– mondta Gary. A hangja olyan éles volt, amilyennek korábban nem hallották. – Le kell szállnunk. Talán… szét kellene válnotok.

Sed kirántotta magát Jessica testéből, és újra szalonképessé tette magát, miközben próbált rájönni, hogy van-e aggodalomra okuk.

– Hogy lehet, hogy kevés az üzemanyagunk? – kérdezte Sed.

Gary nem volt hajlandó a szemébe nézni; enyhe pír festi az arcát.

– Hát. Kicsit messzebbre repültem a szokásosnál. Nem akartalak... megzavarni. Nem gondoltam, hogy ilyen sokáig tart. – Jessicára pillantott, aki a tájat figyelte a kosár pereme fölött, olyan ártatlanul, mint bármelyik átlagos utas. – Nem bírtam volna eddig. Nagyon szép nő– mondta Gary.

– Az bizony.– Sed nézte a feleségét, akit megbabonázott a rézszínű ragyogás, ahogy a naplemente utolsó sugarai megcsillantak a nő eperszőke haján.

– Egy vadóc?

– Több mint vadóc – kuncogott Sed. – De egyáltalán nem bánom, pont tökéletes.

– Neki fogunk menni a fának? – kérdezte Jessica, egy óriásiörökzöldre mutatva, ami az útjukban állt. – Szörnyen alacsonyan sodródunk.

Gary meghúzott egy zsinórt, hogy tűzcsóvát lőjön a léggömbbe. De csak egy kis láng pislákolt a halványuló fényben, mielőtt a tűz teljesen kialudt volna.

Patience

9. fejezet

                   Fordította: Jane

 

Jessica lebukott a kosár aljába, és mindkét karjával eltakarta a fejét, miközben a léggömb a fa felső ágainak csapódott. Éppen csak súrolta az ágakat, de ez elég volt ahhoz, hogy megingassa a kosarat, és Jessica gyomra az fenyegette, hogy kiüríti a tartalmát.

Sed hirtelen védelmezően odabújt hozzá. – Le fogunk zuhanni? – harsogta Garynek.

– Kemény leszállás elé nézünk. Emlékszel, hogy mit mondtuk neked, hogyan kell kezelni az ilyen landolásokat?

Igen, Jessica emlékezett rá. Arra is emlékezett, hogy azt mondták neki, hogy a kemény landolás esélye elenyésző.

– Nem borulhatsz rá így – kiáltotta Gary.

– Meg kell védenem őt!

– Mellette, nem fölötte. Emlékszel? Ezt gyakoroltuk.

Sed elhúzódott Jessica testétől, és letérdelt mellé a kosár padlójára.

– Minden rendben lesz – mondta, és a félelem a szemében olyan élesen látszott, hogy az már kézzelfogható volt. – Soha nem fogom hagyni, hogy bántódásod essék, Jess. Megértetted?

A Jessicában lakozó értelmes ember tudta, hogy vannak olyan esetek, amikor Sed nem lenne képes megvédeni őt, de a rettegett, szart sem érő egyéniség, aki kontrollálatlanul reszketett a kosár padlóján, úgy kapaszkodott a szavaiba, mintha mentőkötél lenne.

Nem lesz semmi baja. A baba is rendben lesz. A sors nem merne szembeszegülniSeddel.

Ez nem olyan lenne, mint egy repülőgép-szerencsétlenség, ugye? Nem voltak olyan magasan, és nem mozogtak nagy sebességgel. Ez csak egy szelíden ringatózó hőlégballon volt.

Mennyire lehet ez rossz? Mégis... Védelmezően eltakarta a hasát, és imádkozott a gyermekük biztonságáért, emlékezett a figyelmeztetésre, amit a felszállás előtt figyelmen kívül hagytak. Ha ezt sértetlenül átvészelik, akkor csendben megfogadta, hogy a terhessége hátralévő részében nem tesz semmi meggondolatlanságot.

Sed tekintete a hasára tapadt.

– Még nem vagyok a harmadik trimeszterben – emlékeztette a férfit. Emlékeztette magát. Egy harmadik trimeszterben születettkoraszülött babának volt esélye küzdeni, de ha most megindul a szülés... Összeszorította a szemét. Nem akart erre a lehetőségre gondolni. – A babával minden rendben lesz. A baba jól lesz!

Istenem, kérlek, hagyd, hogy a baba jól legyen. A fogai közé szorította remegő ajkát, és felkészült a becsapódásra.

A kosár kemény puffanással csapódott a földbe, majd fogcsikorgató csattanással visszapattant, és az oldalára borult. Jessicaa hasába kapaszkodott, nem törődve azzal, hogy arccal a rattannádba csapódhat, amíg tompítani tudta a baba landolását. Az arca nem csapódott semminek. Valahogy Sednek sikerült egy olyan forduló manővert végrehajtania, amely által a férfi fölé került, miközben az ő teste viselte el a becsapódás nagy részét.

– Mindenki jól van? – kiáltottGary.

– Igen– válaszolta Jessica, és küzdött, hogy lekússzonSedről, és kimásszon afelborult kosárból. Észre sem vette, hogy Sed nem mozdult, amíg a kosár mellett nem állt, a leeresztett ballon előtt, remegő térdekkel, de meglepő módon sértetlenül.– Sed?

A férfi egy nyomorult nyögéssel válaszolt.

– Sed! – Odarohant a kosárhoz, és térdre rogyott mellette, végigsimította a kezével a testét, törött csontok után kutatva. Biztos volt benne, hogy ha találna egyet is, rosszul lenne tőle, de meg kellett néznie, hogy jól van-e. – Hol sérültél meg?

– Remélem, csak egy gyereket akarsz– mondta lélegzetvisszafojtva, majd magzatpózba görnyedt egy hangos nyöszörgéssel.

A nő megütötte a vállát. – Ne ijesztgess így! Azt hittem, hogy megsérültél.

– Nyilvánvalóan nincsenek saját tökeid– mondta, miközben négykézlábra állt, előre kúszott, és összeesett a fűben a kosár előtt.

Kavics ropogott és szóródott szanaszét, ahogy az üldözőautó megcsúszott, majd megállt a közeli országúton. Egy kocsiajtó becsapódott, majd futó léptek hangja hallatszott.

Gary felesége nekicsapódott a férje testének, majd megcsókolta az arcának minden porcikáját.

– Annyira sajnálom. Rossz irányba kanyarodtam, és egy zsákutcába vezető kavicságyon kötöttem ki, és vissza kellett mennem ugyanazon az útvonalon. Mire újra megláttalak, a léggömb már a földön volt. Mindenki jól van?

Jessica bólintott. Sed talpra kecmergett, még mindig kissé görnyedten, ahogymegpróbálta összeszedni magát, és megvédeni a golyóit a további fenyegetésektől.

– A szexuális életünk a végén még megöl minket– motyogta Sed.

– Azt mondanám, hogy megérte, de a baba... – Megdörzsölte a pocakját, még mindig nem tudta megmondani, mi történhetett. Már az is elég nehéz volt, ha csak arra gondolt. – Felelősségteljesebbnek kell lennünk. Ha valami történik a gyermekünkkel, én... – A hangja megtört, ahogy a következményei annak, hogy mi történhetett volna, rázúdultak. A térdei megroggyantak, és megragadta Sed karját, hogy ne zuhanjon a földre.

– Igazad van – mondta a férfi, és olyan szomorúnak tűnt, ahogyan Jessica még sohasem látta. – Kockára tettelek téged és a babát. A farkammal gondolkodtam. Szokás szerint.

– Csak azt akartad, hogy a nászéjszakánk emlékezetes legyen – mondta Jessica, megsimogatva a karját. – Nem vállalhatod magadra az összes hibát. A figyelmeztetés ellenére belementem a dologba.

A nő figyelte a férfi arcát, majd lassan megkönnyebbülten elmosolyodott, amikor a hatalmas történhetett volna, ha helyére az a felismerés került, hogy nem történt meg. A baba jól volt. Ő is jól volt. Sed csak kis övön aluli sérülést szenvedett.

– A puncimmal gondolkodtam. Mint mindig.

Sed kuncogott, és megpróbált felegyenesedni, de összerezzent, és újra előre dőlt. – Akkor majd úgy kell szeretkeznünk, hogy a lábunk biztonságosan a talajon van. És a golyóimat biztonságos távolságban a térdedtől.

Jessica felsóhajtott. – Már így is le kellett mondanom a jakuzzis szexről a kölyök miatt, most a bokám-a-fülem-mögött szexről is le kell mondanom? Mennyit kell még feláldoznom ahhoz, hogy anya lehessek? – Persze csak viccelt. Szívesen adná fel a saját kényelmét és örömeit, hogy megvédje a babáját. De szüksége volt egy jó nevetésre és megkönnyebbülésére.

– Bármelyik nap megérkezhet az új tantrikus szék. Állítólagmind a száz póz könnyebbé teszi a test pozicionálást.

– Biztos, hogy csak száz póz van? – A nő úgy kapkodott levegő után,mintha megbotránkozott volna. – Egy hónap múlva már unni fogjuk, Sed.

– Soha nem tudnálak megunni téged. – A férfi átölelte, ésmagához húzta a nőt, és védelmező bőrillatú gubóba zárva őt. – Te vagy a szívem.

– És te az enyém – suttogta a nő.

Nagyon sokáig álltak így, tartottak az elválástól.

Miután Gary már felpakolta a léggömböt a terepjáró mögötti utánfutóra, odament hozzájuk.– Készen álltok, hogy visszamenjünk a kocsihoz? – kérdezte. – Azt hiszem, mindannyian egy kicsit megzavarodtunk ez után a vad utazás után.

– Készen – mondta Sed. – Bár azt hiszem, a mi vad utazásunk még csak most kezdődik.

Jessica szorosabban ölelte Sedet, szüksége volt most az erejére és a kiegyensúlyozottságára az előttük álló hosszú útra.

Sed megpróbált egy lépést tenni, de Jessica erősen tartotta.

– Jess? Nem akarsz hazaindulni?

– Türelem – mondta a lány. – Még nem igazán kaptam vissza az erőmet. Kölcsön kell kérnem egy kicsit a tiédből. – Soha nem gondolta volna, hogy szívesen be fog vallani ilyesmit, de ez volt az igazság. Néha rá kellett, hogy hagyatkozzon, számítania kellett rá. És ezzel semmi baj sem volt.

– Bármikor, édesem– suttogta a hajába, és még közelebb húzta magához a nőt. – Bármi, amire szükséged van tőlem, a tiéd.

– Most csak egy erős karra van szükségem, ami átölel és egy kemény mellkasra, aminek nekidőlhetek.

A férfi kuncogott. – Ezeket mindig fel tudom ajánlani, bébi.

És a lány bízott benne, hogy mindig is így lesz.