5. - 6. Fejezet

 

November Rain

5. fejezet

                   Fordította: Mandy

 

Aggie a farmerjába törölte az érthetetlen módon izzadt tenyerét, miközben figyelte, hogy Charity megkerülte az asztalát, és leült vele és Jace-szel szemben.

– Szeretnénk összeházasodni ebben a gyönyörű kis kápolnában, amilyen hamar csak lehet – mondta neki Aggie.

– Mindketten amerikai állampolgárok vagytok?

Aggie bólintott.

– Ez gond lehet?

– Lehetséges. Legalább tizenöt napot a szertartás előtt itt kell töltenetek Angliában ahhoz, hogy jogilag érvényes legyen.

– Tarthatunk egy kéthetes nászutat az esküvő előtt – javasolta Jace.

– Tarthatunk itt egy szertartást, aztán utána egy törvényes házasodjunk-meg-gyorsan polgári esküvőt az Államokban? – kérdezte Aggie.

– Nem hiszem, hogy ez probléma lenne.

– Nagyon dühös lenne valaki, ha itt esküdnénk a kápolnában, holott egyikünk sem tagja az Anglikán Egyháznak?

Az esküvőszervező rájuk mosolygott.

– Ki lehetne dühös, ha két ember, akik ennyire nyilvánvalóan szeretik egymást, mint ti ketten, összeházasodnának a templomukban?

Aggie Jace-re pillantott, akinek tiszta vörös volt az arca.

– Szóval akkor milyen gyorsan lehetne elintézni? – kérdezte Aggie. Most, hogy megtalálta a helyet, férjhez akart menni minél előbb.

– Mi ez a hirtelen sietség? – kérdezte Jace. – Félsz, hogy megszököm?

Aggie belerúgott az asztal másik oldalán ülő nő látószögén kívül.

– Ha tavaszi vagy nyári esküvőt szeretnétek, vegyétek figyelembe, hogy a kastély nyitva van a turisták számára – tette hozzá Charity. – Nem okoz óriási gondot, de ha megvárjátok, míg a kastély bezár télre, akkor több magánszférátok lesz.

– Szeretem a magánszférát – mondta Jace.

Charity elmosolyodott.

– Gondoltam, hogy jobb szeretnétek így.

Átlapozta az asztalán lévő naptárat.

– Az első lehetséges időpont a szezon után november elseje lenne.

Jace megkönnyebbülten felsóhajtott. Aggie komoran nézett rá.

– Így legalább lesz elég időnk arra, hogy valami különlegeset tervezzünk – magyarázta Jace.

– Van néhány hónapunk megszervezni. Te sem akarsz igazán egy csomó idegent, aki minket bámul, miközben esküszünk, nem igaz?

Aggie megpaskolta a kezét. Igaza volt, nem akarná. És tudta, hogy Jace is kényelmetlenül érezné magát abban a helyzetben. Öt és fél hónap várakozás nem is olyan sok.

– Akkor november elseje – mondta Aggie széles vigyorral az arcán.

– Remek – mondta Charity. – Itt a brossúra. Majd elérhetőséget cserélünk, és megbeszéljük a továbbiakat.

– Mi történt a termekkel, amiket a hölgyemnek építettem? – kérdezte Jace. – Nem hiszem, hogy vigaszt talál ezekben a csarnokokban.

Aggie felkapta a fejét, és furcsán nézett rá.

– Mi?

Jace rápillantott.

– Miért nézel így rám?

– Mit mondtál az előbb? Nem volt semmi értelme.

Jace megvonta a vállát, és megrázta a fejét.

– Nem mondtam semmit.

– De mondtál. Hallottam.

Aggie Charityhez fordult megerősítésért.

– Nem mondott az előbb valamit termek építéséről a hölgyének és kényelmes csarnokokról?

A szervező összeráncolta a szemöldökét, és kissé megrázta a fejét.

– Nem hallottam semmit, ő elég csendes ilyen vonzó férfihez képest.

Elpirult az arca. Elővette a címjegyzékét, hogy felírja a személyes adatokat.

– Neveket.

– Agatha Christine Martin – mondta Aggie. Hamarosan Agatha Christine Seymour, ami még rosszabb volt.

Megfogadta, ha lesznek gyerekeik, tisztességes nevet fog nekik adni, hogy segítsen elhárítani a Seymour Butts vicceket, amit biztosan el fognak majd szenvedni.

– Jason Thomas Seymour – mondta Jace elgondolkodva.

A nő tolla megállt a mondat közepén.

– Thomas Seymour?

– A te középső neved nem Thomas, hanem Michael – mondta Aggie.

Jace összehúzta sötét szemöldökét.

– Igazad van. Nem tudom, miért mondtam ezt. Egy kicsit meg vagyok zavarodva.

Úgy tűnt, ez a hely hozta ezt ki belőle.

– Seymour-nak hívnak? – emelte fel egyik arany szemöldökét Charity.

Jace bólintott.

– Thomas Seymour volt ennek a birtoknak a bárója a tizenhatodik században – mondta.

– Láttátok Katherine királyné sírját itt a templomban? Ő volt a felesége.

Jace megrázta a fejét, az arca egy árnyalattal sápadtabb volt a szokásosnál.

– Addig nem jutottunk el a vezetésen, de Aggie olvasott róla a könyvében, és az idegenvezető is említette párszor. Biztos ezért adtam meg rossz nevet.

– Kíváncsi vagyok, hogy rokonok vagytok-e – mondta Charity, és kiegyenesedett a székében. A fejét oldalra hajtotta, szürke szemeivel érdeklődve nézett végig Jace-en.

Jace nevetett.

– Nem valószínű.

– Hát, nos, tehetnénk úgy, mintha – mondta, és rákacsintott.

– Szerintem meg kellene látogatnotok Katherine királynét, mielőtt elmentek. Némelyek azt állítják, hogy látták a szellemét. Egy magas, elegáns nőt zöld estélyiben.

Aggie kuncogott. Szellemek? Manapság ebben a korban ki hinne még ilyen badarságokban? Forgatta a szemeit Jace-re, de ő nem úgy nézett ki, mint aki jól mulat.

– El kell halasztanunk azt a látogatást, majd ha visszajövünk novemberben – mondta Jace. – Most valahol máshol kellene már lennem.

És ahogy a széke szélén ült, Aggie úgy gondolta, hogy ez bárhol máshol lenne, csak nem itt.

– Itt akarsz esküdni, ugye? – kérdezte, határozottan megfogva őt a könyökénél, mielőtt Jace kilőtte volna magát a székből.

– Alig várom – mondta lélegzetvisszafojtva.

De valami miatt, ahogy olyan mereven tartotta magát, Aggie kételkedett az őszinteségében.

November Rain

6. fejezet

                   Fordította: Katie

 

Aggie fáradtan dobta be a hálószobába a táskáját, amin az anyjával osztozik majd éjszakára. Úgy érezte, hogy elpártolt tőle a szerencse, mert a többi kunyhó a Sudeley kastély területén mind foglalt volt, és ráadásul az új mostohaapja sem tudott részt venni az esküvőn. Ezért az anyjának nélküle kellett Angliába jönnie. Ő pedig azóta táncol Aggie idegein, mióta tizenegy órával ezelőtt felszálltak a Los Angelesből induló gépre. Az, hogy a hihetetlenül introvertált vőlegénye és a felháborítóan extrovertált anyja közt ült olyan sok órán át, teljesen kicsinálta Aggie idegeit. Ennek az élete legszebb időszakának kellett volna lennie, ő pedig semmi mást nem akart, csak megütni valakit.

– Régimódi, de elegáns – mondta az anyja. – Azt hittem, hogy a kastély szálláshelyei grandiózusabbak.

– A kastély maga lélegzetelállító – nyugtatta meg Aggie. – A vendégházak modernebbek. Nekem tetszenek.

– Az ide vezető úton láttam a kastélyt – mondta az anyja. – Gyönyörű. Nagyon romantikus. Mindig azt hittem, egy sokkal komorabb helyen fogsz férjhez menni.

– Miért?

Az anyja mély hangom kuncogott.

– Nos, te mindig is odavoltál a sötét és kísérteties dolgokért. Ráadásul Halloween van.

– De holnap fogok férjhez menni, nem ma este.

– Mintha számítana – vigyorgott az anyja, aki épp keresni kezdett valamit a táskájában.

Kopogtak az ajtón, Aggie pedig kinyitotta. Jace rámosolygott, de legalább annyira elgyötörtnek tűnt, amilyennek ő érezte magát. Beengedte, és becsukta az ajtót, amivel a csípős délutáni hideget kirekesztette.

– Találkoznunk kell a rendezvényszervezővel, hogy meggyőződjünk minden készen áll holnapra – mondta. – Eric valami különlegessel készül mindannyiunknak. Halloween a második kedvenc ünnepe a bolondok napja után.

– Nem hiszem, hogy készen állok Eric meglepetésére – mondta Aggie egy fáradt sóhajjal. – Pokoli jetlagem van.

Jace megsimította az arcát, és álmodozón a szemébe nézett.

– Talán tudunk egyet szundítani Eric Halloween őrülete előtt.

– Agatha! Ezt látnod kell! – kiabált az anyja valahonnan a kunyhóból.

– Egy perc, Anya! – kiáltotta vissza. – Tényleg azt hiszed, hogy az anyám hagyná, hogy szundikáljak? – kérdezte Aggie Jace-t.

– Én úgy terveztem, hogy nem fogsz aludni – mondta. – Meg akartalak hívni a kunyhómba. Az anyád nélkül.

– Te nem Erickel és Rebekah-val vagy elszállásolva?

– Biztos vagyok benne, hogy más dolgok teljesen le fogják őket foglalni a délután folyamán. – Közel hajolt, és suttogni kezdett. – Ami azt jelenti, hogy a kunyhó üres lesz, hogy lefoglalhassalak.

Aggie felhorkantott a szóhasználatára.

– Ugye tudod, hogy nagyon rossz passzban vagyok?

Jace elvigyorodott.

– Aha. Abban reménykedtem, hogy rajtam töltöd ki a mérged.

Aggie kuncogott, majd kapott egy puszit az orra hegyére. Szóval egy kis fájdalomra vágyott. Miért nem ezzel kezdte?

– Azt hiszem, szavadon foglak.

– Bíztam benne.

Átölelte, és mohón megcsókolta. Aggie házisárkány hangulatát gyorsan elmosta az izgalma. A férfi mindig ilyen hatással volt rá.

– Ezt tartogassátok a nászéjszakára, szerelmes madárkáim – szólalt meg az anyja valahonnan mögülük.

Aggie megmerevedett, és elhúzódott Jace-től. A férfi közel hajolt hozzá, és a fülébe suttogott.

– Szeretlek.

A szíve hevesen kezdett verni, és még a bosszantó anyja sem tudta az örömét elrontani, amit e szó kimondása okozott.

– Én is szeretlek. – Aggie az anyja felé fordult, aki vigyorogva nézte őket. Szinte boldognak tűnt.

– Találkozunk a rendezvényszervezővel, hogy meggyőződjünk róla, minden készen áll holnapra – mondta Aggie, majd az ajtó felé indult. Jace-t az ajtó felé tolta, hogy minél hamarabb kiléphessenek rajta.

Hatalmas kihívás volt megtervezni és megszervezni mindent telefonon és emailen, de Charity fantasztikus a munkájában, és Aggie esküvővel kapcsolatos aggodalmait sikerült kordában tartania. Többnyire.

– Hozom a cigarettám meg a kabátom, és kész is vagyok – mondta az anyja. – Kicsit hűvös van odakint.

Aggie összerezzent, de nem utasította el a társaságát. Mindössze az ő anyja élt, Jace-nek egyik szülője sem, és Aggie tudta, hogy az anyja mennyire részt akar venni az esküvőn. Csak egy lánya volt, akit kiházasíthatott, és Aggie egyszer tervezett csak házasodni, szóval ez volt anyja egyetlen lehetősége, hogy örömanya legyen. Aggie már csak a csodában bízott, hogy az anyja képes lesz legalább egy kicsit visszafogni magát.

– Kint várunk rád – mondta Aggie, és kilépett a kunyhóból. Jace követte, és becsukta az ajtót.

Jace finoman megfogta Aggie kezét, és lassan sétálva a kastély fő része felé indultak, olyan tempóban, hogy az anyja könnyedén utolérhette őket.

– Szerinted van annyira hideg, hogy essen a hó? – kérdezte Jace, közben az eget kémlelte.

– Nem hinném – mondta Aggie. – Viszont eső talán lesz.

– Hiányzik a hó – mondta. – Menjünk el valami hideg helyre karácsonykor. Az ünnep nem ugyanaz, amikor meleg és napos az idő.

– Ha össze tudunk bújni egy kényelmes kis kunyhóban, benne vagyok. De nem vezetünk.

Jace megszorította a kezét, és Aggie tudta, hogy mind a ketten arra az utolsó alkalomra gondoltak, amikor havat láttak. Két évvel ezelőtt, Kanadában volt, és majdnem életüket vesztették egy buszbalesetben.

– Szuper – mondta. – Egy kedves kis kunyhó a hegyekben, ahova állatokat lehet vinni.

Aggie elmosolyodott.

– A karácsony nem lenne az igazi Brownie nélkül.

– Imádja a díszeket – mondta Jace egy kis mosollyal.

Jace macskája annyira szerette egymás után leszedni a díszítést a karácsonyfáról, mintha az lenne élete küldetése. Tavaly Aggie úgy érezte a harmadik fa díszítés után, hogy ez egy szélmalomharc, amiben nem győzhet. Jace-t viszont megnevettette, amikor a macskáját nézte, aki a karácsonyi dekorációt üldözte át a szobán, és ami Jace-t megnevettette, az Aggie számára mindent megért.

– Nem érzed úgy, mintha már házasok lennénk? – kérdezte Jace.

– Évek óta együtt élünk.

– Miért csinál belőle mégis mindenki akkora ügyet? Én már régóta úgy érzem, mintha a felségem lennél. Neked nem tűnik úgy, mintha én máris a férjed lennék?

Aggie számára, amíg a barátaik előtt el nem mondja az esküjét, nem volt hivatalos a kapcsolatuk.

– Nem. Úgy szeretlek, mintha a férjem lennél, de már alig várom, hogy holnap hozzád mehessek.

Jace újra megszorította a kezét, ezzel olyan érzelmeket keltve benne, amiket nem tudott szavakba önteni, ugyanakkor teljes mértékben megértette az érzéseit.

– Én is – mondta vigyorogva. – Még akkor is, ha hivatalosan csak akkor leszünk férj és feleség, amikor visszatértünk Kaliforniába.

Aggie lopott egy csókot Jace-től, mert képtelen volt ellenállni a belőle áradó sármnak.

– Remélem, hogy nem fog esni az esküvőtök napján – szólalt meg Aggie anyja a hátuk mögött. – Már megint, gyerekek? – kérdezte.

Aggie elhúzódott Jace finom ajkaitól, és bosszúsan nézett az anyjára.

– És ez így lesz az elkövetkező hetven vagy nyolcvan évben, szóval szokj hozzá.

Az anyja felnevetett.

– Ti aztán tökéletesen összeilletek. Mind a ketten szúrósak vagytok kívül, de belül már más a helyzet. Sikerült feltörni a másik páncélját, most pedig nem is láttok a szerelemtől.

Aggie megforgatta a szemeit. Fogalma sem volt, honnan szedte ezt az anyja. Az ötlet, hogy Aggie-ben egy cseppnyi lágyság is lenne, abszurd. Nos, oké, végül is volt, egy lágy része. De az nagyon apró és jól elrejtett volt. Egyedül Jace láthatta, de ő is csak alkalomadtán. Legalábbis szerette ezt hinni magáról.

Az anyja nagyot szívott a cigarettájába, és az ajkai közt kifújta.

– Ez a repülőút volt életem leghosszabb tizenegy órája. Azt hiszem napokig láncdohányosnak kell lennem, hogy pótoljam a kimaradt nikotin mennyiségét.

– A repülőutat használhattad volna arra, hogy leszokj – mutatott rá Aggie. Nem szerette a cigaretta szagát, vagy a dohányzással járó kellemetlenségeket, de leginkább azért akarta, hogy anyja leszokjon, mert aggódott az egészségéért.

– Te pedig megtanulhattál volna mandarinul – vágott vissza az anyja, közben újabbat slukkolt a cigarettából.

Jace kuncogott, mire a jövendő anyósa átkarolta.

– Annyira cuki vagy, amikor nevetsz – mondta, de ezek a szavak azonnal letörölték Jace arcáról a mosolyt.

Átsétáltak egy nagy füves területen, majd találtak egy kis ösvényt, ami a hatalmas kastély körül vezetett – ami még gyönyörűbb és romantikusabb volt, mint ahogy Aggie emlékezett –, majd megmászták a főbejárathoz vezető lépcsőket. Az anyja megállt a legalsó lépcsőfokon, hogy elszívja a cigarettáját egy hamutartó mellett. Legalább nem hajította el a csikket csak úgy. Aggie megállt a lépcsősor tetején, és megfordult, míg az anyjára várt, de éppen azt látta, hogy ő egy újabb cigarettára gyújt. Úgy látszott a láncdohányos megjegyzése egyáltalán nem vicc volt.

– Egy perc és megyek, ne várj rám – mondta az anyja, és az épület felé intett a kezével.

Aggie megvonta a vállát, és Jace-hez fordult, aki a kert felé nézett.

– Jace?

Az még csak nem is pislogott.

Aggie integetett a kezével az arca előtt.

– Föld hívja Jace-t.

A férfi tett egy lépést a kert felé, miközben ő megfogta a karját.

– Hova mész? Találkoznunk kell a rendezvényszervezővel.

– De ott vár… – mondta távoli hangon.

– Biztos vagyok benne. Máris elkéstünk. Gyere.

Az ajtó felé húzta. Jace vett egy mély levegőt, és megdörgölte az arcát.

– Mi van veled? – kérdezte a lány. – Rád sem ismerek. Jetlag?

Úgy nézett rá, mintha fogalma sem lett volna róla, hogy ott áll mellette.

– Semmi. – Mondta, aztán kinyitotta az ajtót, és előreengedte Aggie-t.

– Mindig olyan furcsán viselkedsz, amikor itt vagyunk – mondta, miközben körbenézett a fantasztikus előtérben. Hol is van Charity irodája?

– Furán érzem magam, amikor itt vagyunk. Nem rosszul furcsán, csak furcsán.

Aggie meglátott egy ismerős folyosót, és az iroda felé vette az irányt.

– Hogy érted? – kérdezte, félig rá, félig arra figyelve, hogy jó irányba menjenek.

– Mint amikor hazaérek egy pár hónapos turné után.

– Fáradtan és kanosan. Pontosan tudom miről beszélsz – mondta Aggie egy nevetés kíséretében. Miután Jace hazaért egy koncert körút után, pár napot mindig az ágyban töltöttek. És a legtöbbször az időt nem alvással töltötték.

– Hogy ott vagyok, ahol lennem kell – dörmögte.

Ebben a pillanatban Aggie személy szerint bizonytalannak érezte magát, ha őszinte akart lenni. De biztos volt benne, hogy az ideges remegés a gyomrából el fog tűnni a ceremónia után.

– Háromlábú! – visszhangzott Eric hangja a hatalmas teremben.

Ha az őrült rocksztár haja nem lett volna, Aggie azt hitte volna, hogy Eric valami időutazáson vett részt. Egy fekete zakót viselt, hosszú szárnyakkal és barnássárga nadrágot. Az egyik kezében egy nagy kalapot és egy nádpálcát tarott, egy lazán kötött csokornyakkendőt viselt a nyakában egy tengerészkék inggel és egy fél lábszárig érő barna csizmát. Kétszer is meg kellett néznie a mellette álló nőt. Egy ízléses pink ruhát viselt fodros aljjal és ujjakkal, valamint szalagokkal és csipkével. Könyékig érő kesztyű tette teljessé a képet. Azok, és a bíborvörös csíkok a szőke hajában.

– Rebekah? – kérdezte Aggie. – Honnan szerezted ezt a ruhát?

– A kedvenc jelmez boltomból – válaszolta Rebekah. –A Halloween bálra kerestünk mindenféle jelmezt, és aztán ide küldettük őket Európából és Amerikából, hogy mindenki találhasson valami kedvére valót. Eric és én az 1820-as évek stílusában öltöztünk fel, de vannak ruhák az 1500-as évekből is. A harmincas éveknél nincs fiatalabb, de mindent, ami csak szem-szájnak ingere megtalálsz. Habár ez nem egy időszakos bál lesz, de akkor is vicces.

– Tudtad, hogy Rebekah-nak vannak időszakai? Ez fantasztikus – mondta Eric, amivel kiérdemelt egy oldalba könyökölést a feleségétől.

– Úgy döntöttél, „időszakos” viccet mondasz a bálos viccek helyett? – szólalt meg Jace. – Le vagyok nyűgözve.

– Azokat megtartom későbbre – biztosította Eric.

– Azt hittem a parti témája a Halloween lesz. Például szörnyek és zombik, meg ilyenek – mondta Aggie. Amikor a pár már szinte könyörgött Jace-nek, hogy engedje meg, hogy Halloween parti legyen a témája a próba vacsorának, Aggie arra számított, hogy az egész, nos…halloweenesebb lesz.

– Először azt hittük, hogy egy ijesztő, régi kastélyban fogtok összeházasodni, de ez a hely fantasztikus – mondta Rebekah, és felpillantott a plafonra a fejük felett. – Annyira gyönyörű és romantikus. Úgy döntöttünk, hogy sokkal viccesebb és sokkal ide illőbb lesz egy időszakos bál.

– Legalább nem döntött úgy, hogy „batyus” bál lesz – mondta Eric, amivel kiérdemelt egy újabb könyököt a bordái közé.

Jace úgy gondolta, hogy Eric megjegyzése vicces volt. Fogalma sem volt, hogy a vicc vagy a jetlag tette eszelőssé, de addig nevetett, amíg a kezét a hasára nem kellett szorítania, mert már fájt.

– Befejezted? – kérdezte Rebekah a férjét.

– Ezt tényleg megkérdezted tőlem?

Felhúzott szemöldökkel nézett rá.

– Elég volt a „időszakos” viccekből.

Eric elvigyorodott, és beleegyezően bólintott.

– Nem gond, bébi. Akkor továbblépek a bálos viccekre.

Rebekah szemforgatva nézett rá, de Aggie látta az arckifejezésén, hogy jól szórakozik; biztos volt benne, hogy Jace-szel együtt seperc alatt vinnyogni fognak. Aggie humora borzalmas volt, de szerette, amikor a férje nevetett, szóval, ha ő azt gondolta, hogy ez az egész poénos, akkor neki édes mindegy.

– Megnézitek a dekorációt? Nagyon frankón néz ki – mondta Rebekah. – Charity egy csoda.

– Találkoznunk kell azzal a csodával a holnapi ceremónia miatt – felelte Aggie. – Ha végeztünk mindenképpen megnézzük.

– Király – mondta Rebekah. Izgatottan megölelte Aggie-t. – Annyira örülök nektek, édesem. Tudod, hogy legalább annyira odavagyok Jace-ért, mint Eric.

Aggie kicsit meglapogatta Rebekah hátát. Nem volt az az ölelkezős fajta. Időnként ugyan képes volt szinte Jace-re fonódni, de a másokkal való személyes kontaktust elkerülte, amennyire csak tudta. Baromira jó volt abban, hogy tartsa a távolságot az emberektől, legalábbis amíg Jace Seymour be nem lépett az életébe.

– Ez a hely tökéletes arra, hogy elmondjátok a fogadalmatokat – mondta Rebekah, majd Jace-nek is el kellett viselnie egy szorítós ölelést. Jace sem volt az az ölelkezős fajta, de ő is ugyanúgy meglapogatta a hátát, ahogy Aggie.

Eric és Jace összeérintették az öklüket, majd a férfi átkarolta a feleségét, és az ellenkező irányba indult vele, miközben a poénjait tesztelte rajta. Legalábbis Aggie azt gondolta, hogy Eric azokat suttogta a fülébe, ezért nevetett Rebekah annyira.

– Úgy néz ki, hogy nem ússzuk meg ezt a Halloween parti dolgot – mondta Jace. – Főleg, hogy ennyit fáradoztak.

– Biztos vagyok benne, hogy a megbeszélés és a kosztümös parti kezdete közt van pár szabad óra. Akkor alhatunk egy keveset. Talán az segít elűzni ezt a fura jetlag hangulatot vagy bármi is ez, ami rád telepedett mióta megérkeztünk.

– Pont a szunyókálás az, amire szükségem van – válaszolta Jace.

– Hűha! – jelent meg Aggie anyja a bejáratnál. – Erről a helyről lerí, hogy nem olcsó.

Aggie összerezzent, és az anyja felé fordult. Aggie intett az anyjának, hogy menjen hozzájuk közelebb, így, ha szükséges, be tudja fogni a száját. Az anyja hozzájuk sietett, egyik kezét Aggie, a másikat Jace karjába fonta.

– Pontosan mennyit is lehet keresni ezzel a rock sztár dologgal, Maynard? Miből fizeted ennek a helynek a bérletét? Te csak egy basszusgitáros vagy.

– Anya!

– Van Agathának hozzáférése a folyószámládhoz? – kérdezte Jace-t.

– Én, ööö…

Jace arca piros volt, mint egy paradicsom.

– Én kértem, hogy ne tegye, oké? – mondta Aggie. – Ne kérdezz tőle ilyeneket.

– Miért ne? Családtag.

– És valószínűleg azt kívánja ebben a pillanatban, hogy bár ne lenne az.

– Hagyd csak – mondta Jace. – Szívesen válaszolok. Hmm, többet keresek, mint egy újságkihordó, de kevesebbet, mint Bill Gates.

Aggie elvigyorodott, tetszett neki, ahogy Jace az anyját kezelte. Valójában sokkal jobb volt benne, mint ő.

– Szóval inkább majdnem annyit, mint Bill Gates, igazam van? – kérdezte az anyja, és hisztérikusan felnevetett. Aggie azon gondolkozott, hogy bekukkantott-e a bárszekrénybe, amíg a cigarettáját szedte össze.

– Inkább, mint az újságkihordó – válaszolta Jace.

– Huhh.. – mondta az anyja, és megvakarta az orrát a vállában. – Nos, ez csalódás. Legközelebb nagyobb szerencséd lesz, Ag.

– Nem lesz legközelebb. Jace az enyém mindörökre. – Aggie Jace-re mosolygott az anyján átpillantva, de ő túlságos el volt foglalva a pirulással ahhoz, hogy reagáljon.

– Nos, remélem, hogy nem kell majd sztriptízt vállalnod, hogy támogasd a zenei karrierjét. Egyszer randiztam egy zenésszel – mondta Jace-nek. – Nos, randinak nevezni túlzás lenne. Felcsinált. Egy felelőtlen alak volt. Úgy hallottam, hogy a felelőtlenség nagyon jellemző a te szakmádban. – A szakma szónál idézőjeleket mutatott a levegőben.

Ennyi volt. Meg fogom ölni.

– Ő volt Aggie apja? – kérdezte Jace, és a füle botját sem mozdította Aggie anyjának a sértésére.

– Pontosan róla beszéltem – mondta, és körbepillantott. – Hol van a nő, akivel találkoztok? Afrikában? Ki kellene mennem egy újabb cigarettára.

– Mi nem tartóztatunk – mondta Aggie.

Charity ebben a pillanatban lépett ki a bal oldali folyosóról.

– Hát itt vagytok! – mondta. – Azt hittem, rossz helyen fordultatok be, és a börtönben kötöttetek ki.

– Aggie otthonosan érezné ott magát – mondta Aggie anyja, majd felnevetett a saját poénján.

– Charity – mondta Aggie –, ő az anyám, Tabitha.

– Örülök, hogy találkoztunk – mondta a kifinomult nő, akit Aggie az anyja korabelinek tippelt. – Isten hozta a Sudeley kastélyban. Körbe tudott már nézni a környéken és az épületben?

– Még nem.

– Ki ne hagyja – ajánlotta Charity. – Mr és Mrs Sticks mindent bevetett a próbavacsorát illetően. Nem szoktunk jelmezes partikat tartani Halloweenkor, de a násznagyuk nagyon meggyőző. Arról nem is beszélve, hogy mennyire jóképű. – Kuncogott, és az ujjbegyeit a piruló arcához kapta.

– Eric? – Kérdezte Aggie, és az jutott az eszébe, hogy Charity valahogy összekeverte Jace násznagyát az egyik vőféllyel.

– Ó, igen. – dörmögte Charity. – Teljesen elvarázsolt.

Ha Aggie jobban belegondolt, Eric vonzó férfi volt. A személyisége azonban teljesen elfedte a fizikai adottságait, mert soha be nem állt a szája, így ezt gyakran elfelejtette. Az viszont, hogy befogja, nagyjából soha nem fordult elő.

– Ráadásul nagyon lelkes – folytatta Charity. – Ahogy a felesége is. Micsoda páros. Mióta tegnap megérkeztek, fantasztikus energiákat hoztak magukkal.

Aggie szívesebben nevezte kellemetlennek, de Charitynek nem kellett velük élni, vagyis a közelükben hónapokig. Az ő energiájuk gyorsan kimerítette Aggie-t, de még nem találkozott párral, akik ennyire illettek volna egymáshoz. Talán csak ő és Jace.

– A kápolna a virágok kivételével készen áll a ceremóniára. Azok holnap fognak érkezni frissen – mondta Charity.

– Milyenek leszek a virágok? – kérdezte az anyja, és kihúzta magát a székében.

– Fekete és vörös rózsák – felelte Aggie.

Az anyja úgy kuncogott, mint egy tinédzser.

– Gondolhattam volna.

– Megerősíthetem, hogy mind a mennyasszony és a vőlegény is megérkeztek. – Charity rápillantott egy listára, és kipipálta a két felső nevet – Agatha Christine Martin és Jason Michael Seymour. Lassan végig húzta az ujját a listán, közben mintha maga elé képzelte volta minden egyes személy arcát és jellemzőjét. – Van pár érdekes barátjuk.

Érdekes? Aggie egyik koszorúslánya egy hírhedt pornósztár, és Jace vőfélyei minden rocksztárok. Viszont Aggie és Jace számára ők egyszerűen csak barátok.

– Mind rendesen fognak viselkedni – mondta Jace, de az arca nem volt magabiztos.

Aggie megsimogatta a hátát. Biztosan viselkednek majd, de kit érdekel, ha egy kicsit hangoskodnak? Ő úgy szerette őket, ahogy voltak. Abban is biztos volt, hogy egyik sem fog annyira elszállni, hogy tönkretesz valamit.

– El sem hiszem, hogy meghívtad Starr Lancastert az esküvődre – mondta az anyja a nyakát nyújtogatva, hogy minél jobban lássa a listát. – Ő nem az a pornósztár, akivel együtt szoktál lógni?

– Nos, igen, előfordul, amikor éppen nem vetkőzik vagy fenyíti a rabszolgáit – mondta Aggie. – Jó barátom; évek óta ismerjük egymást. Miért ne hívtam volna meg?

– Ööö, Jace tud róla? – kérdezte az anyja.

Aggie az ajkába harapott. Még mindig nem mondta el mennyire intim kapcsolatban volt valaha Starr-ral. Nem gondolta fontosnak. Vagy inkább csak félt Jace reakciójától.

Charity egyre vörösebb arccal megköszörülte a torkát.

– Starr egy cuki pofa – mondta Jace. – Fele annyira sem bosszúszomjas az ostorral, mint Aggie.

Most Jace-en volt a sor, hogy elvörösödjön.

– Ööö, úgy értem…

Aggie kuncogott. Az járt a fejében, vajon mennyire fogja magát kényelmetlenül érezni, miközben elmondja az esküjét, és Starr is ott lesz a vendégek közt. Jace senkit sem kérdőjelezett meg, akit megkért, hogy mellette álljon, de nagyon jól rejtegette a valódi érzéseit – kivéve, ha zavarban volt. Aggie meg tudná mondani, hogy Starr zavarba hozta-e. Amikor a nagyon-kicsinek-induló esküvői partit szervezték, megemlítette, hogy valószínűleg Eric lesz a násznagya, azt sugallva, hogy Rebekah pedig legyen az ő első koszorúslánya. Annak ellenére, hogy talán egy éve ismerte őt, Aggie-nek nem volt problémája azzal, hogy megkérje, szervezze meg a lánybúcsút. Hogy megelőzzék a sértődést, Jace megkérte a banda többi tagját, hogy legyenek a vőfélyei, amitől Aggie úgy érezte, hogy neki kötelessége a jelenlegi párjukat felkérni koszorúslánynak. Dave – aki Rebekah testvére és a Sinner’s hangmérnöke egyben –, szingli volt, de őt könnyű volt összepárosítani Aggie unokatestvérével, Beth-szel. Beth odáig volt, hogy Dave lesz a párja, főleg, hogy amióta találkozott vele Sed esküvőjén, állandóan róla beszélt. Trey kíséri majd Aggie anyját, mert Ethan és Reagan nem tudtak eljönni. Aztán ott volt még Dare Mills – akit Jace majdnem annyira bálványozott, mint Ericet. Dare elég szűkszavú volt a romantikus dolgait illetően. Aggie Starrt kérdezte meg, hogy lenne-e a kisérője, ő pedig oda meg vissza volt a felkéréstől. Starr volt a leközelebbi barátja a Sinners hölgyeit leszámítva. Egyszerűen csak nem mondta el Jace-nek mennyire közeli. Ami Vegasban történt, az Vegasban marad. És az, ami kettőjük közt történt Starr-ral, az soha derülhetett ki. Soha.

Aggie arra eszmélt fel, hogy Charity azt magyarázza, hogyan fog a szertartás lezajlani. Oda kellene figyelnie, hogy ne csináljon bolondot magából.

– Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam – mondta Charity. – Készen álltok egy próbára?

Aggie összerezzent. Több dolgot hagyott ki, miközben álmodozott, mint gondolta. Vagyis az egészet.

– Megismételnéd még egyszer? – kérdezte Aggie.

– Sokkal egyszerűbbnek fog tűnni, ha egyszer minden ott leszünk – mondta Charity, majd felállt, és kilépett az asztala mögül. – Ne aggódj! Mire elpróbáljuk, meg fog ragadni, mit kell tennetek.

A rendezvényszervező kivezette az anyját az irodájából, közben azt mondta, hogy mennyire szokatlan, hogy az anya koszorúslány legyen.

– Nos, Aggie már csak ilyen – mondta az anyja. – Mindig, mindenhol kívülálló volt, és a maga szájízére fordította a dolgokat.

Mintha egy csepp büszkeséget hallott volna a hangjában? Aggie nem volt benne biztos.

– Elkalandoztál? – kérdezte Jace, miközben felállt, és felé nyújtotta a kezét.

– Egy kicsit – dörmögte.

– Mire gondoltál?

– Mindenfélére – mondta elvarázsolva. Mégsem mondhatta azt, hogy az egyik hosszabb romantikus kapcsolatom egy nővel volt. És itt van az esküvőnkön. Valamint látott téged meztelenül. Talán az, hogy Starrt kérte fel koszorúslánynak, hiba volt. Aggie nem akart bűntudatot érezni, ennek ellenére mégis így érezte, amiért titkolózik Jace előtt.

– Én is – tette hozzá.

Megfogta a kezét miközben pár lépéssel lemaradva lépkedtek a beszélgető Charity és a mindent megnéző anyja után. Legalábbis, amíg meg nem jelentek a bandája tagjai, Dare Millsszel és Dave Blake-kel. Abban a pillanatban, ahogy a srácok megpillantották Jace-t, ő úgy engedte el Aggie kezét, mintha leprás lenne.

– Tudod – mondta neki –, holnap egy csomó nyálas és zavarba ejtő dolgot fogsz mondani nekem a srácok előtt. Biztos vagy benne, hogy meg fogsz vele birkózni?

Jace újra megfogta a kezét egy ferde mosollyal az arcán.

– Aha.

A srácok különböző módon voltak elégedetlenek Eric próbavacsora utáni partijával.

– Ugye nem várjátok el, hogy azokat a ruhákat felvegyük? – kérdezte Sed a mély baritonján.

– Jobban teszitek, ha felveszitek őket – mondta Eric. – Rád volt a legnehezebb ruhát találni. Tudod te milyen ritka volt egy ekkora férfi századokkal ezelőtt? Valószínűleg megkaptad volna a szörnyszülött címkét, és kénytelen lettél volna a cirkuszban óriásként fellépni.

– Te magasabb vagy, mint én – vágott vissza Sed.

– Talán egy centivel – mondta Eric. – Azok a baromi széles vállaid a hibásak.

– Attól indulnak be a csajok – kacsintott rá Sed.

– Én inkább azt mondanám, hogy a segged miatt – szólalt meg Aggie anyja. És esze ágában sem volt eltitkolni, hogy éppen jól megnézi magának. És ki is mutatta, hogy tetszik neki, amit lát.

Sed átkarolta a vállánál, és magához húzta, így esélye sem volt tovább stírölni őt.

– A feleségem nagyon féltékeny lesz, amikor egy MILF nézegeti a fenekem – mondta.

Aggie kuncogott, amikor az anyjának leesett, mit is jelent a MILF, és megbotlott.

A srácok követték őket kifelé – egymás mellett tolongva, mintha testvérek lennének – a templomhoz. Aggie vendégei már ott voltak az épület mögött, Katherine királynő síremléke mellett csoportosulva.

– Tudtátok, hogy a harmadik férje VIII. Henrik, a negyedik pedig Thomas Seymour volt? – kérdezte Myra, mindenkihez címezve a kérdést.

– Szóval Aggie nem az egyetlen, aki olyanhoz megy hozzá, akinek a neve Seymour – mondta Eric.

– Hogyan halt meg? – kérdezte Rebekah, és abban a pillanatban el is tűnt a férje karjaiban.

– Egy héttel azután, hogy Thomas és az ő lánya megszületett, Katherine-t elvitte a gyerekágyi láz – válaszolta Charity.

– Lefogadom, hogy Thomas teljesen összezuhant – mondta Rebekah.

Charity meglepetten húzta fel a szemöldökét.

– Annyira, hogy a birtok összes nőivel vigasztalta magát. Pár hónappal Katherine halála után egy hercegnőnek udvarolt.

– Én megértem – mondta Sed. – Az összetört szívre a tökéletes gyógyír a bőséges szex. – A szavaira a nagyon terhes felesége a gyomrába vágta a könyökét.

– Ambíciózus férfi volt. Fantasztikusan elbűvölő – mondta Charity. – És olyan nőkhöz vonzódott, akik erősek voltak.

Minden szem Aggie-re és Jace-re szegeződött. Aggie elvigyorodott. Teljesen tisztában volt vele, hogy Jace az erős nőkhöz vonzódik.

Trey rácsapott a hátára.

– Talán rokonok vagytok a hapsival – mondta nevetve.

Jace inkább az ajkába harapott, mint hogy mondjon valamit.

– Újraházasodott Seymour? – kérdezte Myrna.

– Nem – rázta a fejét Charity. – Hat hónappal később lefejezték árulás vádjával. Azzal vádolták, hogy részt vett az unokaöccse, Edward király elrablásában, aki Jane Seymour fia volt.

– Micsoda remek rokonságod van itt, Háromlábú – mondta Eric.

– A történelem elég gonosz embernek állította be – mondta Charity –, de én úgy hiszem, hogy szerette Katherine-t. Már azelőtt is szerette, hogy a királyi családba házasodott volna.

– Biztos vagyok benne, hogy az a pasi nem a rokonom – mondta Jace. – Nem volt egy fia sem, aki tovább vitte volna a nevét.

– De neki és Katherine-nek volt egy lánya – jelentette ki Aggie. – Vele mi történt?

– Az anyja egy udvarhölgye gondoskodhatott róla, mert az apja rá sem bírt nézni Katherine halála után. Semmilyen feljegyzés nincs róla azokat az első hónapokat leszámítva. Valószínű, hogy meghalt.

– Semmi nincs róla? – kérdezte Aggie. – Még halotti bizonyítvány sem?

Charity megrázta a fejét.

– Akkor lehet, hogy ő Jace ük-ük-ük-ük-üknagyanyja – mondta Eric.

– Ha gyereke született volna, a férje nevét kapta volna, nem a Seymourt – mondta Charity.

Eric felemelte az ujját, és a levegőbe bökött vele.

– Ha megházasodott. Talán házasságon kívül esett teherbe.

Charity keresztbe fonta a kezét a melle alatt.

– Hahh! Ez csak feltételezés.

– Valóban – mondta Eric –, de elképzelhető, hogy Jace a leszármazottja Anglia királynőjének.

– Házasság révén volt királynő, nem vér szerint.

– Szerintem hasonlít rá – mondta Brian félrebiccentett fejjel, miközben a Katherine békés arcát tanulmányozta.

– Nagyon bájos – jelentette ki Eric, és megbökte Jace vállát. – Határozottan ő a kedvencem az összes hercegnő közül.

Jace elengedte Aggie kezét, és a kijárat felé indult.

– Nem kellene elkezdenünk? – kérdezte. – Nem szeretnék tovább itt lenni.

Aggie elindult utána, és össze volt zavarodva az arcán látott vágyakozás és bűntudat miatt. Arra vágyott volna, hogy a gyökereit itt találja meg, vagy valami más zavarta?