5.-6. Fejezet

 

Sweet Love of Mine

5. fejezet

                    Fordította: Christina

 

Eric figyelte, ahogy Myrna, Jessica és Mrs. B. a templomhoz vezetik Rebekah-t, amíg el nem tűntek a szeme elől. Körülötte mindenki egyszerre beszélt, és túlságosan sok minden elvonta a figyelmét ahhoz, hogy bármit is megértsen belőle.

Egy gyűrött, fekete anyagot nyomtak a karjába. – Jobb, ha felveszed ezt az átkozott göncöt – mondta Trey. – A szerencsét hozó szmokingodon kívül van még néhány nagyon furcsa szarság a szekrényedben, haver. Azt hiszem, egy életre megrémültem.

Eric felhorkant. – Ja, persze. Nem is akarom tudni, hogy mi van a te szekrényedben.

Ericnek és Rebekah-nak valóban sok perverz eszköze volt a testi gyönyörök rejtekhelyén, de kizárt, hogy a szexi jelmezeik és szexjátékszereik vetekedtek volna Trey Mills felszereléseinek tárházával. Nos, ha Trey körülnézett volna Jace szekrényében, Eric talán megértette volna, hogy miért sértette meg Trey színlelt illendőségét.

– Azt hiszem, ma úgy kell viselkednem, mint egy lány – mondta Aggie, a nők után bámulva, akik eltűntek, könyörgés csillant kék szemében. – Ugye tudjátok, hogy inkább itt maradnék veletek?

– Azért, mert kevésbé tudod megfélemlíteni a nőket? – kérdezte Eric. Soha nem ismert még olyan nőt, aki fekete bőrnadrágot és egy vállrész nélküli piros pulóvert viselt volna egy esküvőn. Egészen mostanáig.

– Aggie-nek van néhány rabszolganője – mondta Jace, és a karját Aggie derekára kulcsoltam, majd megcsókolta. – Garantálom, hogy rettegni fognak.

Eric szemöldöke érdeklődve felszaladt. – Nem is tudtam, hogy ennyire lendületbe jöttél, V. úrnő.

Aggie alattomosan vigyorgott. – Sok mindent nem tudsz arról, milyen, amikor lendületbe jövök, Sticks. Megvan a jobbhorgom – mondta, miközben be is mutatta. – Az én alulról érkező ütésem, és az örök kedvencem, a fonákütés.

Jace kuncogott. – Nem csinál mást, csak elfenekeli őket. És én sokkal szívesebben nézem, ahogy elfenekel egy engedelmes nőt, mint ahogy megkorbácsol egy férfit.

– Aggie megengedi, hogy nézd? – kérdezte Eric, leesett állal. – Komolyan? A fenébe... Hogy jutok be én is?

– Mondjuk inkább úgy, hogy néznie kell. Az engedetlenségéért– mondta Aggie.

Valamit súgott Jace fülébe, amitől a fiú sötétre pirult, fehérített szőke tüskéinek gyökeréig. Az a sűrű, barna szakállborostája egy cseppet sem rejtette el a zavarát. Aggie egy keményen ráütött Jace seggére, és büntetően megszorította, mielőtt elfordult, és a többi nő után indult.

– Oké, mit mondott neked, amiért így elpirultál? – kérdezte Eric.

– Ha elmondom, megbüntet – mondta Jace vigyorogva.

– És ez miért lenne rossz neked? – kérdezte Trey a szájában lévő nyalókával. – Tudjuk, hogy beindulsz ettől a szarságtól. És ha azzal büntet, hogy végig kell nézned, ahogy elfenekel csajokat, akkor jövök én is. – Szavait eltorzította a nyelvében lévő piercing.

Eric azon tűnődött, vajon mit szakított félbe, amikor korábban felhívta Treyt. Eric tudta, hogy a srác csak különleges alkalmakkor viseli a piercinget. És Eric biztos volt benne, hogy Trey számára az esküvő nem számított különleges alkalomnak.

Jace a csizmáját bámulta, miközben azt mondta: – V. úrnőnek van egy hat főből álló lánycsapata, akik átjönnek ma este. Úgy gondolják, hogy ki akarnak próbálni egy kis BDSM-et, miután a könyvklubjuk elolvasott valami perverz regényt.

– Hűha – mondta Trey. – Talán segíthetnék neked. Hat nő egyszerre. Nem biztos, hogy akár Sed eljutott volna ilyen messzire.

– Talán néhányszor – mondta Sed mély nevetéssel.

– Szóval, mit tettél, hogy kiérdemelted ezt a pokoli büntetést, Háromlábú? – kérdezte Eric egy horkantással.

– Semmit. Csak a segítségemre van szüksége. Aggie azt hiszi, hogy legalább a felét képes dominánssá változtatni, ha engem használnak játékszernek éjszakára. És nézni, ahogy egy csomó fiatal nő elfenekeli egymást, miután pár órán át dolgoztattak, tuti, hogy az Aggie-vel töltött időmet még tüzesebbé teszi.

– Teljesen megértem a kísértést, hogy meg akarnak ütni, Háromlábú. Csak nem értem, miért hagyja Aggie, hogy mások bántalmazzák az alávetettjét.

– Nem vagyok az alávetettje, Eric – mondta Jace, és bosszúsan meredt rá. – Én csak élvezem a fájdalmat.

Eric megadóan felemelte mindkét kezét. – Tévedtem.– Tudta, mekkorát tud ütni Jace, ha felbosszantja valami. És az egyetlen csillagot csak Rebekah szemében akarta látni a nap hátralévő részében, amikor a nő ránézett.

– Oké, Eric – mondta Sed, megvakarva a nyakát, a felhőtlen égboltot sokkal érdekesebbnek találta hirtelen. – Nem kéne készülődnöd, vagy ilyesmi? Azt hittem, ma nősülsz meg.

Így van. Minden más aggodalom egy pillanat alatt elszállt az elméjéből. Megrázta a szmokingját, és látta, hogy Trey nadrágot és zakót hozott, de ing, mellény, nyakkendő vagy cipő nem volt sehol.

– Trey? – kérdezte Eric. – Hol van a többi?

– A többi?

– Az ing és a cipő meg a többi.

– Azt mondtad, hogy hozzam el a szerencsehozó szmokingodat. Az ingről és a cipőről nem mondtál semmit.

– Ugye nem várod el tőlem, hogy ezt egy pólóval és a tornacipőmmel vegyem fel?

Egy pillanatnyi töprengés után a banda mind a négy tagja egyöntetűen bólintott.

– Igen – mondta Brian. – Teljes mértékben elvárnám.

– Reb nem fogja bánni. Megért téged – mondta Jace. – Ahogy Aggie is megért engem.

– És Myrna is megért engem – tette hozzá Brian.

– És Jess is – mondta Sed.

– Fogd már be, senki sem ért meg téged – mondta Eric. – Jess csak elvisel.

Ez egy fogcsikorgató pofont eredményezett a tarkójára, amit valószínűleg megérdemelt.

Eric felhúzta a szmokingkabátot a fehér póló fölé. Lenézett a hasára, de nem igazán tudta megállapítani, hogy a jól szabott zakó mennyire nevetségesem nézett ki megfelelő ing és nyakkendő nélkül.

– Nem fogja érdekelni - biztosította Jace, és megveregette a vállát.

– Biztos vagyok benne, hogy az anyját igen.

– És ez miért zavar téged? – kérdezte Trey.

Eric megvonta a vállát. Talán azért, mert az egyetlen emléke az igazi anyjáról az volt, hogy elbúcsúzott tőle, amikor a gyermekvédelmi szolgálatnál hagyta. Az igazat megvallva, egyáltalán nem emlékezett rá. Arra sem, hogy nézett ki. A hangjára sem. Nem emlékezett semmire. Csak arra emlékezett, milyen érzés volt várni rá. És várni. És várni. Csak hogy végül rájöjjön, hogy nem jön vissza, mert nem éri meg foglalkoznia vele. Az a hülye ribanc sem érte meg az ő idejét.

Eric és Mrs. B. nem voltak a legjobb viszonyban eleinte, de a férfi őszintén remélte, hogy egy nap majd megengedi neki, hogy anyának szólítsa. Nem mintha a srácoknak mondott volna ilyet. Nos, talán Jace-nek. Jace megértette, hogy honnan jött, de a többi srác nem igazán értette volna. Trey anyja excentrikus, de szemtelenül szeretetteljes volt, Sed kirakatanyukája volt az év nője, Brian anyja pedig egy dögös csaj volt, akit nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Claire Sinclair nem volt túl gyengéd, feltételezte Eric, de ami a nőből hiányzott a gondoskodás terén, azt bőven pótolta a remek testével és szupermodell arcával. Briant nyilvánvalóan nem érdekelte, hogy az anyja szexin néz ki dögös bikiniben, de mindegyikük anyja jobb volt, mint Ericé. Még Jace anyja sem volt olyan rossz. Legalább zongorázni tanította őt, mielőtt meghalt. Ez is valami. Ericnek nem volt mibe kapaszkodnia. Még csak emlékekbe vagy fényképekbe sem tudott.

Eric nem volt biztos benne, hogy miért gondol ma egyáltalán az anyjára, aki narkós kurva volt. Félresöpörte az emlékét, ahogy ő is elhagyta őt jó régen, és jobban is érezte magát. Már több mint egy évtizede nem is gondolt rá. Azóta nem, hogy Andersonról Sticksre változtatta a vezetéknevét. A nevet, amit az új feleségének fog adni. Amit ő választott magának. Most már nem egy tizennyolc éves punk volt, aki dühös volt, mert rosszul bántak vele a múltban, rájött, hogy a Sticks elég hülye név egy dobosnak. Ettől függetlenül büszke volt arra, hogy Rebekah a Sticks nevet választotta magának is.

– Még mindig velünk vagy, Sticks? – kérdezte Brian.

– Igen – mondta, és meglepődött, hogy milyen nyersen szólt a hangja a torkában lévő gombóc miatt.

Felzaklatta, hogy az anyja még ennyi idő után is meg tudta közelíteni őt. Valószínűleg már régen meghalt, és biztos volt benne, hogy a világ egy jobb hely volt nélküle. Ma nem volt hajlandó többet gondolni rá. Legalábbis megpróbál nem gondolni rá. Vagy azon tűnődni, vajon örülne-e neki.

– Akkor irány megnősülni – mondta Brian. Egyik kezét Eric lapockái közé tette, és a templom felé lökte. Ericnek csak erre volt szüksége. – Úgy volt, hogy te leszel a következő, aki megnősül.

– Úgy volt? Mióta? – mondta Eric.

– Elkaptad Myrna harisnyakötőjét, emlékszel?

Eric kuncogott. Erről teljesen megfeledkezett. – Még mindig megvan – mondta. – Megtartottam, hogy szerencsét hozzon. A Corvette kesztyűtartójában van. A visszapillantó tükörre akartam akasztani, amikor megjavíttattam, de elfelejtettem.

– Talán Rebekah-nak ma viselnie kellene – javasolta Brian. – Lehetne ez egy Sinners hagyomány.

– Egy szerencsét hozó harisnyakötő rendel – mondta Jace, és visszatrappolt Eric kocsija felé.

A templomban Ericet egy kis szobába vezették az oltár mögött, hogy átöltözhessen a farmerjából a szmoking nadrágjába. Tetszett neki, hogy a Converse cipője volt rajta. Még mindig nem volt biztos benne, hogy Hanes atlétát viseljen az Armani alatt, de nem volt más választása. Kivéve, ha csupasz mellkassal menne a szmokingja alatt. Ezt az ötletet azonnal elvetette, amint eszébe jutott.

Rebekah-nak nem látta semmi nyomát, amikor végigsétált a templomban, de észrevette az élénkrózsaszín művirágcsokrokat a padok végében, amik nem illettek az oltár melletti nagy kandelábereken lévő aranysárga rózsákhoz. Tekintettel arra, hogy a Sinners hölgyeinek kevesebb, mint két órájuk volt, hogy összedobják, nagyszerű munkát végeztek, hogy Rebekah-nak igazi esküvőt adjanak. Úgy gondolta, hogy Jess tartozott neki eggyel, miután börtönbe került Sed eljegyzése miatt, de gondolkodnia kellett azon, hogy valami széppel fizesse meg Myrna és Aggie segítségét.

Az ajtó kinyílt, és Rebekah apja dugta be a fejét a szobába. Teljes ünnepi öltözékben volt, ami még inkább idegessé tette Ericet, de a köpcös, kopaszodó férfi üdvözlő mosollyal lépett be, és becsukta maga mögött az ajtót. Leült Eric mellé a padra, és összeszorította a kezét a térdei között.

– Azt hittem, több időm lesz felkészülni a beszédemre – mondta Blake atya. Eric rápillantott, a gyomra felkavarodott az idegességtől. Akarta a férfi tiszteletét, de nem tudta, hogyan érdemelje ki.

– Nem kell mondania semmit – mondta Eric.

– De igen. A kislányomat veszed feleségül.

Eric megacélozta magát a kritikák áradata ellen, amiben biztos volt, hogy következni fog.

– A legtöbb apa számára elengedni a lányát, hogy felajánlja a szerelmét egy férfinek, valószínűleg az egyik legnehezebb dolog, amit egy apa valaha is megtesz, de azok után végignéztem, hogy a kislányom annyira beteg lett, elvesztette az összes haját és majdnem meghalt, ez könnyű.

– Ha megint beteg lesz, én ott leszek mellette – ígérte Eric.

Blake atya melegen elmosolyodott. – Tudom, fiam.

Fiam... Minden levegő távozott a kicsi, túlságosan meleg szobából.

Blake atya megveregette Eric hátát, és megszorította a vállát. – Sok ember lesz ott mellette, ha megint megbetegszik. Azt kérem tőled, hogy akkor legyél mellette, amikor eldugul a mosogató, vagy amikor odaégeti a tojásokat, vagy amikor nem indul be az autója.

Eric kuncogott. – Ő jobban beindítaná a kocsit, mint én, de a tojásokról gondoskodom.

– Nem erre gondoltam. Nem kell ott lenned, hogy mindent megoldj neki. Csak legyél ott mellette. És szeresd őt. Még akkor is, ha úgy tűnik, hogy nincs szüksége arra, hogy emlékeztesd, mit érzel, neki igenis szüksége van rá. Ne felejtsd el elmondani neki. Mutasd meg neki. Nemcsak akkor, amikor összeomlik a világa, hanem akkor is, amikor tényleg a legtöbbet számít. Minden nap.

– Ez egyáltalán nem lesz probléma – mondta Eric, szavai megállás nélkül buktak ki belőle.

– Remek. Ha elfelejtenéd, biztos vagyok benne, hogy nem túl finoman emlékeztetni foglak.

– Nem fogom elfelejteni. A lánya– Rebekah– a mindenem. Az én mindenem.

Blake atya mosolyogva kutatott Eric szemeiben, majd egy hosszú pillanat után megköszörülte a torkát. – Öhm, nem kell szexről beszélgetnünk, ugye?

Eric arca elzsibbadt, ahogy a vér kiszivárgott a fejéből. – Khm, nem, uram – rázta meg a fejét határozottan.

– Jó. Mert az kínos lenne – nevetett Blake atya.

Kínos? Hát, igen. Csak egy kicsit.

– Azt is meg akartam kérdezni, hogy nagyon ragaszkodsz-e a jegygyűrűkhöz, amit az esküvőre vettél.

– Jegygyűrűk? – ugrott talpra Eric. – A francba! Elfelejtettünk venni jegygyűrűt.

– Jó – mondta Blake atya. A talárja egyik zsebében kotorászott.

– Jó? – Le kellene fújniuk az esküvőt? Azt tartotta jónak Rebekah apja, hogy elfelejtett valami ennyire fontosat? Meggondolta magát? Tényleg nem akarta, hogy feleségül vegye őt? Rebekah teljesen összeomlana. Annyira összetörne, hogy valószínűleg az egészet lefújná.

– Ülj le, Eric.

Eric leült. Részben azért, mert elgyengült a térde, részben pedig azért, mert kissé rettegett attól, hogy bármi olyat tegyen, ami miatt a férfi nem kedvelné őt. Blake atya előhúzta a kezét a zsebéből, és kinyitotta, hogy megmutassa Ericnek a tenyerén nyugvó két ezüstgyűrűt.

– Ezek öt generáció óta a családom tulajdonában vannak. Sokat jelentene nekem, ha a mai szertartáson használnád őket.

Eric annyira megdöbbent – annyira meghatódott –, hogy nem találta a szavakat. Az ő családjában nem voltak ereklyék. A pokolba is, neki nem volt családja, így az ötlet, hogy Rebekah apja felajánlana neki valamit, ami ennyire értékes számára, teljesen megdöbbentette Ericet.

– Én… – Nem tudott beszélni a mellkasát hirtelen összeszorító érzés miatt.

– Ha nem akarod őket, megértem. Kicsit megkoptak, bár még ma délután megpróbáltam megtisztítani őket. Egy olyan gazdag fickó, mint te, valószínűleg inkább platinát szeretne.

Blake atya összepréselte az ajkát, összezárta a kezét, és visszatette a gyűrűket a zsebébe.

– Ne – suttogta Eric. Az érzés, hogy elrabolnak tőle egy ilyen jelentőségteljes dolgot, mielőtt még alkalmazkodni tudott volna a gondolathoz, olyan volt, mintha kést döftek volna a szívébe. – Akarom...

Blake atya nem szólt egy szót sem. Egyszerűen megfogta Eric csuklóját, a két ezüst szalagot a tenyerébe ejtette, és rákulcsolta a kezét a két öreg fémdarabra. Egy hosszú pillanatig ültek egymás mellett. Eric meg akarta köszönni, hogy rábízta a gyűrűket, és ami még fontosabb, a szeretett lányát, de az érzelmei túlcsordultak benne, és nem akarta zavarba hozni magát a leendő apósa előtt azzal, hogy úgy zokog, mint egy kislány.

– Még mindig azt mondom, hogy túl magas vagy hozzá – mondta Blake atya –, de tudom, hogy jó szíved van, és ez az, ami igazán számít, ugye? A szerelem köztetek.

Eric röviden biccentett egyet. – Kincsként fogom őrizni ezeket – mondta kinyitva a kezét, hogy a benne lapuló gyűrűkre bámuljon. A két gyűrű közül a kisebbik megállapodott a nagyobbik belsejében, részben kitöltve a közepén tátongó űrt. – És kincsként fogok bánni vele is.

– Tudod, azt mondják, hogy a nők hajlamosak olyan férfiakhoz hozzámenni, akik nagyon hasonlítanak az apjukra – mondta Blake atya.

Eric meglepetten pislogott rá. Egy baptista lelkész és egy degenerált rockdobos között nem lehetett semmi közös. De a férfi szeme kissé ködös volt, és Eric felismerte ugyanezt a szentimentális tulajdonságot önmagában. Legalábbis amikor Rebekah-ról volt szó. Szóval legalább mindketten szirupos érzéseket tápláltak egy apró, de erős és lilahajú nő iránt.

Blake atya nevetett. – Egyszerűen nem értem.

– Nos, mindketten szeretjük őt. Ez már elég ahhoz, hogy legyünk bennünk valami közös, nem igaz?

Az idősebb férfi bólintott, és megveregette Eric combját. – Készen állsz arra, hogy megnősülj?

Eric elmosolyodott, a gyomra azonnal ideges görcsben tekergőzött. A kezét a gyűrűk fölé zárta, és megszorította. – Most már az vagyok. Köszönöm, hogy megmentette a seggemet, Blake atya.

– Vigyázz a szádra az Úr házában, fiam – mondta, és felállt.

– Bocsánat – mondta Eric azonnal.

– És az Isten szerelmére, ne hívj engem Blake atyának. Nem vagyok pap.– Eric szíve összeszorult. Nagyszerű. Megsértette a férfit. Lehetséges volt, hogy abszolút mindent rosszul értett Rebekah szüleivel kapcsolatban? Mert elég látványos munkát végzett abban, ahogy elbaszta a dolgokat. Kinyitotta a száját, hogy bocsánatot kérjen, de – bármit is legyen, becsüld meg az embert, ez a fontos – Blake folytatta.

– A gyülekezetem tagjai Bill testvérnek hívnak – mondta, és megajándékozta Ericet egy meleg és barátságos mosollyal. – De te hívj csak Apának.

Eric már megint képtelen volt megszólalni, így csak mosolygott és bólintott. Blake aty… – Bill testvér – Apa elhagyta a szobát, és óvatosan becsukta az ajtót maga mögött, magára hagyva Ericet, hogy összeszedje magát. Imádkozott, hogy ne legyen olyan balfácán, aki elájul a saját esküvőjén. Egy kicsit szédült, és azt érezte, hogy túlcsordultak benne az érzelmek. Kinyitotta a kezét, és a két ezüst gyűrűt bámulta, egyik ujjával végigsimította őket. Tudta, hogy ezek a gyűrűk ugyanannyit jelentenek majd Rebekah-nak, mint neki. Csak azt kívánta, bárcsak feleannyit adhatna neki, mint amennyit ő adott neki azzal, hogy felajánlotta neki azt az ajándékot, amiről sosem álmodott – egy igazi családot. Mit tudott neki cserébe nyújtani? Csak egy összetört szívet és minden vagyontárgyat, amire a szíve vágyott. Remélte, hogy ezek elegendőek lesznek.

Kopogtak az ajtón, majd kinyílt, mielőtt válaszolhatott volna. Sed bedugta a fejét a ragyogó mahagóni szerkezeten.

– Tisztességes vagy? – kérdezte Sed.

Eric elvigyorodott, és hirtelen nyugodtabbnak érezte magát mindenféle ok nélkül, kivéve, hogy Sed mindig is furcsán megnyugtató hatással volt rá. –  Soha nem vagyok tisztességes. Tudod ezt. Itt az idő?

– Nem egészen. Jessica úgy döntött, Rebekah-nak fátyolra van szüksége, és elment az én kocsimmal, hogy szerezzen egyet.

– Jobb, ha siet. Nem vagyok benne biztos, hogy az idegeim még sokáig bírják.

Sed becsukta az ajtót, és helyet foglalt a padon Eric mellett. – Nem gondolkodsz azon, hogy visszatáncolsz, ugye?

– Egyáltalán nem. Csak túl akarok lenni ezen, és folytatni az életünket.

Sed kuncogott. – Ezt át tudom érezni. Jessica anyja az őrületbe kerget a fogadás előkészületeivel. Úgy tűnik, a te anyósod isgolyószóró. Egy örökkévalóságig szánhatjuk egymást.

Eric felnevetett. – Azt hiszem, Mrs. B. mostanra kicsit megnyugodott, miután rájött, hogy Rebekah nem fog hozzámenni Isaachez, bármennyire is akarta volna.

Sed összeszorította a szemét, és megrázta a fejét. – Az asszony úgy tűnik, eléggé el van ragadtatva Treytől, annak ellenére, hogy ő az, aki tönkretette Isaacet minden más nő számára.

– Jól halad a gyógyulás útján a mentális összeomlása óta, ami a lánya hamis eljegyzési partiján történt.

Sed együttérzően bólintott. – Nem irigyellek, de még mindig azt mondom, hogy a jövőbeli anyósom tízszer rosszabb.

– És mi a helyzet Jace-ével? Találkoztál már Aggie anyukájával?

– Nem mondhatnám, hogy találkoztam.

– Mindenképpen hívd meg az esküvődre. Nagy buli lesz, ő pedig csak arra vár, hogy megtörténjen.

Sed kuncogott. – Lehet, hogy meg is fogom. Jessica anyukája annyira aggódik, hogy néhány alsóosztálybelilúzer fog megjelenni a fogadáson, ezért háromszor is átírta a vendéglistát.

Eric felvonta a szemöldökét. – Látta már a barátaidat? Mi mindannyian alsóosztálybelilúzerek vagyunk.

– Akiknek történetesen rengeteg pénzük van, úgyhogy ez neki nem gond. Megtart olyan B-kategóriás színészeket, akikkel még sosem találkoztam, és a Sinners turnés stábját pedig levette a vendéglistáról. A turnés stáb nélkül semmit sem érünk. Azok a srácok a belüket is kidolgozzák értünk. Ami furcsa, hogy Jess anyukája nem tagja a felsőtízezernek. Csak szeretne az lenni. A nevetséges pózolása az őrületbe kergeti Jessicát. Valahányszor Jess beszélget az anyjával, mindig kiakad.

Eric elvigyorodott, mert tudta, hogy Jessica indulata mennyire bepöccenti Sedet – benyomva a jó gombokat, rossz gombokat is, és mindent, ami a kettő között van. Ez különösen azt a gombját tette tönkre, ami a vágyért felelős. – Amitől biztos vagyok benne, hogy teljesen ellenállhatatlan a számodra.

Sed felnevetett. – Csak annak örülök, hogy a haragja nem rám irányul a változatosság kedvéért.

– Akarsz tanácsot kapni?

– Tőled? – nevetett fel Sed, majd megkeményedett az arca. – Igen, azt hiszem, akarok.

– Állj a sarkadra Jessica anyjával szemben. Ez a te esküvőd és a te fogadásod; a számodra fontos emberekkel kell megünnepelned.

– Én csak azt akarom, hogy Jessica boldog legyen – mondta Sed. – Nincs is szükségem esküvőre. Ez mind az ő kedvéért van.

– Boldog, hogy az anyja csinálja a műsort?

Sed majdnem morgáshoz hasonló hangot adott ki. – Egyáltalán nem.

– Akkor hagyd, hogy az anyja válassza ki az asztali dekorációt és a pezsgőt, de a vendéglista a tiéd. Ne köss kompromisszumot. Kibaszottul tedd helyre őt.– Ericnek eszébe jutott, hogy milyen furcsa, hogy Sednek tanácsot ad. A múltban soha nem volt szüksége rá, és nem is akarta a tanácsát. Ez az esküvői szarság nagyon felemészthette a srácot, ha meghallgatta, bármit is akart Eric mondani.

– Még mindig úgy gondolom, hogy neked és Briannek jó ötleteitek vannak – mondta Sed. – Gyors és fájdalommentes.

– Nem elég gyors. Rájöhetsz te is, hogy már rég megnősültem volna, a nőd nem dönt úgy, hogy Rebekah-nak fátyolra van szüksége.

Sed lelkesen hátba verte. – Harminc perc várakozás nem is olyan rossz. Próbáld csak meg nyolc hónapig elviselni ezt a szarságot.

– Nem, köszönöm.

– Szóval mit keresett itt az apja? Megfenyegette az életed? Legalább nekem csak egy őrült rokonnal kell foglalkoznom.

Eric megrázta a fejét, keze megfeszült a még mindig öklében szorongatott gyűrűkön. – Üdvözölt engem a családjában. Nagyszerű ember.

– Nos, Dave mindenkit arról tájékoztatott, hogy megpróbál majd rendszeresen megszabadítani a szenvedéseidtől, úgyhogy készülj fel rá.

Eric kuncogott. – Csak mondja. Ha a kishúga boldog, akkor ő is az, és garantálom, hogy a kishúga boldog lesz. Majd én gondoskodom róla.

Újabb kopogás hallatszott az ajtón. – Szabad! – szólalt meg Sed.

Az ajtó kinyílt, és Trey kukucskált be a nyíláson. – Megbeszéltetek mindent a szexről?

– Igen – mondta Sed, és feltápászkodott. – Most már tudja, hogy melyik lyukat kell betömnie.

– Mindegyiket? – kérdezte Trey.

– Igen, de átvettük a megfelelő sorrendet – mondta Sed, és adott Ericnek egy pacsit, és egy újabb bátorító ütést a vállára.

– Először a segget, ugye? – mondta Eric, örült, hogy csak viccelődtek. Ez segített a váratlanul fellépő hatalmas idegességén. – És aztán megy egyenesen szájba.

– Ismételd utánam – mondta Trey. – SZ-P-S. Száj. Punci. Segg.

– P-S-SZ? – kérdezte Eric.

– Nem, hacsak nem szereti az ízét – mondta Trey.

– SZ-P-S – mondta Eric, és képzeletbeli testrészekre mutatott a levegőben. – Száj. Punci. Segg. Megvan.

– Nekem jobban tetszik a SZ-V-P – mondta Sed. – Nem vagyok oda az S-ért.

– Mi az az SZ-V-P? – kérdezte Trey.

– Száj, vagina, punci.

– A V és a P nem ugyanaz? – mondta Eric, összezavarodva vakargatta a fejét.

– De igen, csak én mindig kétszer futok neki – dicsekedett Sed. – Először édesen szeretkezek a hüvellyel. Aztán pedig nyersen megdugom azt a puncit.

Valaki megköszörülte a torkát az ajtóban.

– Üdv, Mr. Blake – mondta Trey, mintha a baseball világbajnokság díjáról beszélgettek volna, nem pedig arról, amit Sed vetett fel. – Itt az ideje, hogy elkezdjük a szertartást?

Eric egy kezén meg tudta számolni, hányszor látta SedricLionheartot elpirulni. Úgy tűnt, végre mindkét kezén meg tudta volna mutatni, mennyire elpirult. Olyan vörös volt, hogy Eric akár egy grillezett sajtot is meg tudott volna pirítani a férfi arcán.

– Igen, itt az ideje kezdeni – mondta Blake aty…, Apa, mielőtt újra becsukta az ajtót.

– Tényleg sima ügy, Sed – mondta Eric.

– Gondolod, hogy hallotta? – suttogta Sed.

– Az egész templom hallott téged – mondta Trey.

– Ó, Istenem. Most már biztos, hogy pokolra jutok.

– Volt korábban kétséged? – kérdezte Trey.

Sed kuncogott. – Hát, legalább jó társaságban leszek – karolta át Eric vállát, és kikísérte az ajtón.

Eric végigpásztázta a padsorokat.

Myrna, Aggie és Jessica az első padban ültek az ő oldalán. Rebekah oldalán Isaac ült, aki lopva Treyre pillantott, megmerevedett, mintha valaki pofon vágta volna, majd elfordította a tekintetét az első padsorok felé, ahol Mr. és Mrs. B már az oltárnál állt. Jace szintén elöl várta Ericet. Bátorítóan rákacsintott Ericre, amikor Sed és Trey otthagyta őt, hogy az első padba üljenek a nők mellé. Briant sehol sem látta. És Dave-et sem, amit Eric furcsának talált. Az összes zavarodottság eltűnt belőle – ahogy a világ többi része is –, amikor a masszív dupla ajtó a templom hátsó részében kinyílt, és egy kerekesszék robogott végig a folyóson. Az esküvői induló első hangja felhangzott egy elektromos gitárból, ami csakis Sinclair mester ügyes ujjai alatt szólhatott. De még a hangok is elhalványultak Eric fülében a lüktető pulzus alatt, ahogyan megpillantotta a bátyja tolószéke mellett álló menyasszonyát. Kedves arcát eltakarta a fehér fátyol, de a férfi érezte, hogy a nő tekintete az övén nyugszik, és nem tudta elfordítani a tekintetét, és nem tudott mást tenni, csak lélegezni.

Ne ájulj el, gondolta, amikor a nő egy lépést tett feléje. Ne ájulj el.

Sweet Love of Mine

6. fejezet

                    Fordította: Hannah

 

Rebekah szíve úgy repdesett, mint a pillangó szárnyai, ahogy Ericre nézett az oltár felé vezető út végén. Elvigyorodott, amikor észrevette, hogy Converse-t és pólót visel a drága öltöny alatt. Tökéletes öltözék Ericnek. Tökéletes férfi az ő számára.

Dave kerekesszéke zakatolt és zúgott, zakatolt és zúgott, ahogy megpróbálta tartani az iramot Brian Sinclair lendületesen előadott nászindulójával. Rebekah elszakította tekintetét várakozó vőlegényétől, hogy lenézhessen a testvérére.

– Baj van? – suttogta.

– Utálom ezt! – morogta, aztán Rebekah dereka köré fonta a karját, és lehúzta az ölébe. Rebekah lesimította ruhájának széles szoknyarészét és felnevetett, miközben Dave állandó sebeséggel végigrobogott a oltárig. Elég látványos lehetett, mert mire a templom elejéhez érkeztek, mindenki kacagott, uszályát a széke mellett húzva a földön. Megvárták míg Brian befejezte a nászinduló gitár szólóját, majd megszólalt az apja.

–  Ki adja át ezt a nőt ennek a férfinek?

– Az én lennék – mondta Dave.

Dave leborította Rebekah-t az öléből, ő meg a székről félreseperte a ruháját az útból. A férfi meglepte Rebekah-t azzal, hogy az alkarját fogva felhúzta magát, és lábra állt. Megfogta a lány kezét, saját karjára tette, és minden erejét bevetve megtett három lépést. Átadta Rebekah-t Ericnek.

– Fogadd el, púp a hátamon, és mind a tied – mondta, mielőtt felemelte a fátylat.

– Szeretlek, hugi – mondta.

– Én is szeretlek.

Dave megpuszilta az arcát, és kényszerítette az együttműködésre nem hajlandó lábait, hogy még megtegyenek néhány lépést, mielőtt lerogyott az Isaac mellé a padra, a sorok között hagyva a kerekesszékét.

Rebekah mosolygott, amikor Isaac tekintete rászegeződött. Olyan boldog volt, hogy ő is ott van. Már nem voltak szeretők, de még mindig a legkedvesebb barátja volt. Azt remélte, hogy talán egy nap Eric és Isaac jól kijönnek egymással. Több mindenben hasonlítottak, mint amennyiben különböztek. Egyikük sem akarta elismerni, de Rebekah látta. Felemelte a fejét, és elakadt a lélegzete. Eric arcán a mosoly a legcsúnyább felhőket is elzavarta volna az égboltról. Rebekah ragyogott a kisugárzásától.

Belenézett a szerető kék szemeibe, miközben az apja kihangsúlyozta a házasság velejáróit, és miközben elmondták a szokásos fogadalmakat. Alig tudatosult benne mit is mond, de minden egyes szót érzett mélyen a szívében.

– Megvannak a gyűrűk? – mondta Rebekah apja.

Rebekah szíve kihagyott egy ütemet. Elfelejtették megvenni a gyűrűket!

Eric Jace-hez fordult, aki átadott neki két, kissé kopottas karikagyűrűt. Ajkai megremegtek, amikor felismerte azokat, és Eric tenyeréről az apja fátyolos szemébe nézett.

– Apa? – suttogta.

Ő mosolygott, és biztatóan bólintott.

Rebekah el sem tudta hinni, hogy apja átadja nekik a gyűrűket, amelyek öt generáción át öröklődtek a családban. Tudta milyen fontosak azok a gyűrűk az édesapja számára. Nem adta volna Ericnek, csak ha igazán elfogadja családtagként. Ó, köszönöm, apa. Köszönöm.

– Használjátok egészséggel – mondta az apja. Majd megszentelte a gyűrűket és a viselőket a szavakkal, amelyeket Rebekah tucatszor hallott már. Mégis ezúttal az életre szóló áldás, az örökre szóló áldás neki és Ericnek szólt. Mielőtt teljesen elakadt volna Rebekah szava, azt mondta az apja:

– Szeretnél még mondani valamit Ericnek, mielőtt férjedül fogadod?

Rebekah bólintott, tekintete elhomályosodott a szemébe összegyűlt könnyektől. Elvette apja tenyeréből a két gyűrű közül a nagyobbikat, és Eric bal kezének gyűrűs ujjára húzta. Szíve kissé megugrott örömében, ahogy tökéletesen passzolt Eric hosszú, vékony ujjára, mintha Eric arra született volna, hogy részese legyen a családjuknak. Belenézett Eric szemébe, miközben elmondta az előre megírt szavakat. Amelyeket később bőrére fog tetováltatni.

– Eric, megígérem, hogy úgy fogok melletted élni, mintha nem lenne holnap, szeretni foglak, mintha te lennél az egyetlen tökéletes férfi a Földön, és úgy fogok nevetni veled, mintha senki sem figyelne. Olyan sok örömet hozol az életembe, olyan sok szereted adsz, feléleszted a szenvedélyt, felkavarod a lelkem, és megrengeted a testem.

Hallotta, ahogy az anyja rosszallóan csettint a nyelvével, de őt az sem érdekelte. Ezek az ő szavai voltak, melyeket Ericnek szánt, semmi közük nem volt az anyjához, vagy bárki máshoz.

– Te vagy a szívem és lelkem, Eric. Csak remélni tudom, hogy képes leszek fele annyira is boldoggá tenni, mint amilyen boldoggá teszel te engem. Arra szentelem az életem, hogy megpróbáljam. Szívemet, lelkemet, életemet neked ígérem, szerelmem. Én férjem.

Eric az alsó ajkát harapdálta, úgy nézett rá, mint a lottó nyereményre.

– Szeretnél, mondani valamit Rebekah-nak, mielőtt feleségül veszted? – kérdezte Rebekah apja.

Eric hirtelen összerezzent, mintha eddig nem vette volna észre, hogy nincsenek egyedül. Rebekah teljesen megértette.

Eric nagyot nyelt, elvette a gyűrűt, Rebekah apjának a tenyeréből, és remegő kézzel felhúzta Rebekah bal kezének gyűrűs ujjára. Kifújta a levegőt, összeszorította a szemét, majd kinyitotta, és belenézett szerelme szemébe. Remegése kissé alábbhagyott, ahogy egy hosszú pillanatig állt, miközben belenézett a tekintetébe, majd megszólalt.

– Az örökkévalóság csak egy szó volt mielőtt megismertelek. Most viszont egy ígéret. Egy álom. A becses valóságom. Örökre szeretlek Rebekah. Szerelmem. Feleségem. – Ajkaihoz emelte Rebekah kezét, megcsókolta a karikagyűrűt, és mélyen a szemébe nézett. – Örökre.

– Örökre – ismételte Rebekah, képtelen volt levenni a szemét Ericről.

Rebekah anyja hangosan szipogott mögötte. Többen is szipogtak az első sorban.

– Mindenki allergiás, vagy mi van? – kérdezte Eric. Hangja extra hangos volt a csendes templomban.

Rebekah nevetését mások nevetése is követte. Eric Rebekah apjára nézett.

– Nos? – mondta, szemei várakozóan kikerekedtek.

– A rám ruházott hatalomnál fogva, férjjé és feleséggé nyilvánítalak. Megcsókolhatod a menyasszonyt.

– Végre, bassza meg – mondta Eric, és magához húzta Rebekah-t.

Háttérben felhangzó nevetés, füttyülés és édesanyja nyílt sírása, egy hihetetlenül érzéki gitár szóló alatt, Rebekah Sticks először csókolta meg a férjét. Eric ajkait az övén még gyengédebbnek, érzékibbnek és szenvedélyesebbnek érezte, mint azt várta. Torkában és szemében fájdalmas érzetet keltett az el nem hullatott könnyek. A boldogság könnyei. A legboldogabbak.

Eric erős karjai szorosan ölelték, közelebb húzva őt hozzá, szerelembe, gyengédségbe és forróságba burkolva. Képtelen volt figyelmen kívül hagyni a köztük lévő forróságot.

– Menjetek szobára! – kiabálta Trey.

Érezte Eric mosolyát, az pedig elhúzódott, és szemébe nézett.

– A legjobb tanács, amit ma kaptam – mondta.

Rebekah egyetértett.

Rebekah apja megköszörülte torkát, és hangosan, tisztán kijelentette.

– A mai napon, Rebekah és Eric külön jöttek be, és most egy lélekként, egyesülve távoznak – mondta. – Bemutatom, Mr. és Mrs. Eric Stickset. Szerelmük ragyogjon fényesebben minden egyes pillanat elteltével.

Rebekah ragyogva nézett a apjára, aki a szükségesnél többet pislogott. Az anyja megszorította a karját, Rebekah pedig odafordulva mosolyt látott a könnyáztatta arcán. Eric kezet rázott Rebekah apjával, majd lesegítette a templom előtti egyetlen lépcsőfokon, hogy kimehessenek.

Nem jutottak messzire.