5.- 6. Fejezet

 

Patience

5. fejezet

                   Fordította: Aiden

 

A fogadásra menet a limuzin hátsó ülésén ülve Sed Jessica bal kacsóját a két kezébe fogta. Lopva lesett a lányra, mintha csak általános iskolás kisfiú lenne, és éppen életében először lenne szerelmes. A lány ruhája csuromvizes volt, és foltos a kosztól és valami zöldtől, amiről remélte, hogy csak alga. A sminkjét teljesen lemosta az eső, kivéve két sötét foltot a két szeme alatt. A haja ázottan, kócosan lógott szanaszét, és egy-egy szál hínár zöldült az eperszőke hullámok között. Sednek eszébe se jutott, hogy szóljon érte, hogy az óceán hagyott némi emlékeztetőt a lány hajában, hogy mit műveltek a hullámok között.

Az ő asszonya soha nem nézett ki szebbnek. Még akkor sem, amikor először pillantotta meg, és menten elrabolta a szívét. A lány egy óriáskeréken ült a parti sétányon, és a férfi egész idő alatt ott állt a kerék alatt, mint egy idióta, és figyelte, ahogy Jessica nevető arca minden egyes körrel visszatér. Még akkor sem látta ilyen szépnek, amikor Sed feleségül kérte, sem az első, sem a második alkalommal. Sem akkor, amikor először látta a szexi kerek arcát, sőt, azóta sem, pedig több százszor látta már ezt a boldogságot az arcán. Akkor sem volt szebb, amikor elárulta neki, hogy terhes. Még akkor sem, amikor a szertartás előtt várt rá, és a lány a nevét kiáltotta, és látta, hogy felé rohan a tökéletes, részletgazdag menyasszonyi ruhájában. Nem, döntötte el magában a férfi, most volt a legszebb, ebben a pillanatban – ahogy csendben, teljesen némán ült mellette, és nem is tudta, mennyire el van ájulva a férfi attól, hogy a felesége lett.

Persze az ájulat nem afféle érzelem volt, amit Sed Lionheart megmutatott volna bárkinek. Bár ez nem jelentette azt, hogy nem érezte.

Jessica a jegygyűrűjét forgatta, nekidörzsölte a bőrének, miközben maga elé bámult.

– Az anyám meg fog ölni, amiért így jelenek meg a fogadáson – suttogta.

– Azt hittem, eldöntötted, hogy nem érdekel, mit gondol.

A lány a kézfejét a szájához szorította, és többször nyelt egyet.

– Jól vagy? – kérdezte Sed. A terhesség első néhány hónapjában már látott reggeli rosszulléteket, de az utóbbi időben ez ritkaságszámba ment.

– Úgy általában jól – pillantott fel Jessica a férjére. – Nem érdekel, mit gondol, de még mindig fáj, amikor kiabál velem.

– Azt hittem, csak idegesít.

– Na igen, mindig így reagálok, ha megbántanak – pislogott a lány Sedre. – Már olyan régóta velem vagy, mégsem tűnt fel neked?

– Uh...– nyögte Sed, és pillantása a térdén nyugvó összekulcsolt kezére esett. – Persze, hogy rájöttem. De néha csak azért vagy dühös, mert ideges vagy, nem igaz?

– Néha – felelte a lány. – De nem túl gyakran.

Szóval mindig, amikor annyira dühös volt rá a lány, hogy legszívesebben szembeköpte volna, az azért volt, mert megbántotta valamivel? Miért nem szólt erről hamarabb? És miért volt olyan fafej, hogy erre magától nem jött rá?

Megölelte a lány derekát hátulról, és tenyerét az oldalára tapasztotta.

– Ne haragudj, hogy olyan sokszor felidegesítettelek.

Jessica elnevette magát.

– Erről szó sincs. Tudom, hogy szántszándékkal idegelsz fel, hogy fellobbanjon közöttünk a szenvedély. Figyellek ám, Lionheart. Tudom, mit forgatsz a fejedben.

– Nos, szerintem tényleg irtó szexi vagy, amikor dühöngsz, de akkor sem állt szándékomban megbántani.

– Tudom, hogy nem gondoltad komolyan. Különben már rég megfojtottalak volna álmodban.

A férfi kacagni kezdett.

– Örülök, hogy intelligensebb vagy, mint erőszakos.

Jessica lenézett ölében nyugvó kezére, majd megnyalta a hüvelykujját, és megpróbált kidörzsölni egy foltot a szoknyájából.

– Remélem, anya békén hagy. Boldog vagyok – a szertartás, a tengerpart, most. Minden pillanat, amit ma kettesben töltöttem veled, tökéletesnek tűnt, még ha nem is olyan volt, amilyennek elképzeltem. A nap nagy részében egyik katasztrófa követte a másikat. El sem tudom képzelni, mi jöhet még.

– Majd én elrendezem a dolgokat – nyugtatta meg Sed a lányt. – Szívesen megteszem. Anyád úgysem bír engem. Kétlem, hogy valaha is megbocsátaná nekem, hogy felcsináltalak az esküvő előtt.

Jessica felhorkant.

– Még mindig nem hiszi el, hogy szándékosan estem teherbe. Mintha annyira hülye lennék, hogy elfelejtem bevenni a fogamzásgátlót. Csak azért, mert ő így járt velem, és meg kellett szülnie, még nem jelenti azt, hogy én is elkövetem ugyanazokat a hibákat, mint ő.

– Ha túlságosan elviselhetetlenné válik, elküldöm melegebb éghajlatra. Rendben?

Jessica megrázta a fejét.

– Nem, azt akarom, hogy ott legyen, még akkor is, ha biztos vagyok benne, hogy elviselhetetlen lesz. Összetörik majd a szíve, ha megtudja, hogy meg sem vártam, hogy ő adhasson oda neked az oltár előtt.

– Hogy én azt mennyire sajnáltam – vigyorodott el Sed. – Bár annyira mégsem. Sokat jelentett nekem, hogy te adtad nekem magad.

A lány jáde-zöld szemei elkerekedtek, mintha csak most döbbent volna rá, mennyire tökéletes volt az apró, a másodperc törtrészében hozott döntés. Mivel Jessica nehezen engedett a függetlenségéből akár csak egy jottányit is, Sed soha nem fogja elfelejteni, hogy ilyen készségesen odaadta magát neki.

– Tényleg? – álmélkodott a lány.

– Igen, mert tudom, milyen független vagy. Azt hiszem, azzal, hogy átadtad magad nekem, végre rájöttél, hogy az ellenállás hiábavaló. Az enyém vagy, és csakis az enyém. Soha nem fogsz szabadulni tőlem.

– Amíg én engedem, hogy fogvatarts– közölte a lány.

– És az mennyi idő?

Jessica elmosolyodott.

– A halálom napjáig.

– És azon is túl – makacskodott a férfi.

– Azt majd meglátjuk, ha arra kerül a sor.

– Tudod, hogy sosem tudnál ellenállni nekem glóriával a fejemen – kacsintott Sed.

– Glóriával? Nem lesz útban a szarvaidnak? – nyújtotta ki Jess a két mutatóujját a feje két oldalán.

– Majd az egyik szarvamra akasztom a glóriám. Úgy szexibb lesz. Azt sem fogod tudni, mitől indultál be.

A lány mindkét karját nevetve a férfi nyaka köré fonta.

– Komolyan oda vagyok érted.

– A síron is túl? – kérdezte Sed.

A lány felvonta a szemöldökét, mintha elgondolkodott volna azon, hogy mire is vélje ezt a kérdést.

– Igen, azon is túl.

A férfi elvigyorodott.

– Imádom, amikor az van, amit én akarok.

Jess belekönyökölt az oldalába.

– Persze, mert hagyom, hogy elérd, amit szeretnél – mondta. – És tudod, hogy miért? Mert még sármosabb vagy, amikor boldog vagy.

– Határozottan boldog vagyok.

– És elköteleztem magam amellett, hogy az is maradj.

– Én is pont ugyanezt szeretném tenni érted. Szóval, ami az anyádat illeti...

Jessica nagyot sóhajtott, és a kezével megdörzsölte a homlokát. Az ujjáról, jegyezte meg Sed, hiányzott a gyűrű, amelyet hónapok óta viselt – az, amelyet két évig a zsebében hordott, miután a lány mérgében hozzávágta. Vajon végre úgy döntött, hogy egyszer s mindenkorra végezni tud azzal az olcsó szarral?

– Megpróbálok kiegyezni vele – mondta Jessica fáradtan.

– És ha nem sikerül?

– Megkérem, hogy húzzon el – felelte.

– Nem bánom, de majd én közbelépek, és…

A lány egyik ujját Sed szájára tette, és megrázta a fejét.

– Nincs értelme növelni a feszültséget kettőtök között. Majd én elintézem.

A férfi bólintott, tudta, hogy Jess szerette egyedül intézni a dolgait. Ő csak ott lesz, hogy támogassa, ha szükség lenne rá. Néha azt kívánta, bárcsak engedné, hogy ő irányítsa az életét, hogy mindent helyrehozzon, amit helyre kell hozni, de akkor sokkal kevésbé lenne érdekes, és valószínűleg soha nem szeretett volna bele ennyire. Jessica Chase – Lionheart– kihívó viselkedése volt az, ami miatt mindig visszatért, hogy még többet kapjon. Arról nem is beszélve, hogy az ágyban is összeillettek.

– Hol van a gyűrűd? – kérdezte Sed, miközben a neje bal kezét a sajátjába emelte.

– Vak vagy? Ott van, ahová húztad.

– Nem ez. A másik – firtatta a férfi.

– Ó – emelte fel Jess a jobb kezét. – A jegygyűrűt a szívedhez közelebb eső kezeden kell viselned, ezért a ceremóniára áttettem a másik kezemre, és elfelejtettem visszacserélni.

A férfi a kezébe vette a lány kezét, és megfogta az eljegyzési gyűrűjét.

– Szabad? – kérdezte.

Lehúzta a gyűrűt a lány jobb gyűrűsujjáról, és lassan átcsúsztatta a balra, a jegygyűrűje mellé.

Kedvese megremegett, Sed felpillantott, és észrevette, hogy Jessica parázsló tekintettel bámul rá.

– Miért volt ez olyan erotikus? – motyogta a lány.

– Lassan belecsúsztatni dolgokat a lyukakba mindig erotikus – felelte vigyorogva.

– De csak akkor az, ha te csinálod.

A limuzin megállt. Sed a karjába vonta Jessicát, és még utoljára mélyen megcsókolta, tudta, hogy a következő néhány óra elég kaotikusnak ígérkezik, és nem lesz lehetőségük kettesben maradni. És amikor aznap este végre egyedül lehetnek, a férfi romantikus vacsorát tervezett, és írt a lánynak néhány meglehetősen béna dalszöveget, amit elő akart adni a vacsoránál. Alig várta, hogy lássa a lány arcát, amikor odaérnek a helyszínre. A dallal kapcsolatban már kevésbé volt biztos. Nem hasonlított semmihez, amit korábban írt. Lehet, hogy Jessica utálni fogja.

Kívülről kinyílt az ajtó, és Sed vonakodva szakadt el Jess puha, meleg ajkaitól. A lány szemébe nézett, és azt mondta:

– Szeretlek.

– Én is szeretlek.

– Tudd, hogy számíthatsz rám. Bármiben, amire szükséged van, vagy amit szeretnél. Mindig számíthatsz rám.

A nő a kezei közé fogta a férfi arcát, és puszit nyomott a szájára.

– Tudom. Te is számíthatsz rám.

Sed kiszállt a limuzinból, és kinyújtotta a kezét, hogy kisegítse Jessicát a kocsiból. Az összes barátjuk és családtagjuk hatalmas tömegben állt a fogadóterem előtt és őket várta. Izgatott éljenzésük elcsöndesedett, amint Jessica kiszállt a járműből. A leesett állak és a tágra nyílt szemek valószínűleg annak volt köszönhető, hogy Jessica úgy nézett ki, mintha a sárban hempergett volna az esküvői ruhájában. Ami elég közel állt az igazsághoz.

– Ó, édesem – rohant ki Sed anyja a tömegből, és odasietett hozzájuk. – Micsoda szörnyűség, hogy pont ma kellett esnie az esőnek.

Jessica huncutul Sedre mosolygott, aztán figyelmét új anyósa felé fordította.

– Igazából azt hiszem, hogy remek volt az időzítés – felelte. – Tudom, hogy borzasztóan nézek ki, de nem is lehetnék boldogabb.

Az anyós átkarolta Jessicát mindkét karjával, és megszorította, kicsitcsajosandülöngélt vele.

– Annyira örülök, hogy nem vagy ideges. Már aggódtam, hogy le leszel törve.

– Az esőt nem lehet megfékezni – közölte Jessica.

Az már más kérdés, hogy semmi sem kényszerítette őket arra, hogy a tengerparton szeretkezzenek benne. Kivéve az egymás iránti olthatatlan vágyukat.

– Még jó, hogy megőrizted a hidegvéred – felelte az asszony. – Sok türelemre lesz szükséged ahhoz, hogy a következő hatvan évben elviseld a makacs fiamat.

– Hidegvérű? Mármint Jessica? – röhögött Sed. – Szerintem összekevered őt valaki mással.

Az anyja szeretetteljes mosollyal nézett a férfira Jessica válla fölött.

– Hozzád képest, babám? Igen, ő kiegyensúlyozott. Alig várom, hogy lássam, milyenek lesznek a gyerekeid. Előre megjósolom, hogy kihívást jelent majd a nevelésük.

Sed gyomra bukfencet vetett. Nyolc gyereket szeretett volna, de ha mind olyan makacs lesz, mint ő maga és az anyjuk – együttvéve –,talán nem ártana csökkenteni a létszámot párral.

Az anyja elengedte a lányt, és az arcát fürkészte. Fintorogva húzta ki a hínárszálakat Jessica hajából.

– Hogy került hínár a hajadba?

Jessica szeme kitágult, és Sedre meredt. Az megvonta a vállát, és megrázta a fejét, mintha észre sem vette volna.

– Talán a szél fújta bele – felelte Jessica, és elpirult.

A fotós odasompolygott a kis csapathoz.

– Szeretnétek még, hogy fotózzak? – súgta oda.

– Természetesen – felelte Jessica. – Csak csináljatok úgy, mintha gyönyörű lennék.

– De hát te tényleg gyönyörű vagy – duzzogott Sed. A mellkasa dagadt a büszkeségtől, hiszen a lány az ő felesége volt.

Jessicát az anyja minden figyelmeztetés nélkül megtámadta egy hajkefével.

– Te jó ég, micsoda katasztrófa! Erre az egészre úgy fognak emlékezni, mint Hollywood történetének legszörnyűbb celeb esküvőjére. Hála Istennek, én csak a fogadásért voltam felelős.

Jessica megpróbált elhajolni a hajkefe elől, miközben Sed nagyon igyekezett, hogy ne kiabálja le a hajat az anyósa fejéről.

– A) én nem vagyok celeb – közölte Jessica, és összerezzent, amikor a kefe a hajában landolt, és beleakadt egy tincsébe. – B) nem Hollywoodban vagyunk. És C) nem érdekel, mit gondolsz.

– És D)– folytatta Sed anyukája –, az a fontos, hogy a gyerekek boldogok legyenek. Igaz? – mosolyodott el a maga mindig barátságos módján, de Stella csak fintorgott rá.

– A hírességek tartoznak annyival a világnak, hogy tündéri esküvőt tartsanak – nyekeregte Stella. – Ez ad nekünk, hétköznapi embereknek valamit, amiről álmodhatunk.

Sed már nyitotta a száját, hogy közölj az anyósával, hogy a hírességek nem tartoznak a világnak semmivel – nem mintha ő egyáltalán hatalmas hírességnek tartaná magát. A celebeknek ugyanúgy joguk van a magánélethez, a kócos hajú napokhoz, a narancsbőrhöz és a terhességi csíkokhoz, mint bárki másnak. De eszébe jutott a Jessicának tett ígérete, és befogta a száját. A fogai olyan erősen ütődtek egymáshoz, hogy belecsendült a füle. Átkozottul nehéz volt visszafogni magát, amikor Jessica anyja a közelben volt. Stella sokkal szókimondóbb és önfejűbb volt, mint a lánya. És általában az ő véleménye mindig homlokegyenest az ellentéte volt az asszonyénak, nem mintha élvezte volna a vele való vitatkozást. Sem azt, hogy végignézze, ahogy Jessica próbálja tartani magát. Már az is megfordult a fejében, hogy visszatuszkolja Jessicát a limuzinba, ellopja őt anélkül, hogy részt vehetne a fogadáson, és később majd foglalkozik a felesége dühével.

Miközben Jessica és az anyja Jessica tönkrement hajáról, tönkrement ruhájáról, tönkrement virágairól és tönkrement esküvőjéről vitatkoztak, Sed izmai egyre jobban megfeszültek a feszültségtől. Ha az anyja nem tette volna vigasztaló kezét a könyökére, felrobbant volna.

– Nem is mondasz semmit? – kérdezte meg halkan az anyja.

– Jessica nem szeretné, ha belefolynék a vitába.

– Mindig hagyod, hogy a saját feje után menjen?

Sed elpirult.

– Általában igen.

– Muszáj megválogatnod a csatáidat – tanácsolta az anyja.

– Persze – hagyta jóvá Sed, és egy kicsit jobban érezte magát, hogy kimarad Stella és Jessica vitájából.

– Szerintem ezt illene kiválasztanod – veregette meg a fia hátát az asszony. – Bent találkozunk.

Hát, mégsem erősítette meg a döntését. Már-már azt kezdte el fontolgatni, hogy belekapaszkodik az anyja lábába, és könyörög, hogy ne hagyja őt ott hármasban az új feleségével együtt járó anyósával, de már nem volt hároméves. Bár majdnem olyan tehetetlennek érezte magát ebben a pillanatban, mintha az lett volna. És mit érezhetett Jessica, amikor el kellett viselnie Stellát közvetlenül?

– Öhm, elnézést – mondta Sed, és megpróbálta magára vonni az asszony figyelmét.

– Azok a foltok soha nem fognak kijönni abból a ruhából! – sopánkodott Stella. – Jézusom, Jessica Chase, emlékszel egyáltalán, mennyi időbe telt, míg kiválasztottad? Biztosan felpróbáltál vagy ezer ruhát is.

– Jessica Lionheart– javította ki a lány. – És ez az én ruhám, anya. Ha át akarom festeni, és viselni szeretném a hálaadásnapi felvonuláson, ahhoz is lenne jogom.

– Tudod, mi a te bajod? – húzta össze gonoszul Stella a szemét.

– Te! Te vagy az én bajom!

Stella megrázta a fejét, selymes szőke fürtjei táncoltak napbarnított válla körül.

– Nem, a te problémád az, hogy csak magadra tudsz gondolni, Jessica.

Sed hátrált egy lépést, amikor Jessica állkapcsa megfeszült, és a szemei szikrázó haraggal csillogtak. A lány már többször is nézett így a férfi szemébe nézett ezzel a pillantással. Sosem végződött jól.

– Ez az esküvőm napja! – hördült Jessica. – Ma muszáj magamra gondolnom. A Sed iránt érzett szerelmem és az ő irántam érzett szerelme az egyetlen dolog, aminek ma számítania kellene. Te vagy az, aki csak magára tud gondolni! – emelte égnek a kezét, mintha könyörögne. Vagy talán azért fohászkodott, hogy csapjon bele valami kóbor villám az anyjába.

– Khm, édesem? – próbált ismét Sed beleszólni a heves szóváltásba. Történetesen egyetértett a feleségével, és nem csak azért, mert nem szeretett volna szembenézni a nő haragjával.

– Én vagyok önző? – veszekedett az anyja. – Tudod te, mennyi időt és energiát fektettem ennek a fogadásnak a megtervezésébe?

Jessica a homlokához szorította az ujját.

– Hogyne tudnám? Legalább egymilliószor emlékeztettél rá.

– A vendégeink már várnak – tette Sed Jessica hátára a kezét, remélve, hogy finoman a bejárati ajtó felé terelheti a lányt. – Már így is késésben vagyunk. Ugye nem szeretnénk, ha kihűlne az édesanyád által kiválasztott homárleves.

– Nem is szeretem a homárlevest! – kiáltotta Jessica, és felviharzott a betonlépcsőn a bálterem bejárati ajtaja felé.

– Nagy rajta a nyomás – magyarázta Sed a döbbent fotósnak, aki még nem talált olyan pillanatot egy képre, amin ne lettek volna csapkodó kezek és dühös arcok. De legalább már elindultak befelé. Sed reménykedett benne, hogy a délután hátralévő részében lépes lesz egymástól elszeparálni Jessicát és az anyját.

Hol volt egy téglafal, amikor szüksége volt rá?

– Beszélj a fejével, Sedric– nyávogta Stella. – Teljesen ésszerűtlenül viselkedik.

– Nézd, Stella, megígértem Jessnek, hogy nem avatkozom bele a vitátokba, hacsak nem ő maga nem kér erre, de nem áll módomban figyelmen kívül hagyni téged sem, és úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Ha nyomulsz, én is vissza fogok nyomulni.

Rövid pillantást vetett az asszony felháborodott arcára, aztán otthagyta. Jessicát a legjobb barátnője, Beth és Sed két húga fogták közre. Megkönnyebbülten lélegzett fel, amikor meglátta Jessica arcán a széles mosolyt. A fotós, aki követte a menyasszonyt az épületbe, gyorsan készített néhány képet. Valószínűleg szeretett volna valamit felmutatni az erőfeszítéseiért, mielőtt a káosz ismét eluralkodna az eseményen.

A fiatal párnak egymás mellett kellett volna állniuk, és hűvös, nyugodt formasággal köszönteniük a vendégek gyülekezősorát. Úgy látszik, ez a tervük is kútbaesett. Eric volt az első, aki Sedet lelkesen magához ölelte. Eric hátradőlt, felemelte Sedet, hogy a lába sem érte a földet, és a biztonság kedvéért meg is rázta. De Eric nem sokáig tudta Sedet a levegőben tartani, mivel Sed jóval nehezebb volt a dobosnál.

Eric többször is belebokszolt a vőlegény karjába.

– Ez egy totális Sed taktika volt: a vendégeket esővel szétzavartad, és megkaptad a szajrét rögtön a szertartás után.

Sed elvigyorodott.

– Hát, igen... Nehéz kinőni a régi szokásokat.

– Mondtad egyáltalán, hogy igen? – érdeklődött Trey. – Nem hallottam semmit a szél miatt.

– Mondtunk valami igen-félét – húzta össze Sed a szemöldökét. – De nem azt, amit előre megírtunk.

Gondosan kiválasztották a fogadalmukat. Aznap este kellett elmondania a lánynak, amikor kettesben maradtak.

– Jess ideges volt, igaz? – kérdezte Brian. – Bizonyára feldúlt volt. Myrna mesélte, hogy a reggelük maga volt a pokol.

– Úgy tűnik, jól van, amíg az anyja fel nem tűnik a színen. Ma egyszerűen nem bír vele.

Brian hátrapillantott, és kicsit megcsóválta a fejét. A szóban forgó nő épp most rontott be az épületbe, és úgy hadonászott kezében lévő hajkefével, mint egy széles karddal.

– Ha már az anyós szóba került…

– Megtennétek nekem egy hatalmas szívességet, és lefoglalnátok? Ha ma még egyszer nekimegy Jessnek, annak nem lesz jó vége.

– Bízd ide! – mondta Trey.

Sed követte a férfit a szemével, hogy mire készül. Trey egyenesen Stella felé indult, mintha nem is figyelt volna, hova megy és beleütközött. Amikor a férfi magához rántotta az asszonyt, nehogy elessen, és súgott valamit a fülébe, a nő térde megroggyant és Treynek dőlt.

– Még mindig oda van érte a banya – közölte Brian vigyorogva. – Reméljük, Reagan nem kapja rajta, hogy egy másik csajnak teszi a szépet.

– Mintha valóban bármit is csinálna Jessica anyjával – csóválta a fejét Sed undorodva.

– Te most szórakozol? – kérdezte Brian. – Trey imádja az idősebb nőket. Ha jelenleg nem lenne komoly kapcsolatban...

– Kettőben is! – szúrta közbe Eric.

– Két komoly kapcsolatban… ez nem oximoron? – rázta meg Brian a fejét. – Különben is, ha nem lenne tényleg fülig szerelmes, nem okozna neki problémát, hogy egész este szórakoztassa az anyósodat.

– Fogadok, hogy a maga idejében jó bőr lehetett – mondta Eric. – Persze nem annyira dögös, mint Brian anyja. Már szóltam is Rebekah-nak, hogy Claire Sinclair az én szabadkártyám, ha valaha is adódna rá alkalom.

Sed felnevetett, amikor meglátta Brian világos arcán a zöldes árnyalatot.

– Fúj, atyaég, ezt most hagyd abba – mondta Brian. – Ha valaha is levarrod az anyámat, akkor levágom a farkadat, és azzal belezlek ki.

– Ez elég fájdalmasan hangzik – szólt közbe Jace.

Sed odalépett a menyasszonyához, aki épp nevetett valamin, amit a férfi nagyanyja mondott. Ismerve a nagyit, valószínűleg valami teljesen helytelen dolog lehetett.

– Hölgyeim, csak nem rosszban sántikálnak? – érdeklődött Sed, egyik karját Jessica dereka köré fonva, hogy biztonságosan megtámassza.

– A nagyid épp azt mesélte, hogy a szüleid egy görkorcsolyapályán tartották az esküvőjüket – mondta Jessica.

– Így van. Ez amolyan nyolcvanas évekbeli szokás volt – felelte a férfi. – Mi már ezt nem is érthetjük.

– Harold és én egy bowlingpályán tartottuk az esküvőt – mesélte Nagyi. – Na most mondd el, Sedric, hogy tudott ez a lány rábeszélni erre a nagy, öreg, puccos helyre? Nem úgy néz ki, mint amit te választanál az ünnepségedre.

– Én valami mást választottam, Nagyi, de ő még nem tud róla, szóval shhh... – tette a szájára az egyik ujját a férfi.

A Nagyi elpirult.

– Soha nem árulnám el – csípett bele Sed képébe, majd megsimogatta Jessica arcát, aztán elindult, hogy megkeresse a helyét az ebédlőben.

– Miről is van szó? – kérdezte Jessica, s gyönyörű jáde-zöld szemei fürkészve meredtek a férfi arcába. – Valami mást választottál? Hogy lehet, hogy erről most hallok először?

Sed elvigyorodott. Kizárt dolog, hogy előre elárulta volna neki a vacsoratervüket. Azt akarta, hogy meglepetés legyen.

– Shh... – tette újra az ujját a szájára. – Nem szeretném, hogy Jessica bármit is megtudjon erről – suttogta Sed, majd eljátszotta, hogy ledöbben, s ugrott egyet. – Ó, szia, Jess. Mikor jöttél?

– Jobb, ha elárulod, miről van szó.

– Nem – mondta, ajkát a lány halántékához simította, és beszívta az illatát. – Egyébként olyan illatod van, mint az óceánnak.

A lány kissé ledermedt.

– Ettől kívánlak téged – súgta Sed a fülébe.

– Nem ártana levetnünk a vizes ruháinkat – dorombolta a lány, majd lenyúlt, hogy megszorítsa a férfi ágyékát. Az döbbenten pillantott lefelé, és megkönnyebbülten látta, hogy intim és illetlen cselekedetet a lány szoknyája eltakarja a kíváncsi szemek elől.

– Majd ha táncoltunk egyet, utána – felelte. És miután halálra izgatta a lányt az étkezőasztal alatt.

Levette a lány kezét ébredező farkáról, és úgy vigyorgott, mint valami idióta, amikor az esküvőre meghívott minden egyes vendége, plusz még néhány száz személy belépett a fogadóterembe, és személyesen kellett köszöntenie őket. Amikor végre ő és Jess leülhettek, a pincérek előresietettek a salátástálakkal, és felszolgálták a levest nekik is. A legtöbb vendégük már régen túl volt a levesen és a salátán. A nép hangos zsivaja betöltötte a hatalmas termet, miközben a főételre vártak. Sed éhes volt. Brian nyaggatása ellenére visszautasította a reggelit, és már dél is elmúlt.

A homárleves kivételes volt. Meg kell majd köszönnie Stellának, amiért annyira finom volt. Nem is akarta tudni, mennyibe került az étel. Ő és Jess a következő néhány évben gond nélkül élhetnének az árából sajtos makarónin.

Jessica közel hajolt a füléhez.

– Ki kell bújnom ebből a fűzőből – súgta. – Nincs elég hely benne nekem, a babának és az ebédnek.

– Egyébként is, miért van rajtad fűző? Ez a szokás?

– Túl dagi voltam ahhoz, hogy anélkül beleférjek a ruhámba – duzzogta a lány.

– Soha nem voltál még ilyen szép – felelte Sed. És ezt nem csak azért mondta, hogy a lány jobban érezze magát. – Szeretem, ha van mit fogni rajtad.

– Azt hiszem, több lesz rajtam a fognivaló, mire megszülöm ezt a gyereket – közölte Jess. – Bálna leszek – paskolta a férfit.

– Ülj nyugodtan, egy kicsit lazítok rajta – mondta Sed.

A lány mögé hajolt, és lehúzta a ruha cipzárját. Kikötötte a fűzőn lévő csomókat, és néhány centivel meglazította őket.

– Jobb már? – súgta a fülébe.

– Ühüm – hümmögte a lány. A szempillái alól a férfira nézett, és felcsúsztatta a kezét a combján. – Szabadítsunk ki téged is.

A férfi az asztalnak dőlt, ölét az abrosz redői közé rejtette, miközben a lány keze lehúzta a sliccét.

– Bébi, bármennyire is szeretném, ha az ujjaid most a farkamra fonnád, hamarosan fel kell állnunk, és nem szeretném megbotránkoztatni az egész násznépet.

A nő hüvelykujja megdörzsölte érzékeny makkját a nadrágon keresztül.

– Nem tervezem, hogy itt a helyszínen verem ki – közölte Jessica. – Csak azt szeretném, hogy nehogy elfeledd, hogy hozzám tartozol.

– Soha nem fogok erről megfeledkezni – ígérte a férfi.

– Bár a magod sokkal gusztusosabb, mint ez a homárleves – közölte Jessica, miközben a levest kevergette, és undorodva húzta az orrát.

– Most komolyan azt mondta, amit szerintem mondott? – szólalt meg Trey Jessica széke mögül. A férfi a Jessica melletti üres széket kihúzta a nevetgélő anyjának, és az helyet foglalt. Úgy látszik, Trey megmutatta neki, hol tartják a pezsgőt, még azelőtt, hogy a násznép koccintott volna az ifjú pár egészségére. Vagy talán csak Trey figyelmétől szédült úgy.

– Azt mondta, gyere, foglalj helyet, és kóstold meg ezt az étvágygerjesztő homárlevest – mondta Sed Treynek, és egy erőtlen mosolyt küldött Stella felé.

– Nem bánod, ha én is megkóstolom? – kérdezte Trey, Stella ölébe vetette magát, és belekanalazott az asszony levesébe.

Stella harsány vihogásától az egész terem elnémult, mindenki a fejét forgatta, és az ellenszenves hang forrását kereste. Trey keze megállt a levegőben, ahogy a kanalat a szájához emelte, tekintete találkozott a terem másik végében ülő Reaganével. A kanalat egy fröccsenéssel a tálba ejtette, amely bepettyezte az egykor makulátlanul fehér terítőt.

– Ne haragudj, Stell– mondta. – Meghúzták a pórázt.

Felállt az asszony öléből, áthajolt Jessicán, és odasúgta Sednek:

– Ennyit tudtam tenni, haver. Magadra maradtál.

Sed megpróbálta csendre inteni Treyt a szemével, de Jessica túl éles eszű volt ahhoz, hogy ne értette volna Trey szavainak lényegét.

– Miről beszél, Sed? – kérdezte.

– Majd később elmondom.

– Megeszed azt a levest? – kérdezte Trey Jesstől.

A lány megrázta a fejét. A férfi elvette előle a tányért, és magával vitte a saját asztalukhoz. Letelepedett Reagan mellé, de Ethan volt az, aki a legjobban nehezményezte Trey csábítását, amit a menyasszony anyjának produkált.

– Nagyon helyes pasi – sóhajtott fel Stella.

– Kicsoda? Trey? – kérdezte Jessica, és felvonta a szemöldökét az anyjára.

– Ó, ez a neve? – kuncogott Stella, miközben maga elé húzta a félig megevett tányér levest. – Annyira nyomult rám, de soha nem került szóba, hogy hívják.

Mosolyogva bámult a tányérjába, miközben kanalazott. Most legalább jó kedve volt.

Hangos csörömpölés terelte újra mindenki figyelmét az asztalukra. Brian felállt a helyéről, és felemelte a poharat, amit a kanalával kocogtatott meg.

– Szokás, hogy az esküvői asztalnál a vőfély szól néhány szót az ifjú párról – kezdte, és barátságosan rámosolygott Sedre és Jessicára. – Bár én sosem voltam híve a szokásoknak – közölte, azzal leült.

Az egész teremben kitört a nevetés.

Myrna addig lökdöste, amíg újra felállt.

– Hát, azt hiszem, mégis kénytelen leszek mondani valamit, különben ma este a feleségem kizavar az ebédlőbe, hogy aludjak ott a sztripperekkel.

Sed felkacagott, de Jessica értetlenül ráncolta a szemöldökét a belső vicc hallatán.

– Majd később megmagyarázom – dünnyögte a férfi az orra alatt.

– Emeljük poharunkat Sedre és Jessicára – mondta Brian –, a szexuálisan legrobbanékonyabb párra, akik felforgatták Vegast a valaha látott legerotikusabb jelenetükkel.

Jessica hozzávágott egy péksüteményt Brianhez. Az a karján találta el, és az asztalra pattant.

– Ide is, ide is – kiabálta több vendég.

Brian rájuk emelte a poharát.

– Legyen a házasságotok olyan hosszú és egészséges, mint Sed...

Myrna karjánál fogva lerántotta a székére a férjét.

– Most mi van? – értetlenkedett Brian, és próbált ártatlannak látszani. – Azt akartam mondani, hogy ordítása a koncerteken.

Sed Jessicára pillantott, és a lány kacagott. Felemelte a poharát, amelyben alkoholmentes pezsgő volt, Sed pedig nekikoccintotta a sajátját, amelyben alkoholos pezsgő volt. Összefonták a karjukat, és mindent megtettek, hogy ebben a kényelmetlen pózban kiürítsék a poharukat, miközben az arcuk közelében többször is felvilllant egy fényképezőgép vakuja.

A pincérek azonnal hozták a főfogást – ami tatár beefsteak, fűszeres hosszú szemű rizs és párolt spárga volt.

– Szerintem ez még mindig bőg – panaszkodott Jessica, miközben a húscafatot bökdöste a villájával. Megragadta a pincért a ruhájánál fogva. – Kaphatnék ehelyett valamit, amiben nincs hús? – érdeklődött.

– Hogyne – felelte a férfi, és átsietett a terem másik végébe, ahol az ételeket tartották melegen.

– Nem ízlik az étel? – érdeklődött Stella. – Negyvenhét dollárba került egy tányér.

Sed összerezzent, de egy árva szót sem szólt. Látta szomorú sorsát: dedikált CD-ket és pucér naptárakat kell majd árulnia magáról, hogy ne menjen csődbe. Nem nagy ügy.

– A gyomrom mostanában nem bírja a puccos ételeket – felelte Jessica, a hangja meglepően kimért volt, és nem vitatkozott. – Biztos a baba miatt – tette egyik kezét a hasára és úgy tűnt, hányingere van.

Stella bólintott, hogy érti, és Sed megkönnyebbülten sóhajtott fel, hogy a szóváltásuk nem fajult újabb veszekedéssé.

Sed szerint annyira finom volt a steak, hogy Jessicaét is megette. Úgy sajnálta a lányt, ahogy figyelte, ahogy a tányérján a párolt zöldségeket piszkálgatja, miközben az ízletes hús gyakorlatilag elolvadt a szájban. Nem tudta, hogy mit hagy ki. Amikor a tányérokat lepucolták, Sed felállt, és megfogta Jessica kezét, és magával húzta. Egyik kezével elkapta a lány meglazított fűzőjét, mert a szoknyájával együtt elkezdett csúszni lefelé. A lehető legdiszkrétebben, amilyen diszkréten csak tudta, visszahúzta a hátán a cipzárt. Megküzdött vele, de némi izomerővel összehozta a lány ruhájának darabjait.

– Megvan? – suttogta a lány.

– Meg.

– Neked kellett volna segítened felöltözni.

– Az balszerencsét hozott volna.

– Viszont kevésbé lett volna stresszes – felelte a lány. – Úgy sírtam, amikor nem akart rámjönni. Szerencsére Aggie megmentett.

Gyengéden átölelte a kedvesét. A reggele tényleg borzalmasan alakulhatott, ha sírva engedte, hogy valaki a segítségére siessen.

– Sajnálom, hogy nem lehettem ott, hogy segítsek.

– Megoldottuk – mondta a lány. – Ne érezd magad rosszul emiatt.

– Tortát, tortát, tortát! – kántálta Trey, és hamarosan az egész násznép vele óbégatott.

Sed megfogta Jessica hideg kezét, hogy odavezesse az ötemeletes esküvői tortához, amelynek szögletes alapját további négy kerek torta vette körbe. Kilenc torta? Kinek kellett kilenc torta? Sed gyanította, hogy a következő évezredben is a megmaradt tortán élnek majd. Vagy akár évekig használhatják a gyerekeik születésnapjainak megünneplésére.

Miközben közösen tartották a kést, és felszeletelték a legnagyobb tortát, Sed Jessicára figyelt, hogy irányt mutasson. Nem igazán akarta összekenni a lány arcát, de ha az mégis megteszi, felkészült arra, hogy bosszúból ő is bekeni tortával a menyasszony képét. Senki sem tudta őt legyőzni. Még a szeretett felesége sem.

A lány lassan a szája felé emelt egy falatot, és gyengéden, szeretettel nézett a férfi szemébe. Elveszett ebben a zöld szemű tekintetben, és talán ezért nem vette észre, hogy a lány szétkente a krémet az állán egészen az alsó ajkáig, amíg már túl késő lett volna kitérni előle.

Jessica huncutul vigyorgott, miközben óvatosan a férje szájába tette a falatot. Valószínűleg előbb el kellett volna engednie. Sed elszántan készült a revansra, fogott egy darab tortát, de mielőtt felemelhette volna, a lány átkarolta a nyakát, lábujjhegyre emelkedett, és olyan szenvedéllyel csókolta le a krémet az álláról és az alsó ajkáról, hogy a zoknija is elolvadt. A vendégek éljenzése bátorította a lányt a merészségre, a fotós pedig mindent elkapott. Amikor Jess végül elhúzódott, a nadrágja sátorozott. Nagyon ciki volt, mert a nagyija észrevette.

– Finom – mormolta Jessica, a férje szemébe bámulva. – Kaphatok még?

Sed a szájához emelte a falatnyi süteményt, és megetette vele. A lány lassan rágott, amitől a férfi agyában tucatnyi pajzán dolog villant fel, amit a lány érzéki szájával szeretett volna csinálni. Miután a lány lenyelte, sietősen elengedte Sedet, és hátrálni kezdett. Gyönyörű arcán diadalmas vigyor jelent meg. Még a kezét is a levegőbe emelte, annak jeleként, ő nyerte a tortacsatát. És ekkor jött rá Sed, hogy csúnyán átverték.

Patience

6. fejezet

                   Fordította: Jane

 

Jessica távol tartotta magát Sedtől, miközben a férfi egy meglehetősen nagy szelet tortát vágott, nyugodt mozdulattal a tányérjára tette, és a nő nélküle tért vissza az asztalhoz. Nem akart visszavágni? Tényleg dühös volt? Jessica csak ugratta. Mind a kilenc süteményt az arcába nyomhatta volna, ha ez megakadályozza azt, hogy dühös legyen rá. Tényleg arra számított, hogy ma nyugodt és higgadt lesz, amit kissé nehéz volt bevallania magának. Hogy mennyire számított rá.

Felszegett állal, még ha egy kissé reszketve is, de összeszedte a saját szelet tortáját, és csatlakozott olvashatatlan arckifejezésű férjéhez a főasztalnál. A felszolgálók a tortákat egyforma szeletekre vágták, és minden szeletet az aranyszegélyes porcelán desszertes tányérokra helyezték, amit az anyja választott.

Az asztal többi része üres volt, amikor Sed mellé ült. Még rá se nézett, amikor a nő leült mellé. Nos, rendben, ha a férfi nagy gyerekként viselkedik, mert ő túljárt az eszén, akkor...

Felszisszent, amikor egy egész szelet torta a mellkasára préselődött. Sed a tányérját használta, hogy szétterítse a mellei tetején és a kettő közötti résben.

– Lehet, hogy megnyerted a csatát, édesem – mondta. – De én nyertem a háborút.

A lány szája tátva maradt, amikor a férfi lehajtotta a fejét, hogy lenyalja a cukormázat a mellkasáról, a torta darabkáit rágcsálta, amelyeket olyan hatásosan felkent rá. A nő benyúlt az asztal alá, és megragadta a férfi sliccét, kigombolta az egyik gombot, még az előtt, hogy a férfi elkaphatta a kezét.

– Ugye tudod, hogy most hová kell tennem a tortámat? – mondta.

– Nem hagyod, hogy győzzek, ugye?

– Nem.

A férfi kuncogott. – Őszintén szólva nem bánom, ha veszítek ellened, Jessica Chase.

– Lionheart – javította ki a nő.

A férfi rávigyorgott, mindkét gödröcskéje teljes pompájában előbukkant, majd lehajtotta a fejét, hogy ajkaival még több cukormázat lefetyeljen fel a nő dekoltázsáról. Amikor a nyelve a bőrfűző alá siklott, veszélyesen közel a nő mellbimbójához, a mellei megfeszültek. Megrándult a székében, kényelmetlenül felizgulva mocorgott.

– Tényleg megengeded neki, hogy ezt nyilvánosan csinálja? – mondta Jessica anyja, amikor visszatért az asztalhoz a tortaszeletével. Monica közvetlenül mögötte állt, és helyet foglalt Seddel átellenbe.

Jessica azt akarta, hogy a férfi még többet tegyen vele nyilvánosan, de kényszerítette magát, hogy ellökje a férfit. – Éppen a tortáját takarította el, anya. Ugye nem akarod hagyni, hogy a szeletenként két dolláros torta kárba vesszen? – kérdezte Jessica szűkszavúan.

Jessica ledermedt, amikor Sed keze megérintette a combja belső, csupasz bőrét. Fel nem foghatta, hogyan került a keze a szoknyája alá.

– Nagyon finom – mondta Monica. Rosszalló pillantást vetett a férfira, akinek a keze eltűnt Jessica remegő combjáról, majd újra megjelent az asztal fölött.

– Mennyi az idő? – kérdezte. – Négyig el kell tűnnünk innen.

– Négyig! – kiáltott fel Jessica anyja. – De nyolcig ki van bérelve a terem.

– És szívesen látunk titeket, ha nyolcig maradnátok és buliznátok, de Jessicának és nekem terveink vannak ma estére.

– Miféle tervek? – kérdezte Jessica.

– Jó tervek – biztosította a férfi egy biccentéssel, de továbbra is szűkszavú maradt a részleteket illetően.

Közel hajolt a füléhez, és óvatosan, hogy ne hallják meg, odasúgta a férfinak: – Az is benne van, hogy ezzel töltesz ki? – kérdezte a nő, miközben megragadta a félig kemény farkát a nadrágján keresztül. Megrándult a tenyerében, gyorsan dagadt az izgalomtól. Szóval olyan felajzott és izgatott volt, mint a nő. Jó tudni. Szerencsére az ő izgalmát egy kicsit könnyebb volt elrejteni.

– Lehet – mondta a férfi.

Elvette a nő kezét az öléből, és az asztal fölé emelte, hogy csókot nyomjon az ujjpercére.

– Türelem, szerelmem. Hamarosan táncolnunk kell – mondta.

Feltételezte, hogy meg kellene próbálnia türelmesnek lenni, de nem volt könnyű maga mellett tartania a kezeit, amikor a dögös és csábító férje karnyújtásnyira volt tőle.

Megette a tortáját – ami sokkal finomabb volt, mint egy tányérnyi párolt zöldség, és hagyta, hogy az elméje mindenféle pajkos kalandot szőjön arról, amiket Sed a nászéjszakájukra tervezhetett. Valahogy visszafogta magát attól, hogy kimutassa lelkesedését az ötlet iránt, és mindkettőjük kezét az asztal fölött tartotta.

– Kaphatok egy falatot? – kérdezte Sed, miután egy hosszú pillanatig nézte, ahogy a nő a süteményét eszi.

– Nem kaptál eleget a melleimről? – cukkolta, mert az említett idomok kényelmetlenül ragacsosak voltak. Már alig várta, hogy kiszabaduljon az óceánfoltos ruhájából és beugorjon a zuhany alá. Persze a zuhanyzás gondolata olyan képeket idézett elő, hogy Sed meztelenül áll vele a zuhanyzóban. A keze remegett, ahogy a villája oldalával levágott egy kis darabot a gyorsan fogyó édességből.

Megkínálta Sedet, aki előrehajolt, hogy beleharapjon.

– Így is jó lesz – mondta, miután lenyelte. – De az íze jobb, ha rólad ehetem.

Egy hirtelen hangos robajra Jessica felugrott. Egy elektromos gitár sivítása követte egy pillanattal később. A zenekar felvette a hangszereit, és az egész esküvői vendégsereg a tágas táncparkett felé fordult az asztalok tengere fölött; nem minden nap játszott az Exodus End egy esküvői fogadáson.

– Sed azt mondta, hogy pontosan fél háromkor kezdjünk – mondta az énekes, Maximilian Richardson a mikrofonjába. – Valami olyasmit is mondott, hogy táncolni akarok a legszebb menyasszonnyal, aki valaha is elázott egy felhőszakadásban.

Sed hátralökte a székét, és felsegítette Jessicát.

– Gratulálok, Sed és Jessica – folytatta Max. – Nem vagyok benne biztos, hogy a dalotok túlságosan jól fog hangzani, úgy, hogy egy metálzenekar adja elő. Dare ragaszkodott hozzá, hogy változtassunk rajta egy kicsit, amikor tegnap próbáltunk.

Dare egy gyors és tüzes ütemet játszott le az elektromos gitárján, amitől Jessica gerincén végigfutott az izgalom szikrája. A férfinak volt tehetsége a hat húrosokhoz.

Jessica először nem ismerte fel a dalt, amit játszottak. Exodus End Elvis "Can't Help Falling in Love" című dalának feldolgozása bizonyos alkotói szabadságot adott nekik a tempót illetően, és nem emlékezett, hogy az eredetiben bőgő gitárokat hallott volna. Max hangja pedig, bár mély és éles volt, nem volt benne olyan mély érzékiség, mint a Királyéban. Sed tátott szájjal és tágra nyílt szemmel bámult rá. A nő ugyanolyan tanácstalan volt, hogy hogyan kellene táncolni a dalra, mint Sed. Úgy érezte, mintha a lehetőségek között szerepelne a csápolás és tombolás, így hát belekezdett. Sed magához szorította a nőt, amikor az a mellkasát a férfi mellkasának tolta. A férfi annyira nevetett, hogy az egész teste remegett.

– Tényleg szeretlek, asszony – mondta –, de nem erre gondoltam, amikor ezt a dalt választottam.

– Fantasztikus a hangzása! – mondta Jessica. És nem hazudott. Ha volt valaki, aki képes volt egy érzelgős, szerelmes dalt egy tökéletes metál művé változtatni, az az Exodus End volt.

– Maradj itt – mondta.

A férfi elengedte, és az üres táncparketten át a színpad felé sétált. Max döbbent arckifejezése felbecsülhetetlen volt, ahogy Sed kirántotta a kezéből a mikrofont.

A gitár azonnal elhallgatott. Néhány lüktető ütem után a dobok is elhalkultak.

– Max láthatóan nem tudja, hogyan kell ezt a dalt rendesen elénekelni – mondta Sed a mikrofonba.

A zenekar utána bámult, ahogy átment a táncparketten Jessica felé. A nő szíve olyan erősen vert, mint egy légkalapács, amikor a férfi az egyik karját a dereka köré fonta, és magához rántotta.

– Biztos nem jött rá, hogy azért választottam ezt a dalt, hogy a karjaimban tarthassam a gyönyörű feleségemet, és érezhessem, ahogy a szíve egy ritmusra dobban az enyémmel. – Sed elmosolyodott, és a nő elpirult az örömtől.

Mélyen a szemébe nézett, és belekezdett az ikonikus szerelmes dalba, nem törődve a tempóval vagy az Elvis által évtizedekkel ezelőtt felvett tökéletességgel.

– A bölcsek azt mondják...

A férfi tekintetébe és szerenádjába merülve, Jessica a szívében rejlő zene ütemére ringatózott. Homályosan tudatosult benne, hogy egy zongora elkezdett játszani, és egy pillanattal később egy nagyon visszafogott dobolás egészítette ki a dallamot, de Sed szatén-sima hangja vitte a dallamot.

Mire elénekelte, hogy „Fogd a kezem...”, már alig látta a szemét ellepő könnyektől. Gyorsan pislogott, a forró könnycseppek lezúdultak az arcán. A férfi keze a nő derekáról a hátára vándorolt, majd a fejéhez, és odahúzta magához. A nő szorosan átkarolta, és csókot nyomott a torkára, elmerülve a férfi illatában, a melegében és széles, kemény testében. Valósággal belefulladt Sed hangjának tengerébe és az érzelmekbe, amelyek ellepték, miközben keményen kapaszkodott a férfiba.

A dal túl hamar véget ért. Miért nem választhatta volna az „In-A – Gadda-Da-Vida” című dalt? Közel sem volt olyan romantikus, de az sokkal tovább tartott volna. Sed előre nyújtotta a mikrofont, míg Max érte nem ment, majd karjait a nőre fonta, csókot nyomott a feje búbjára. Jessica felemelte a fejét, hogy ránézhessen a férfira.

– Tényleg nem tehetek róla, hogy beléd szerettem – mondta.

A lány bólintott, képtelen volt megtalálni a hangját vagy elég erős és mély szavakat, hogy kifejezze, mit érzett a férfi iránt. A szerelem túl hétköznapi szónak tűnt a mellkasában kavargó érzelmek elsöprő erejéhez képest, amelyek a torkát szorongatták.

– Most már játszhatjuk a saját verziónkat? – kérdezte Max a mikrofonba, és Sed felemelte a hüvelykujját.

Jessica a színpad felé fordult. Jace kimászott a zongora mögül, amely a terem hátsó részének közelében volt elrejtve, Eric pedig átnyújtott egy pár dobverőt az Exodus End dobosának, Stephennek. Tudva, hogy Sinners átvette a zenélést, hogy az első táncát a férjével még romantikusabbá tegye, mint ahogyan azt Sed eltervezte, megmelengette a szívét. Micsoda balekok.

– Hány hagyományt kell még elviselnünk, mielőtt végre meztelenre vetkőztetlek? – suttogta Sed.

– Hmm... a csokor és a harisnyakötő eldobása – mondta hangosabban, mivel az Exodus End elkezdett játszani. A zenekar nem tudta, mit jelent a visszafogott vagy halk. – Nagyjából ennyi.

Monica megkocogtatta Sed vállát. – Megkaphatom ezt a táncot? – kérdezte a fiától.

– Elfelejtetted az anya-fia táncot – vigyorgott Sed, és megcsókolta Jessicát, mielőtt elengedte volna, és a karjaiba rántotta az anyját.

– Nem tudom, hogyan kell ilyen zenére táncolni – mondta Monica.

– Csak improvizálj – mondta Sed, majd végigsöpört a nővel a tánctéren.

Jessica mosolyogva nézte. Nem felejtette el. Neki viszont nem lesz apa-lánya tánca. Elindult lefelé a parkettről, nem akarta, hogy teljesen feltűnő legyen az apa hiánya. Mielőtt találhatott volna egy szabad helyet, fejjel előre belerohant egy nagyon magas és izmos testbe. Meglepődve meredt Eric Sticks mosolygó arcába.

– Most, hogy Sed el van foglalva, azzal a lehetőséggel szembesülök, hogy végre elcsábíthatlak – mondta Eric.

A nő felnevetett, annyira hálás volt, hogy a férfi kiszúrta a dilemmáját, hogy legszívesebben megcsókolta volna. Természetesen teljesen plátói módon.

Eric megfogta a kezét, és a táncparkett közepére vezette. A táncuk minden volt, csak nem csábító – sok fejrázással járt, és egy kis léggitározással. Hamarosan mások is csatlakoztak hozzájuk, mígnem a család és a barátok teljesen körülvették őket, és élete legjobb bulijában volt része. Ahelyett, hogy saját dalokat játszottak volna, az Exodus End nagy alkotói szabadsággal megfűszerezve a népszerű esküvői dalok standard listáját játszott. Ez szórakoztató volt, ahogy mindenki próbálta kitalálni, hogy a felbőgő gitár hangja, a dobok dübörgése és a kemény ének Eric Clapton „Wonderful Tonight” című száma, vagy a Temptations „My Girl”-je. A zenekar még az „Ice Ice Baby” metál verzióját is előadta, amit Logan basszusgitáros képességei tettek félelmetesen eredetivé. Jessica még soha nem volt ennyire bulizós esküvőn. Úszott az izzadságtól, mire Sed megfogta a kezét, és levezette a táncparkettről.

– Mennünk kell – kiáltotta a Twist and Shout metál verziója közben.

A nő bólintott. – Csak hadd vegyem el a csokromat.

Visszasietett az asztalhoz, és felkapta az eléggé lepusztult csokrát, mielőtt Seddel a sarkában elindult a színpad felé. Megvárták az aktuális dal végét, aztán felmásztak a színpadra, hogy az utolsó hagyományt is letudják arra a napra.

– Minden egyedülálló hölgyre szükség van – mondta Max, és rákacsintott Jessicára. – Ideje eldobni a csokrot.

Jessica megvárta, amíg mindenki, aki részt akart venni, felsorakozott a színpad előtt. Már tudta, hogy kit céloz meg, ezért egy mentális pillanatképet készített a tömegről, és az ellenkező irányba fordult. Átdobta a csokrot a válla fölött, majd megpördült, hogy megnézze, vajon eltalálta-e a célpontját. Aggie úgy állt és bámulta a kezében lévő csokrot, mintha nem ismerné fel, hogy mi az. Gól! Jessica alig tudta elfojtani győzelmi táncát. Aggie számos gratuláló simogatást kapott, de úgy tűnt, észre sem veszi vagy nem emlékszik arra, hogy pislognia is kellene. Csak amikor Jace odalépett hozzá, és játékosan meglökte, ébredt fel a kábulatából.

Jessica felnevetett, amikor Jace összekulcsolta az ujjait, és kinyújtotta a karját maga elé, és felkészülve, hogy elkapja a harisnyakötőt. Jessicát a színpadon lévő székhez irányították, Sed pedig letérdelt a földre a lába közé.

Az a pillantás, amit a férfi vetett rá, a sarki jégsapkákat is megolvasztotta volna.

– Rendben – mondta Max bohókás konferanszié hangján –, úgy néz ki, hogy az agglegényeknek sorba kell állniuk, hogy megkaphassák a feltételes szabadlábra helyezés nélküli életfogytiglanijukat.

A fiatalabb férfiak többsége csak akkor lépett a táncparkettre, amikor erővel ebbe az irányba lökdösték őket. Az ügyvédek és a rocksztárok egyaránt tébláboltak, miközben várták az ítéletet.

– Jace – suttogta Jessica Sednek, aki bólintott.

Az alsó ajkát rágcsálta, mintha éhes lenne a várakozástól, miközben várt a végszóra. A végszó a „vedd le, vedd le” skandálás volt a teremben lévő házas urak részéről. Sed bebújt a szoknyája alá. Nem csak a kezét dugta be, hanem az egész felsőtestét, beleértve a fejét és mindkét kezét is –, ami azonnal munkához is látott.

– Mit csinál odabent? A fogait használja? – kérdezte Max.

– Igen! – Jessica nyüszített. Mert nem csak azt használta.

A szája a nő belső combjához simult, a nyelve mozgott a bőrén, miközben apró harapásokkal kínozta. Egyik kezének ujjai lassan rángatták le a harisnyakötőt a combján; a másik keze a combja között gyorsan duzzadó csiklójára mozdult. Egy ujjával végigsimított a puncija teljes hosszán, a hüvelyétől egészen a csiklójáig, majd vissza, hogy aztán belecsúsztassa ujjának hegyét. A nő álla leesett a meglepetéstől, ahogy a teste a vágyakozóból egyenesen türelmetlenül izgatottá változott egy szempillantás alatt. A szája tágra nyílt, ahogy a férfi szája elkezdett felfelé haladni a combján, egyre közelebb és közelebb a fájdalmasan lüktető középpontja felé. Csak nem érinti meg az ajkaival több száz vendég előtt, ugye?

Ó, bassza meg, mégis megtette. Senki sem láthatta, hogy mit csinál valójában a nő ruhájának széles szoknyája alatt, de azt meg tudták állapítani, hogy a feje hol van és hova tart. Szent ég, talán meg kellene állítania, mielőtt... A férfi nyelve a csiklójához simult, és a nő majdnem kirobbant a székből. Valószínűleg meg is tette volna, ha a férfi nem szorította volna le a combját a kezével. Sed hirtelen visszahúzódott, zavartan és kiéhezve hagyva ezzel a nőt. A férfi sokkal merészebb volt, mint a legtöbben – ezt szerette benne –, de egy nap túl messzire fog menni. Legalább nem érte el, hogy elélvezzen mindenki előtt.

A férfi még mindig a lány lábánál térdelt, de már nem a szoknyája alatt, és elvigyorodva görbe pillantást vetett rá, nyilvánvalóan kihívva őt, hogy megdorgálja, amiért ilyen bátor és vakmerő dolgot tett. A nő ehelyett felhúzta a szemöldökét, mire a férfi felnevetett, majd annyit tátogott, hogy „Király vagy, bébi”, mielőtt feltápászkodott. Odahajolt, hogy megcsókolja, majd győzedelmesen a feje fölé emelte a harisnyakötőt, amit Eric esküvőjén kapott.

Mindenki éljenzett, amíg a férfi szembe nem fordult az agglegényekkel, és célba nem vette őket.

Ahelyett, hogy Jace-re lőtt volna, belecsúsztatta az ujját a rugalmas pántba, és a magasba repítette. Mivel a tömegben ő volt az egyik legalacsonyabb, Jace hátrányban volt. Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy lecsapjon rá, és keményen landolt a fapadlón, egyik kezét kinyújtva, a harisnyakötőt szorosan az öklébe szorítva. Feltápászkodott, és egyenesen Aggie-re pillantott, a mellkasára, majd a lányra mutatott, mielőtt ujjával intett neki. A lány széles mosollyal nézett rá, pír öntötte el porcelánfehér arcát, és bólintott.

– Azt akartam, hogy megdolgozzon érte – mondta Sed Jessicának, miközben segített neki talpra állni. – Itt az ideje, hogy levetkőzzünk?

– Ó, annak már régen el is múlt az ideje – mondta a nő.

Kikapta Max kezéből a mikrofont.

– Köszönöm mindenkinek, hogy eljöttetek – mondta. – Most rajtam a sor, hogy elmenjek, ha értitek. Élvezzétek az este hátralévő részét. Biztos vagyok benne, hogy én élvezni fogom.

A srácok azonnal megértették a viccét, de nem volt biztos benne, hogy sokan a nők közül vajon felfogták-e a kettős célzást. De nem volt ideje arra, hogy elmagyarázza. Szüksége volt a férjére, éspedig azonnal. Odadobta a mikrofont Maxnek, aki az elismerő vigyorából ítélve határozottan megértette a viccet, majd megragadta Sed kabátját, és elindult a kijárat felé.

Amíg odakint vártak a limuzinra, Jessica magához szorította Sedet, és mélyen megcsókolta. Egyik kezével a tarkójába kapaszkodott, a másik kezével az ing gombjait kezdte el kigombolni. Nem akarta megvárni, amíg hazaérnek, hogy megkaphassa a férfit. Ha a limuzin nem és oda mielőbb, akkor ott a járdán, az esküvői terem előtt teszi magáévá a férfit.

– Ez komoly, Jessica? – Az anyja hangja olyan volt, mintha egy vödör hideg vizet zúdítottak volna rá. – Soha életemben nem voltam még ennyire elszörnyedve.

Jessica tovább csókolgatta Sedet, remélve, hogy az anyja megérti a célzást, és eltűnik. Nem volt ilyen szerencséje.

– Te lehetsz a legnagyobb ribanc, aki valaha is fehéret viselt az esküvőjén.

Jessica inkább döbbenten, mint felháborodva hallgatott. A szája továbbra is a férje szájához volt szorítva. Sed eltolta magától, és a teste mögé rejtette.

– Leszarom, hogy ki maga, hölgyem. Senki sem beszélhet így a feleségemmel – morogta, hideg méreg csöpögött minden szavából. – Bocsánatot kérsz tőle, aztán eltűnsz a picsába az életéből. Nem fogja eltűrni a bántalmazásodat. Nem fogom megengedni, sem hagyni.

Jessica megmerevedett, ahogy a szavai belé ivódtak. Ez volt valószínűleg a legparancsolóbb és tekintélyt követelőbb dolog, amit valaha is hallott egész életében. És ez olyan hatalmas és áldott megkönnyebbülés volt, hogy kontrollálatlanul remegni kezdett.

– Bocsánatot kérni? – rikoltott az anyja.

– Most!

Hunyorogva nézett a férfira, mielőtt Jessicára pillantott volna. – Nem sajnálom, hogy ribancnak neveztelek – mondta az anyja –, de azt sajnálom, hogy hozzámentél egy seggfejhez.

Az anyja elvágtatott, Jessica pedig utána bámult, annyira meglepődött, hogy alig kapott levegőt.

– Hagyod, hogy így beszéljen velem? – kérdezte Sed incselkedő hangon.

Valójában nem, nem akarta hagyni.

Jessica egyik kezével megragadta a szoknyáját, és felszaladt a lépcsőn, elkapta az anyját a karjánál fogva, mielőtt az újra beléphetett volna az épületbe. Maga felé pördítette, és az anyja tátott szájú, döbbent tekintetéből megállapította, hogy nem számított Jessica megtorlására. Főleg úgy nem, hogy ennyire hangzatosan a helyére teszi a nőt.

– Sok baromságot tűrtem el neked, mert te szültél engem – mondta Jessica –, de te megmérgezed az életemet, amióta csak az eszemet tudom, és elegem van belőle. Megértetted? És talán a férjem kihozza belőlem a ribancot, de veled ellentétben én nem az alapján választok férfit, hogy mennyire tud engem anyagilag támogatni. Akkor vagyok a legboldogabb, ha a közelében vagyok és a legnyomorultabb, amikor a közeledben. – Jessica szünetet tartott, hogy levegőt vegyen. Ezt gyorsan ki kellett adnia magából, mert bár már vitatkozott az anyjával, soha nem ment át személyeskedéssé. Ez viszont személyes volt. És ezt most komolyan is akarta venni.

– Csak hogy tudd, Sed nem egy seggfej. Ha azt hiszed, hogy az, akkor egyáltalán nem ismered őt. Gondoskodó, védelmező, kihívó és egy kicsit egoista, de egy csepp rosszindulat vagy gonoszság sincs a testében. Szóval baszódj meg, Anyám. Biztos vagyok benne, hogy sokkal élvezetesebb lesz, mintha megdugna az a perverz szemétláda, akit te férjnek hívsz.

Nem adott időt az anyjának, hogy összeszedje magát annyira, hogy szúrós szavakkal vágjon vissza. És talán, amikor Jessica szívverése visszatért a normális ütemre és a gondolatai kitisztultak a dühtől, rosszul fogja érezni magát, amiért ilyen szörnyű dolgokat mondott az anyjának, de jelenleg úgy érezte, hogy könnyű, mint a levegő, ahogyan leugrott a lépcsőn, és beszállt a várakozó limuzinba.

Sed éppen akkor csúszott be mellé a kocsiba, amikor a vendégek nagy tömege kiözönlött az épületből, hogy búcsút intsen nekik. A sofőr becsukta az ajtót, és Sed lehúzta az ablakot. Integettek a barátaiknak és a családjuknak, és néhány hollywoodi színésznek, akiket egyikük sem ismert, amíg a limuzin el nem húzott.

– Jól vagy? – kérdezte Sed, gyengéden megsimogatva a haját.

– Kérvényezed a házasság érvénytelenítését, miután tanúja voltál annak, hogy a feleséged milyen rosszul bánik a saját anyjával?

– Természetesen nem. Megérdemelte.

– Akkor több, mint rendben vagyok. Tökéletesen vagyok.

A férfi az ölébe húzta, és a nő a nyaka köré fonta a karját. Egymás szemébe néztek, és a nő érezte, hogy valami jobbra változott közöttük. Vagy talán valami megváltozott benne. Az anyja elnyomása olyan sokáig nyomasztotta, hogy nem tudta, hogyan kezelje most, hogy ilyen hirtelen megszűnt.

– Sed? – suttogta, és valami mély és igaz dolgot keresett a férfi szemében.

Ezt és még többet is talált a férfiban, aki visszanézett rá.

– Igen, bébi?

– Te tényleg kihozod belőlem a ribancot – mondta nevetve, és a férfi öléből a kocsi padlójára csúszott.

Felnézett a férfira, miközben kigombolta a sliccét. Nem vette le a szemét róla, ahogy kiszabadította a gyorsan megkeményedő farkát a nadrágjából, és megnyalta az izgatóan ínycsiklandó fejét.

A férfi hasa megfeszült, a lélegzete felgyorsult, és egyik kezét felemelte, hogy játsszon a nő hajával, miközben férfi elbűvölten figyelte a nő arcán.

– Mindez és még agya is van – motyogta.

A nő arcán félmosoly jelent meg, ahogy lebukott a férfi farkára, mélyen a szájába szívta, elszántan meg akarta ízlelni a férfit, mielőtt a limuzin elérné a lakásukat. A férfi zihálásból tudta, hogy mi hozza lázba és mi izgatja a férjét a legjobban. Annak a kombinációja, ahogy a makkját a puha szájpadlásához szorította, miközben szívni kezdte a fejét és lassan engedte kifele a szájából, mámorítóan hatott a férfira. Sed általában lenyűgöző állóképességű férfi volt, ezért Jessica megdöbbent, amikor a férfi elárasztotta a száját sűrű sperma áradattal. A lány a férfi nedveit leerőltette a torkán, de nem azért, mert nem akarta volna lenyelni, hanem azért, mert teljesen felkészületlenül érte.

– Bocsánat – zihálta. – Valami van veled kapcsolatban... Ó, Istenem! – Az ujjai belegabalyodtak a lány hajába, magára húzva őt, miközben a torkát egy második adaggal spriccelte tele. – Te annyira…

Erősen megremegett, majd elernyedt, feje hátracsuklott az ülésre, és ujjai meglazultak a nő hajában.

Jessica hangos cuppanással engedte ki a szájából a kifacsart farkat, majd kinyitotta a minibárt, és elvett egy üveg vizet. – Én annyira mi? – kérdezte, miközben kinyitotta az üveget, és nagyot kortyolt belőle.

– Térden állva abban a ruhában – mondta nevetve. – A legdögösebb kibaszott dolog, amit életemben láttam. Le kellett volna fényképeznem.

– Hogy ez legyen a következő internetes szenzációnk? – A nő lehunyta az egyik szemét, és megrázta a fejét a felkavaró gondolatra. – Nem, köszönöm.

A limuzin megállt, és Jessica felkászálódott a padlóról, leült az ülésre, és kortyolgatta a vizét, miközben Sed visszatette a farkát a nadrágjába, és sietve felhúzta a sliccét.

– Uram – szólalt meg a sofőr hangja a telefonon keresztül –, úgy tűnik, szükségem van egy kódra, hogy bejussak a kapun.

Sed egy gomb után vadászott, és megnyomta, amikor megtalálta. – Semmi gond. Kiszállunk itt.

– Rendben, uram.

Egy pillanattal később kinyílt az ajtó, és Sed kimászott a kocsiból, majd megfogta Jessica kezét, és felsegítette. Sed hatalmas borravalót adott a sofőrnek, szokásához híven, majd a gyalogos bejárathoz vezette a nőt.

Jessnek elállt a lélegzete, amikor a férfi a karjába kapta, és a széles mellkasához szorította. Jessica nem hitte, hogy az uszálya még ennél is koszosabb lehet, de a parkolóban való átvonszolás talán megteszi a hatását.

– Mit csinálsz? – kérdezte.

– Átviszlek a küszöbön – mondta a férfi, a nyakát simogatva, mire a lány felkacagott.

– Még a küszöbünk közelében sem vagyunk – mutatott rá a lány. Az épület a parkoló túloldalán állt, a bejárat egy parkosított udvaron túl vezetett, és a lakásuk a legfelső emeleten volt. – Tegyél le.

– Nem. Biztosra akarok menni, le akarom tolni ezt a küszön dolgot.

– Majd én tolok – mondta vigyorogva, miközben karját a férfi nyaka köré kulcsolta, ezzel is enyhítve a terhén.

– Ebben a kapcsolatban majd én leszek az, aki tol és lök.

– Emiatt nem fogok panaszkodni – mondta a nő.

Jess a kezét a férfi mellkasára csúsztatta a szíve fölé, amely megnyugtatóan dobbant, ahogy áthaladtak a pálmafákkal szegélyezett átjárón.

– Hamarosan új ház után kell néznünk – mondta. – Az én lakásom tökéletesen alkalmas a szórakozásra, de nem annyira a gyereknevelésre.

– Megleszünk, amíg a kicsi el nem kezd járni – mondta a nő. – Azoktól a lebegő márványlépcsőktől bármelyik kisgyermekes anyuka szívrohamot kapna.

– Nagyszerű emlékeket szereztünk azokon a lépcsőkön – mondta ördögi módon felhúzva a szemöldökét.

Nagyszerű emlékeket szereztek a lakás minden elérhető felületén. És néhány kevésbé megfelelő felületén. Úgy döntött, hogy jobb, ha kiélvezik a gyermektelen szabadságot, amíg van rá lehetőségük. Pár év múlva, a délután kellős közepén megejtett dugás a billiárd asztalon kínos kérdésekhez vezethet.

– Örülsz, hogy úgy döntöttünk, korán elkezdünk gyereket vállalni? – kérdezte. – A nászutunk határozottan rövidre fog sikeredni.

– Majd hangszigeteljük a hálószobánk falait – mondta a férfi. – Ne aggódj.

– De nem fogunk tudni szeretkezni a konyhapulton vagy a kanapén vagy a kemény márványlépcsőn.

– Az új házunkban hatalmas hálószobát fogunk kialakítani. Elég nagyot egy pezsgőfürdőnek, egy biliárdasztalnak és egy egész konyhának, ha akarod. Már előre gondolkodtam. Megrendeltem a nászajándékodat. Egy olyan, ami száz különböző pózba hajlít és forgat anélkül, hogy túl sok helyet foglalna el. Sajnos még nem érkezett meg.

– A nászajándékom? – rámosolygott a férfira. – Nem te vagy nászajándékom? Tudom, hogy legalább száz különböző pózba hajlítottál már az elmúlt hónapokban. Bár a kelleténél több helyet foglalsz el. Te egy ágybérenc vagy.

Sed kuncogni kezdett. – Kötelező tartozéka vagyok az ajándékodnak. Hallottál már valaha a Tantrikus székről?

Tantrikus? – Ööö, nem.

Egy portás szakította félbe őket, amikor a bejáratnál szívélyes gratulációval köszöntötte őket. Sed köszönésképpen biccentett neki, majd belépett a várakozó liftbe, Jessicát még mindig a karjában tartva. A portás segített Sednek megnyomni a legfelső emelet gombját, és egy tudálékos kacsintással és hüvelykujját feltartva elköszönt, mielőtt a liftajtó becsukódott. Normális esetben Jessica nem hagyta volna, hogy Sed így cipelje, de úgy tűnt, hogy a férfi elégedett. És tetszett neki, hogy a férfi gödröcskéi mutatkoztak, keretbe foglalva az állandó vigyort a jóképű arcán.

Amikor a liftajtók becsukódtak, Jessica megkérdezte: – Szóval, mi az a tantrikus szék?

– Egy meglepetés.

– Ez az, amivel egész nap cukkoltál? Tudod, hogy nem szeretem a meglepetéseket.

– Azokat a meglepetéseket szereted, amiktől elélvezel – mondta, és finoman megharapdálta a fülét, meleg leheletétől a nő nyakán végigfutott a borzongás. – És mindkét meglepetésnek meg kell tennie a hatását.

A férfi nem tévedett a kedvenc meglepetésfajtáját illetően. Jess biztos volt benne, hogy az első adandó alkalommal rá fog keresni a tantrikus székre.

A lift kinyílt a legfelső emeleten, és a férfi odavitte a két fényes, piros ajtóhoz. Két darab terpeszkedő két szintes luxuslakás volt az épületben, amiből egyik a Sedé volt. A másikat ritkán használták a gazdag európai tulajdonosai, akik az évből csak néhány hónapot töltöttek ott. Még szerencse, mert Sed és Jessica időnként nem igazán jutottak el a lakásukig, mielőtt átadták volna magukat a csillapíthatatlan vágyuknak.

– Ki tudod nyitni? – kérdezte Sed, miközben a falra rögzített gombsor mellett tartotta a nőt. Jess beütötte a kódot, és a férfi bizonytalanul egyensúlyozott a nővel, miközben kinyitotta az ajtót, és átvitte a küszöbön. – Isten hozta itthon, Mrs. Lionheart – mondta. Aztán mélyen megcsókolta.

Lábával becsukta az ajtót, és talpra állította a nőt, aki szédülten megpördült, ahogy a férfi lehúzza a cipzárját, és a földre ejtse a ruháját.

– Még mindig csupa homok vagyok mindenhol – mondta.

A férfi érthetetlen hangot adott ki a torka mélyéről. Eltekintve a részben meglazított fehér fűzőjét és a magas sarkújától, amit sikerült megmentenie a tengerpartról, meztelen volt. A válla fölött pillantott a férfira, aki a hátán végigfutó fűzőket és a fenekét bámulta, mintha először látta volna őt meztelenül.

– Tetszik? – kérdezte, miközben lassan csábító sztriptíztáncosnői vonulást lejtett, amit a kifutóra fejlesztett ki, miközben a lépcső felé tartott, hogy lezuhanyozzon, mert nagy szüksége volt rá.

– Kegyelem, bébi – morogta. – Mutasd meg az elejét is.

Fellépett az első lépcsőfokon, úgy tett, mintha tudomást sem venne a férfiról, miközben ujjait hosszú, kusza hajába túrta. Kételkedett benne, hogy a mostani állapotában el tudná csábítani a férfit.

– Jessica – mondta, a hangja éles és nyers volt.

A nő megfordult a lépcsőn, hogy lenézzen rá, telt mellei kibuggyantak a fűző fölött. A mellbimbói olyan kemények voltak, mint a gyémánt. Sed tisztában lehetett vele, hogy mennyire felizgatta a figyelme.

– Igen, Sed? – kérdezte, és kacéran megdöntötte a fejét, mert tudta, hogy ezzel beindítja őt.

– Nem tudom eldönteni, hogyan jobban nézel ki, ha jössz, vagy ha elmész – mondta.

– Biztosíthatlak, hogy jobban nézek ki, ha éppen elmegyek – mondta a lány vigyorogva. – Akarsz ebben segíteni?

Lassan folytatta útját a lépcsőn felfelé. Ráérősen incselkedett, csábítóan. A férfi felbotorkált a lépcsőn utána, és a legfelső lépcsőfokon elkapta és átkarolta, a farkát pedig határozottan a fenekéhez nyomta. Te jó ég, hogy mennyire sajgott a melle, ahogy a férfi masszírozta a mellbimbóit. Ha a szex mindig ilyen jó lenne terhesen, akkor szívesen kihordaná mind a nyolc gyereket, akiket Sed állítólag tervez. A fenekét a férfihoz dörzsölte, nagyon akarta őt, szüksége volt rá, hogy kitöltse.

– Több feladatot kell megoldanunk egyszerre – mondta a férfi, miközben a lány melleit kormánykerékként használta és a seggét, mint egy gázpedált, hogy a fürdőszoba felé terelje. – Fontos, hogy ne késsünk el az esti randevúnkról.

– Ami azt jelentené...

– Titok.

A nő sóhajtott. – Persze.

A fürdőszobában a férfi bekapcsolta a zuhanyzót, és odébb lépett, hogy egyszerre láthassa szemből a tükörben, és valóságban pedig hátulról. Ahogy a nő nézte magát a tükörben – figyelmen kívül hagyva a fején lévő patkányfészket, amit általában hajnak hívott –, el kellett ismernie, hogy bár a fűző nem volt szorosan összehúzva, mégis elképesztő dolgokat tett a testével.

– Vízálló ez az izé? – kérdezte a férfi, miközben a zuhanyzó felé rángatta.

– Kétlem. És nem szeretném tönkretenni. Tudom, mennyi munkát beletesz Aggie ezekbe a darabokba. Oldozz ki, kérlek.

A férfi a fűzővel küszködött. Úgy tűnt, hogy a gondosan megalkotott masnija nem igazán szép csomóvá vált valahogyan. Mire kiszabadította a nőt, már nagyon sürgette. – Nem hiszem, hogy van időnk etyepetyézni – mondta, és olyan gyorsan vetkőzött le, ahogy csak tudott, egy kupacban hagyva a ruháit.

– Arra mindig van idő, Mr. Lionheart. Csak annyit kell tennie, hogy megtanulja, hogy mikor jön el az ideje egy gyors menetnek.

– Egy gyors menet? Az meg mi?

– Tartozol nekem egy orgazmussal azért, amit a limuzinban kaptál tőlem. Emlékszel?

– Soha nem fogom elfelejteni.

A nő belépett a zuhany alá, és a férfi követte. Jess megfordult, hogy a fejét a vízsugár alá tartsa, és meglepődve kapkodta a levegőt, amikor Sed térdre ereszkedett előtte, mindkét kezével megragadta a fenekét, és az arcához húzta a punciját. A férfi nyelve ki-be járkált a nő nyílásába, és agyzsibbasztó sebességgel és dörzsöléssel forgatta a nyelvét a csiklója körül. A nő helyeslően felnyögött, és a férfi fejébe kapaszkodott. Figyelte, ahogy a víz lefolyik a mellein és a hasán, és átfolyik az éhesen lüktető punciját simogató ajkakon. Hozzá tudott volna szokni a férfi térdeplő látványához, vizesen és meztelenül. Hogy kényezteti őt. Istenem, mennyire jól csinálta, mennyire odaadó volt. A lélegzete elakadt, ahogy a férfi szája csak még magasabbra és még erősebben repítette a csúcs felé, míg egy hangos felszabadító kiáltással el nem élvezett. A férfi gyengéden nyalogatta, hogy lassan térjen vissza a földre, mielőtt megsimogatta a csupasz fenekét, és feltápászkodott.

– Most már kvittek vagyunk – mondta, és bekapcsolta a második zuhanyrózsát, hogy ne kelljen harcolniuk a vízért.

A férfi félreugrott, amikor a víz a mellkasába spriccelt. – A fenébe, ez de hideg, de azt hiszem, egy hideg zuhany jól jön.

Elismerően nézte a férfi merev farkát. Tudta, hogy ez az erekció valószínűleg tíz földrengető orgazmuson is át tudná vinni, mielőtt újra elélvezne, de úgy látszik, siettek.

Holnap egy új nap volt. És nem igazán bánta, hogy a gyors menet nem volt jelen a férfi szótárában.

Sietve lezuhanyoztak, és a férfi megengedte neki, hogy megszárítsa a haját, amíg ő öltözködött, de azt állította, hogy nincs idejük arra, hogy a nő sminkeljen, a szájfényen kívül, mivel már így is késésben voltak.

– Nincs szükséged sminkre – biztosította a férfi. – Össze fogok törni, ha lekéssük a foglalásunk időpontját.

És ő nem akarta összetörni a férfit.

– Á, szóval vacsorázni megyünk – mondta a nő. Remélhetőleg egy olyan étterembe, ahol nagyon privát fülkék vannak, hogy az asztal alatt játszhasson vele anélkül, hogy kíváncsi szemek ne forduljanak feléjük.

– Vacsora is lesz benne – mondta.

A nő besietett a gardróbszobába – ami nagyobb volt, mint a hálószobája abban a lakásban, amit Beth-szel osztott meg a jogi egyetemen. Belebújt a bugyijába és a melltartójába.

Amikor megfordult, Sed leemelt egy akasztót a fogasról, és egy szexi fekete ruhát nyújtott át neki. – Ezt felveszed a kedvemért?

Tudta, mit jelent, ha a férfi azt akarja, hogy nyilvánosan szoknyát viseljen. A mellbimbói megkeményedtek a várakozástól, hogy mi következik, még akkor is, ha még ha nem is tudta pontosan, hogy mire számíthat. Valójában azért tisztában volt vele, hogy mi fog következni. Élvezés hegyek. Csak azt nem tudta, hogyan, mikor, vagy egyáltalán, hogy hol.

– A bőrkabátodat fogod viselni? – kérdezte.

– A kocsiban van.