9.-10. Fejezet

 

Sweet Love of Mine

9. fejezet

                    Fordította: Octavia

 

Eric rámosolygott a feleségére, amikor az a kezét az övébe csúsztatta, és odahajolt, a férfi felkarjának támaszkodott. A nő csábító kék szemekkel nézett fel rá, és a férfi örült, hogy úgy döntöttek, elhalasztják a szokásos fogadást pár héttel. Hogyan tudtak az újdonsült férjek egy egész estét kibírni anélkül, hogy ne szeretkezzenek a nőjükkel? Talán itt jött be a pia.

– Jól elbeszélgettél Isaackel? – kérdezte.

– Igen – mondta a nő. – Elmehetnénk most, mielőtt valaki más is úgy dönt, hogy félbeszakít?

– Ó, remek, még mindig itt vagytok – szólalt meg egy ismerős hang a templomból bejáratából. – Már azt hittem, lemaradtam róla.

– Tényleg lemaradtál róla, Jon – szólt Sed. – Már indulni készülnek.

Jon lesietett az oltárhoz. Meglepően jól nézett ki, ahogy megragadta Eric kezét, és lelkesen megrázta.

– Azt hittem, nem jössz – mondta Eric.

– Nem hagytam volna ki – mondta.

– Jon – mondta Sed, és megrázta a fejét. – De kihagytad.

– Tényleg? Hát persze. Remélem, különleges volt. Mindenesetre azt hiszem, találtam magunknak egy dobost.

Az egész zenekar Eric irányába fordította a fejét, a döbbenet különböző fokozatai látszott az arcukon.

– Ugye nem fogod otthagyni a zenekart? – mondta Jace, megragadva Eric ingujját.

Sed hátrahajtotta a fejét, és a plafon felé rázta.

– Mindig megtörténik. A fickó megnősül. A felesége átveszi az életét. A fickó elhagyja a zenekart. A zenekar rácseszett.

– Nem hagyom el a Sinnerst – mondta Eric. – Én csak... Szeretnék egy másik zenekart. Egy olyan zenekart, ahol a rajongóknak kevesebb elvárása van, hogy kipróbálhassak néhány kísérleti jellegű dolgot. És énekelhetek. És gitározhatok. – Amivel a zenekar minden tagjának kibaszott lábujjára rálépne.

Rebekah bátorítóan megszorította a kezét. Nem akarta, hogy a hogy a srácok így jöjjenek rá. Azt akarta, hogy legyen néhány daluk, hogy lássák, mennyire különbözik a két zenekar, és miért... miért nem várta el, hogy a Sinners osztozzon az új elképzelésében.

Szép volt, Jon. Köszi szépen, Jon.

– Szóval, szükségetek van basszusgitárosra? – kérdezte Jace.

Eric még arra sem tudta rávenni magát, hogy Jace-re nézzen, amikor azt mondta: – Jon basszusgitározik.

– Ó – mondta Jace tompán.

A francba. A legkevésbé sem akarta megbántani Jace-t. Eric azt kívánta, bárcsak Jon tudta volna, hogyan kell tartani a nagy száját. Így Eric meg tudta volna osztani az ötletet a srácoknak személyesen, és biztosította volna őket, hogy nem megy sehová. A mellékprojekt mindig háttérbe szorulna a Sinners mögött.

– Ez a dolog még gyerekcipőben jár – mondta Eric, remélve, hogy ezzel enyhítheti a hír hatását. – Még abban sem vagyok biztos, hogy beindul-e egyáltalán.

– Biztosan be fog indulni – mondta Jon izgatottan. – Beszéltem Caiden Jamesszel, amikor ma délután elküldted az esküvői meghívót. Kellett némi bátorítás és elég sok alkohol, de beleegyezett, hogy csatlakozik a hozzánk. Hát, ha te megkéred, akkor igen. Nem hiszem, hogy igazán hitt nekem. De... De a gondolat, hogy veled dolgozhat, Sticks, nagyon felizgatta.

– Pár nap múlva jelentkezni fog – mondta Rebekah Jonnak, és határozottan megfogta Ericet a könyökénél fogva. – És akkor megbeszélhetitek a részleteket a zenekarotokkal kapcsolatban.

Jon mosolya elhalványult, és kissé elkomorult, ahogy lenézett Rebekah-ra.

– A férjem – folytatta a lány – az enyém a következő hetvenkét órában. Vagy tovább. Utána talán adok neki néhány percet magára, de ne számíts rá. Ez a férfi egy életre szóló nászutat ígért nekem, és azt tervezem, hogy megtarttatom vele az ígéretét.

Eric elvigyorodott, és az oldalához húzta a nőt, hogy szívélyesen megszorítsa.

– Így van, így van. Jobb, ha belevágunk. Később, srácok.

Felkapta Rebekah-t a karjába, elindult vele a templom kijárata felé. Egy fickótól csak ennyi várakozást lehetett elvárni.

 

 Sweet Love of Mine

10. fejezet

                    Fordította: Szilvi

 

Rebekah átölelte Eric nyakát, és a vállához simulva kuncogott. Hála az égnek, hogy úgy döntött, lelépnek. Egy lánytól csak ennyi várakozást lehetett elvárni.

Már majdnem az ajtóhoz értek, amikor gyors léptek közeledtek hátulról.

– Várj! – kiáltotta Jessica. – Ne felejtsd el eldobni a csokrodat! És van rizsünk is. Szerencsét hoz!

– És a harisnyakötő – tette hozzá Myrna.

Eric kifújta a levegőt, és talpra állította Rebekah-t.

– Majdnem sikerült! – mondta.

Rebekah anélkül, hogy odanézett volna, átdobta a válla felett a csokrot.

Hangos puffanás hallatszott, és Rebekah megfordulva Jessicát látta a földön, akinek a testét eltakarta egy pad, a lába pedig a folyosóra lógott.

– Figyelmeztesd a leendő menyasszonyt! – panaszkodott Jessica a padok között. Egyik kezét a levegőbe emelve, győztesen szorongatta a csokrot.

Sed felkuncogott, és a fejét csóválva segítette talpra a lányt. – Beütötted a fejed? Miért vetődtél így rá?

– Mert ebben a teremben egyetlen más nő sem megy férjhez előttem! – mondta Jessica, lesimítva a ruhája szoknyarészét.

– Aggie talán – mondta Jace halkan. – Ha megtaláljuk a megfelelő időt és helyet.

Jessica kifújta a levegőt. – Hát... nagy kár! Súlyos sérülést kockáztatva kaptam el a csokrot, úgyhogy mi következünk! – Felnézett Sedre. – És jobb, ha elkapod a harisnyakötőt, különben ma este a kanapén alszol!

Rebekah meglepetten felnyikkant, amikor felemelkedett hirtelen a ruhája alja. Eric hosszú, meleg keze megragadta a csupasz combját, majd átvándorolt a másikra, hogy lecsúsztassa a harisnyakötőt a lábán. Meglepően határozottan viselkedett. Leráncigálta a nő lábfején, és egyenesen Sednek dobta, aki egyik kezével a derekához szorította.

– Boldog vagy? – kérdezte Eric Jessicától.

A lány elpirult. – Igen – mondta halkan.

– Jó. Most menj, főzz a pasidnak egy kis rizst; nekünk nincs rá szükségünk!

Rebekah felhorkant Jessica elkerekedett szeme és még kerekebbre nyílt szája láttán. Jessicának nem sikerült visszavágnia, amikor Eric a vállára emelte Rebekah-t, a másik kezével megfogta a nehézkes uszályát, és gyakorlatilag végigsprintelt az utolsó métereken az ajtóig. Rebekah kuncogva intett búcsút a templomban mosolygó embereknek. Még Jon is vigyorgott, mint egy bolond, miközben Jace vállát veregette.

Odakint, a templom előtti lépcső tetején Eric elkiáltotta magát.

– A feleségem! – Aztán kényelmetlenül megbökte volna a nőt, miközben leugrott a lépcsőn, még mindig a vállán átvetve a lányt.

– A férjem! – kiáltott vissza.

A férfi a fenekére csapott, amit Rebekah alig érzett az anyagrétegeken keresztül. Aztán végre talpra állította a Corvette utasoldala mellett. Rebekah szíve azzal fenyegetett, hogy kiugrik a mellkasából, ahogy felnézett a férfi mosolygó arcára. Eric lehajolt, hogy megcsókolja. Mielőtt az ajka az övét érintette volna, egy hangos: – Várj! Még nem vagy házas! – szakította félbe.

Rebekah apja rohant feléjük egy papírdarabot lobogtatva.

– Még nem írtátok alá a házasságlevelet!

– Ennyit a gyors menekülésről – mondta Eric –, de azt hiszem, a házasságlevél aláírása elég fontos.

Aláírták a nevüket, a kocsi motorháztetejét használva alátétként, Jace és Rebekah anyja aláírta, mint a tanúik, az apja aláírta, mint az egyház képviselője, és végre hivatalos volt a dolog. Összeházasodtak.

– Mehetünk már? – kérdezte Eric. – Sosem gondoltam volna, hogy a házasságkötés ilyen sokáig távol tart a karjaitól.

– Elmehettek – mondta Rebekah apja. – Gratulálok!

Időközben a társaság többi tagja is már a kocsihoz ért. Így mindenki igényelt még egy ölelést, még egy kézfogást, még egy puszit az arcra, még egy vállveregetést. Eric kinyitotta az utasoldali ajtót, és lassan beterelte Rebekah-t a jókívánságtevők elől a kocsiba.

Határozottan becsukta az ajtót, vett egy mély lélegzetet, és megkerülte a kocsit, hogy beüljön a vezetőülésbe. Jessica elővette a kamerás telefonját, és megmosolyogtatta őket, hogy készíthessen még néhány fotót. A szertartásról is készített néhányat. Myrna pedig videót készített a telefonjával. Rebekah a következő perceket azzal töltötte, hogy bőségesen megköszönte nekik. Kihajolt a kocsiból, hogy megölelje Myrnát. És levette a fátylát, hogy visszaadja Jessicának, még egyszer megköszönve, hogy kölcsönadta neki. Eric felé fordult, és látta, hogy a férfi állkapcsát összeszorítva, a kormánykerékre szegezett tekintettel forgatja a szemeit. Beindította a kocsit, láthatóan készen arra, hogy elgázoljon bárkit, aki még az útjukba kerül.

A kocsi mögül Aggie azt mondta: – Szerintem meg kellene változtatnod a feliratodat. Azt írja, hogy majdnem házas.

Eric a homlokára csapott. – Emberek, az őrületbe kergettek! Nincs szükségem erre a sok ceremóniára! Csak ő kell nekem! Comprende?

Egyesbe tette a váltót, és figyelmeztetően felpörgette a motort.

– Majd a fogadáson megünnepeljük! – szólt oda Rebekah a kocsitól elhátráló aggódó barátoknak és családtagoknak. – Jó móka lesz! Torta is lesz, meg tánc, meg minden.

Eric lassan gurulni kezdett előre, és valamiféle türelemmel megvárta, hogy Dave elmozduljon a kerekesszékkel a kocsi útjából. Amikor végre elindulhattak, Eric végig dudálva hajtott ki a parkolóból.

Rebekah megfordult az ülésben, hogy a nyitott hátsó részen át integessen mindenkinek. Amikor mindannyian eltűntek a látóteréből, megfordult, és boldogan felsóhajtott. Nem mintha bánta volna a ceremóniát, de sokkal szívesebben töltötte volna az estét Erickel, mint a jószándékú ismerősökkel.

– Nem akarsz ma este egy szállodában aludni? – kérdezte Eric, tekintetét az útra szegezve.

– Nem, a házadban akarok maradni.

– A mi házunkban – mondta a férfi.

– A mi házunkban – ismételte meg gyengéd mosollyal.

Talán azért volt szükség a szertartásra, hogy az ember házasnak érezze magát. Nem igazán érezte, hogy bármi is megváltozott volna közöttük. Másnak kellett volna éreznie magát? Már jóval azelőtt odaadta neki a szívét, hogy kimondta volna az igent.

Rebekah lenézett a kezére, majd megdörzsölte a jegygyűrűt az ujján. Jócskán megkopott gyűrű volt, kényelmes, mint egy régi tornacipő. Szinte úgy érezte, mintha mindig is viselte volna.

– Örülök, hogy apa megengedte, hogy ezeket a gyűrűket használjuk. – Kissé könnybe lábadt szemeivel Ericre pillantott.

– Gondoltam, hogy így fogsz érezni.

Eric odanyúlt, és megsimogatta a lány tarkóját, a saját szemei is fényesebbek voltak a szokásosnál.

– Elmondta neked a történetüket?

A férfi megrázta a fejét.

– Az ük-ükszülei az ezernyolcszázas évek közepén vándoroltak az Egyesült Államokba Angliából. A férj, Walter, képzett asztalos volt, de eleinte nehezen boldogultak, mert minden nyereséget vissza kellett forgatniuk az üzletbe. Állítólag el kellett adniuk a jegygyűrűiket, hogy cipőt vehessenek a gyerekeiknek, hogy azok iskolába járhassanak. Sok év elteltével az asztalosüzlet kezdett nyereséget termelni. Walter és felesége vehetett házat és cipőket a gyerekeiknek. Mivel úgy gondolták, hogy a férfi, akinek eladták a gyűrűiket, már régen beolvasztotta őket, még új jegygyűrűket is vettek. Egy nap az öreg Walt új szekrényeket tervezett egy használt ékszerekkel foglalkozó kereskedőnek, és mit látott a vitrinben?

– A gyűrűket.

Rebekah átnyúlt, hogy megszorítsa a térdét.

– Így van. A gyűrűket. Így vált hagyománnyá, hogy a családban az újdonsült házaspárok ugyanezekkel a gyűrűkkel kezdik a házasságukat, amíg nem szereztek maguknak elég vagyont, és nem engedhettek meg maguknak újakat. Aztán lecserélték őket, és félretették az ezüstgyűrűket, hogy továbbadják a gyerekeiknek. Apám nemzedékének idején már nem voltak ilyen szűkösek a dolgok anyagilag, így ő és anyu ugyan ezeket a gyűrűket használták a szertartáson, de rögtön utána új gyűrűkre cserélték őket.

Eric a kormánykerék fölé emelte a kezét, hogy ránézzen az ujján lévő gyűrűre.

– Szóval nem kell örökké viselnünk őket?

– Addig viselhetjük őket, ameddig csak akarjuk – mondta. Nem mintha lehetne gyerekük, akinek továbbadhatnák őket. Legalábbis nem vérszerinti gyerekeknek. Azon tűnődött, vajon az ősei nem bánnák-e, ha egy örökbefogadott gyermek viselné a gyűrűket.

– Mi van, ha Dave is akarja őket, amikor megnősül?

Rebekah elmosolyodott, remélve, hogy a bátyja egy napon hamarosan talál valakit, akivel le akarja majd élni az élete hátralévő részét.

– Akkor azt mondom, hagyjuk, hogy az övéi legyenek. Sok generációnyi szerelem áldotta meg őket, beleértve a miénket is. Nem igazán várhatjuk el tőle, hogy lemondjon erről.

Eric szomorúan elmosolyodott.

– Bárcsak tudnék valami klassz történetet mesélni az őseimről, de semmit sem tudok róluk. Valószínűleg csavargók és bűnözők hosszú sorából származom.

– Ezt kétlem – mondta a lány. – Túl jó szíved van, Eric. Azt kell hinnem, hogy ennek legalább egy része genetikai eredetű.

Különösen erősen koncentrált az útra. Még mindig mérföldekre voltak az otthonuktól.

A férfi sokáig hallgatott, és a nő nem erőltette tovább. Nem akarta, hogy Eric ma szomorú legyen. Szinte azt kívánta, bárcsak ne mesélte volna el a gyűrűk történetét, hogy hogyan kötik össze a családja nemzedékeit. Ettől biztos még elszakadottabbnak érezte magát a saját családjától.

Ráfordultak a köves útra, amely Eric napsárga, viktoriánus stílusú, vidéki házához vezetett. Megállt a felhajtón, leállította a motort, de meg sem mozdult, hogy kiszálljon a kocsiból.

Mély levegőt vett, és a nő felé fordult.

– Soha nem gondoltam különösebben a családomra – hogy mi hiányzik azzal, hogy nincs családom –, amíg nem találtam rád.

Rebekah szíve megdobbant. – Kicsim, ha meg akarod próbálni kideríteni, honnan származol, átnézhetjük a nyilvántartásokat meg mindenfélét, kideríthetjük, kik a rokonaid. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg érdekes történet van az őseid múltjában!

– Azt sem tudom, hol kéne kezdeni!

– A születési anyakönyvi kivonatodnál. Továbbá, mint egykori állami gondozottnak, valahol van biztos aktád is.

A férfi felnevetett. – Ó, tényleg van aktám!

– Ha nem akarod tudni, az is rendben van – mondta a nő. – Nem bánom, hogy én vagyok az egész családod!

– Te és a bandám. Ennyi elég – mondta a férfi. Kezébe vette a lány kezét, és megcsókolta az ujját, közvetlenül a jegygyűrűje alatt. – De majd még gondolkozom rajta. Talán az igazság megismerése, hogy ki vagyok és honnan jöttem, kevésbé lesz ijesztő, ha mellettem leszel. Melletted úgy érzem, bármilyen akadályt le tudok győzni!

A lány vállai ellazultak, és álmodozó vigyorral dőlt hátra az ülésében.

– Jobb lenne, ha nem kényszerítenél további olvadásra – mondta. – Még a végén beleolvadok ebbe az ülésbe!

A férfi elvigyorodott. – Szeretem, ha elalélsz tőlem! Még soha egyetlen nő sem ájult el tőlem korában.

– Akkor még biztosan nem mutattad meg egyetlen nőnek sem, hogy ki is vagy valójában.

– Ugye nem gondolod, hogy ez az érzelgős balfék tényleg én vagyok? Csak azért viselkedem így, hogy bejussak a nadrágodba!

Kék szemei huncutul csillogtak, és rákacsintott a lányra.

A lány felnevetett. – Ebben a tekintetben hatásos – ismerte el. – De nincs rajtam nadrág. És nem vagyok benne biztos, hogy az elalélást előidézésed elég ahhoz, hogy a szoknyám alá bújj!

– Amikor beérünk a házba, már nem lesz rajtad szoknya!

A lány kinyitotta a száját, hogy tovább incselkedjen vele, mire a férfi hozzátette: – Vagy bugyi.

A nő felnevetett. Jól ismerte őt; a bugyiba való bejutás extra elalélás-követelményével akarta ugratni.

Elhalványult az incselkedő mosolya, és egy hosszú pillanatig csak a nőre meredt. A szemei a lány arcát kutatták, mintha azt próbálná eldönteni, hogy tényleg képes-e arra, hogy a nagy nevetésen és a forró szexen kívül más dolgokban is ott legyen neki. A szívverése felgyorsult, amikor végre találkozott a pillantásuk, és a lány megacélozta magát, hogy támogassa, bárhogy is dönt. Nem akarta kényszeríteni sem így, sem úgy. Talán egy kicsit erőltetné, mert úgy vélte, hogy ha tudná, hogy honnan jött, azzal lezárhatná a dolgot, de nem kényszerítené arra, hogy szembenézzen vele, ha nem akarja.

– Az elmúlt huszonöt évet azzal töltöttem, hogy megpróbáltam elfelejteni, hogy valaha is volt családom – mondta. – Egész életemben a jelenre koncentráltam. Most először vagyok kész, hogy a jövőmre koncentráljak, és arra, hogy veled együtt építsem fel. És nem hiszem, hogy szeretném, ha a múltam beleszólna ebbe.

A jövőjük megtervezése fontosabb volt, de Rebekah számára a jövő sokkal félelmetesebb volt, mint a múlt. A múltjukat már túlélték. Ugyanez nem mondható el a jövőjükről.

– Semmi gond, bébi! – Egyik ujjbegyével megérintette az állán lévő hasadékot, majd a tenyerei közé fogta az arcát. – Mindig támogatni foglak! Mindig!

A férfi pillantása felemelkedett, hogy a homlokára meredjen, és felvillantotta tökéletes fehér fogsorát, amikor ferdén elvigyorodott.

– Ugye tudod, hogy ezt az ígéretet próbára kell tennem? Győződj meg róla, hogy komolyan gondolod-e azzal, hogy ellenszenves leszel és veszekedést szítasz.

– Nos, akkor elkezdem várni a sok békülős szexet. – Lehúzta a férfi arcát a sajátjához, hogy megcsókolhassa.

Elhúzódott, amikor a férfi ujjai elkezdtek a hátán lévő gombokon dolgozni.

– Ne itt! – mondta, és átnyúlt a férfi kilincséért, hogy kiszálljon a kocsiból.

– De igen! – mondta határozottan a férfi. – Pont itt!

– De a szomszédok meglátnak minket!

A válla fölött a legközelebbi házra pillantott, amely majdnem egy mérföldnyire volt, és a kavicsos úttól hátrébb húzódott egy majdnem olyan hosszú kocsifelhajtóval, mint az övék. Alig látszott a tetővonal is. Újra a lányra fordította a tekintetét.

– Ezt erősen kétlem – mondta. – Emlékszel a legelső dologra, ami összekötött bennünket?

Visszagondolt a legkorábbi találkozásaikra.

– Ez az autó – mondta.

A férfi bólintott. – Akkor szerettem beléd, tudod. Abban a pillanatban, amikor elkezdtél a fejtömítésekről és a karburátorok szívócsövéről beszélni, máris el voltam olvadva.

– Már megint elolvadtál – vádolta a lány.

Kigombolta a nadrágját, és a nő kezét a sliccéhez vezette, megtöltve a tenyerét kemény, forró farokkal. Sóvárgás ébredt a puncija mélyén, és a lány felzihált a hirtelen jött vágy intenzitásától.

– Még mindig azt hiszed, hogy el vagyok olvadva?

– Igen – mondta a nő, és kirángatta Eric farkát a nadrágjából. – Leszoptalak már ebben a kocsiban?

– Még nem.

A lány összevonta a szemöldökét. – Nos, ez hamarosan orvosolva lesz!

Meghúzott egy kart, és hátratolta az ülést, ameddig csak lehetett. Mivel tudta, Eric mennyire szereti nézni, Rebekah az öle fölé hajolt, és lehajtotta a fejét. Lassan végighúzta a nyelvét a férfi farkának alsó részén, és leheletnyit megfújta a hátrahagyott nedvességet. Eric gyengéden simogatta Rebekah haját, miközben a lány tétova nyalintásokat tett a testén.

– Jól csinálom? – suttogta tétován.

– Tudod, hogy jól csinálod – mondta.

– Nem voltam benne biztos, hogy így van, mivelhogy szűz menyasszony vagyok, meg minden – mondta a lány, gonoszul a férfira vigyorogva és rákacsintva.

A férfi visszakacsintott, néma megerősítésként, hogy rájött, a lány játszani akar.

– Jó érzés, amikor leszopod – mondta.

– Így?

A lány eltakarta a fogait az ajkaival, és alulról rátapasztotta a száját a férfi hosszára.

– Általában a hegyétől indulsz neki, és a torkodig engeded – oktatta segítőkészen.

Még mindig a farkának aljára tapadva, a lány a nyelvét a szájába vett vastag hosszhoz dörzsölte, majd lassan oldalra fordította a fejét, hogy a tövétől a korona felé és vissza dolgozzon a húsán.

– Bassza meg! – Mélyen a mellkasából sziszegte a szavakat. – Ez a másik lehetőség!

Rebekah kényszerítette magát, hogy ne nevessen, és tovább dolgozott a szájával a férfi farkának alsó részén fel-alá. Minden egyes ismétlődő mozdulattal egy töredéknyit feljebb mozdult. A szája sarkai kezdtek érzékennyé válni, ezért némi megkönnyebbülés volt, amikor elérte a makkot, és egy kicsit megdöntötte a fejét, hogy a farkának a feje a szájába csusszanjon. Folytatta a fel-le mozgást, még mindig erősen szopogatva az alját. Érezte, ahogy a férfi farkának feje minden egyes lefelé irányuló csúszással kinyomja az arcát, és tudta, hogy a férfi nem csak érzi, de látja is, ahogy a szájában van.

Eric hasa remegni kezdett a lány keze alatt. A lélegzete túlságosan is szaggatottá vált.

– Olyan kibaszottul szexi vagy! – morogta, és a csípőjét ringatva erősebben nyomta a lány arcának belső oldalát. – Lovagolj meg, Reb! El akarok élvezni benned, amikor először vagyunk együtt férj és feleségként!

A nő felemelte a fejét, a férfi farka kipattant a szájából, és tágra nyílt szemekkel nézett fel rá.

– Meglovagolni téged? – suttogta elszörnyedve.

– Majd később játszunk! – ígérte a férfi, megragadta a karjánál fogva, és behúzta a teste és a kormánykerék közötti szűk résbe. – Most nincs hozzá türelmem!

– Még ha nem is akarsz úgy tenni, mintha kipróbálatlan szűz lennék, egyszerűen nem hiszem, hogy kivitelezhető lenne a szex ebben a hatalmas ruhában ebben a kis autóban, bébi!

A férfi eltökélten be akarta bizonyítani, hogy téved. Egy percen belül a ruha uszály része átbillent a műszerfalon és a szélvédőn, és szétterült a Corvette erdőzöld motorháztetején. A terjedelmes szoknya eleje összegyűrődött közöttük, túlságosan elválasztva a testüket a lány tetszésének. Sikerült a lábait maga alá szorítania, a térdét pedig a férfi ülésére tenni, hogy lovagolhasson a csípőjén.

Eric ujjai a lány bugyijának szára alá csúsztak, és ugyanolyan forrónak és lelkesnek találták, mint ő maga.

Rebekah futólag arra gondolt, hogy az anyja meg fogja ölni, amiért összepiszkította a menyasszonyi ruháját, de Eric belecsúszott, és akkor már semmi más nem számított, csak ő. Magára húzta a lányt, és arcát a torkába temette. Forró lehelete felmelegítette a mellkasát. A kemény farka pont jól kitöltötte a lányt. A lány ringatta a csípőjét, ezzel ösztönözve a mélyebb behatolást. Eric karjai a lány háta köré fonódtak, és szorosan átölelték. Úgy tűnt, nem érdekli a dugás, csak az, hogy benne legyen. Vagy talán éppoly lehetetlennek találta a manőverezést a pici autóban, mint ő.

– Annyira szeretlek – mormolta a bőréhez simulva, a hangja nyers volt az érzelmektől. – Annyira nagyon!

– Shh. Tudom! – Magához szorította a férfi fejét, és megcsókolta a haját. A teste tele volt vele, de a szíve túlcsordult.

– Annyira nagyon, Rebekah! Annyira nagyon!

– Én is szeretlek, Eric!

– Mindent meg akarok adni neked, kicsim! Bármit a világon. Az univerzumban. Mit akarsz? Mondd meg, és a tiéd lesz!

A nő az álla alá tette az egyik ujját, és felemelte a fejét, hogy belenézzen a férfi meggyötört kék szemébe. Megsimogatta a homlokát, hogy enyhítse az ott lévő ráncot, majd a keze közé fogta az arcát.

– Már mindenem megvan itt, amit csak akarok!

– De ha bármit megkaphatnál? Mi lenne az?

Úgy látszik, nem hitt az őszinteségében.

– Mi lenne, ha én is ezt kérdezném? Mit szeretnél – rajtam kívül – ebben a pillanatban?

– Semmit. Csak a boldogságodat!

– Akkor neked is megvan mindened, amit akarsz!

Beleharapott az alsó ajka sarkába, és a lány homlokát bámulta.

– Sajnálom! – mondta. – Én csak... úgy érzem, hogy vennem kellene neked dolgokat. Hogy bebizonyítsam, mennyire szeretlek.

– Szerinted vegyek neked egy csomó dolgot, hogy bebizonyítsam, mennyire szeretlek?

A férfi összevonta a szemöldökét, és megrázta a fejét.

– Akkor miért gondolod, hogy én arra tartok igényt? Talán anyagiasnak tűnök, vagy ilyesmi?

– Nem – mondta sietve. – Természetesen nem.

– Elég vagy, Eric. Oké?

Látta, hogy a férfiben tombol a harc, de nem volt biztos benne, hogy mi okozza.

– Miért nem gondolod, hogy elég vagy – több mint elég – nekem?

– Nem tudom – mondta a férfi, kerülve a lány tekintetét. – Én csak... szeretném elhinni. Tudom, hogy komolyan gondolod. Csak azon tűnődöm, hogy egy nap rájössz-e, hogy nem vagyok elég, hogy sosem voltam elég, és... elmész.

– Nem fogok elmenni! – mondta. Megragadta az állánál fogva, és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen. – Nézz rám, a fenébe is! – A férfi kék szemeinek pillantása felemelkedett. – Nem hagylak el! Nem teszem! Én nem a kibaszott anyád vagyok!

A férfi rávigyorgott a lányra. – Hála Istennek! A farkam még mindig benned van.

A nő dühösen megütötte a vállát, mire a férfi összerezzent.

– Ne csinálj ebből kibaszott viccet, Eric! Tudom, hogy ez fáj neked!

– Ahhoz képest, hogy lány vagy, keményet ütsz – cukkolta a férfi.

A lány frusztráltan morgott. Megértette, hogy a férfi védekezési mechanizmusként használja a humort, de Istenem, legszívesebben megfojtotta volna, amikor arra használta, hogy kizárja őt. Kinyitotta a kocsiajtót, és igyekezett kiszállni a férfi öléből. A férfi mindkét kezével belekapaszkodott a lány terjedelmes ruhájának anyagába, és megakadályozta, hogy felálljon.

– Te hazug, máris el akarsz hagyni! – mondta, a hangja szokatlanul kemény volt.

– Nem hagylak el – mondta a nő. – Bemegyek a házba. Engedd el a ruhámat!

– És ha visszautasítom?

– Elmondhatod anyámnak, hogyan szakadt el.

A lány elrántotta a testét, és a varrások keményen megfeszülve próbáltak együtt maradni. Eric azonnal elengedte, és a nő kitántorgott a kocsiból. Összeszorított ajkakkal a karjába kapta a szoknyáját, és a ház felé rohant.

Hogyan bizonyíthatná, hogy elég erős, hogy támogassa a férfit, ha a bizonytalanságának első jelére elfut? Bassza meg, össze kellene szednie magát. Soha nem fog túllépni ezen a bizonytalanságán, hogy megérdemli a szerelmet, ha engedi, hogy megbántsák a védekező mechanizmusai. De nem tehetett róla. Mélyen legbelül tudta, hogy az, hogy férfi képtelen elfogadni, hogy szereti, az ő problémája, nem az övé, de a fenébe is, fájt a gondolat, hogy nem elégíti ki az igényeit. Ha így lenne, a férfi könnyebben elfogadná a bizonygatásait. Hogyan mutassa meg neki, hogy mi van a szívében? Hogyan értesse meg vele, hogy nem csak mondja, hogy szereti őt, legalábbis megróbálja? Feltétel nélkül szerette őt – hogyan is ne szerette volna? De hogyan tudná ezt bebizonyítani neki? És miért kellene?

Elhessegette a könnyeit, miközben felfelé lépkedett a lépcsőkön. Sarkai visszhangoztak a széles, napsütötte verandán, ahogy az ajtóhoz sietett. Megragadta a kilincset, és zárva találta az ajtót. Csalódottan felmordult, és megrángatta az ajtót, mintha ez bármi hatással lenne rá. Egy kéz borult az övére a kilincsen. Eric szilárdan a háta mögé húzódott, hatékonyan megakadályozva a menekülését. A lány mozdulatlanná vált, miközben bizseregni kezdett a vállai közötti bőr.

A bőre még a frusztrációjában és a fájdalmában is vágyott Eric érintésére.

– Ma nem szabad haragudnod rám – mondta a fülébe, és átnyújtotta a lakáskulcsot.

– Dühös lehetek, ha dühös akarok lenni! – Beletuszkolta a kulcsot a zárba, és küszködött, hogy elfordítsa. Miért remegett annyira az istenverte keze?

– Miért vagy dühös?

– Nem vagyok! – Nem is hazudott. Nem dühös volt. Meg volt bántva és meg volt rémülve. Félt, hogy soha nem lesz elég ahhoz, hogy kárpótolja az elhanyagolt fiatalkori éveiért.

– Megígértük, hogy ezt soha nem fogjuk tenni, emlékszel? – mondta a férfi. – Azt mondtuk, hogy mindig kommunikálni fogunk egymással, még akkor is, ha nehéz. Szóval mondd el, mi bánt, hogy rendbe hozhassuk a dolgokat!

Mély levegőt vett, és lehajtotta a fejét, hogy felnézzen a tornác feletti tornyos tető belső részére. Eddig még sosem vette észre a fehér gerendák érdekes struktúráját odafent. Azon tűnődött, vajon milyen más részleteket nem vett még észre Eric viktoriánus kirakatában. Most ezen töprengett, mert a kommunikáció nehéz volt.

– Rebekah – suttogta a férfi, ajkával végigsimítva a lány füle fölötti hajat. – Beszélj hozzám!

A lány az ajkába harapott, és lenézett a férfi kezére, amely az övét takarta a kilincsen.

– Néha – mondta –, néha úgy érzem, hogy nem szeretlek eléggé. Vagy talán azt, hogy nem hiszed el, hogy szeretlek. Nem igazán.

– Valóban küzdök ezzel – mondta halkan.

– Miért? H-hogyan bizonyítsam be neked, Eric? Hogyan érjem el, hogy elhidd?

– Kezdetnek megcsókolhatnád azt a köpködő kobrát, aki annyira szeret téged – mondta incselkedve. Szabad keze a lány vállára csúszott, és megpiszkálta a ruhája hátulján lévő gombokat. – A kobrák jobban szeretik a meztelen nőket.

Vajon ráveszi-e valaha is, hogy öt másodpercnél tovább komolyan beszéljen?

Kifújta a levegőt, és próbálta emlékeztetni magát, miért viselkedik úgy, ahogy. Próbált visszaemlékezni, mennyire élvezte a férfi csalhatatlan humorérzékét.

– Az csak azt bizonyítaná, hogy vágyakozom utánad. Tudom, hogy ezt elhiszed. Nem tudom levenni rólad a kezem!

– Biztos vagy benne? Otthagytál a kocsiban, a nadrágomból kilógó kemény farkammal. Azt hittem, a nászéjszakai szex garantált dolog!

Kissé felkacagott, nem tudta megállni, hogy ne nevessen. Rá sem volt jellemző, hogy túl komolyan vette volna a dolgokat, de fontos volt számára, hogy rájöjjön, miért küszködik a férfi. Tudnia kell, mit csinál rosszul, hogy segíthessen neki elhinni, hogy a szerelme ugyanolyan igaz és végtelen, mint az övé. Hogy van elég szeretete, amit adhat neki. Eleget ahhoz, hogy megtöltse vele az életét.

– A szex garantált, Mr. Sticks. Miután válaszolt a kérdésemre!

A férfi felsóhajtott, és erősen nekidőlt a nő hátának. A fűzője meglazult, és a lány rájött, hogy a férfi nem csak játszott a gombjaival – ki is gombolta őket.

– Miért pont most választottam, hogy emlékeztesselek arra, hogy megígértük, hogy kommunikálni fogunk? Kefélni akarok! – Lenyomta a kilincset, és kinyitotta az ajtót. – Hagyod, hogy most átvigyelek a küszöbön, feleségem?

– Miután válaszoltál a kérdésemre.

– Mi is volt a kérdésed?

– Miért nem hiszed el, hogy szeretlek?

– Elhiszem – mondta.

– Szerinted én is annyira szeretlek, amennyire te szeretsz engem?

– Ez egy terhelő kérdés, amire nem vagyok hajlandó válaszolni!

– Miért terhelő?

– Mert ha azt mondom, hogy én jobban szeretlek, akkor ez versengéssé válik, ha azt mondom, hogy te szeretsz jobban, akkor megsértődsz, viszont ha azt mondom, hogy egyformán szeretünk, akkor bizonyítékot akarsz valami olyasmire, amit soha nem lehet bizonyítani, valamire, amit érezhetsz, de nem megfogható. Nem látható. Nem hallhatod, vagy nem érezheted az illatát. Honnan tudod, hogy valóságos, ha a szíveden kívül mással nem tudod megtapasztalni?

– Szerinted a szerelem nem valóságos?

– Bízom benne, hogy valódi. Hiszem, hogy valódi. Tudom, hogy amit a szívemben, a lelkemben érzek irántad, az valódi! De amikor gondolkodom, és megpróbálom tudni, akkor elkezdek tűnődni, kételkedni és... emlékezni.

Egészen biztos volt benne, hogy a hirtelen támadt emlékezés tényleg felemésztette.

– Elmondhatod, hogy mire emlékezel – mondta. – Sosem beszélsz a múltadról.

– Nem akarok és nem is kell beszélnem a múltamról! Annak már vége. Egy másodpercet sem tudok változtatni rajta. Nem lehetnénk egyszerűen csak boldogok azzal, ami most van? Tényleg számít, hogy nehezen hiszem el, hogy szeretsz, mert eddig még senki sem akart szeretni? Úgy értem, a francba, Reb, nem lehet, hogy te akarhatsz engem szeretni. Egy kibaszott katasztrófa vagyok! Állandóan azt várom, hogy mikor mondod: befejeztem! Hála Istennek, hogy végre észhez tértem. Biztos be voltam drogozva, vagy ilyesmi. Ki akarná szeretni ezt a csodabogarat?

Rebekah szíve annyira összeszorult, hogy azt hitte, összeomlik a mellkasa.

– Eric, én akarlak szeretni! – mondta. – Tényleg! Örülök, hogy szeretlek! Tehetek én arról, hogy mit érzek? Nem. Úgy hiszem, ezen a ponton már muszáj szeretnem téged – több mint csodálatos vagy számomra, de akarlak is szeretni téged! Annyi szeretetet érdemelsz az életedben! Szívesen neked adok mindent, amim csak van! Ezt megígérem neked!

De vajon elég lesz-e ez valaha is? Azt, ami betölthetné az életét még több szeretettel, minden szeretettel, amire valaha is szüksége lehet – egy saját gyermeket –, soha nem tudná megadni neki. Így hát sok-sok szeretetre lesz szüksége, hogy kompenzálja. Csak remélni tudta, hogy elég lesz neki.

– Ha megígérem, hogy elhiszem, hogy szeretsz, átvihetlek a küszöbön, levetkőztetlek, és megdughatlak úgy, mintha nem lenne holnap?

Rebekah felsóhajtott, tudta, hogy ez nem vezet sehova, amíg a férfi gondolatait felemészti a kéjvágy.

– Nem tudom, mire vársz – mondta mosolyogva, és elhatározta, hogy akkor foglalkozik a kérdéssel, amikor a férfi készen áll rá. Jelenleg csak egy dologra állt készen, és a lány tudta, hogy ezt az igényt biztosan ki tudja elégíteni. – Meg akarsz várakoztatni, férjem? A puncim már csöpög tőled, tudod!?

– Asszony – morogta a férfi, – miért kínzol engem!?

– Mert szeretlek – mondta a nő.

Meglepetten felsikkantott, amikor a férfi a karjaiba kapta, és átvitte a küszöbön.

– Isten hozta itthon, Mrs. Sticks! – mondta a férfi.

– Isten hozta itthon, Mr. Sticks! – viszonozta a nő.

– Most pedig irány az ágy! – Csak néhány lépést sikerült megtennie, mielőtt beleakadt a nő uszályába, és nekivágódott a nyitott bejárati ajtó mögötti falnak. – Sajnálom, de ennek a ruhának mennie kell! Ki találta ki ezeket a dolgokat? Apák, akik azt akarták, hogy a lányaik szüzek maradjanak a nászéjszakájukon?

Rebeka nevetve kapaszkodott a nyakába.

– Vedd el most a szüzességemet, férjem! – mondta. – Kérlek!

– Az ágyba akartalak vinni, mielőtt úgy megdugnálak, mintha nem lenne holnap – mondta a férfi.

– Ha tényleg nem lenne holnap, akkor vennéd a fáradságot, hogy ágyba vigyél, vagy itt az előszoba padlóján, a szoknyámat a fejemre húzva dugnál meg?

A férfi egy pillanatra megállt, és a szeme sarkából a lányra pislantva, eltöprengett a logikáján. – Jó érv!

Eric talpra állította a nőt, és az ajtó becsapódott. A lány ijedtében megfordult, és egy hosszú pillanatba telt, mire regisztrálta, mit is lát valójában.

– Eric! – nyikkantotta. – Hol van a nadrágod?

A férfi lefelé vigyorgott merev farkára, amely büszkén meredezett közvetlenül a fehér pólója szegélye alatt.

– A kocsiban hagytam. Nem gondoltam, hogy szükségem lesz rá.

A lány nevetve felhorkant, azon tűnődve, vajon valamelyik szomszédjuk járt-e a közelben, és szemtanúja volt-e, hogy Eric szmokingkabátban és Converse teniszcipőjében meztelenül áll a verandán.

Az ujját begörbítve magához intette a férfit, az arca már fájt a széles mosolytól. – Gyere ide, te!

– Bajban vagyok?

A férfi tétován előrelépett egy lépést, mire a nő egyik kezével megragadta Eric ingének elejét, mielőtt a földre rántotta volna maga fölé.

– Hatalmas bajban vagy! – mondta, miközben a hátára fordította. – Biztos vagyok benne, hogy a zsaruk már ebben a pillanatban is úton vannak, hogy letartóztassanak közszeméremsértésért.

A férfi szeme elkerekedett. – Gyorsan! Rejtsd el a bizonyítékot!

A nő gonoszul elvigyorodott. – Örömmel!

A nő átvetette a lábát a férfi csípőjén, és gondosan elrendezte maguk körül a szoknyáját. – Most már sosem találják meg – mondta. – Senkinek sem jutna eszébe megnézni alatta.

A férfi szája tátva maradt, ahogy fenekét a kemény hosszához dörzsölte. Nem volt biztos benne, hogy mi izgatta fel ennyire. Igazából Eric mindig felizgult volt. Meglepődött volna, ha nem így lenne.

– Azt hiszem, benézhetnek a szoknyád alá is – mondta zihálva. – Nem tudnál jobb helyet kitalálni, ahová becsúszhatna? Valami meleg, puha és síkos helyre.

Ha a bugyija nem lett volna útban, máris becsúsztatta volna valahová, ahol meleg, puha és nedves.

Az egyik kezével lerántotta a lány meglazított fűzőjét, hogy tenyerét a mellére tehesse. A másik keze elveszett valahol a szoknyája gomolygó felhője alatt.

– Muszáj egy kis támpontot adnod! – mondta a lány. – Hová akarod?

A szoknyája alatt a férfi keze végigsimított a bőrén, lassan utat törve a combjai közötti nedves forróság felé. Ujjai a bugyijának gumirozása alá csúsztak. A lány szemhéja megrebbent, ahogy Eric a belső redőit simogatta, és ingerelte a nyílását.

– Ez egy jó helynek tűnik – suttogta a férfi.

– Nekem is úgy tűnik – A nő felemelte a csípőjét, hogy a férfi belevezesse magát.

Elégedett sóhajjal süllyedt a férfira. A zsenge húsába vágó bugyi váratlan izgalmat okozott, ahogy emelkedni és süllyedni kezdett a férfi fölött. Nem sietett, megforgatta a csípőjét, hogy mélyen a testébe vezesse a férfit, a szemébe meredve, hogy mélyen a szívébe is vezesse.

Nem úgy dugta meg, mintha nem lenne holnap. Úgy szeretkezett vele, mintha végtelen holnap lenne, ami még mindig kevés lesz.