3.- 4. Fejezet

 

Patience

3. fejezet

                   Fordította: Aiden

 

Sed a tükörben nézte magát, ahogy próbált valami formát adni a fura nyakkendőnek. Egyáltalán nem olyan volt, mint egy rendes nyakkendő. Nagyon széles volt, és vékony anyagból készült. Inkább valamiféle szövetszalvéta csíkra emlékeztette. Jessica csak úgy nevezte: frakk. Béna volt inkább. Miközben negyedszerre próbálta megkötni a nyakkendőt, azon tűnődött, vajon Jessica rettenetesen dühös lenne-e, ha a szemétbe dobná, és azt hazudná, hogy elvesztette. Végül feladta, amikor a nyakkendő úgy nézett ki, mint valami bohóckellék, és kilépett Brian hálószobájából, hogy valaki kösse meg helyette. Igen, így történt. A vagány énekes és rocksztár más pasikat kér meg, hogy segítsenek neki felöltözni. Voltak dolgok, amikre képes volt, csak azért, hogy élete szerelmét boldoggá tegye.

– Tudja valaki, hogy kell megkötni ezt a kibaszott hülye nyakkendőt? – kiáltotta.

Végignézett a koszorúslányok kísérőin, és nyugtázta, hogy már mindegyikük teljes harci díszbe vágta magát, nyakkendőstől, mindenestől. Úgy látszik, ő volt az egyetlen hülyegyerek, aki nem volt képes megkötni azt a kibaszott izét.

– Át, alá, körbe és át – magyarázta Eric, és úgy mutogatott hozzá, mintha a latint fordítaná jelbeszédre.

– A miénket is Jace kötötte meg – mondta Brian, és Eric rávicsorgott, amiért nem hagyott neki elég időt, hogy felbassza Sed agyát.

– Jace? – ámult el Sed.

– Komplett esküvői szakember – jelentette ki Trey a szóban forgó férfiról, aki mérgében elpirult, miközben próbált kemény férfiállatnak is látszani. – A legfurcsább fétise, amit valaha láttam.

– Anyám régen zongorázott, és esküvőkön orgonált – magyarázta Jace. – Nem akart mellém bébicsőszt fogadni, ezért vele kellett, hogy menjek, és az évek során ellestem néhány trükköt – vonta meg a vállát, mintha normális lenne, hogy egy fiatal fickó az esküvőkről tanul meg ezt-azt. – Mit is mondhatnék? Aranyos kisfiú voltam.

– Ne blamáld magad, csak mert mélynövésű vagy – oltotta Eric. – Még mindig cuki kisfiúvagy– csípett bele Jace arcába, és széthúzta az arcát.

– Baszódj meg, Sticks – mondta Jace, és rácsapott a kezére.

– Jaj, figyeljétek már ezt a pofikát! – viccelődött Eric, és még torzabbra nyújtotta Jace bőrét. – Tuti tündérkeresztanyu volt egy előző életében, és ezt az aranyos kisfiús alibit használja álcaként.

Elengedte Jace arcát, de csak azért, hogy egyenesen vállon vágja.

Jace meg sem rezzent, de Sed egy pillanatig sem kételkedett abban, hogy Jace később bosszút fog állni Ericen. Majd akkor, amikor Eric a legkevésbé számít rá.

– Ülj csak le, majd én megkötöm neked – ajánlotta fel Jace Sednek.

Így Sed leült egy puffra, Jace pedig mögé állt, és előrenyúlt, hogy megkösse a nyakkendőjét. Sed legszívesebben agyoncsapott volna valakit, miután ilyen szintű feminizmus áldozata lett, hogy odáig kellett süllyednie, hogy egy másik férfi kötötte meg rajta a nyakkendőt, aki történetesen nem a saját apja volt. Nem köthette meg az apja, mert ő pár hónappal ezelőtt elhunyt. Vajon, ha élne, tudta volna, hogyan kell megkötni ezt a nevetséges szart? Sed kételkedett benne. Az apja nagyon is kétkezi munkásember volt. Csak egyetlen nyakkendője volt – ráadásul az is csíptetős –, és azt csak vasárnaponként és a temetésén volt hajlandó felvenni.

Jace megpaskolta Sed vállát, amikor befejezte.

– Parancsolj – mondta.

– Köszönöm – felelte Sed durcásan. Lenézett a nyakán lévő takaros csomóra, és a tökéletes ráncokra mindkét oldalán. – Hűha, Jace tényleg egy tündérkeresztanya. Hát mi már ez? Olyan… mint egy punci.

Sed nem számított rá, hogy Jace a földre dönti. Eric teljes erejéből nekilökte Jace-t Sed mellkasának, és hamarosan mindannyian kicsi a rakást játszottak, melyből feszes testek és csapkodó karok és lábak lógtak ki mindenfelé. A vőlegény moccanni sem bírt a kupac legalján, nemhogy odacsaphatott volna bárkinek is. Sed úgy gondolta, hogy ez azért történhetett, mert mindannyian kissé feszültnek és papucsnak érezték magukat. Szóval ez az éretlen kamaszok szextettjeként való viselkedés – még Dave is felállt a tolószékéből, hogy belevesse magát a birkózásba – csodákat művelt Sed szorongásszintjén. Igaz, hogy a tökéletesre vasalt szmokingja állapotának nem tett túl jót, de bassza meg. Ha a mai nap nem úgy alakulna, ahogyan azt ő és Jessica eltervezték, majd túllépnek rajta. Az egyetlen dolog, ami esetleg tönkretehette volna ezt a napot, az az volt, ha a lány felülteti az oltárnál. De ezt nem tenné meg vele. Nem hagyhatta volna megint faképnél. Nem tenné.

Igaz? Persze, hogy nem.

Sed megragadta valaki karját, és hallotta, hogy Trey feljajdul. Egy térd kis híján Sed ágyékába csapódott, és a férfi megmerevedett. Oké, a farka leamortizálása az ő napját is elbaszná. Aznap este nagy tervei voltak az ötödik végtagjával.

– Szálljatok már le rólam! – ordította, majd hozzátette: – Uhh– amikor valaki véletlenül a hasába könyökölt.

Eltartott egy darabig, amíg mindenki úgy érezte, hogy megkapta az összes pofont, ami jár neki, de végül összevakarták magukat annyira, hogy beszálljanak Blake tolószéket is szállító furgonjába, és elinduljanak a part felé. A szélvédőn keresztül Sed a sötét égboltot figyelte a fejük felett. Majd Ericre pillantott, aki épp vezetett.

– Ugye te sem hiszed, hogy az esküvőm napján esni merészel az eső?

– Hogy essen, amikor A NagySedricLionheart épp nősülésre adta a fejét?

– Jah.

– Hogy essen a Slágerlista Vezető Énekes Úr, a Rockisten, Mr. Irányításmániás, Az egész kibaszott világ ura esküvőjének napján?

– Ugye nem, ugye? – firtatta Sed, haragos képet vágva az esőfelhőkre, hogy tudják már, hol a helyük, basszameg.

Eric elvigyorodott.

– Persze, eszükbe se jusson ilyesmi.

– Én is erre gondoltam – felelte a vőlegény, de nem volt biztos benne, hogy a felhők megkapták-e a mindent eldöntő üzenetét.

Eric leparkolt a furgonnal a kevés még szabad mozgássérült parkolóhely egyikén. Az utca mindkét irányban telis-tele volt parkoló autókkal, ahogy a nagyon szűk kocsibeálló is.

– Nos, Dave – ugratta Eric a hangmérnöküket –, máris több hasznodat vesszük, mint az élő műsorban. Neked köszönhető, hogy találtunk parkolóhelyet.

Sed már emelte a karját, hogy felpofozza, amiért ilyen seggfej, de Dave csak röhögött.

– Megtartom azt a rokikártyát még akkor is, ha már nem leszek a székben – ígérte. Sed attól tartott, hogy ez soha nem fog bekövetkezni. Dave haladt ugyan a felépülésben, szükség esetén képes volt megtenni pár lépést, de ennyi. A fizikoterápiája folyamatosan ütközött a turné menetrendjével, és bár a testvére, Rebekah segített neki edzeni az elsorvadt izmokat, a lány mégsem volt profi terapeuta. Talán Sednek fel kéne fogadnia valakit, aki ezt útközben intézi. Nem volt semmi gondja azzal, hogy Dave nem tudott kerekesszék nélkül közlekedni, és mielőtt turnéra indultak volna az Exodus Enddel, átalakíttatták Dave hangtechnikai berendezését az akadálymentesítés érdekében, de tudta, hogy Dave fejlődni akar, és ez lehetetlen, ha közben állandóan úton van. Erre a kéthetes turnészünetre, mielőtt Európába indultak volna, azért volt szükség, hogy az összes felszerelésüket átszállítsák a tengerentúlra. Valamint azért, hogy Sed megházasodhasson, és normális nászútra is elmehessen, mielőtt újdonsült aráját hátrahagyva visszatérne a munkába.

Miközben állt és várta, hogy a srácok kimásszanak a furgonból, Sed a kis tengerparti házat bámulta, tudta, hogy Jessica abban készülődik a szertartásra. Vágyakozással teli érzés mozdította a lábát. Annyira látni akarta a lányt, hogy képtelen volt már egy percet is várni tovább.

– Hát itt vagy! – hallotta meg édesanyja hangját a part felől. – Azt hittem, el fogsz késni a saját esküvődről.

Sed hirtelen megtorpant. Egyik része örült, hogy az anyja visszatartotta, mielőtt mindent elrontott volna azzal, hogy beront a házba, és követeli, hogy láthassa a menyasszonyát a szertartás előtt. Egy másik része viszont beleborzongott, amiért az anyja megzavarta ebben.

– Ó, te jó Isten – ujjongott, miközben átölelte a fiát. – Olyan jóképű vagy.

Sed cserébe erőteljesen megszorította, és lábujjhegyre emelte. Amikor végre elengedte, az asszony kitörölte a szeméből a könnyeit. – Pedig én megfogadtam magamnak, hogy ma nem fogok sírni – közölte.– Erre itt vagy nekem jóképűen, és igazi férfinak tűnsz ebben a szmokingban. Minden esélyemet elszúrtad, hogy megnyerjem a fogadást.

– Mit vártál, anya? Hogy bőrgatyában és pólóban jelenek majd meg a saját esküvőmön?

Az asszony elnevette magát, és felnyúlt, hogy megsimogassa a fia arcát, méghozzá a szükségesnél erősebben.

– Talán azt hittem, úgy jössz – felelte. – Bárcsak apád is itt lehetne, hogy így lásson – mondta, és ismét könnyek szöktek a szemébe.

Sed megint a karjába húzta a nőt, hogy ne kelljen látnia a bánatot a fáradt kék szemében. Sokat öregedett az apja halála óta eltelt két hónap alatt.

– Ő is itt van – suttogta az anyja fülébe. – Bár tudhatnád, hogy sosem hiányoztak neki az esküvők.

Az asszony bólintott, és elhúzódott, hogy újra megtörölje a szemét a könnyektől.

– Azt hiszem, épp ott csücsül azokon a sötét esőfelhőkön, amelyek indokolatlanul is aggodalmat keltenek bennem – ismerte be Sed.

Az anyja nevetett.

– Pontosan képes lenne ezt tenni. De ma büszke lenne rád. Mindig olyan büszke volt rád.

– Anya, ha megríkatsz, tönkreteszed a szempillaspirálomat – rebegtette rá Sed a szempillaspirál nélküli szempilláit.

Az asszony ismét elnevette magát, és belekarolt a fia karjába.

– Gyere. Megmutatom, hol fogsz majd állni.

A válla fölött a szmokingos rocksztárokat figyelte, akik a parkolóban bohóckodtak. Trey volt az egyetlen, aki nem hülyéskedett. Ethant, az egyik segítőt szorította épp a furgon oldalához, és mély szenvedélyes csókokkal fejezte ki a férfi felé sosem múló szenvedélyét.

– Srácok – kiáltott nekik oda Sed anyja, és mindannyian az asszony felé néztek, hogy tudja, figyelnek rá. Még Trey is abbahagyta a smárolást, hogy lássa, mi a helyzet. – Menjetek be a házba. Ott ismertetik majd veletek, mi lesz a dolgotok.

Bízva abban, hogy a barátai azt teszik, amit mondanak nekik, Sed követte az anyját a partra. A fehér összecsukható székek közé egy sávban farostlemezt raktak a homokra, és vörös szőnyeggel borították be, amely illett a minden szabad helyet elfoglaló rózsákhoz.

– Normális dolog a farostlemez?

Anya megrázta a fejét.

– Csak aggódtunk, hogy Dave tolószéke esetleg elakad a homokban.

Sed elmosolyodott.

– Mindenre gondoltatok, igaz?

Az asszony fáradtan sóhajtott fel, és az ujja hegyét az alsó ajkához érintette.

– Remélem, hogy semmit sem felejtettünk ki. Azt szeretném, hogy a mai nap tökéletes legyen neked és Jessnek. Ha nem így lenne, már órákkal ezelőtt agyoncsaptam volna az anyját egy gyertyatartóval, és a cápák elé vetettem volna.

– Neked több önuralmad van, mint nekem. És neki amúgy nem a fogadás előkészületeivel kellene foglalkoznia? Miért idegesített téged?

– Egyszerűen megőrjít. Már két órája itt lábatlankodik, és mindenbe beleszól. Változtat, amikor nem figyelek. Helyeket foglalt az A-listás színészeknek, akikről fogalma sincs, hogy kicsodák. A nagymamádat hátra ültette a harmadik sorba, pedig szegény ott hátul semmit sem látott volna.

– Hol a nagyi? – Sed a nyakát a tömeg fölé nyújtotta, és az első sorban lokalizálta a nagymamája jellegzetes kék hajfürtjeit.

– Ezt a csatát én nyertem – jelentette ki az anyja.

– Azt hiszem, ma még ki kell állnom vitázni azzal a nővel. Jessica és én is több, mint türelmesek voltunk vele, de túl sokszor lépte át a határokat.

– Ne kezdj háborúba az anyósoddal, Sed. Hamarosan vége lesz az egésznek, és ő megint nem vesz tudomást a létezésedről.

– Csak ebben bízunk.

Az anyja elvezette az ülő vendégek szélső sora mellett, az óceán felé. A hullámok valósággal tomboltak és hangosan csapódtak a parthoz; úgy látszik, heves vihar dúlhatott a tengeren. Egy erős front megállíthatta a legsötétebb felhőket nem messze a parttól – mintha tényleg meghúzták volna határt az égen. Sed érezte, hogy az apja nem a felhők tetején ül, hanem ő húzta meg azt a határvonalat, ami visszatartja őket.

– Kösz, apa – suttogta az orra alatt.

Sed üdvözölte meghívottakat – mely többnyire a rokonságból, az együttest kísérő stábból és a velük turnézó zenészekből állt. Kicsit megdöbbentő volt látni a rocksztárokat alkalmi öltözékben – öltönyökben és piercingekkel, nyakkendőkkel és tetoválásokkal. Sednek nem sok ideje volt arra, hogy hogy köszönjön a rögtönzött kápolna Jessica részéről meghívott embereknek, bár némelyik ismerőst név szerint üdvözölte ott is. Úgy tűnt, a lány családja és a barátai kissé megilletődtek a rosszfiúknak kinéző és a noname emberek keverékétől Sed oldalán, bár az ő csapatában játszó némelyik ügyvéd ismerősként köszönt oda egy-egy kevésbé törvénytisztelő zenésznek. Köszönetet mondott néhány celebnek, akiket csak a tévében látott, hogy eljöttek, de a nevüket még akkor sem tudta volna megmondani, ha agyonütik. Kíváncsi volt, vajon Jessica ismerte-e őket. Soha nem említette, hogy ismer tévésztárokat, bár Los Angelesben szinte mindennap találkozik az ember celebekkel.

Aztán elfoglalta a helyét a tiszteletes mellett. Kezet rázott az unatkozó Krisztus hasonmással, majd a vörös szőnyeg végén álló sátor felé fordult, ahol hamarosan meg fog jelenni az ara.

Csend borult a tömegre, amikor a hárfából, fuvolából, csellóból és hegedűből álló kvartett abbahagyta a gyülekezőzenét, majd belekezdett a bevonulási zenébe, amit közösen választottak ki. A lánynak nem tetszett Sed ötlete, hogy a Barkatthe Moon szóljon a bevonuláskor, de legalább kikérte a véleményét, mielőtt lehurrogta volna. Sed beletörölte a kezét a nadrágja szárába, és csodálkozott, hogy a tenyere szokatlanul izzad. Sosem volt lámpalázas, de hirtelen émelyegni kezdett.

Sed szíve a torkában kezdett dobogni, amikor a hófehér függönyök elhúzódtak. De nem Jess állt a menet elején, hanem Jessica barátnője, Beth, és Dave volt a kísérője. A tolószékét virágokkal díszítették fel, és piros-fehér szalagokkal kötötték át. Sed elmosolyodott, amikor Dave megvillogtatta, mennyire jól megy már a járás, és kb. a szőnyeg felénél felállt a székéből, és belekarolt Beth-be, aki ettől elpirult és vigyorogni kezdett. Valójában úgy tűnt, Dave a csinos barna hajú lány előtt fitogtatja erejét, ami nem vallott Dave-re. Sed azon tűnődött, vajon alakul-e közöttük valamiféle vonzalom. Amikor odaértek, Beth és Dave szétváltak, Dave a Sed oldalán lévő széksor túlsó végébe ment, Beth pedig a Jessica oldalán lévő széksornál maradt. A lány rámosolygott Sedre, és a férfi rájött, hogy a lány ma már találkozhatott Jess-szel, még ha ő nem is. Istenem, alig várta, hogy megpillanthassa végre a menyasszonyát. Majd’ kiugrott a bőréből a várakozástól.

A következő pár bevonulásáig hagytak némi szünetet a szervezéskor, hogy Dave-nek legyen ideje eljutni a helyéig, így a sorban Sed tanúja, Brian és a felesége, Myrna következett. Kettejük között egy vörös rózsákkal és apró fehér virágokból álló csokrokkal díszített babahordozót tartottak. A kisfiuk a hordozóban ringatózott, ölében egy párnával – rajta két szalaggal átkötött aranygyűrűvel –, és ő volt a legaranyosabb gyűrűhordozó, aki valaha is átaludta a szolgálatot. Myrna és Brian elindult Sed felé, fiukat maguk között cipelve. Mindkettőjükre rámosolygott, tudta, hogy kivillannak a gödröcskéi, de most az egyszer még örült neki, hogy örömét még jobban kihangsúlyozzák.

Myrna lenyűgöző vörös ruháját a szél karcsú bokája körül lengette, ahogy közeledett. Sed az egyre sötétedő égre pillantott, és fohászkodott, hogy ne essen, amíg Jessica ki nem mondja a boldogító igent. Azt szerette volna, hogy a pillanat tökéletes legyen a lány számára, és egy felhőszakadás senkinek sem volt az. Sajnos a felhők egyre jobban közeledtek a part felé. A francba. Ha még tíz percig kibírná, hogy nem szakad le az ég, amíg kimondanák az igent, aztán eshetne, amennyit csak akarna. Tudta, mennyire sokkolná Jessicát, ha álmai tengerparti esküvőjét elmosná az eső. Olyan keményen dolgozott az alkalom megtervezésén, és annyira igyekezett amiatt is, hogy bevonja a férfit is az előkészületekbe. És Sed képes lett volna bármire azért, hogy ez a nap tényleg olyan legyen, amilyennek a lány elképzelte. De mit tehetett volna az eső ellen?

Amikor Brian és Myrna a kifutó végére ért, ők is különváltak. Brian magával vitte a hordozót, és letette a Sedtől balra lévő stabil asztalra, hogy a tömeg láthassa a gyűrűhordozót, és elalélhassanak a baba cukisága miatt. Malcolm szénfekete haja szokás szerint égnek állt. Sed nem tudta megállni, hogy ne nyúljon hozzá, és ne érintse meg a baba apró kezét. Úristen, alig várta, hogy hét hónap múlva megpillanthassa a saját elsőszülöttjét. A Jessica méhében növekvő baba már most is birtokolta a szívét és a lelkét. De amíg nem tarthatta a saját gyermekét a kezében, megelégedett azzal, hogy Brian kisfiában gyönyörködik.

Malcolm keze szorosan markolta Sed ujját. A másik csöppnyi öklét egyenesen a szájába dugta, és bár még mindig aludt, erősen szívni kezdte.

– A kézfogását tőlem örökölte – suttogta Brian –, de a szívóereje csakis az anyjának köszönhető.

Sed felnevetett, és Myrnára pillantott, aki úgy tett, mintha meg sem hallotta volna a férje kijelentését.

A szeme sarkából mozgást észlelt a sátor felől, ami felkeltette Sed figyelmét, és felkapta a fejét. Jess?

Nem, még nem ő volt.

Most Eric és Rebekah közeledtek a vörös szőnyegen. Míg Myrna ruhája hosszú és elegáns volt, Rebekahé szemtelenül rövid – akárcsak ő maga. Pontosan ugyanolyan vörös árnyalatú volt, mint Myrnaé, és Rebekah hajába festett bíborvörös tincshez is illett. Az Eric védjegyévé vált színes hajtincsét is vörösre festették az alkalom tiszteletére. Az ifjú pár nem szégyellt egy hosszú csókot váltani, amint a szőnyeg végére értek, csak ezután váltak szét. Eric a Brian mögötti helyre állt, Rebekah pedig elfoglalta a helyét Myrna mögött.

Aggie és Jace következett a sorban. A lány ruhája mélyen dekoltált volt, és hatalmas melleit egy rövid pánt tartotta a helyén, hogy felhívja a figyelmet a jelentős dekoltázsára. Hosszú fekete haja porcelánfehér bőrét takarta, sokkal inkább, mint ahogyan a gömbölyű idomait ölelő vörös selyemszövetnek sikerült. Aggie rúzsa és vörösre lakkozott körmei illettek a ruhájához, tűsarkújához és vörös rózsacsokrához, valamint a Jace arcán virító pírhoz. Sednek fogalma sem volt, hogy a fickó mitől volt zavarban éppen most. Büszke lehetett a barátnőjére. Vagy talán pont épp miatta volt vörös és zaklatott. Nem hibáztathatta a pasast. Aggie maga volt a két lábon járó szenvedély.

Amikor a páros megállt Sed előtt, Aggie belecsípett Jace fenekébe, majd megsimogatta, és kissé ördögien elvigyorodott. Egyik élénk kék szemével Sedre kacsintott, aztán besorolt Rebekah mögé. Jace kissé merev léptekkel az Eric mögötti helyére lépett. Sed biztos volt benne, hogy Jace-neknem csak járása volt merev.

A szeme sarkából megpillantott egy fehér villanást, és a feje a kijárat felé fordult. Jess?

Nem, basszameg, még mindig nem ő. Csak a szellő libbentette meg a sátor körüli fátyolt.

Sed ökölbe szorította a kezét, és nyugtató lélegzetet vett. Ez volt élete leghosszabb öt perce.

Trey és Reagan következett a sorban. Jessica főiskolás barátnői azonnal suttogni kezdtek egymás között, ahogy Trey elbűvölte őket ragyogó mosolyával. Reagan a védjegyévé vált bakancsot húzott a koszorúslány ruhájához. Idegesen húzta végig a kezét az ötvenes éveket idéző retróruháján, és az első padsorra pillantott, ahol Ethan, a másik barátja ült. Ethan újra és újra biztosította, hogy nem gond, ha neki nem kell Sed mellé állnia, hiszen Sed és Ethan alig ismerik egymást. Trey volt az, akit ő és Jessica meghívtak az esküvőre, és Sed megkérte Treyt, hogy válassza ki, melyik szeretőjét akarja az oldalán tudni. Trey úgy gondolta, hogy az exzsaru, testőr Ethan nem örülne, ha koszorúslány ruhát kellene húznia, és Jessica oldalán kellene állnia nyoszolyólányként. Bár Ethan készségesen beleegyezett volna, Reagan egyáltalán nem találta szellemesnek Trey viccét. Sed azon tűnődött, hogy a picsába működhetett a kapcsolatuk. Rendszeresen akadhattak kínos helyzetek a mesterhármasban.

Ethan széles mosollyal köszöntötte Reagant, aki ettől a mosolytól végre megnyugodott Trey oldalán. Talán csak azt gondolta, hogy Ethan megsértődik, amiért kihagyják. Trey az egész jelenetet észre sem vette. Egyszerűen úgy fogadta az apró zökkenőket, mint a kapcsolatuk természetes velejáróját, ami boldoggá tette. Sed azon tűnődött, vajon a férfi képes-e arra, hogy ne csak sodródjon az árral.

Ahogy Trey elment mellette, Sed megfordult, hogy megnézze a mögötte álló négy férfit. Sosem kételkedett abban, hogy szinte testvérekből álló bandája itt lesz majd mellette ezen a jelentőségteljes napon. Mindig mellette voltak – akár a pokolról, akár sikerről, akár őrült anyósokról is volt szó. De így látni őket felsorakozva – ahogy őmiatta ácsorognak ott azokban a hülye nyakkendőkben és puccos szmokingban –, mosolyra fakasztotta. Senki sem állt szívesebben a háta mögött, mint ezek a fickók, és senki sem állt szívesebben az oldalán, mint Jess.

Már éppen itt volt az ideje, hogy elfoglalja az őt megillető helyet.

Vett egy nagy levegőt, hogy megnyugodjon, és újra a sátor felé fordult, hogy láthassa, ahogy a menyasszonya kilép. A várakozás teljesen kinyírta. Ez sokkal extrémebb volt, mint mikor a színpadon áll és várja, hogy elkezdődjön a koncert.

Elise következett a sorban, unokatestvérük, Wayne karján. Ó, a kurva életbe. Ugyan hány koszorúslány jön még? Ezer?

Elise olyan szikrázó mosolyt villantott Sedre, hogy mosolya akár az eget is bevilágíthatta volna. És bár ez azt jelentette, hogy még egy darabig várnia kellett, hogy megpillanthassa, akire oly nagyon vágyakozott, elöntötte a büszkeség a húga láttán. Elképzelni sem tudta ugyan, hogy ebből a kislányból mikor vált kész nő, bár a rajta lévő ruhából túl sokminden villant ki. Később még elbeszélget majd Jessicával arról, hogy Elise miért nem azt a ruhát viseli, amit a férfi választott volna kishúga számára. A magas nyakkivágású ruhát és a hozzá illő blézert. Elise rákacsintott, mielőtt elfoglalta a helyét. Sed hangosan felnyögött, amikor a másik – általában józanabb – lánytestvére is megjelent. Kylie ruhája még kihívóbb volt, mint Elise-é. Ha bármelyik fickó Jessica ügyvédi irodájából akár csak ránézne a húgaira, hivatalos idézést kapna esküvői ebéd helyett. A srácok a zenekarban már okosabbak voltak annál, minthogy az ő féltett kishúgainál bepróbálkozzanak, bár Sed örült, hogy mindannyian találtak már maguknak barátnőt, így egy kicsit elengedhette magát az óvatosság szempontjából. De csak egy kicsit. Voltak más rockistenek is a tömegben, akiknek a szeme sem állt jól. Különösen az a Dare Mills nevű alak. Sed első kézből tudta, hogy Dare kisöccse a madarat is röptében, és nem szerette volna, ha valamelyik húga lett volna az a madárka.

Megszólaltak az esküvői induló első hangjai, és Sed a nyakát nyújtogatva egyenesedett fel, hogy végre megpillantsa az egyetlen személyt, akit ma látnia kellett. A szívszerelmét. Az ő Jessicáját.

Két segítő félrehúzta a habos, fehér függönyt, hogy megmutassa az álló násznépnek a menyasszonyt.

Sed még levegőt is elfelejtett venni, annyira bámult. A szíve millió darabra tört, és értelmetlenné vált az élete.

Jessicának ugyanis nyoma sem volt.

Patience

4. fejezet

                   Fordította: Aiden

 

Jessica kirántotta anyja kezéből a csokrot.

– Elegem van – közölte. – Hónapok óta az őrületbe kergetsz. Ha meg akarod nézni a szertartást, nem bánom, de tudd: ez az én napom, nem a tiéd. Látni sem bírlak! Leszarom, hogy Johnny Depp nem jött el, és nem, nem fogunk pár percet várni amiatt, hátha csak késik.

Egy pillanatra szünetet tartott szenvedélyes monológja közben, s ekkor Jessica meghallotta a nászinduló összetéveszthetetlen akkordjait, melybe becsatlakozott a viharos szél hangja is. Bepánikolt, szemei kikerekedtek, megmarkolta a szoknyáját, felemelte, és berohant a sátorba, ahol eredetileg a koszorúslányok sorának elején kellett volna állnia. A függönyöket már széthúzták, így a bevonulásának lőttek.

Mindez nem számított, amikor megpillantotta a vőlegényét.

Sed állkapcsa megfeszült, pillantását maga elé szegezte a földre. A lány az arcán tükröződő lesújtottságból megállapíthatta, hogy azt hihette, a lány bizonyára felültette őt.

Nem. Nem, nem, nem, nem. Ennek lett volna szabad így történnie.

A segédeknek félre kellett volna húzniuk a függönyt, és a lány pillantásának távolról kellett volna egybefonódnia Sedével, majd lassan a férfi felé kellett volna indulnia, ahogy azt már előre begyakorolta, miközben folyamatosan a szerelme szemébe néz. A szerelem szinte tapinthatóvá vált volna közöttük, ahogy a lány közeledett, előre láthatták volna, hogy hamarosan fizikailag is eggyé válnak, ahogy lelkileg is összekapcsolódnak.

De a férfi még csak nem is nézett rá.

– Sed! – szólította a lány.

Jessica már futásnak is eredt a vörös szőnyegen, mire a férfi csak megmozdult volna. Felkapta a fejét, és amikor megpillantotta menyasszonyát, megtántorodott, majdnem nekiesett Briannek, mintha csak a térdei felmondták volna a szolgálatot. A lány bocsánatot akart kérni, amiért szerelmének aggódnia kellett. Legszívesebben leordította volna fejét, amiért a férfi azt merte feltételezni, hogy otthagyja az oltárnál. De leginkább csak imádó áhítattal akarta bámulni a férfit. Soha nem volt még ennyire jóképű. Sosem látszott ennél szerelmesebbnek. Ennyire az övének.

Megállt, amikor elérte a gondosan feldíszített székek első sorát, ahol a masnikat mind ellapultak, a virágok összegyűrődtek, a szalagok össze-vissza lobogtak a csípős szélben. De ez nem számított. Az egyetlen dolog, ami számított, az a férfi volt. Az ő tökéletes párja.

A nászinduló elhalkult, így hallotta a suttogásokat, amelyek az iménti jelenetet vitatták meg. De ezek az emberek ismerték őt. Hozzá kellett volna szokniuk, hogy jeleneteket rendez.

– Ki adja ezt a nőt férjhez az itt jelen lévő férfihoz? – kérdezte a lelkész gépiesen, mintha csak le akarta volna tudni ezt az egészet, és nem igazán vett volna részt abban, ami történt.

A tömeg moraja elcsendesedett, és mindenki az üres helyet leste Jessica mellett, ahol az anyjának kellett volna állnia, és átadni a menyasszonyt a vőlegénynek. Legalábbis ez volt a szokás.

– Én adom át magam neki – felelte Jessica. – Úgysem vagyok az anyám tulajdona.

Sed kuncogott, a gödröcskék megvillantak az arcán. Erős, férfias kezét a lány felé nyújtotta. A lány szíve megdobbant, mint mindig, amikor a férfi közelében volt, megfogta a kezét, és odalépett hozzá. Nem tudta, melyikük remeg jobban, de egyikőjük sem volt nyugodt, miközben várták, hogy Myrna a lehető legjobban eligazgassa Jessica uszályát a szélben, hogy végre kimondhassák egymásnak tett esküjüket. A háttér messze nem volt olyan tökéletes, mint amilyennek a lány elképzelte: az ég elsötétült a viharfelhőktől, az óceán dühös hullámokat vetett, a szél belekapott a gondosan kiválasztott fátyolba, és kaotikus módon csapkodott a lány feje körül, a megviselt csokor pedig már sosem fog úgy kinézni, ahogyan kellene. De a férfi....

Sed pompásan festett a rá szabott fekete szmokingjában, folyamatosan mosolygott, mintha soha nem akarná abbahagyni, a szemében szerelem és némi huncutság csillant.

Ha a férfi képes lenne őt kinevetni ezért, hát, ő... rögtön visszanevetne. Valójában pillanatokra volt attól, hogy idegösszeroppanást kapjon, és fogalma sem volt róla, miért. Az ő tökéletes napja messze nem volt tökéletes, és valami kiismerhetetlen okból kifolyólag ez kicsit sem érdekelte. Addig nem, amíg Sed elmondja a fogadalmát, és ugyanúgy gondolja a dolgokat, ahogy ő is.

Alig hallotta a lelkészt a süvöltő szélben, de mivel ő és Sed együtt írták meg a fogadalmukat, nem is volt szükség rá, hogy hallja, amit kedvese mond. Kívülről tudta az egészet.

– Te vagy az ok, amiért lélegzem – szavalta Jessica, Sed hihetetlenül kék tekintetébe merülve, amíg egy homokszemet nem fújt a szemébe a szél, és muszáj volt kidörzsölnie, amitől kétségkívül sikerült elkennie a szemfestékét és úgy nézett ki, mint egy mosómedve.

– Hogy mondod? – kiabálta túl a szelet Sed. – Nem hallottam, mit mondtál!

– Hogy miattad veszek levegőt! – kiabálta vissza a lány.

– Igen, én is pont így érzek!

Elfelejtette volna a férfi a szöveget? Ez érthető. Bizonyára ideges volt, és nem mintha bármelyikük is hallotta volna a lelkész prédikációját. Kipislogta a homokot a szeméből, majd felhunyorgott a férfira. Sed szája megfeszült, mintha alig lett volna képes összeszedni magát. A lány folytatta a beszédjét. Fontos volt, hogy elmondják egymásnak a fogadalmukat, még akkor is, ha csak ők hallhatták.

– Minden egyes perccel jobban szeretlek! – kiabálta Jessica.

– Én is téged! – felelte a férfi.

– Megígérem, hogy mindig melletted állok majd, bármilyen vihar jöjjön is…

– Bármilyen vihart?

– Igen, bármilyenről is legyen szó. Még ezt is.

– Szeretlek! – ordította a férfi. – Te mindennél többet jelentesz nekem. Nem akarok egy percet sem élni nélküled.

– Én is szeretlek! – felelte Jessica. Nem ezeket a szavakat tervezték, de tekintve, hogy a lány már kezdett berekedni a kiabálástól, ezek is megtették.

– Akarsz a feleségem lenni?

– Igen! Míg a halál el nem választ. És te akarsz a férjem lenni?

– Persze, hogy akarok, különben nem lennék itt.

Sed kinyújtotta a kezét Brian felé, aki már ugrott is.

– Add a gyűrűket!

Brian sietve kivette a gyűrűket a Malcolm ölében lévő párnáról, és átnyújtotta Sednek.

– Ez a gyűrű azt hirdeti a világnak, hogy az enyém vagy, és senki másé – mondta Sed, majd Jessica ujjára csúsztatta a gyűrűt.

– Ez a gyűrű pedig azt üzeni a ribiknek, akik rád akarnak majd mászni, hogy te már másé vagy – viszonozta a lány, és a férfi bal gyűrűsujjára húzta a gyűrűjét.

Már nem is emlékezett, mit is akartak mondani. Ezek a szavak a szívükből szóltak. Valódiak voltak. Mindketten féltékenyek voltak egymásra és birtokolni akarták a másikat, miért ne mondhatnák ezt ki nyíltan, a szertartáson?

Mindketten a lelkészre néztek, aki úgy bámult rájuk, mintha megbolondultak volna. Jessica abban a pillanatban egészen biztos volt benne, hogy azok is voltak. Őrültek.

– Uh, akkor megvolnánk? – kérdezte a lelkész. Jessica és Sed egyszerre bólintott.

– Akkor ezennel férjnek és feleségnek nyilvánítalak benneteket. Sedric, megcsókolhatod a menyasszonyt!

Sed magához vonta Jessicát, és abban a pillanatban, ahogy a férfi szája a lányéra tapadt, megnyílt az ég, és ömleni kezdett az eső. Jessica ködösen hallotta valahonnan Malcolm baba ijedt sírását, a násznép elégedetlen kiabálását, és a vendégek fedezékbe menekülését, de mindez elhalványult, ahogy Sed belemerült a csókba. A lány kezéből a földre hullt a menyasszonyi csokor, hogy megsimogathassa a férfi arcát. A hideg eső lefolyt az arcán, a kezén, le a csuklóján, és lecsöpögött a könyökéről. A szél végül magáénak követelte a fátylát, kiszaggatta a hajából, és a levegőbe hajította. A lány nem foglalkozott vele. Csak az érdekelte, hogy csókolózzon a férjével. Ez a katasztrofális nap minden tökéletes pillanatot elvehetett tőle, de a csókját nem vehette el.

Sed nyelve végigsimított a felső ajkán, és a lány szétnyitotta a száját, mélyebbre csalogatva a férfit. Ha annak erős karja nem tekeredett volna a lány dereka köré, és nem szorította volna magához, a lány összecsuklott volna.

Sed nagysokára húzódott csak el, és a lány szemébe nézett, esőcseppek tapadtak sűrű szempillájára, majd végigfolytak karakteres állkapcsán. A szél elcsendesedett, és még esett ugyan rendesen, de már nem szakadt.

– Olyan gyönyörű vagy – mondta Sed a feleségének, ujjait végighúzta a lány csatakra ázott haján. A haján, amely nem sokkal ezelőtt még gyönyörű, laza fürtök tömkelege volt, most azonban csak vizesen, lelapulva lógott. A lány pedig elképzelte, hogy mennyire hasonlíthat most Alice Cooperre, az elmaszatolt szemfestéke miatt.

– Ha te mondod – vigyorgott fel a férfira, és megsimította az arcát. – Miért nem mondtad, hogy ennyire szexi tudsz lenni egy átázott szmokingban?

– Nem akartam elrontani a meglepetést.

– Szóval te rendelted az esőt? – kérdezte a lány, és felnézett az égre. Sed odahajolt hozzá, és a fülébe súgta:

– Nem, de azt hiszem, Isten küldte, mert aggódott, hogy ha túlságosan felhevülök, akkor itt, az összes vendégünk előtt meg foglak dugni.

– Nem is tudtam, hogy elég egy kis eső, hogy csillapodjon a hevességed.

– Csak ilyen rövid időre volt hatásos.

– Sajnálom, hogy késtem – kért elnézést a lány, átkarolta szerelme derekát, és a nedves mellkasára simult. – Anyám azt akarta, hogy várjuk meg Johnny Deppet.

Sedből kitört a nevetés, mely gazdagon és mélyen csapódott a lány fülének, ahogy a férfi széles mellkasán keresztül morajlott. – Egy pillanatra azt hittem, meggondoltad magad. Hogy végre rájöttél, hogy nem is akarsz hozzám jönni.

Jessica két tenyerébe fogta a férfi arcát, majd egyenesen a szemébe nézett.

– Soha nem tennék ilyet. Miféle épeszű ember menne keresztül ezen a sok marhaságon, ha nem lenne száz százalékig elkötelezve amellett, hogy élete végéig szeretni fogja a házastársát?

– Én biztos nem – ismerte el kuncogva a férfi. – Sajnálom, hogy az eső tönkretette a tökéletes napodat.

– A felét sem tudod annak, amin keresztülmentem – közölte a lány. – De a lényeg, hogy itt vagyunk, és összeházasodtunk. Csak ez számít.

– Annyira szeretlek, Mrs. Lionheart.

Ismét magához húzta kis feleségét. A lány egész testében megremegett. Hogy az eső hidege miatt, ami a bőrére hullott, vagy a vérében kavargó vágy forrósága miatt, nem volt benne biztos.

Tocsogó léptek közeledtek, és az eső hirtelen elállt a feje fölött, az esőcseppek hangja már a nejlonon kopogott. Sed elhúzta a száját, és elfordította a fejét.

– Ti ketten egész nap itt fogtok álldogálni az esőben? – kérdezte Eric, esernyőt tartva a fejük fölé.

– Nem egész nap – felelte Sed. – Csak addig, míg meg nem unom a csókolózást.

– Szóval egész nap – mondta Eric egy mindentudó vigyorral.

Sed kuncogott.

– Talán – emelte kék szemeit a felettük lévő fekete anyagra. – Kicsit elkéstél azzal az esernyővel.

– Jessica anyja a tönkrement ruha miatt sipítozott, így nem volt más választásom, mint megmenteni a lánya menyasszonyi ruháját.

– Már úgyis tönkrement, mikor Malcolm lebukott – közölte Jessica.

Sed ujjai megtalálták a cipzárat Jessica hátán, és néhány centivel lejjebb húzta.

– Szívesen nekiadom a ruhát. Nekem csak a csaj kell belőle.

– Ne merészeld, Sed! – lihegte Jessica, és rácsapott a kezére.

– Csak nem merészelt megállítani engem? – kérdezte Sed Erictől.

– De, azt hiszem, azt mondta.

– Mondd meg a vendégeinknek, hogy a fogadáson találkozunk.

– Elvigyem a ruhát az anyjának? – érdeklődött Eric Jessica felé kacsintva, aki csak állt ott tátott szájjal.

– Arra nem lesz szükség – felelte Sed, és a gödröcskék kivillantak az arcán. – Majd én magam viszem el neki.

Még egy centivel lejjebb húzta a cipzárat, és Jessica hátrálni kezdett a keze elől.

– Sed! – szólt rá, és mindkét kezét maga elé emelte.

A férfi kicsit lehajtotta a fejét, és megnyalta a száját, olyan éhesnek tűnt, mint bármelyik falánk ragadozó.

– Talán menekülnöd kéne – mondta halk morgással.

A lány megfeszült, ijedten fújta ki a levegőt, és a melleinek csúcsa megfeszült. Megkeményedett mellbimbóinak semmi köze nem volt a hideg levegőhöz, de annál több köze volt Sed hangszínéhez. Jessica egyik kezét meglazított ruhája fűzőjéhez szorította, másik kezével pedig felsöpörte az uszályát. Megfordult, és a kihalt tengerpart hullámai felé vette az irányt. Megbotlott, ahogy magassarkúja beleszorult a homokba, ezért lerúgta magáról, és olyan gyorsan kezdett szaladni, ahogy csak bírt – arra vágyott, hogy a férfi üldözőbe vegye. Arra vágyott, hogy elkapja. De nem adta meg magát olyan könnyen.

Hűs víz ért a lábához, amikor elérte a tengert. Egy kéz súrolta a karját, és a lány elugrott előle az ellenkező irányba, kifulladva kacagott, ahogy kitért a férfi elől. A víz a bokájára, vádlijára fröccsent, ahogy a parton szaladt. Hallotta Sed lépteit a háta mögött. Ezúttal, amikor a férfi elkapta a karját, a lány hirtelen megpördült, és a mellkasának ütközött.

A férfi lélegzete ijedt szuszogással szökött ki. A lány ledobta az uszályát, nem törődve azzal, hogy a hullámok és a homok lilás színűre festik, és a tenyerét Sed mellkasára szorította. A ruhája dereka lecsúszott róla, alig takarta el a fehér bőrfűzőjét. Még mindig kapkodta a levegőt a futástól, és felpillantott a férfira. A szemhéjához csapódó apró, szúrós esőcseppektől pislognia kellett.

– Miért áll fel annyira a farkam attól, hogy téged üldözlek? – morogta a férfi.

– Mert tudja, hogy ha elkapsz, akkor egy kis örömben lesz része.

A lány keze elindult lefelé a piros-fekete brokátmellény sikamlós anyagán, és megtalálta a férfi sliccét. Keményen marokra fogta a farkát, miközben a férfi kiszabadította a ruhájából.

Mélyen belecsókolt a lány szájába, kezei már a lány csupasz vállát markolták. A szájába nyögött, amikor Jessica kiszabadította hatalmas farkát a nadrágja szorításából. Imádta, hogy a férfi olyan kemény lett a szmoking alatt. Sejtette, hogy a férfi ma este a malibui szállodai lakosztályuk magányán kívül máshol is szeretkezni akart vele. Talán mégiscsak ő intézte azt az esőt. Ez tette lehetővé számukra, hogy értékes pillanatokat tölthessenek kettesben egy elhagyatott, privát tengerparton a vihar kellős közepén.

A lány két kézzel nyúlt a férje farkához, és gyengéden simogatni kezdte, miközben a férfi nem tudott vele betelni, csak csókolta és csókolta őt. Úgy csókolta, mintha azt tervezte volna, hogy soha nem fogja abbahagyni.

Majd hirtelen elhúzta a száját a lányéról.

– Itt akarod? – kérdezte Sed kifulladva. – Biztos vagy benne?

– Szerinted leskelődik valaki? – kérdezett vissza a lány.

A férfi átpillantott a lány válla fölött a roskadozó pavilonra.

– Mindenki elment.

– Akkor igen, itt – suttogta a lány. – Most azonnal.

Sed megsimította felesége arcát, és mélyen a szemébe nézett.

– Most már tényleg az enyém vagy?

– Azóta a tiéd vagyok, amióta találkoztunk – felelte Jessica. – Az egyetlen különbség, hogy most már papírunk is van róla.

A férfi elnevette magát.

– Egy kis óvatosság sosem árt – hajolt oda a lányhoz, hogy csókot lopjon tőle, s az érzékeit. Térdre rogytak egymás előtt a homokban. A férfi gyengéden a hátára fektette a lányt. Egy-egy hullám megcsiklandozta Jessica lábujjait, és a ruhája uszályát cibálta.

Sed finoman végigcsókolta a nyakát és a mellkasát. Az egyik mellét tenyerébe vette, és az állával lefelé tolta a fűzőjét, hogy megízlelhesse az érzékeny mellbimbót. A terhesség miatt mostanában különösen érzékenyek voltak. A lány becsukta a szemét, és sóhajtozni kezdett, teljesen elmerült a férfi érintéseiben. A férfi keze lefelé indult, és megsimogatta a hasát, de a fűző akadályozta ebben. Sed annyira büszke volt, hogy az ő gyermekét hordja. Alig várta, hogy először láthassa, amint a kezében tartja a babát – hatalmas, gondoskodó kezében tartva drága ajándékukat. Csodálatos apa lesz belőle. Jessica megtisztelőnek tartotta, hogy pont őt választotta leendő gyermekei anyjának. És hogy a felesége lehet.

Sed lejjebb csúszott, és a fejét a nő hasára hajtotta. Finoman beletúrt a hajába, gyengéd érzelmek emésztették a párja iránt, főleg azon része iránt, amely elválaszthatatlanul összekötötte őket – a benne növekvő élet. Amikor Sed végigkúszott a testén, és benyúlt a ruhája alá, a gyengédség gyorsan átcsapott szenvedélybe. A férfi keze felcsúszott a combján és a csípőjén, és a bugyijának derékpántját kereste. Amikor nem találta, felkapta a fejét, és tekintetük egymásba fonódott a lány összegyűrt ruhája fölött.

– Nincs rajtad bugyi – képedt el Sed.

– Nincs? – vigyorodott el Jess gonoszul. – Hmm. Vajon miért nincs?

– Mert te vagy a legokosabb nő, akit ismerek – állapította meg a férfi.

Sed feje eltűnt a lány szoknyája alatt, aki felnyögött, amikor a férfi szája rátalált a csiklójára, nyalogatni és szopogatni kezdte, így a puncija gyorsan a legnedvesebb testrésszé vált, bár ez volt az egyetlen része, amely megmenekült az esőtől és a hullámoktól.

– Sed! – jajdult fel, ahogy a combjai remegni kezdtek, és a köztük lévő hús lüktetett a közelgő felszabadulástól. – Ne akard, hogy nélküled menjek el! Az első alkalmunkkor nem!

Majdnem megbánta a kérését, amikor a férfi kibújt a szoknya alól, és elindult felfelé a testén. Amikor felért, mélyen belecsúszott a lányba, lassan, centiről-centire tette magáévá, ismétlődő kemény lökésekkel töltötte ki kedvesét. Minden porcikáját betöltötte.

Sed a lány nedves hajába temette ujjait, és felváltva csókolózott vele szenvedélyesen és bámult a szemébe, miközben lassú, mély ritmusban, az óceán ritmusával megegyező ütemben szeretkezett vele. A lány lábujjai begörbültek. Méhe görcsbe rándult. Ujjai a hátába kapaszkodtak, hogy el ne sodródjon tőle a vágytól. Sed minden egyes alkalommal, amikor elmerült a lányban, megforgatta a csípőjét, aki felnyögött a gyönyörtől, amint megérezte lüktető csiklóján a férfi érintését.

A hullámok már a vádliját csapkodták a parton. Igyekezniük kellett, s ők felvették a versenyt a dagállyal. Sed lökései felgyorsultak – keményen és mélyen döfött a lányba. Ujjai – amelyek eddig finoman a lány hajába gabalyodtak – most erősen markolták, és gyengéd csókjai forróvá és kétségbeesetté változtak.

A férfi abbahagyta a csókolózást, zihálva veszett bele a rátörő kéjbe. Jessica nézte, ahogy az állkapcsa megfeszül, szemét becsukja, ahogy a gyönyör felemészti, s ettől a lány is átlépte a mennyeknek kapuját. Felkiáltott, a háta ívbe feszült a homokon, miközben puncija rángatózni kezdett az élvezettől. Sed alig kapott levegőt, utoljára mélyen elmerült benne – egyszer, kétszer –, majd ott is maradt a lányban, miközben a farka kemény görcsökkel rángatózott a felszabadulásban.

Nagyot sóhajtva, kimerülten roskadt kedvesére, szinte összepréselve őt a feszes izmok és a felhevült férfihús tömege alatt. A lány meghitt és csupa homok ölelésbe burkolta szerelmét, szorosan tartotta, míg a saját légzése is lecsillapodott. De az agya továbbra sem volt működőképes. Az mindig cserbenhagyta, amikor Sed a combjai között volt.

– Tisztában vagy vele, hogy azt tervezem, hogy mielőtt vége a nászéjszakánknak, még egyszer meg akarlak csinálni? – mormolta a férfi a fülébe.

A lány ajkát Sed állához dörzsölte, a szíve pedig nagyot dobbant a várakozástól. A férfi sosem hagyta cserben.

– Na, lássuk, sikerül-e – felelte kihívóan Jessica.